Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 47. szám - Két vagy több biztosító társulat egyesülése esetében feljogosítandók-e a megszünő társulatnál biztosítottak a szerződés felbontására?

fenyítő törvényszék. Világosan ki van továbbá, 1 fejezve, bogy a pénzügyi közegek illetéktelenek a fenyitő vizsgálat megindítására, a pénzügyi szabályokban is, melyek az 1874. 40. t. cz. 1. §-a alapján törvényerővel birnak. A pénzügyi törvények és szabályok hivatalos kiadásának IX. füzetében ugyanis, mely a határvámjövedékre vonatkozik, a • 156. és 157. §§. igy bangzanak: Az árubevallás valótlannak tekintetik: a) ha abban a jelenlevő áru azon elnevezése helyett, mely a vámtarifában előfordul, más megnevezés, vagy b) ha azon alfaj helyett, mely alá az árú tartozik, más alfaj fordxil elő, vagy végre c) ha a létező mennyiség vagy a tartály, melybe az árú el van málházva, nem igazán adatott elő, p. o. ha valóban létező menyiség helyett gyümölcs, vagy ha 3 mázsányi valóban létező mennyisége helyett csak két mázsa vagy ha valóban létező köteg helyett hordó vallatik be. »157. §. Ha a vámhivatali vizsgálat alkalmával a bevallásban valótlanság fedeztetik fel, a hivatal tisztében áll, hogy a jövedékáthágásokról szóló büntető-szabályok ért elmében a kellő intézkedéseket megtegye abüntető eljárás megindítására és a birsá g biztositára«. E zen szöveg teljesen feleslegessé tesz minden co mentárt. Enquete-tárgyalások. Az adósok által hitelezőik megkárosítására véghez vitt jog cselekvények megtámadhatásáról szóló és a Indapesti kereskedelmi és iparkamara megbízásából Dr. Szvetenay Mi klós által szerkesztett törvénytervezet megvitatásra egybehívott szakértekezlet j e g- 37- z © 3s ö iá. 37- e. Jelenvoltak: Dr. Apáthy István, kir. tanácsos és egyetemi tanár. Dr. Brode Lipót ügyvéd. Daruváry Alajos, a kir. legfőbb itélőszéknél tanácselnök. F u c h s Rudolf, kamarai tag. Dr. Herich Károly, keresk. miniszteri osztálytanácsos és kereskedelmi akadémiai tanár. Kerstinger István, kamarai tag. K 0 c hmeisterFrigyes, a budapesti keresk. és iparkamara és a budapesti tőzsde elnöke. Dr. K ö rnyei Ede, ügyvéd. Müller Vilmos, kamarai tag. P 0 s n e r K á r 01 y L a j 0 s, kamarai tag. Dr. Schnierer Gyula, keresk. minísteri osztálytanácsos. Strasser Alajos, kamarai tag, a budapesti tőzsde alelnöke. Dr. Szvetenay Miklós, kir. tanácsos, a budapesti keresk. és iparkamara titkára és keresk. akadémiai tanár. Dr. Weinmann Fülöp, közjegyző. Kochmeister Frigyes, a budapesti kereskedelmi és iparkamara elnöke megnyitván az ülést, meleg szavakkal üdvözli az egybegyűlt urakat. Áttérve ezután a tanácskozmány tárgyára, kifejti, hogy a szőnyegen forgó törvény-tervezetnek különösen a kereskedők nagyfontosságot tula jdonítanak. Tagadhatlanul ugyanis mostani jogállapotunk mellett a hitelező igen gyakran védtelenül áll csalárd adósával szemben. Köztudomású, hogy a számtalan visszaélés szomorú következményeit a belföldi és külföldi hitelezők egyaránt érzik. Ezen bajnak minél gyökeresebb és mielőbbi orvoslása megrendült hitelviszonyainknak szilárdítása érdekében a törvényhozás legsürgősebb feladatai közé sorozandó, y kereskedők által legmélyebben érzett ezen sajnos jogállapotnak javítása czéljából már több ízben, de fájdalom ugyanannyiszor sikeretlenül szó emeltetett. Elvégre a budapesti kereskedelmi és iparkamara saját elhatározásából Dr. Szvetenay Miklós titkárát megbizta, hogy e részben megfelelő törvény-tervezetet készítsen. Ezen tervezet elkészülvén, a kamara sietett azt oly férfiakkal közölni, kik úgy tudományos készültségüknél, valamint gyakorlati tapasztalataiknál fogva az ügy előmozdítására közreműködni kiválóan hivatvák. A kamara továbbá felkér*c volt az emiitett férfiakat, hogy ezen törvénytervezetet külön szakértekezletben megvitatni szíveskedjenek. Szóló köszönetét fejezi ki a megjelent uraknak, hogy ameghivásnakkészségteljesen engedtek s azon köztetszéssel fogadott kérelmét terjeszti elő, hogy a tanácskozmányok vezetésére méltóságos Daruváry Alajos ur szíveskedjék az elnöki tisztet elvállalni. Daruváry ő méltósága az elnöki széket elfoglalván, a jegyzői teendőkkel dr. Herich Károlyt bizta meg; továbbá felhívta az értekezletet jegyzőkönyv-hitelesitő és szövegező bizottság alakítására, mire határoztatott, hogy mindkét bizottság tagjai Daruváry, Apáthy, Szvetenay s a jegyző legyenek. Ezután Daruváry felhívja az értekezlet tagjait, nyilatkozzanak mindenekelőtt az iránt, váljon átalán szükségesnek vélik-e egy oly törvény meghozatalát, mely a hitelezőknek a csalárd adósaik által véghezvitt jogcselekvények csődön kívüli megtámadhatását megengedje és szabályozza. E részben az értekezlet egyhangúlag oda nyilatkozott, hogy ily törvénnyé mielőbbi alkotása felette óhajtandó. Kétségbe nem vonható ugyan, hogy a czélbavett intézkedések magánjogi természetűek és ennélfogva voltakép a kötelmi jogba tartozók. Másrészt azonban a forgalmi világ ép a tervezett intézkedések teljes hiányát érzi legmélyebben és legátalánosabban. Más országok kodifikált magánjogi törvénykönyveik mellett is szükségesnek taláták a kérdéses jogviszonyokat külön törvények által szabályozni. Altalános pedig azon meggyőződés, hogy a büntető jog terén nem mindig kínálkozik alkalmas mód a bajok elhárítására, és minthogy hazánkban a magánjogi törvénykönyv meghozatala előreláthatólag csak évek múlva következhetik be, addig is óhajtandó, hogy az elodázhatlan intézkedések külön törvények alakjában nyerjenek szentesítést. Végre is azon tény, hogy jelen törvény-tervezet a kereskedelmi kamara tagjainak általános kívánsága folytán készült, már magában véve is elég nyomós érv a mellett, hogy a forgalmi élet egy ily törvénynek mielőbbi alkotását nagy köszönettel fogná fogadni. Ezek után az értekezlet áttért a törvénytervezet egyes szakaszainak részletes megvitatására. 1. §. Kifogás tétetett a »jogcselekvény « szó ellen, melynek helyébe az » elidegenítés « hozatott javaslatba, minthogy ezen szakasznak czélja egyedül abban áll, a következő részletes intézkedések tekintetében általános elvet kimondani s a tervezetben használt szó ép e részben szűknek mutatkozik. Ennek ellenében az » elidegenítés « kifejezés állíttatván szűknek és kételyeket okozhatónak: az értekezlet » a jogcselekvény « szónak megtartását határozta. Inditványoztatott továbbá, hogy a »csak színleg vagy « szavak hagyassanak el, miután a tervezetnek feladata nem terjedhet ki annyira, bogy mindennemű színlett jogcselekményeknek megtámadhatását megszabja, még oly esetekre nézve is, midőn a jogcselekvények a hitelezők megkárosítását nem vonták maguk után. Az előadott oknál fogva a»csak színleg vagy « szavak elhagyattak. Kérdés tétetett az iránt, váljon a megtámadhatási jog bármely állítólagos hitelezőnek adassék-e meg vagy váljon nem volna-e czélszerűbb határozottan kifejezést adni annak, miként a kérdéses jogot csak az oly hitelezők gyakorolhatják, kiknek követelései már jogérvényes birói ítélettel megállapitvák. Az értekezlet ezen utóbbi álláspontot foglalván el, » a károsított hitelezők által« után »kik végrehajtható követeléssel birnak* tétetett. Elénk eszmecsere adott alkalmat azon további kérdés: váljon a megtámadhatási jog csak azon hitelezőket illesse-e, kiknek követelései már amegtámadandö jogcselekvény előtt keletkeztek, a vagy fenntardandó-e oly hitelezők részére is, kik a nélkül, hogy tudomásuk lett volna az elkövetett csalárd jogcselekvényről, utólag szerezték meg követelései jogaikat. Az utóbbi szempont mellett nevezetesen hangsúlyoztatott, hogy ha nem is szoros jog, ugy leegalább is a méltányosság a későbbi hitelezők érdekeinek megvédését felette kívánatossá teszi. Az értekezlet több tagja az ellenkezőnek kimondását vélte igazságosabbnak; a már meglevő hitelezők az adós későbbi jogcselekvényeit nem igen | akadályozhatják meg, ellenben a már véghezvitt ] jogcselekvény után keletkező hitelezőkre nézve | mondhatni:»Vigilantibusjura.« A forga1 lom biztonságának nagy hátrányára válnék, ha a későbbi hitelezők is a kérdéses joggal élhetnének. Ezekkel szemben Kochmeister közvetítő inditványnyal lépett föl. Tekintettel kell lenni ugyanis arra, hogy gyakran a későbbi hitelező adósának már véghezvitt és csalárdnak bizonyult cselekvényét a jogügylet megkötésekor nem tudta' sőt nem is tudhatta. Másrészt pedig kétségkívül a forgalom szerfelett megnehezittetnék, ha minden bármikor keletkező hitelező az adós előbbi jogcselekvényeit megtámadhatná. Ezért javasolja : állapittassék meg bizonyos határidő, mely a véghezvitt károsító jogcselekvény napjától lenne számítandó és mondassék ki, hogy oly hitelezők, kiknek követelései az adós ellen ezen hadáridő előtt keletkeztek, a sérelmes jogcselek vény ellen élhetnek a megtámadási joggal, azon*úl pedig e jogtól a későbbi hitelezők üttessenek el. Ezen indítvány általános pártolással találkozván, a kérdéses határidőül hat hó állapittatottmeg. Végre kimondandónak találtatott, hogy a megtámadási per folyamában felmerült bűnös cselekvény kérdése a polgári bíróságot sem az eljárásban, sem a határozathozatalban nem akadályozza ; a hozott határozat jogerőre emelkedése után azonban az összes iratok a bűnös cselekvény kiderítése végett a büntető brósághoz hivatalból átteendők. A szövegező bizottságra bízatván egy ily rendelkezést tartalmazó szakasznak illő helyen való felvétele, az értekezlet a 2. §. megvitatására ment át. Az ezen szakasz 1. pontjában foglalt szavak: »a másik szerződő fél« helyesnek nem találtatván, mivel a szóban forgó jogügyletek igen sokszor szerződés nélkül is véghezvitetnek, a » szerződő « szó elhagyatott. A 2. pont alatti azon szavak: »zálog- vagy jelzálog adása oly kötelezettségek biztosítására, melyek már a dologbani jog megállapítása elő tt keletkeztek, kivéve azt az esetet, ha a zálog vagy jelzálogadás mára kötelezettség keletkezésekor ki volt kötve*, szintén elhagyattak. Zálogadások ugyanis oly kötelezettségek biztosítására, melyek már a dologbani jog megállapítása előtt keletkeztek, meg nem támadhatók, miután azon egyszerű körülmény, hogy valaki utólagosan zálogjogot nyert, még nem igazolja azon feltevést, hogy e zálogot exlucrativa causa bírja, annál kevésbbé, hogy mala fide szerezte. 3. §. Feleslegeseknek ítéltettek ezen szakasznak azon szavai íhaaz adós azt oly szándékból tette, bogy hitelezőit ez által megkárosítsa*, miután az 1. §-ban amúgy is az adós megkárositási szándékát illetőleg általános intézkedés foglaltatik. Ehhez képest a szakasz azon további szavai »ha a másik fél az adós ezen szándékáról« helyébe tétetett: »ha a másik fél az adós kárositási szándékáról stb.« 4. §. Ezen szakasz első mondata vita nélkül elfogadtatván, az utolsó mondat, miután az abban kimondatni szándékoltak az első mondatnak kétségbevonhatlan folyományát képezik, kihagyandónak határoztatott. 5. §. Kérdés tétetett: szükséges-e kimondani, hogy »a szerezni nem akarás* meg nem támadható, minthogy a szerzésre kényszeríteni senkit sem lehet. A tervezet ezen intézkedése elvben ugyan nem esett kifogás alá, mindazáltal annak positiv alakban való kifejezése kívántatott több oldalról. Az e részben tett javaslatok azonban pártolásra nem találván, a szakasz változatlanul megtartatott. 6. §. A két első bekezdése ezen szakasznak rövid eszmecsere után változás nélkül elfogadtatott. A végkikezdéshez Brode-nak általánosan pártolt indítványa folytán következő mondatnak csatolása határoztatott: »Ha azonban ezt *-enni képes nem volna, kártérítésre szorítható.* 7. §. A telekkönyvbe bekebelezett dologbani jogoknak törölhetése ellen aggály merült fel, a mennyiben attól tarthatni, hogy az ily intézkedés adologi hitelt veszélyeztethetné és igen káros következményeket vonhatna maga után. Ez ellen azon-