Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 51. szám - Az ügyvédek a zürichi cantonban

— 40G mondani, miszerint életbiztosításnál áta- j Iában a szerződés felbontása esetén a biztositott mindenesetre a díjtartalékot visszakövetelheti. (L. Dr. Bróde Lipót ur czikkét a >Magyar Tbemis« f. é. 28. számában és Dr- Beck Hngó urnák czikkét J u. o. a 47. számban.) Véleményem szerint mindazáltal több biztosító társulat egyesülése esetén a megszűnő társulatnál biztosítottak nincsenek feljogosítva a szerződés felbontására. D r. H e r i c h Károly, ministeri osztálytanácsos. Szemle. Budapest, 1875. dec. 20. A magyai- büntető törvénykönyv javaslatának uj szövegezése. (F.) A napokban osztatott ki a képviselőházban a büntető törvénykönyv javaslata azon ujabb szövegezésben, melyet az enquete tanácskozásai és a szakbeli kritika folytán nyert. A törvényjavaslat a főelvek tekintetében nem ment át változáson, de annál inkább a részletekre nézve. Az általános rész kevésbbé változott mint a különös rész, mely utóbbiban leginkább a büntetési tételek módosultak majd szigorító, majd enyhítő irányban. Nem terjeszkedhetünk ki e helyen a tett változtatások kimerítő felsorolására, de néhányat, melyek elvi jelentőségűek, kie. melünk már ezúttal. Legnagyobb hordereje kétségkívül azon módosításnak van, mely szerint a szabadságbüntetesek nemei egygyel kevesbittettek. Tudva van, hogy az első javaslat ötféle szabadságbüntetést különböztetett meg, t. i. a fegyházat, a börtönt, az államfogházat, a fogházat és az elzárást; a két első a büntettek, a két utolsó pedig a vétségek számára lett volna behozandó, mig az államfogház különálló büntetést képezett a politikai és egyáltalában a nem diffamáló bűnös cselekmények számára. Több oldalról azon kifogás hozatott fel e büntetési rendszer ellen, hogy nagyon complicált és a mj börtönviszonyaink közt nem practikábilis. A ja. vaslat ezen ellenvetéseknek az által vélt eleget tenni, hogy az elzárást mint külön szabadságbüntetést törölte, az utána következő szigorúbb szabadságbüntetésnek pedig, a fogháznak, minimumát, melyet az első javaslat három hónapban állapított meg, elhagyta. Ez által mindazon vétségek, melyek előbb elzárással voltak büntetendők, most a fogház alá esnek. A büntetési rendszer egyszerűsítése szempontjából nincs kifogásunk ezen módosítás ellen ; ugy hiszszük azonban, hogy nem sok van vele nyerve, mert ha a vétségek számára nem lesz is kétféle szabadságbüntetés, de a kihágások, melyek a külön rendőri törvénykönyvben fognak büntetés alá vonatni, nagyon is meg fognak kívánni egy külön szabadságbüntetést, mely az általános felfogás szerint kevésbbé odiosus, mint a vétségek büntetését képező fogház. A — kísérlet fejezetében megtétetett azon módosítás, melyet a budapesti ügyvédegylet ajánlott, t. i. az ujabb szövegezés szerint nem büntettetik a kisérlet, ha a tettes a megkezdett bűntett vagy vétség véghezvitelétől önkényt elállott, holott a régi szöveg értelmében akkor állott be a büntetlenség, ha a tettes »külső kényszer nélkül állott el«, — a mi pedig sokkal szűkebb térre szorítja a büntethető kisérlet körét. Általában az ügyvédegylet által ajánlott módosítások nagyrészt figyelembe vétettek. Sajnálatunkat kell azon ban kifejeznünk, hogy egyik módositványa mellőztetett, az t. i. mely szerint a 79. §-ban körülirt szükség állapota kiterjesztendő volna a testépségre is. Azzal, hogy a törvényjavaslat a szükség állapotát az ember életére szorítja, ellenkezésbe helyezi magát úgy az általános felfogással, mint a fennálló törvényhozásokkal. — A mi a törvénykönyv különös részét illeti, itt elénk áll mindenek előtt a 134. §., melybe felvétetett azon az enquete által ajánlott módosítás, miszerint a f elségsértésnéla feljelentés elmulasztása miatt a tettesnek vagy a részesnek hozzátartozói nem büntettetnek. Figyelemre méltó a pénzhamisítás egyik esetéuek,a hamis vagy hamisított pénz csalárd használatának pontosabb körülírása,minthogy ez az előbbi javaslatban történt. Mig ugyanis előbb büntetendő lett volna a hamis vagy hamisított pénz csalárd használata miatt az, a ki egyetértés nélkül a hamis pénz készítőjével vagy a valódi pénz meghamisitójával hamis vagy hamisitott pénzt azon czélból, hogy forgalomba tegye, a magyar állam, területére külföldről behoz megszerez, vagy annak más általi megszerzésére közbenjár: addig az uj szövegezés szerint e bűntettben csak csak az bűnös, a ki hamis vagy hamisitott pénzt forgalomba hoz. Ellenben nagyobb kiterjedésűvé tétetett ahamis vád büntette, a mennyiben nemcsak az esik e bűntettbe, aki mást valamely hatóság előtt bűntett vagy vétség elkövetésével vádol, hanem, és pedig helyesen, az is, a ki ellene tudva hamis bűnjeleket, nyomokat, gyanúokokat állit elő. Felvétetett továbbá az enquete határozata folytán a 271. §-ba, mely az öngyilkosságra való rábeszélésről szól, egy uj pont az a m erikai párbaj iránt. Ezen uj pont így hangzik: »Ha pedig az, hogy két személy közül melyik váljék öngyilkossá: az ezek által kölcsönös megállapodás szerint előzetesen megbatározott véletlentől tétetett függővé, s ennek következtében az öngyilkosság véghezvitelére irányzott cselekmény végre is hajtatott, ha a halál nem következettbe, 1 évtől 5 évig terjedhető államfogház, ha pedig a halál bekövetkezett. 5 évtől 10 évig terjedhető államfogház állapítandó meg«.Nem szenved kétséget,hogy ezen határozmány valóságos hézagot pótol; de nem tartjuk helyesnek, hogy itt is, ugy mint a közönséges párbajnál, az államfogház, a custodia honesta, vétetett fel büntetésül. Nézetünk szerint azon rákfenét, mely az amerikai párbaj alakjában a mi társadalmunkat is megmételyezéssel fenyegeti, nem tanácsos ily kíméletben részesíteni, mert ha a tisztesség nimbusát kötjük vele össze, csak növeltetik veszélyessége. Itt nem az államfogház, hanem a fegyház és a börtön a megfelelő büntetés. — Teljesen átdolgoztatott, ugyancsak az enquete által adott utasítás alapján, a testi sértésekről szóló fejezet. A mig az előbbi javaslat a testi sértések kettős felosztását fogadta el, az ujabb a hármas felosztást adoptálja. — A lopás bűntettének körülírása szintén módosult annyiban, hogy a furtum usus fogalma szűkebbre vonatott az által, hogy csak az tekintetik lopásnak, ha valaki vagyoni hasznot huz az elvett dologból.—Végül megemlítjük még, hogy a 46.fejezet, mely a fegyveres erő elleni büntettek és vétségekről szól, egészen átdolgoztatott és 5 §.-sal megszaporittatott. Az egész törvénykönyv hét §.-sal többet tartalmaz, mint az előbbi, és igy jelenleg 460 §.-t számlál. f Az ügyvédek a zürichi cantonban. (r.) A magyar ügyvédrendtartás tárgyalása alatt jogi irodalmunk figyelme leginkább azon országokra volt fordítva, melyekben az ügyvédség gyakorlatára nézve szigorúbb intézkedések állanak fenn, mint nálunk.Nem lesz tehát felesleges ezúttal egy pillantást vetni oly országra, ahol az ügyvéd, ség gyakorlása nemcsak hogy teljesen szabad, hanem még viszgálat le tételétől sem tétetik függővé. Schweiczban folytonosan szaporodik azon cantonok száma, melyekben a vizsgálati kényszer feladatik. Zürich 1874. deczember 2-án lépett ezen'cantonok sorába. Az ügyvédség ott minden activ polgár által gyakoroltathatik. Már az l&69.-iki zürichi alkotmány 21. §-a kijelenté hogy » minden művészi, tudományos, ipari és kereskedelmi foglalkozás szabad«. A művészi s tudományos foglalkozásoknak a kereskedelem és az ipar mellé helyezése mutatja, hogy mindezekre nézve az iparszabadság elve tekintetik irányadónak. »A canton-tanács — mondja az illető jelentés — nem ismerte félre, hogy egy mivelt, tapasztalt és lelki, ismeretes ügyvédi kar a jó igazságszolgáltatás lényeges feltételét képezi; de privilégium nélkül is lesz a zürichi cantonnak ilyen ügyvédi kara. Nem állapíttatott meg tehát harmadik személyeknek a biróság előtti eljárására nézve más megszorítás, mint az, ami a politikai jogok gyakorlására nézve fennáll, t. i. hogy activ polgári joga legyen az illetőnek«. Schveíczban az a nézet uralkodik, hogy egy jó ügyvédi kar feltétele épugy, mint más állásoknál, nem a privilégium; sőt ellenkezőleg, a privilégium csak árt az által, hogy a középszerűségre is rányomja a képzettség külső bélyegét. A valódi képességre tehát az ügyvédkedés teljes felszabadítása sokkal előnyösebb, mert az élet ; csakis ezeket, nem pedig a középszerűségeket fogja [ emelni; az pedig, hogy a kellő képzettség hol szereztetett meg, teljesen közömbösnek tartatik. Ugyanazon nézet uralkodik e tekintetben, amint az orvosokra nézve,t.i. ahol a charlataneria szabadon mozoghat, ott nem veszélyes ; ahol üldöztetik, épen ezen üldözés által nyer hívőket. Azonban az ügyvédség }teljes szabadságának feltételéül tekintetik Schweiczban. hogy a jog népszerű és az eljárás egyszerű legyen, és hogy különösen a civil-jury behozása által a nép jobban bevonassék a jogéletbe, s ez által a biróság és a nép közt szorosabb kapocs hozassék létre. Nem tévesztik ugyan szem előLkogy az ügyvédség szabadsága a birói hivatal felelősségét súlyosítja és feladatát behatóbbá teszi, de a bíróságoknak jó s megbízható bírákkal való ellátása a legjobb bástyának tekintetik a könnyelmű perlekedés és a felek jogainak elnyomása ellenében. — Azon hátránya mégis megvan ezen jogállapotnak, hogy a szegényjog, melynél fogva a bíró utasítása folytán az ügyvéd díjtalanul tartozik bizonyos pereket vezetni, elejtetett A zürichi törvény ide vonatkozó §§-ai következőleg hangzanak: 174. §. Polgári ügyekben a felek, illetőleg azok képviselői önmaguk tárgyalhatnak vagy pedig más személy által, ki activ polgári joggal bir, képviseltethetik magukat. A békebiró előtt azon jog, hogy valaki magát más által képviseltethesse, csak oly személyeknek van megengedve, kik azon választókerületen kivül laknak, melyhez a békebiró községe tartozik, vagy pedig kik a személyes megjelenésben akadályozva vannak. 175. §. Bűnügyekben a vádlottnak csak annyiban van joga magát képviseltetni, mennyiben ezt a bűnvádi eljárás megengedi, de bármely polgár által részesittethetik jogi segélyben. (A bíróságok tagjainak tiltva van üzletszerűen a biróság előtt képviseleteket teljesíteni.) 176. §. Rendszerint nincs megengedve hogy ugyanazon fél érdekében több egyén szóljon. A képviselő szavainak pótlása vagy helyre igazítása végett a fél is szót emelhet. 177. §. Aki másért bírósági cselekményeket kiván teljesíteni, ez iránti jogát a polgári perrendtartás szabályai szerint meghatalmazás által tartó-