Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 46. szám - Milyen legyen az uj bűnvádi eljárás?

— 366 — adott rendelet utasitásai szerint, kiállotta és képesítettnek Ítéltetett. szótöbbséggel Kelt mint fönt. a vizsgáló bizottság elnöke. vizsgálati biztosok. S-/. ALATTI MINTA A SZABÁLYZATHOZ. 0 Felsége a király nevében. A (irandó a tábla neve) kir. ítélőtábla bizonyságot tesz arról: hogy az 1874. XXIV. törv.-czikk intézkedései és a kir. igazságügyminister által, az idézett törvény végrehajtásában kiadott szabályrendelet utasitásai szerint, a birói gyakorlati vizsgát, az e czélból alakított bizottság előtt kiállotta és a birói tiszt önálló gyakorlására képesítettnek ítéltetett. Kelt a (irandó a kir. ítélőtábla neve) kir. ítélőtáblának 18 évi hó napján tartott üléséből. kir. ítélőtábla elnöke. a vizsgáló b^z. elnöke. ülési jegyző, (p. h.) h KÖNYVESZET. Milyen legyen az nj bűnvádi eljárás ? Vélemény és indítvány a marosvásárhelyi jogászegylet bűnügyi szakosztálya által k'tiizott azon kérdésre: »A tiszta vádrtndszer kívánatosabb volna-e nálunk a jeUnleg alkalmazott vegyes rendszernél, s ha igen, minő feltételek mellett ?«. Dr. Szék e l y József kir. főügyészi helyettestől. Marosvásárhelytt. 187Ő. (—r.) Nagy érdeklődéssel vettük kezünkbe a fenebbi sokat mondó czim alatt megjelent könyvecskét, mivel azt hittük, hogy a bűnvádi eljárás égető reformkérdéseinek mikénti megoldása iránt egy gyakorlati ember nézetével fogunk találkozni. Csalódtunk. A szerző az általános szólamokon nem megy túl és ezekkel sincs szerencséje, mivel minden lépten-nyomon ellenmondásokba keveredik. Minekutána néhány oldalon a büntető törvénykönyv javaslatát és a magyar jogászgyiilést dicséretekkel halmozza el és az utóbbinak tárgyalásait és néhány határozatát kivonatolja, kijelenti, hogy elfogadja a szóbeliséget és nyilvánosságot a bűnvádi eljárás alapjául; de hozzáteszi, hogy az elővizsgálat ne szorítkozzék csakadatgyüjtésre, hanem a tárgyalás alapjául a vádló és a vádlott befolyásának kellő biztosítása mellett »a tárgyi és az alanyi tényálladékot lehetőleg teljesen tájékozó elővizsgálat vétessék.« Szerző úgy látszik, e két dologban nem lát ellentétet, mi azonban azon nézetben vagyunk, — és úgy hiszszük, hogy e tekintetben megegyezünk a doktrína és a praxis terén uralkodó felfogással — hogy a szóbeliség megköveteli, hogy az elővizsgálat arra szorítkozzék, amit szerző annyira pehorrescál: az adatgyűjtésre. Azonban nemcsak a szóbeliségnek, hanem a bizonyítékok szabad méltánylásának is nagy barátja szerző. De ezen kijelentésének is van bibéje, t. i. az, hogy az esküdtszéket nem kívánja behozatni, hanem állami bíróságok által véli valamennyi bűnügyeket eldöntendőknek. Szerző tehát azon óriási nagyhatalmat, | »sch\vindelerregende Ge\valt« mint Glaser mondja,) mely a bírák kezében a legál bizonyítási tan elvetése és a bizonyítékok*szabad méltánylásának behozatala folytán összpontosul, megadja a bíráknak; azonban ezen széles hatalmi kör ellensúlyozójától, a hatalmi szaporulat kiegyenlítőjétől : az esküdtszéktől, irtózik. Ü3 szerző nem csak a bírákra terjesztik ki gyengéd gondoskodását. ', Hogy az ügyészségnek se legyen panasza, be akarja hozatni egész teljességében a vádlási elvet. A mellett tehát, hogy a bíró teljesen korlátlanul uralkodnék az ítélet felett, az ügyész hasonló módon döntene a vád tárgyában s kezében tartaná >a védői működési körnek bármily szélesre kiterjesztéses mellett is egyszersmind »a lehetőleg teljesen tájékozó elővizsgálatot. Hogy ezen két állami közeg ilyszerü működése mégis volna-e némi ellenőrzésnek alávetve, arról szólani szerző feleslegesnek tartja. Pedig épen ez az, amin a bűnvádi eljárás reformjának legfontosabb pontjai akadnak meg. Igen kívánatosnak tartottuk volna tehát, ha a szerző kiterjeszkedett volna arra is, hogy miként kivánná a felebbezést és a magánvádat rendezni, mivel rendszerint ezen két intézmény tartatik alkalmasnak a birói és ügyészi teljhatalom némi megszorítására. Conclusiónk a mű felett a fennebbiekből önkényt következik. Ily dolgozatnak mi részünkről nem tulajdonithatunk becset. Elég volt már az elvek hangoztatásából. Ideje volna végrevalahára közelebbről megtekinteni, hogy mi rejlik a jelszavak megett, s hozzá kellene fogni már egyszer az eszmék tisztázásához ésakérdések részleteinek kifejtéséhez. TÖBVEKYJAYASLATOK. Indokolás az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról készített törvényjavaslathoz. (Vége.) Ha a javaslat megengedte volna is a közvetlen semmiségi panaszt a semmitő székhez, — még is meg kellett volna engedni a hagyatéki biróság végzései ellen a fölebbezést a másodbirósághoz és ismét ennek határozatai ellen a semmiségi panaszt a semmitőszékhez, mi az öröklési eljárást bizonyára igen nehézkessé tette volna. Meg kellett volna engedi ie pedig a fölebbezést azért, mert ámbár tagadni nem lehet, hogy a hagyatéki bíróságnak végzései épen az által válnak legtöbb esetben sérelmesekké, mivel az eljárási szabályok meg nem tartattak; azonban kétséget nem szenvedhet az sem, hogy mind az T. mind a II. Rész szerint hozott végzések legnagyobb részben az érdemleges birói határozatok természetével birnak, mert továbbá semmiségi panasz folytán az első bíróságnak sérelmes végzését vagy intézkedését csak megsemmisíteni, de megváltoztatni nem lehetne ; pedig ez igen gyakran lehetséges. A javaslat tehát azon okból, mivel a felebbezést a hagyatéki biróság végzései ellen megtagadni nem lehet, más részről azon okból, mivel ily perenkivüli gyors elintézést kivánó ügyekben meg nem engedhető, hogy mind az első, mind a másodbiróság végzései ellen semmiségi panaszt is lehessen emelni, czélszerübbnek tartotta eltérni a ptrtsban foglalt fölebbviteli rendszertől annyiban, hogy az első biróság végzései ellen nem enged közvetlen semmiségi panaszt a semmitőszékhez, hanem semmiségi panaszszal egybekapcsolható fölebbezést, a másodbirósághoz (127. §.) és csak a másodbiróság végzései ellen enged semmiségi panaszt a semmitőszékhez (135. §.), további fölebbezést azonban a harmadbirósághoz annál kevésbbé engedhetett, mivel a ptrts szerint jelenleg is csak az 581. §. esetében van helye f ölebbezésnek az öröklési eljárásban, de ezen esetben is a harmadbirósághoz két egybehangzó végzés ellen fölebbezéssel élni nem lehet, a ptrts módosítása tárgyában készített törvényjavaslat 72. §. szerint pedig jövőre a másodbiróság végzései ellen további fölebbezés egyáltalában nem lenne megengedve. Az által, ha a hagyatéki biróság végzései ellen a másodbirósághoz a fölebbezés megengedtetik, el lenne érve, hogy oly birói testület hozna határozatot a fölebbezéssel megtámadott végzések érdeme fölött, melyre nézve a fölebb jelzett aggodalom fön nem foroghat; annak határozata ellen tehát a további fölebbezést megengedni azon elvnél fogva, miszerint mind azon kérdésekben, melyekben a törvény az első biróság határozatai ellen jogorvoslatot enged, csak a legfőbb biróság határozhat véglegesen, habár annak hatásköre csak alaki sérelmekre van is szovitva. A 432. §-ban foglalt rendelkezések magukban érthetők ugyan, azonban szükséges megjegyezni, hogy e 274. s következő szakaszokban foglaltatnak és jelenleg hatályban vannak, hanem érti azokat, melyek ha a ptrts módosíttatni fog, aj elenleg hatályban levők helyett az ide vonatkozó törvényjavaslat 6 7. s következő szakaszai szerint életbe fognak lépni, amelyek szerint a fölebbezés vagy fölebbezéssel kapcsolt semmiségi panasz 15 nap alatt, az önálló semmiségi panasz pedig 8 nap alatt beadható. A 133. §. azon rendelkezése, mely szerint a fölebbezésben uj körülmények és bizonyítékok is fölhozhatok, abban leli indokát, mivel az örökösödési eljárás leginkább óvó rendszabályok összegéből áll, melyeknek czélja a jogbonyadalmakat megelőzni. A másodbiróság tehát figyelembe vehet uj körülményeket és bizonyítékokat is, mivel különben azok figyelmen kivül hagyása gyakran épen a legnagyohb bonyadalmakat idézné elő. Ugyanezen oka van 134. §. azon rendelkezésének, mely szerint maga az első biróság is orvosolhatja a panaszt. Ezen §. második pontjának azon rendelkezése, mely szerint a hagyatéki biróság az ügyállás előadása mellett köteles a panaszt a felsőbb bírósághoz fölterjeszteni, azon külömbségben leli indokát, mely a pörös ügy és a hagyatéki ügyek között létezik. A pörös ügy az első biróság ítéletéig egy idősor szerinti rendben létrejött egészet képez s ha minden pörirat fölterjesztetik, a felső biró az ügyállást az iratokból kiveheti, ha pedig valamely pörirat nem terjesztetik föl, az iratjegyzékből a hiányt észreveheti s a kiegészítést elrendelheti. Ellenben a hagyatéki ügyekben sok mellékkérdés jön elő. melyek egymással szoros kapcsolatban nincsenek s mivel egy mellékkérdés miatt — például akkor, ha a végrendeleti végrehajtó elmozdítása kéretik — az összes iratokat fölteijeszteni nem szükséges, mert az által az ügy folyama szenvedne fönakadást, e helyett az első birónak az ügy állását kell előadni, nehogy a felső biró az ügyállással ellenkező határozatot hozzon. De ezen rendelkezés czélszerü is, mert az első biróság, mely előtt az ügy története a felekkel való közvetlen érintkezés utján fejlődik, sokkal rövidebb idő alatt és sokkal csekélyebb fáradsággal képes az ügyállást röviden és mind a mellett hiven előadni, mint a felsőbiiósági előadó, ki az ügy történeti fejlődéséről csak az iratokból szerezhet tudomást. A 136. §. szerint örökösödési eljárásban csak a fölebbvitel elmulasztása miatt van igazolásnak helye. Ennek oka az, mert az öi ökösödési eljárás gyorsaságával nem volna összeegyeztethető, ha minden mulasztás igazolható lenne, de ez nem is szükséges, mert azon esetekben, a melyekben a mulasztásznak jogi következménye van, ennek beálltát a 14., 40., 110. §§. szerint végzés által kell kimondani, mely végzés felebbezhető lévén, miután a fölebbezésben a 133. §. szerint uj körülmények és bizonyítékok is felhozhatók, a vétlen mulasztás igazolás nélkül is orvosolható. A 137. és 138. §§-hoz. Azt, hogy az örökösödési eljárásban keletkezett bírósági intézkedések és határoz ltok végrehajthatók legyenek, indokolni nem szükséges; mert oly eljárás, melynek eredménye nem lenne, egészen fölösleges volna. Az egyes rendelkezések azon jogelvekből folynak, melyek a birói határozatok végrehajtására nézve általában érvényesek s azért további indokolást szintén nem kívánnak. 139.—142 .§§-ához. A törvényjavaslat több helyen említi, hogy a gondnok számadással tartozik. Azon esetekben, a melyekben a gondnok megbizatását a bíróságtól nyerte, a biróság azon tekintet alá jő, mintha ő volna azon fél, kinek vagyonát a gondnok kezeli; ebből következik, hogy a gondnok a bíróságnak tartozott számot adni. Mivel azonban a biróság nem magánfél, hanem egyszersmind az állam birói hatalmát gyakorló hivatalos közeg, a törvényhozásnak gondoskodni kell arról, hogy mind a biróság hatásköre, mind a gondnok kötelessége, mind végre az eljárásmódja szabatosan körülírva legyen. A magán-félnek, ha a számadóval egyetértésre nem jut, nyitva áll a törvény rendes utja, de a