Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 49. szám - Két vagy több biztosítótársaság egyesülése esetében feljogositandók-e a megszűnő társaságnál biztosítottak a szerződés felbontására?

— 386 ­Megmutatta ezt a német kormány is, mely rövid pár év alatt megalkotta a törvényeket, és a törvénykezést alapjából újra szervezte; mert volt erős, követ­kezetes akarat, volt bizonyos elv és meghatározott irány annak ke­resztülvitelére, és csak igen kevés enquete­•zés és még kevesebb szónoklat használata mellett ott fogta meg a dolgot, hol kellé, hogy minél sikeresebb eredményre jusson. Ily erős és következetes akaratot vá­runk a mi jelenlegi kormányunktól is, melynek uralomra jutását a gyökeres rend­szerváltoztatás után sóvárgó nemzetnek zöme nagy reményekkel üdvözli; várunk különösen az osztatlan sympathiával kisért jelenlegi igazságügyérünktől, kinek minden melléktekintet nélküli tiszta hazafias szán­dékáról közös az elismerés, és a ki bi­zonynyal meg fog jatalálni|a legegyenesebb utat, mely justitiánkat a rendezett állapot­hoz legbiztosabban vezeti. Ezért e sorok irója csak némi — tán egészen felesleges —figyelemgerjesztésül kí­vánja erre nézve nyilvánítani azon szerény nézetét: hogy miután már a büntető' tör­vényjavaslat beterjesztve, a kereskedelmi codex pedig szentesitve van, nem volna-e legczélirányosabb a polgári törvénynek, és az azzal öszhangzásba hozandó polg. törv. rendtartásnak összeállításával a m. k i r. C u r i á t, az összes k i r. táblai elnökökkel és akir. fő-ügyészszel együttesen megbizni, ha szükséges, maga a törvényhozás által? Nézetem szerint ezen legfőbb birói tes­tület, hol legkiválóbb törvénytudóink nagy része concentrálva van, melynek tagjai már hivatásuknál fogva is a törvényeket, törvé­nyes szokásainkat, azok hiányait alaposan ismerhetik, és a mely testületnek tör­vényt pótló döntvényei eddig is egyedüli vezérfonalul szol­gálnak t örvény ei nk labyrinthjá­b a n, leghivatottabb lehet a törvények ösz­szeállitására és egy rendszeres, egyöntetű műnek alkotására, hol a munka félbe­szakítás nélkül és egy bizonyos ha­tározott irányban és elvek sze­rint folyton haladhatna; ami azonban a minden miniszterváltozással szintén vál­tozó enquetekről épen nem állitható. A curiai elnöknek kiváló szakismeret­tel párosult hazafias buzgalma és erélyes­sége kétségkívül találna módot abban, hogy a rendes curiai teendőkben legkisebb hát­ramaradás nélkül is, a munkának a szak­avatott birói tagok közti czélszerü megosz­tása által, és a mennyiben czélirányosnak mutatkozand, némely tételekre nézve a helybeli ügyvédi karnak is meghallgatása mellett, az egész munkát, hanem isegy vagy két év, de három év alatt okvetlenül befejezhesse és teremt­sen oly művet, melybe akármely honi tör­vénytudós vagy enquete belenyugodhassék. A codificatiónak ily módjával még azon nyereség is volna összekötve,hogy az országos budgetből a codificatióra elő­irányzott és az enquetek tagjainak honorá­lására szánt nevezetes összeg is nagy rész­ben megtakarittathatnék és legfelebb csak a fogalmazványok letisztázását teljesítő egy pár Írnoknak külön fizetésére volna szükség. Horváth Illés, k. táb. biró. Két vagy több biztosítótársaság egye­sülése esetében feljogositandók-e a megszűnő társaságnál biztosítottak a szerződés felbontására ? Y i. Mielőtt a magam véleményével előál lanék, elmondom a kérdés történetét. A magyar kereskedelmi törvényter­vezet tárgyalására egybehívott értekezlet 1874. évi május 2-án tartott 68. ülésében a biztosítási ügylet előadója, dr.Matle­kovics Sándor együttesen a tervezet szerzőjével, dr. Apáthy Istvánnal — tekin­tettel arra, hogy a biztosítottakra nézve nem lehet közönyös, váljon a társulat, melynél magukat biztosították, bármikor beleegye­zésük nélkül más társulattal egyesül s ez által a biztosítottak sorsa felett önkényileg intézkedik, — javaslatba hozta, hogy a tör­vény mondja ki a következőket: »Két vagy több é 1 e t biztositó rész­vénytársaság egyesülése esetében az illető társulatoknál biztosítottak az illetékes tör­vényszék által a szándékolt egyesülésről oly kijelentéssel értesítendők, hogy a tör­vényszéknél az egyesítés feltételeit megte­kinthetik s kifogásaikat az ellen az értesí­tés vételétől számitandó 15 nap alatt be­adhatják. >Ha a biztosított összeg egy tized részét képviselő biztosítot­tak akár az egyik, akár a másik társaság részéről az egyesítés ellen til­takoznak, a törvényszék az egyesítést be nem jegyezheti. < Ezen indítvány felett az értekezlet ke­belében igen érdekes eszmecsere fejlődött. (1. a keresk. törvényjavaslat jegyzőköny­veit a 464. lapon) Egyrészről az indítványban kimon­dott megtagadási jog helyett oly módozat ajánltatott, mely szerint az egyesülésbe nem egyező biztosítottnak az addigi biztosításai után járó díjtartaléka kiszolgáltatandó. De ezen módozat sok esetben igazságtalanul károsítaná a biztosítottat, a mennyiben a biztosított gyakran oly kedvező feltételek mellett nem folytathatná a biztosítást, ha mindjárt a kikapott díjtartalékot egészben más biztosítónak át is szolgáltatná. Az előadó részéről tett indítvány ellen különben felhozatott, hogy a biztosítottak érdekét is veszélyezteti, a mennyiben sok esetben egyedül fusió által mentheti meg magát a biztositó intézet a teljes bukástól, s igy, ha a biztosítottak megakadályozhat­ják a beolvadást,lehetlenné teszik saját érde­kük megóvását. Ha a biztosítottaknak egy­általában nem adatik jog a társulati igaz­gatásba való beavatkozásra sokkal fonto­sabb esetekben, p. o. teljes feloszlás vagy a vagyonkezelés eseteiben, ugy nem indokolt, hogy az egyesülésnél, mely tény­leg előnyükre van, ellenmondhassanak. Ha a szerződés természetéből folyományozólag kívántatnék a mondott jog, az esetben áta­lában minden egyes biztosítottnak s nem egy meghatározott kisebbségnek állana jo­gában az ellenmondás. Végre a gyakorlat­ban igen nehéz volna megállapítani a biz­tosítási összeget, mely után az illető tized számitandó. Mindezeknél fogva az indítványozott czikk elhagyása javasoltatott. Ezek ellenében másoldalrólfelhozatott, hogy a külföldi törvények, különösen a legújabb angol törvények, szükségesnek ta­lálták az előfordulható szédelgések mega­kadályozása czéljából ez intézkedést. A biz­tosítottnak saját érdeke követeli, hogy az esetben, ha bizonyos számú érdekeltek jó­nak találják, ellenezhessék az egyesülést, mivel a kezelés ép ugy, mint a vagyoni állapot ily egyesülés által lényegesen meg­változik; egy meghatározott kisebbségnek pedig kell e részben jogot adni, mivel több­ségnek érvényre jutása az emberi termé­szetben fekvő közönyösségnél fogva nem igen gondolható. Szavazás alkalmával az értekezlet többsége az indítvány mellőzése mel­lett nyilatkozott. Kérdés már most, mi okból tűzte ki a jogászgyülés állandó bizottsága a kér­dést ? De lege ferenda vagy de lege lata van-e szó? A hatodik jogászgynlésnek az legyen-e feladata, a kitűzött kérdésre adandó felelet­nél átalános választ nyerni, tekintet nélkül a szentesitett és hála az égnek, már 1876. évi jan. 1-én hatálybalépő kereskedelmi tör­vénykönyvünkre ? Avagy szoritkozzék-e a hatodik jogász­gyűlés annak kimondására, hogy miként nyerje a kitűzött kérdés fennálló kereske­delmi törvénykönyvünk alapján és szelle­mében megoldását, miután maga a törvény erre nézve határozottan nem intézkedik? Mindezeket szükségesnek tartottam előrebocsátani. Habozás nélkül pedig ki­mondom, hogy, a mi engem illet, legczél­szerűbbnek vélném, hogy a jog ászgyűlés­nek e részben hozandó határozata minde­nekelőtt oldja meg a feltett kérdést uj ke­reskedelmi törvénykönyvünk alapján és annak szellemében. És ezen szempontból kiindulva, igény­telen felfogásom szerint: két vagy több biz­tositó társulat egyesülése esetében a meg­szűnő társulatnál biztosítottak nincsenek feljogosítva a szerződés felbontására. Miért? — Erről legközelebb. Dr. H e r i c h Károly, ministeri osztálytanácsos. Szemle. Bndnpest, 1875. dec. 8. Az igazságügyi tárcza költségvetésének tárgyalása. — A birák fokozatos fizetéséről szóló törvényja­vaslat a jogügyi bízottság előtt. (P.) Az igazságügyminiszteri költségvetés letárgyaltatott a képviselőház két ülésében. A kik ez alkalomra nagy igazságügyi vitát vártak, csa­lódtak reményeikben. Csakis pár új tagja a ház­nak hallatta szavát. Ezek közt figyelemre méltók voltak Metzner Gyula és ViravaJózsef képviselők beszédei, kik tehetségök szerint elmond­tak mindent, a mit panaszkép igazságügyünk ellen felhozni lehet.*) E felszólalások reábirták az igazságügyminisztert és az államtitkárt, hogy ők is nyilatkozzanak a maguk álláspontjáról. A véde­lem igazságügyünk ezen két vezetője részéről igen ügyes volt, és sok való foglaltatik beszédeikben ; *) A vita folyamát, ha terünk megengedi, legköze­lebbi számunkban közöljftk.

Next

/
Thumbnails
Contents