Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 51. szám - Az ügyvédek a zürichi cantonban

— 407 — zik kimutatni. Ugyanez áll a bűnvádi eljárásra nézve is. 178. §. A meghatalmazottnak cselekmén vei s mulasztásai a meghatalmazóra nézve ép olv kötelezők, mint ha ő maga teljesítette volna azokat. 179. §. Ha valamely fél vagy annak képviselője képtelennek mutatkozik arra, hogy valamely ügyet, vezessen, a biróság a felet kötelezheti, hogy alkalmas jogi segélyt használjon. 180. §. Azon büntetések, melyek a meghatalmazottat érik, őt magát illetik. 184. §. Idézések, melyek nem czélozzák a fél megjelenését, a meghatalmazottnak is átadhatók. 257. §.(Polgári perrendtartás). A férjen kivül, ki nejét, és az atyán kivül, ki kiskorú gyermekét képviseli, minden személy, aki más helyett annak távollétéhen a bírósági cselekményeket akarja véghez vinni, Írásbeli és szükség esetében hiteles meghatalmazást tartozik felmutatni, mely azonban szóvalis jegyzőkönyvbe mondathatok. 258. §. Altalános felhatalmazás a perek vitelére azon jogot adja, hogy az illető minden, a perre vonatkozó cselekményeket véghezvihet. 259. §. A sommás eljárásban a fél képviselője csak akkor szorittatik meghatalmazás felmutatására, ha alapos kételyek merülnek fel az iránt, váljon a fél egyetért-e a meghatalmazottnak eljárásával és váljon neki egyáltalában megbízást adott-e ? A rendes eljárásban a bíró hivatalból tartozik figyelembe venni a meghatalmazás hiányát, és bármikor elrendelheti annak pótlását vagy kijavítását. 260. §. Az utólagosan bemutatott megbizás egyszersmind a meghatalmazott által előbb teljesített peres cselekmények helybenhagyására szolgál, amennyiben ez iránt nincs más rendelve. 261. §. Ha a tárgyalás folyamában kitűnik, hogy valamely képviselő megbizás nélkül járt el, a bíróságtól elutasítandó és az ellenfél irányában nemcsak minden perköltségben s megfelelő kárpótlásban marasztalandó el, hanem egyszersmind birsággal is illetendő. JOG-ESETSZ:. Büíitethetö-e az árverésnél való összejátszás? Egy jogeset alkalmából (milyennel azonban — sajnos — mindennap van alkalmunV találkozni) véleménynyilvánítás végett van szerencsém azon kérdést felvetni: váljon az árverésben az árveréstől elállásra bíró megvesztegetés képez-e büntethető cselekményt vagynem?s ha igen, büntetendő-e a megvesztegető, vagy a megvesztegeti is? Az eset következő: Yr. Mátyás csabai lakosnak végrehajtás alá jött fele házbirtoka. A második árverés napján csak egy árverező van, s ez épen neje, ki a ház másik felét bírja, s másik felét most akarja hozzászerezni. Második árverezőül jelentkezik egy minden árverésen részt vevő s gseftelö T. — A 600 frtra becsült ház fele, tehát 300 frtos, elkél80 írtért, s megveszi épen a végrehajtást szenvedett neje. Amásodi kárver ez ő kap az árveréstőlvaló elállásért az első árverezőtől (s érdeklett közös birtokostól) 50 frtot, s erre tanuk vannak, így a ház fele került a vevőnek 130 frtba, tiszta haszna 170 frt. A végrehajtást szenvedett megmenekül adósságától, a jóhiszemű s betáblázott hitelező elveszíti 200 írt tőkéjét, mert a vételár, 80 frt, felmegy perköltségre. Rendes ügymenetnél ez a veszteség a hitelező baja, ezért panasza nem lehet senkire. De váljon lehet-e az árverés megsemmisítése iránt panasza, s megsemmisitendő-e az ilyen árverés, mely a árverezők összejátszásából nem vezetett kellő eredményre? Es lehet-e törvényeink s az észjog szabályai szerint ily összejátszást s a hitelező ilynemű szándékos és roszakaratu megrövidítését büntetni? Ez a kérdés mit a t, jogászközönség elé bocsátani van szerencsém: F á b f y Káról y, ügyvéd. A kártérítési perek Francziaországban. I _ _ (z.) Francziaországban a kártérítési perek | iránt egészen más elvek irányadók, mint nálunk. A legál-bizonyitási theoria 'kiküszöbölése és a j bizonyítékok szabad méltánylásának elfogadása a kártérítési pere!; tekintetében egészen új praxist hoz létre. Francziaországban a pereknek csaknem j fele kártérítés iránt indíttatik meg. A következők, ben egy ilyen kártérítési pert kívánunk vázolni. ,' Az 1871. év vége felé A. napszámosnő, ki nem rég egy egészséges gyermeket szült, a vidékről '» Parisba ment, hogy ott, mint ez igen gyakran meg. történik, csecsemőt keressen, melyet felnevelés I végett haza szándékozott vinni. Az előirt orvosi | vizsgálat, melynek magát alávetni tartozott, a leg| jobb eredményt mutatta fel, s valóban nem sokára ! a napszámosnő X. családtól kapott felnevelés végett egy kis leányt. A napszámosnő hazavitte a gyermeket és szoptatta. Rövid idővel később a csecsemő testén nyugtalanító foltokat vett észre. A helybeli orvos constatálta. hogy a gyermek syphilitikus. Az orvos kezelte a gyermeket a tudomány szabályai szerint, de sikertelenül, amennyiben a gyermek 1872. július havában meghalt. Rövid idővel később a gyermek szoptatóján ugyanazon ragálybetegség nyomai mutatkoztak, melylyel a gyermek már születése óta impregnálva volt. A szerencsétlen nőről a ragályos betegség át ment férjére. 1873. ápril 10-én pedig a nő gyermeket szült, mely már néhány nappal születése után meghalt, és pedig ugyanazon betegség következtében. 1874 július 24-én a nő ikret szült. Az egyik gyermek közvetlenül születése után, a másik pedig 5—6 nappal később meghalt, és pedig mint constatálva lett, a halál oka ugyanazon betegség volt, mint az előbbi gyermekéé. Midőn X.asszony a napszámosnő betegségéről értesült, iparkodott őt minden lehető módon megnyugtatni, orvosszereket és pénzt küldött neki s megígérte, hogy gyermekeinek jövőjéről gondoskodni fog. Mindazáltal A. házastársak kimerítő orvosi bizonyítványok alapján pert indítottak X. házastársak ellen a polgári törvényszék előtt 2750frank fizetése iránt, és pedig 2500 frank kárpótlás és 250 frank orvosi kezelés fejében, — mindezt azon kár alapján, melyet egészségükben szenvedtek. A beperelt házastársak azonban tagadták, hogy valaha syphilitikus betegségben szenvedtek, és állították, hogy ellenkezőleg az ő gyermekök kapta a ragályos betegséget a felperesek gyermekétől.Felhozták i továbbá, hogy azon gyermekök, mely később született, a legjobb egészségben van. A Tribunál i Civil de la Sein 1874 május 12-én a következő ítéletet hozta: Tekintettel arra, hogy a felperesek által felmutatott orvosi bizonyítványokból kitűnik, hogy X. asszony által A. felperesnőnek szoptatás végett átadott gyermek ragályos syphilisben szenvedett, és hogy az utóbbi nő a gyermek által inficiáltatott, ő pedig a betegség anyagát férjével és gyermekeivel közölte, mely utóbbiak születésök után néhány nappal épen azon syphiliticus infectió által meghaltak ; tekintettel továbbá arra, hogy ezen orvosi bizonyítvány bizonyító ereje a határozatlan és általános kifogások által, melyeket az alperesek tesznek, nem erőtlenittethetik meg, sőt kétségkívüli, hogy A. felperesnő mielőtt X. aszszonynál a szoptatói 'szolgálatba lépett, a rendőri hatóságnál alávetette magát azon vizsgálatnak,melynek a fennálló dajkaszabályzat értelmében megtörténnie kellett, és ezen alkalommal ellene semminemű kifogás sem tétetett: hogy továbbá felperesnő azon gyermekei, melyek az előtt születtek, mielőtt alperesek gyermekét átvette, semmi nemű jelét ezen betegségnek nem mutatták; végre tekintettel arra, hogy a felmutatott és a felek közt folytatott levelezésekből nem lehet kétely az iránt, hogy alperesnő, miután tudta, hogy felperesnő megbetegedett,neki orvosszereket ajánlott,pénztküldött s gyermekeinek nevelésére ajánlkozott: a biróság A. felperesek keresetét alaposnak ismeri el és azt találja, hogy a kártérítés összegének mérlegelésére is elegendő támpontok vannak. A biróság tehát X. házastársakat 2500 frank solidáris megfizetésére itéli, mint az ezeknek egészségükön okozott kár pőtlásáúl, valamint elitéli őket a perköltségekben. Alperesek ezen ítélet ellen felebbezést nyújtottak be, melynek következtében a párisi ' ftdebbezési biróság az első fokú biróság ítéletét megerősítette. Jogtalan lefoglalás iniaíí kártérítésben a csődtömeg el nem marasztalható, lia igazoltatik, hogy a lefoglalt ingók nem a tömeggondnok, hanem egy harmadik személy által jelöltettek ki vagyonhukott tulajdonként. (M. B.) Rottberger Johanna felperesnek, Felsenberg Heinrich, mint vagyonbukott Beck Samu csődtömeggondnoka és ez által szavatosként megidézett Polonyi Endre elleni 870 forint kár megtérítése iránti perében a balassa-gyarmati kir. törvényszék 1874. évi dec. 17-én 1192Í. sz. a. következő ítéletet hozott: Alperes 540 frt kár megtérítésében és felperesnek 30 frtbau megállapított perköltségeinek 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe melletti megfizetésében marasztaltatik; továbbá Polonyi Endre szavatos elleni keresetével elutasittatik. Felperesi ügyvéd munkadija saját fele irányában 20 írtban, a perügyelő dija a csőd irányában 20 írtban állapittatik meg. Indokok. Mert a felperestől lefoglalt áraczikkeknek jogtalan letartóztatását alperes maga sem tagadván, a felszámított kárnak pedig a szakértők általi megbecslésébe úgy felperes, mint alperes belenyugodott, ehez képest alperes az 540 frtra megbecsült kár megtérítésében marasztalandó volt. Ellenben alperes szavatosként beidézett Polonyi Endre elleni keresetével elutasítandó volt azért, mert habár ez utóbbi törvényes beidéztetése folytán sem jelent meg; de miután a keresetlevélhez csatolt jegyzőkönyv szerint a kérdéses lefoglalást Polonyi Endre, mivt Frank hitelezők meghatalmazottja kérte, mint ilyen, a prdtrts208. és 216. §§-aiban előfordult eseteken kivül a megbízó helyett el nem marasztalható, ehezképest miután felperesnek a keresetlevélhez fenntemlitett bizonyítéka által a keresetben felhozott tények és állitások megczáfoltattak, a prdtrts 111-ik §-ához mérve, keresetével elutasítandó volt. Alperesnek közbevetett felebbezése folytán a budapesti királyi itélő tábla 1875. évi junias hó 13-án tartott ülésében 19373.sz.a.következő ítéletet hozott: A királyi törvényszék Ítélete az abban felhozott indokok alapján, és a szavatosság kérdésében különösen azért hagyatik helyben, mert: alperes szavatossági alkeresetét a beügyelt zárlati jegyzőkönyvre alapította, már pedig ennek tartalma szerint Polonyi Endre a bírói foglalásnál jelen nem volt, s abban neve sem megbizói, sem megbízotti minőségben elő nem fordúl, sőt ellenkezőleg azon láda, mely felperes tulajdonához tartozó áruczikkeket foglalt magában, Frank hitelezők képviselője által lön a vagyonbukott Beck Samu tulajdonának helytelenül kijelölve, s mindezek által az alkeresetben előadott tények megczáfoltatván, a prdtrts 111-ik §-ában foglalt intézkedéshez képest, a szavatosság megállapítható nem vott. Alperesnek további felebbezése folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék 1875. évi október hó 25-én 8580. szám alatt következőleg ítélt: Mindkét bírósági ítélet megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik, és a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek. Indokok: Felperes kárkövetelését arra alapítja, mivel tulajdonát képező árüczikkei az alperes által képviselt Beck Samu csődtömege részére lezároltatván, ez által 870 frt kárt szenvedett volna. Nem tekintve azonban azt, hogy sem a lefoglalt áruk miségét, mennyiségét és becsértékét ki nem mutatta, és igy a szakértői becsünek semmi alapja nincs, sem pedig azt, hogy a lefoglalt áruk tulajdonainak ítéltettek volna, nem igazolja; tekintetbe véve egyedül azon körülményt, hogy a zárlati jegyzőkönyvből kitűnik, miszerint a Beck Samu csődtömege javára teljesített összeírás alkalmával felperesnek egy ládába zárt árüczikkei, nem az alperes csődtömeg képviselője, hanem bizonyos Frank bemondására vétettek zár alá, igy tehát a perbe vont csődtömeget egyáltalán semmi felelősség sem terheli, ugyanazért alaptalan keresetével el kellett utasítani, az ítéletek különbözőségénél fogva pedig a perköltségeket meg kellett szüntetni*