Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 52. szám - A csőd-enquete és a kényszeregyesség 4. [r.]

— 412 Tulszigorunak tartom az osztrák csődtörvény azon intézkedését, mely szerint kényszeregyességuek nem lehet helye, ha a bukott már egyszer csődben volt vagy kéayszeregyességet kötött. (208. §.b.) Mert valaki önvétke nélkül többször is juthat csődbe, és a kényszeregyesség ugy a hitelezőkre, mint reá nézve még mindig előnyös lehet, és a közérdek annak ujabbi megkötése által meg nem sértetik. Ep oly kevéssé helyeselhetem, hogy az osztrák csődtörvény (208. §. d.) azt is kizárja a kényszeregyesség jótéteményéből, a ki haszonlesésből elkövetett bűntett miatt vádoltatik, mivel egy a bukott fizetésképtelenségével semmi összeköttetésben nem álló bűntett miatt a hitelezőket és a bukottat a kényszeregyesség előnyeitől megfosztani és a hitelezőket ok nélkül sújtani, a bukottat pedig kétszer büntetni nem lehet. b) Minthogy a csődhitelezők követelései csak a felszámolási határnapon vizsgáltatnak meg, a dolog természetében fekszik, hogy azon időpont, melytől fogva az egyesség megköthető, csak a felszámolási határnap után eshetik, és minthogy a kényszeregyesség alapjául legtöbb esetben a tömegbeli vagyon szolgál, a tárgyalási határnapig a tömeg vagyoni állása tisztába hozandó. A felszámolási határnap után a csőd megszüntetéséig bármikor tartom az egyességet megköthetőnek, még akkor is, ha a tömegbeli vagyon végleg felosztatott; mert ha a csőd kényszeregyesség nélkül megszüntettetik, a bukott a követeléseknek a tömegből ki nem elégített része erejéig még mindig adós marad, mig ellenben, ha, bár a tömegbeli vagyon felosztása után, de kényszeregyesség folytán szüntettetik meg a csőd, a bukott a többségnek törvényesen nyilvánitott akarata folytán adósságainak egy részétől megmenekülhet, mi reá nézve mindig nagy kedvezmény. Az angol csődtörvény azon rendelkezése, melynél fogva a felszámolási határnap, sőt a csőd megnyitása előtt is lehet helye a kényszeregyességnek, nem biztosit arról, hogy az összes hitelezők hozzájárulnak az egyességhez, minthogy az csak a jelenlevő kisebbséget, nem pedig a meg nem jelenteket is kötelezi; más részt kevés garantiát nyújt álkövetélések bejelentése ellen, mivel ezek fenállását sem a bíróság, sem a hitelezők meg nem vizsgálhatják. c) A kéayszeregyességet kötő felek a következők: egyrészről a bukott és a netalán érte kötelezettséget vállaló személyek, más részről a csődhitelezők; a tömeg-, zálog- és igényhitelezők pedig csak annyiban, a mennyiben a külön fedezeti alapból kielégítést nem nyernek, mert azon hitelező, kinek követelése záloggal fedeztetett, vagy aki által igényelt dolog a tömegben van, nem kényszeríthető egyesség elfogadására, mi a dologbeli jogok természetéből következik. d) A hitelezők szavazására vonatkozólag már volt alkalmam felsorolni azon törvényeket, melyek csak a hitelezők vagy csak a követelések, vagy a hitelezők és követelések többségét meg kívánják. Csak a hitelezőknek vagy még inkább csak a követeléseknek többsége, mint ezt az 1859-ki jun. 15-iki rendelet kívánja, egy-két hitelezőnek felállítása által könnyen előállítható, és azért az ujabb csődtörvények a kisebb ség hatályosabb védelmére a hitelezőkés a követelések többségét igénylik. Ezen kereten belül a többség nagysága a különböző törvényekben nagyon változó; majd a hitelezők általános, majd "A, majd %, és ugyancsak ily többsége a követeléseknek kivántatik meg. Az általános többséghez képest a "A vagy 3/i többség mindenesetre nagyobb biztosítéknak tekinthető, és ugy a hitelezőkre, mint a szavazásra bocsátott követelésekre nézve ezen számaránybeli többséget tartom szükségesnek. Nem kevesebb biztosítékul szolgál a kisebbségnek, hogy csak azon hitelezők bocsáttassanak szavazásra, kiknek követeléseik már megállapitvák. Minthogy azonban rendszerint több követelés és azok mennyisége ellen a hitelezők vagy a bukott részéről kifogás tétetik, és az ilyen követelések a felszámolási határnapon nem állapíthatók meg, hanem csak hosszabb ideig tartó per utján, és továbbá az ilyen kétségbe vont követelések egyszerű kizárása vagy feltétlen szavazásra bocsátása igazságtalan volna, szükségesnek tartom, hogy a tett kifogások alapján a bíróság döntsön a fölött, vajon a megtámadott követelések tulajdonosai egyáltalán-e és követeléseik mily részével bocsáthatók a szavazásra. A bíróság határozatánál a követelések fenállásának és mily mennyiségbeni fenállásának valószínűsége szolgálhat zsinórmértékül. A dán csődtörvény (106. §.) a bukott legközelebbi rokonaitól, a spanyol kereskedelmi törvény (1154. cz.) a bukott nejétől vonja meg a szavazási jogot; továbbá a dán csődtörvény a csődnyitás utáni engedményezést is megtiltja, és így természetesen az engedményeseket a szavazástól is elzárja. Ezen rendelkezések, eltekintve attól, hogy a rokonok és enged- i ményesek követelései is ép oly valódiak lehetnek, mint más hitelezőké, azért is j helytelenek, mert az engedményesek és | rokonok nem szükségkép szavaznak az J egyesség elfogadása mellett, hanem az ellen j is szavazhatnak, és habár ezen személyeknek a szavazástól való eltiltása csak a j kisebbség állítólagos védelmével van indokolva, ezen rendelkezés által mégis a kisebb- | ség számaránya veszíthet, és sokszor csak I ezek kizárása folytán létesül az egyességet elfogadó többség. Mindamellett magam is czélszerünek találom ezen személyek szavazati jogának megszorítását, és e tekintetben a porosz csődtörvény (193. §. 4. a. b.) j rendelkezését tartom helyesnek, mely sze- j rint a legközelebbi rokonok és engedményesek ugyan szavazásra bocsáttatnak, de amennyiben az egyességet elfogadó többség csak ezek hozzájárulásával alakult, a bíróság az egyességet jóvá nem hagyhatja, így a hitelezők kisebbsége meg van védve, de a fent nevezett személyek sincsenek attól elzárva, hogy szavazataikat az egyesség ellen érvényesíthessék. e) A kényszeregyesség tárgyát az igény-, tömeg- és zálogkövetelések kivételével minden a bukott elleni követelések képezik, akár bejelentvék azok, akár nem, akár megjelentek a csődhitelezők az egyesség tárgyalására kitűzött határnapon, akár nem. Ha a kényszeregyesség csak a bejelentett követelésekre vagy csak a megjelent hitelezőkre szoríttatnék, a kényszeregyességnek egyik főczélja meghiúsulna, a kényszeregyesség főczélja a csőd megszüntetése, a hitelezők mielőbbi kielégítése és némikép a bukott újra felsegélése lévén. Ámde a követeléseiket be nem jelentett vagy a tárgyaláson meg nem jelent hitelezők, ha az egyesség ő reájuk ki nem terjedne, a csődnek a kényszeregyesség utján történt megszüntetése után az adóst újra megtámadhatják, ismét csődbe hozhatják, és így az adós folytonos zaklatásoknak kitéve, azon hitelezők iránt magára vállalt kötelezettségeknek sem felelhetne meg, a kikre az egyesség kényszerítő hatálya kiterjed, és az összes hitelezők és a bukott ugyanott volnának, a hol voltak, mikor a kényszeregyesség utján befejezett csőd megnyittatott. A kényszerítő joghatály a követeléseiket be nem jelentő vagy a tárgyaláson meg nem jelenő hitelezőkre minden jogsérelem nélkül annál is inkább kimondható, mert a csődnyitás kellően hirdettetik, az egyességi tárgyalásra minden bejelentő hitelező megidézendő, és neki elég alkalom szolgáltatik követelésének és kifogásainak érvényesítésére. Ezen alkalmat elszalasztván s a rendelkezésére álló joggal nem élvén, őt a megjelent hitelezők érdekében minden jogsérelem nélkül a többség akaratához hozzájárulónak lehet tekinteni. Épugy nélkülözhetlen kellékét képezi a kényszeregyességnek, hogy az adós az abban kikötött quotán felüli összeg megfizetése alól teljesen felmentessék. E nélkül az adós helyzetén semmi könnyítés nem történik, vagyonának passiv állapota őt ép oly terhelőleg nyomja, mint a csődnyitás előtt, ő szintolyan fizetésképtelen mint az előtt, a hitelezők nem nyernek semmit oly követeléssel, mely be nem hajtható, és az adósnál minden indító ok hiányoznék a kényszeregyesség megkötésére, miután az ő sorsa ily kényszeregyesség által kedvezőbbre nem fordulna, ő a bajból ki nem menekülne. A kényszeregyesség intézménye tehát csak ugy lehet üdvös, ha annak hatálya a követeléseiket be nem jelentő, vagy a tárgyaláson meg nem jelent hitelezőkre is kiterjed és az adós teljesen felmentetik tartozásainak az egyességi quotát meghaladó részét kifizetni. Mindez azonban nem zárja ki, hogy oly egyesség is létesülhessen, melynél a bukott kötelezi magát összes tartozásainak megfizetésére és az egyesség által csak prolongatiót nyer. A kényszeregyesség lényegéhez szükségképen az is tartozik, hogy minden hitelező egyenlő jogokban részesittessék, és valamely hitelezőt külön kedvezménynyel felruházni csak az ez által rövidséget szenvedők hozzájárulásával lehessen. f) Jólehet, hogy a fenti magánjogi és a később említendő fenyítő intézkedésekkel a kisebbségnek kellő védelem nyujtatik, mégis lehetséges, hogy a bukott nehezen kideríthető, vagy épen kiderithetlen fondorkodásaival egy nem a valódi hitelezőkből álló többséget képes létrehozni és a törvény rendelkezéseit kijátszani. Saját tapasztalásomból tudom, hogy f. évben egy helybeli törvényszék által egy csőd nyittatott meg, a melyben a kilencz hitelező által képviselt,