Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 44. szám - A magyar csődtörvény tervezetének tárgyalására kiküldött bizottság

— 350 — aj vagy ugy, hogy a biró alakszerű kereset ' folytán az érdekelt feleket a perrendtartás szabályai szerint meghallgatja s azután a per folytán kifejtett tények és előadott bizonyítékok alapján, a törvény rendeletei szerint itélet hoz; b) vagy pedig akképen, hogy a biró az érdekelt feleket meghallgatja ugyan, de ezt főképen azért teszi, hogy a felek között barátságos egyességet hozzon létre, mi ha nem sikerülne, az osztályt ideiglenesen megteszi, de a törvény rendes útját az elégületlen félnek fenhagyja. Az a) alatti eset egyáltalában nem vonható az örökösödési eljárás, mint egészen peren kivüli eljárás keretébe. A b) alatti eljárás szabályozása sem képezi a sajátképeni örökösödési eljárás tárgyát, mert az örökösödési eljárás főtárgya az örökjog kimutatása és az örökség birtokbavétele, mi ha megtörtént, az örököstársak maguk között az osztály iránt a bíróság közbejötte nélkül is szabadon egyességre léphetnek. Tekintve azonban, hogy a nép fogalmában az örökség birtokbavétele az osztálylyal elválaszhatlan kapcsolatban van, hogy a magyar törvényhozás már az 1832|6. XIV., 1840. VIII. és XIII. törvényczikkekben intézkedett a peren kivüli osztályos eljárásról, hogy az 1868. LIV. törvényczikknek az örökösödési eljárásról szóló szabványai főképen a peren kivüli osztályos eljárást szabályozzák (577., 578., 579., 583., 585., 586., 590., 592. §§.) s igy ha a jelen törvényjavaslatban, melynek czélja az 1868. LIV. törvényczikknek az örökösödési elj rásról szóló egész fejezetét hatályon kivül helyezni, a peren kivüli osztályos eljárás nem szabályoztatnék, a törvényben oly hézag támadna, melyet a naponkint felmerülő érdekek miatt nem lehet támadni engedni: ezeknélfogva szükséges volt a peren kivüli osztályos intézkedést is a törvényjavaslatba felvenni. Ezen intézkedésre való jogosítás a hagyatéki biróságot az osztályos ügyekre nézve békebirói hatáskörrel ruházza fel, nemcsak, hanem azonfelül az által is, hogy a hagyatéki bíróság hatásköre nemcsak az egyeztetésre szorittatik, hanem a bíróság az osztály ideiglenes megtételére is jogosult, számos osztályos pernek eleje vétetik. Azon egyes rendelkezések, a melyek a 118— 122. §§-ban foglaltatnak, annyira magukban érthetők, hogy itt elegendő a következőkre szorítkozni. A 119. §. szerint az osztály alapjául a leltári | becsű nem szolgálhat, azért a hagyatéki biró- | ság az egyes hagyatéki tárgyakat megbecsülteim tartozik. Osztály alapjául csak a valódi érték szolgálhat, a valódi érték pedig az, mely a tiszta jövedelem tőkéjének felel meg; már pedig azon adatok, melyeket a 108. §. szerint az ingatlanok értékének meghatározása végett a leltárhoz kell kapcsolni, a legtöbb esetben nem a tiszta jövedelem, hanem az államadó kimutatásából fognak állani. Mind a mellett a törvényjavaslat a becslésre nézve általános szabályokat nem állit föl azért, mert ily általános szabályok alig lennének minden concret esetben alkalmazhatók, de azon fölül a felek érdeke legjobban fogja tudni kimutatni azon módot, mely szerint egyes esetekben a hagyatéki egyes tárgyak valódi értékét megállapítani lehet. Különben a sommás eljárás szabályai szerint kellvén a bíróságnak az ideiglenes osztályos intézkedés megtételénél eljárni, mindazt, a mit a törvényhozás a sommás eljárásban a szakértők kihallgatására nézve a polgári törvénykezési rendtartás módositása tárgyában beadott törvényjavaslat tárgyalásakor határozni fog, a pörön kivüli osztályos intézkedésre nézve is alkalmazást fog nyerni, a mennyiben az érdekelt felek a becslésre nézve másként nem egyeznek meg. A 120. §. azon esetről rendelkezik, ha az osztály az örökségre vagy annak egyes tárgyára nézve természetben nem lehetséges, Ezen esetben az osztályt kívánó örökös-társakat a természetben föl nem osztható örökségi tárgyra nézve a közösség megszüntetése végett a törvény rendes útjára kell • •utasítani. Mivel azonban a föloszthatlan közös örökség jövedelmei természetben mindig föloszthatók : magában érthető, hogy a hagyatéki biróság ily esetben is a 121. és 122. §-ok szerint a jövedelmekre nézve az osztályt megteheti. Ez lévén a 120. §-nak valódi értelme, az a kérdés, miért nem lehetne a hagyatéki biróságot az ideiglenes osztályos intézkedésié följogosítani azon esetben is, ha az örökség \ agy annak egyes tárgya természetben föloszthatlan ? Ha a 119. §. szerint az örököstársak közt az iránt, hogy az örökség valamelyik örököstársnak a becsérték kifizetése mellett átengedtessék vagy közárverésen eladassék, maguk között meg nem egyeznek, akkor három eset lehetséges: a) vagy az egész örökség természetben fölosztható : b) vagy az egész örökség természetben föl nem osztható; c) vagy végre némely örökségi tárgyak természetben föloszthatók, mások nem, ezen utóbbi esetben ismét lehetséges, hogy a természetben föloszthatlan tárgyak becsértéke tetemesen fölülhaladja a föloszthatók értékét vagy megfordítva ezek értéke nagyobb amazokénál vagy végre mind a kétnemű tárgyak értéke egyenlő. Az a) alatti eset a fölebbi kérdést nem érniti; a kérdésre adandó feleletnél csak a b) és c) alatti esetek jöhetnek tekintetbe. A c) alatti esetben a természetbeni fölosztás nem absoiute lehetetlen akkor, ha a természetben fölosztható tárgyak értéke tetemesen fölülhaladja a föloszthatlanokét. Például, ha egy falusi földbirtok jövedelmezőségéhez képest 50,000 forintra van becsülve s az azon levő lakház a hozzá tartozó épületekkel együtt külön 8000 forint becsértékben van fölvéve, ezen esetben a fővagyont, a mezei gazdaságot képező ingatlanokat lehetséges természetben fölosztani s a tartozékokatképezőépületek becsértékét az osztályrészek kimunkálásánál ki lehet egyenlíteni. Ha a c) alatti esetben a föloszthatók értéke egyenlő a föloszthatlanok értékével, sőt még akkor is, ha a föloszthatlanok értéke fölülhaladja a föloszthatókét: gyakran lehetséges lesz a föloszthatókat természetben fölosztani. Például, ha az örökség egy városi házból és egy falusi földbirtokból áll, az utóbbit több örököstárs között is lehetséges természetben fölosztani. A 120. §. rendelkezése tehát kivétel nélkül csak a b) alatti esetben nyer alkalmazást; a c) alatti esetben pedig csak épen a természetben föl nem osztható örökségi tárgyra nézve alkalmazandó akkor, ha az osztály az egész örökségre nézve természetben nem eszközölhető. Az, hogy ezen esetekben pörön kivüli osztályos intézkedésnek helye nem lehet, kitűnik abból, hogy ily esetekben nincs más mód, melyen az osztály eszközölhető lenne, mint az, ha vagy az egyik örököstárs a föloszthatlan örökségi tárgyat becsértékben megtarthatja s a többi örököstársakat örökrészeikarányában kifizeti, vagy az, ha a föloszthatlan örökségi tárgy közárverésen eladatik és az örököstársak között a vételár fölosztatik. Igen, de a 119. §. szerint az örököstársakat a hagyatéki biróság az osztály ezen módozata iránt előlegesen tartozik meghallgatni; már most ha az örököstársak között egyesség nem jön létre és a törvény a hagyatéki biróságot mind a mellett feljogosítaná arra, hogy vagy az árverést elrendelje vagy megengedje, hogy az egyik örököstárs a föloszthatlan örökségi tárgyat becsértékben megtarthassa, miután a 122. §. megengedi és kell, hogy megengedje azt, miszerint az osztályos intézkedéssel meg nem elégedő fél rendes osztályos keresetet indíthat, a hagyatéki biróság intézkedése minden esetre pört vonna maga után, tehát ugyan azon végeredményhez jutnánk, mely a 120. §. rendelkezéséből következik. Azonban nagy különbség van a között, hogy a közösség megszüntetése végett a pör a sommás osztályos intézkedést megelőzi-e vagy utána következik. Nem említve, hogy rendes pörben az örököstársak inkább kifejthetik azon körülményeket, melyek döntő befolyással lehetnek arra, hogy a közösség megszüntetésének melyik módozatát állapítsa meg a biró, — a föfigyelmet az érdemli, hogy azon esetben, ha a hagyatéki biróság intézkedése folytán a föloszthatlan örökségi tárgy árverésen eladatik vagy egyik örököstárs által becsértékben megtartatik; első esetben az osztály keresetnek tárgya többé alig lehetne, a másik esetben pedig azon örököstárs, ki a föloszthatlan örökségi tárgyat becsértékben megtartotta s talán arra már költségeket is fordított, oly bonyodalmakba szövődnék, melyekből nehezen fog kibontakozhatni. Ez ellen csak egy óvszer volna, ha a 12 §-ban loglalt azon rendelkezés, mely szerint az, a ki a hagyatéki bíróságnak sommás osztály intézkedédésével meg nem elégszik, rendes osztályos keresetet indíthat, el nem fogadtatnék. Azonban eltekintve attól, hogy ezen elvet már az 183216. XIV. törvényczikk 12. §. és a perrendtartás 583. §. törvény erejére emelték, a 122. §-ban foglalt föntebb említett rendelkezés szükséges azért, mert a gyors menetelü pörön kivüli eljárásban igen könnyen megtörténhetik, hogy minden törvényes érdek kielégítést nem nyer s még a fölebbvitel folytán sem nyerhet kielégítést. Perújításnak pedig a sommás osztályos intézkedés ellen nem lehet helyt adni. A 123—126. §§-hoz. E szakaszok oly rendelkezéseket tartalmaznak, melyeknek czélja, az örökösödési eljárást egyszerűsíteni s a hagyatéki biróságot és a feleket az írásbeliség nyűgétől, a mennyiben ez lehetséges, megszabadítani. A 127—135. §§-hoz. A törvényjavaslat 130., 131. §§. megkülönböztetik azon végzéseket, melyek az örökösödési eljárásban vagy azzal kapcsolatban hozathatnak ; e megkülönböztetés szükségszerüleg folyik azon körülményből, mely szerint e törvényjavaslat kérészből áll s annak egyik része a polgári törvénykönyvbe tartozó anyagi jogszabályokat foglal magában, míg a másik része a törvénykezési rendtartás tárgyát képező eljárási szabályokat tartalmazza. Az első rész szerint több oly végzés hozható mely a második részben szabályozott szoros értelemben vett örökösödési eljárás keretén kivül esik. De azon fölül a törvényjavaslat szerint hozható végzések közül némelyek hozatalára nem a hagyatéki biróság illetékes. A hagyatéki biróság teendője végét éri, ha az örökösödési bizonyítványt kiállította, ezen tul még csak az ideiglenes osztályos intézkedés megtételére illetékes, ha azt az örököstársak egyike kívánja. Az örökhagyó telekkönyvi jogainak átírását már a telekkönyvi hatóság előtt kell kérni az örökösödési bizonyítvány alapján. Ha a hitelezők követelései a hagyaték értékét fölülmúlják, a csőd elrendelését a csődbíróságnál kell kérni. Ha a birtokba helyezett valószínű örökös ellen az ellentétes érdekű igénylő örökösödési pört indit, a zárlatot a pör birájánál kell ki mi. Ezen esetekben az egyöntetűség kívánja, hogy ugyanazon jogorvoslatoknak legyen helye, melyek hasonnemü ügyekben általában előszabvák. A 131. §-t ezen indok teszi szükségessé. A mi azon végzéseket illeti, a melyeket a hagyatéki biróság ezen minőségben hoz, azok tekintetében a jelen törvényjavaslatban foglalt fölebbviteli szabályok kivétel nélkül alkalmazhatók. Mivel azonban ntm lehet minden végzés ellen önálló jogorvoslatot engedni, szükséges volt a végzéseket a szerint megkülönböztetni, a mint azok a törvényjavaslat I. része vagy II. része szerint hozhatók. Az I. rész szerint hozható végzések közül kijelölhetők azok, a melyek ellen nem lehet önálló jogorvoslatot engedni és a törvényjavaslat 128. §. ki is jelöli ezen végzéseket; de miután az I. rész szerint hozható többi végzések nem a szoros értelemben vett örökösödési eljárás keretébe esnek és sem egymással, sem a II. rész szerint hozható végzésekkel összefüggésben nincsenek, nem lehet a jogorvoslat használatát az örökösödési eljárás valamely stádiumához kötni, meg kell engedni az önálló jogorvoslatot, a mennyiben a 128. §. kivé telt nem tesz. Például, ha a hagyatéki biróság a 15. §. eseteiben a leltározást, a 17. §. eseteiben a zárlatot el nem rendeli, a 16., 18. §§. eseteiben a zárlatot föl nem oldja vagy törvényellesen oldja föl, a 28. és 72. §§. eseteiben a hagyatéki vagyonok eladását nem rendeli el vagy azon szakaszok esetein kivül rendeli el, a 42. 46. 79. §§. eseteiben a gondnok kinevezését, a 47. 53. §§. eseteiben a vagyon- elkülönzést megtagadja, az 51. §. eseteiben az elkülönzést föl nem oldja vagy törvényellenesen oldja föl, a 69. §. esetein a végrehajtót elmozdítja vagya szakasz eseteiben el nem mozdítja: ezen esetekben a 128. §. nem tiltván az önálló jogorvoslatot, a hozott sérelmes végzések ellen a 130. §. szerint lehet önálló jogorvoslattal élni.