Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 51. szám - Két vagy több biztosító-társaság egyesülése esetében feljogositanűók-e a megszűnő társaságnál biztosítottak a szerződés felbontására? 3. [r.]

- 405 — Iánál, vagy a kir. Curiánál a tanácsjegyzőkönyvek vitelére alkalmaztatnék. Ezek által egyrészt a Curiánál és a kir. táblánál a külön rendszeresített tanácsjegyzői és fogalmazói állomások megszüntethetők volnának, másrésztel volna egyszersmind háritva általában az elnököktől is azon őket fenyegető veszély, hogy a tanácsjegyzőkönyvek vezetésével a törvénykezésben eddig páratlan módon ők terheltessenek. Az ily rendszer — nálamnál avatottabbak által hiányosságától tisztázva és tökéletesbitve — ugy hiszem, élét venné a magyar igazságszolgáltatás elleni panaszoknak, nagy részben megvethetné alapját a már ugyan decretált, de eddig valóságban még nem létező birói függetlenségnek, és megszerezhetné a magyar birói karnak azon tekintélyt, a melyet annak minden hazafi tulajdonítani kiván; minden esetre pedig igazságügyünknek csak előnyére válhatnék.*) Horváth Illés, kir. táblai biró. y Két yagy több biztosító-társaság egye' sülése esetében feljogositanűók-e a megszűnő társaságnál biztosítottak a szerződés felbontására ? y ni. A biztositási ügylet, melynek érvényességéhez Írásbeli szerződés ') szükséges, azon absolut kereskedelmi ügylet, melynélfogva a biztosító társulat bizonyos dij (Pramie) vagy ellenérték kikötése mellett arra kötelezi magát, vagy hogy: 1. bizonyos személynek az ezt valamely meghatározott esemény következtében érő vagyoni hátrányt megtériti 5), vagy hogy: 2. bizonyos összeget fog fizetni, mely esetben a fizetési kötelezettség valamely személy élettarmától vagy egészségétől vagy testi épségétől tétetik függővé. 5) (Magyar keresk. törvény 463. és 498. §§.) *) A t. czikkiró úr által megpendített eszmék oly időszerűek, hogy azok minél behatóbb megvitatása az ügy érdekében felette kivánatos. Hogy a felvetett kérdések tárgyában sok részben eltérők a nézetek, az kétségtelen, s magunk is azok közé tartozunk, kik például különösen az igen tisztelt czikkiró ur által javaslatba hozott előléptetési rendszer módozataira nézve t. czikkiró úrral mindenben egyet nem értünk.De épen azért a felvetett eszmék tüzetes megvitatását kívánatosnak tartjuk. Szert. i) L. magyar keresk. törvény 468. §-át. — A szerződés megkötése (1. Hinrichs az id. 403. 1.) rendszerint formulárék alapján történik : »Es wáre sehr unbequem, einem so verwikelten Rechtsverháltnisse durch specielle Vereinbarung in jedem einzelnen Falle seinen ganzen Inhalt zu gebén.-< s)A biztosítás ezen neme kár biztositásnak neveztetik, és czélja, a vagyonnak megvédése netaláni kárellen.Ide tartozik : a tengeri-, tűzkár-, jégkár-, baleset elleni biztosítás, szállítások-, üvegek és tükrök biztosítása, a jelzálogi biztosítás s t b. 3) Ezen neme a biztositásnak é 1 e t-biztositásnak neveztetik s az ügylet kiterjedhet: 1) tőkék biztosítására, melyek fizetendők a biztosított halála után vagy korábban is, a kitűzött korév elértével; 2) tőkék és nyugdijak biztosítására, melyek a biztosított halála után a kedvezményezettnek kifizetendők, ha ez a biztosítottat túléli; 3) kiházasitási tőkék ; 4) közvetlen évjáradékok ; 5) elhalasztott évjáradékok biztosítására s a t. (1. Herich : »A kereskedők kézikönyve« 192. 1.) A tőke- s a járadék- biztosítás közti külümbség jogi szempontból nem bir nagy érdekkel: Rechnungsmássig ist Capital stets anf Rente, Rente stets auf einen Kapitalbetrag zurückzuführen. Wie eine Anstalt gegen ein eingezahltes Kapital dem Zahlenden eine lebenslangliche Rente gewáhrt, so kann der Fali der Kapitalversicherung so betrachtet werden, dass die Gesellschaft eine vom Versicherten wáhrend dessen Lebensdauer zu zahlende Rente erwirbt und hiefür das entsprechende Kapital zusichert. (1. Hinrichs az i. h. 346. l.)»Az életbiztosítás némileg hasonlít lotto-játékhoz, csakhogy annál a halál húzza ki a «zámokat <. (u. o. 373. 1.) A biztosításoknak ezen felosztását kár- és é 1 et-biztositásra uj kereskedelmi törvényünk szentesítette legelőször. A gyakorlat emberei ezen megkülönböztetést nem igen ismerik. A tudomány is csak ujabban, de annál határozottabban, hangsúlyozza a kár- és é 1 e t-biztositás közti különbséget, melynek legközvetlenebb consequentiája két dologban foglalható össze. Először is kárbiztositásnál a biztositási összeg a biztosított tárgy teljes értékét meg nem haladhatja, s ha csalárd szándékból túlbiztosítás (Ueberversicherung) történt,a biztosítás egészen érvénytelen s a biztosító társulat sem a lefizetett dijakat visszaadni, sem az esetleges kárt megtéríteni nem tartozik ; ellenben az életbiztosítási összeg minden megszorítás nélkül bármily magasságban állapitható meg. Másodszor, s ez kifolyása az első elvnek, életbiztosításnál a többszörös biztosítás nincs kizárva, míg kárbiztositásnál csak a tárgy teljes értéke erejéig érvényes. Törvényünknek emiitett két definitiója azonban nem egészen sikerült. A két biztositási nem közti különbség nincs kimerítve, így a kárbiztositásnál a biztosítás kezdete és vége határozottan megállapíttatik, mig a halál esetére kötött életbiztosításnál a szerződés tartama előre biztosan ki nem számitható, s innen van, hogy kárbiztositásnál az évi dij egyenesen »pretium periculi« gyanánt jelenkezik, mely a társaságnak egészen tiszta nyereségül marad, ha a biztositási idő alatt az esemény be nem következett, — mig ellenben az érin- \ tett életbiztosításnál bizonyos, hogy az esemény (a halál) valamikor be fog következni, a biztosítási összeg tehát valamikor okvetlen ki lesz fizetendő, s ezért a dijakból ezen összeg a díjtartalék segélyével mindenesetre létrehozandó. (V. ö. Hinrichs az id. h. 375. 1.) Ide járul még, hogy a kárbiztositásnál a biztosított meghatározott időre kötvén a szerződést, előre tudja, mepnyit fog dijak fejében összesen fizetni, sőt ezen összeget előre is lefizetheti: ellenben a halál esetére kötött életbiztosításnál a biztositott nem tudhatja előre, hányszor kellend neki az évi dijt fizetni, és megeshetik, ha igen sokáig él, hogy befizetett dijai a biztositott összeget meghaladják. A dijak ezen különböző természeténél fogva magyazázható csak meg azon eltérő álláspont, melyet törvényünk a biztosítás két érintett nemével szemben elfoglal. Minden biztositási vállalat egyaránt köteles minden biztositási ágra nézve, melylyel foglalkozni szándékozik, külön-külön legalább 100,000 f'rtnyi alaptökét kimutatni s a czégbejegyzés alkalmával egyúttal azon elveket bejelenteni, melyek szerint a befizetett alaptőke s a díjtartalék elhelyeztetik. Csak az életbiztosítási vállalatok tartoznak még eztiken kivül a díjtartalék kiszámításának elveit, az alapul vett halandósági vagy élettartami táblázatokat s az alkalmazandó kamatlábat bejelenteni. Azonban ép a többször említett Hinrichs (az i. h. 377. 1.) világosan kimutatta, hogy a baleset elleni biztosítás (Unfallversicherung), melynél pedig a fizetési kötelezettség valamely személy testi épségétől tétetik függővé, valóságos k á r b i z t o s i t á s, ugy hogy voltakép nem bizonyos összeg fizettetik, hanem teljes, esetleg csak részleges kár (Partialschaden) téríttetik meg. Ezen, valamint a határozott időre kötött éle t-biztositásnál lehetséges, hogy mint a kárbiztosításnál, az esemény nem következik be. Ezen életbiztosítási fajoknál a díjtartaléknak ezért egészen más természete van. A társulat azt alakítja saját biztonsága végett, de a dij tartalék megmarad neki tiszta nyereségül, ha az esemény a biztosítás tartama alatt be nem következik. Itt tehát a biztosítottnak a díjtartalék ellen semminemű igénye nincs (u. o. 41. jegyzet.), mert a díjtartalék ezen esetekben, valamint a kárbiztositásnál a társulatnak intern kezelési tartalékja, voltakép nem egyéb mint a közönséges tartalékalap. Egészen másként áll a dolog a halál esetére kötött életbiztosításnál, mert csak ezt nevezhetni valóságos életbiztosításnak: itt bizonyos, hogy a halál valamikor be fog következni s a aijtartalék nem arra szolgál, hogy a társulatot megvédje az esemény ellen, hanem ellenkezőleg, hogy a nagy számok törvénye alapján valóban létrehozza a biztositási összeget, mert az esemény be fog következni. Káx-biztositásnál a szerződés felbontása esetén a biztosítottnak a 1 ej árt idó're befizetett dijakhoz, valamint az ezekből netán létesített díjtartalékhoz semmi joga. Ez iránt kétség nem forog fen: ebben a szakértők kivétel nélkül megegyeznek. Halál esetére kötött életbiztosításnál ellenben, de csak is ennél, a biztosítottnak van joga a már befizetett dijaihoz s az azokból alakított díjtartalékhoz, mert itt lej árt időről szó sem lehet, mert itt a biztositott járadékot fizet a társulatnak, hogy bizonyos tőkét biztosítson az okvetlenül valamikor bekövetkezendő esemény beálltára. Miután pedig az eseménynek be kell következnie, miután a biztositási szerződésnek tartama esetleg igen hosszú lehet, megkívánja a törvényhozási politika, hogy a biztositott az ő díjtartalékáról mindig különösen »au courant« tartassák s hogy ne elégedjék meg azon garantiával, melyet a társulat vagyoni helyzete egyátalán nyújt, mint ez a kár-biztositásnál van és biztos mathematikai alap hiánya folytán (mivel az eseménynek nem kell bekövetkeznie^ máskép nem is lehet.1) Ha sikerült magamat világosan kifejeznem, ugy tisztán áll, hogy törvényünk érintett definitiói nem jók, valamint áll az is, hogy nem lehet egész egyszerűen ki4) Törvényünk szerint a biztositásnak harmadik nemét a viszontbiztosításban (Rückversicherung) látjuk. A viszontbiztosító társulatok egyenkint is vállalják át a biztositási szerződések koczkázatait. »Neuerer Zeit habén sich Rückversicherungsgesellschaften gebildet, derén Gescháft lediglich darin besteht, nicht etwa im Einzelnen Rückversicherungsvertráge nach eigener Prüfung der betreffenden Risiken abzuschliessen,sondern welche einer andern Gesellschaft gegenüber generelldie Verpflíchtung übernehmen, sich in gewissen ein fúr allemal bestimmten Verháltnissen an den Versicherungsvertrágen der letzteren zu betheiligen, welche diese zwar ganz nach eigenem Ermessen abschliesst,deren Risiko sie aber nicht ganz alléin übernehmen will. Solche Gesellschaften treiben veder Versicherung noch Rückversicherung im eigentlichen Sinne, sondern betheiligen sichan íremden Gescháften; es liegtBetrieb auf g emeinsame Rechnung vor, dessen Leitung die Rückversicherungsgesellschaft ganz der Versicherungsgesellschaft als gescháftsführenden Theilnelimer überlásst,also ein societatsahnlicb.es Verbáltniss«. (Hinrichs u. o. 384. 1.) *