Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 44. szám - Visszhang - Hol van a garantia?

347 — is sok kívánni valót hagy fenn; mert p. o. a mult évben a budapesti kir. itélő tábla a hozzá beérkezett 21437 polgári perben hozott elsőbirósági Ítélet és végzés közül megváltoztatott 9419-et, tehát közel ötven perczentet, 10.900 büntető Ítélet és határozat közül pedig 4407-et, mely összegekből a legnagyobb rész a kir. járásbíróságok rovására esik. Fontos kérdések ezek, melyek a bagatelleügy megoldása tekintetében jelentékeny befolyással bírhatnak, azért szükségesnek tartottam most, midőn a kérdés még nem jutott az eldöntés stádiumába, felvetni azokat, hogy azok, kik az ügy megoldása tekintetében döntő szavazattal birnak, számoljanak e kérdésekkel, melyeknek nyomósságot főleg azon körülmény kölcsönöz, hogy azok a gyakorlati élet követelményeivel tzoros összefüggésben vannak. v —' ^ Yisszhang a ^Magyar Thcmis* 41-ik számában az ügyvédek mint képviselők ellen fölvett leletekről* czim alatt megjelent czikkre. t I A »Themis« f. évi 41-ik számában dr. Misner úr helyesen követeli, hogy az ügyvédek, mint képviselők ellen felveendő leletezések szabályoztassanak, mert valóban sérelmes az, hogy egy ügyvéd, ha beadványait segédje vagy más helyettese által a bírósághoz beküldi, és arra leletet kap, első sorban irodája személyzetét kénytelen gyanúsítani a bélyegcsonkitással, és saját hibája nélkül a bírságot háromszorosan lefizetni, a mely leletezési összeg néha a főnököt jobban sújtja, mint maga a—jövedelmi adó. E részben ellenőrzésre van szükségünk, de egyúttal a törvény azon tulszigorú rendelkezésének eltörlésére, mely a háromszoros összegben kirovott illetéket sem elengedni, sem mérsékelni nem engedi. Az ellenőrzésre nézve elfogadom a »Themis« 41-ik számában ajánlott szabályzatot, azzal, hogy az ügyvédi iroda főnöke a beadványok kellő bélyegzését irodájában előlegesen eszközöltesse, s headványozó naplójába azt benyújtó segédje vagy más megbízottja neve alatt pontosan bevezesse. Hogy a bírósági iktatók és pertárnokok is elélő sek legyenek az ügyvédi kar ellenében, s azokat a hiányokért, mielőtt valamely leletet felTesznek, megintsék, kívánatos Fennállott eddig az igazságügyminiszteriumnak 1868. évről a bírói ügyvitel tárgyában kiadott azon rendelete, mely szerint a bíróságok iktatói (vagy pertárnokai) kötelesek voltak felszólítani a peres feleket a hiányzó bélyeg pótlására. Ezt azon időben, midőn leengedésnek és mérséklésnek volt helye, szívességből még csak megtették az illetők, de az ügyvéd sem vette szigorúan a dolgot, számítván a leengedés vagy mérséklésre, miáltal a hiányt sokkal kevesebb összeggel pótolhatta. Most azonban, midőn sem egyik sem másik engedménynek az 1873-iki uj bélyegtörvény szerint nincs helye, az osztalékért aleletező hivatalnokok rögtön felveszik a leletet, mi által nemcsak compromittálják a nagyobb irodák személyzetét, de a különben rendszerető és pontos képviselő ügyvédnek haszontalan utánjárásokat, felszólamlások készítését, mindenhol időtöltést és költségeket is okoznak. Az új bélyegtörvény szigorával nem éri el azon czélt, melyet maga elé tűzött, hogy pontosságra szorítsa a képviselő ügyvédeket s más beadványozókat, mert a legjobb akarat mellett tévedésből vagy feledékenységből is (mi ugyan csak ritkább eset) történnek mulasztások, anélkül, hogy a képviselő ügyvéd az államot bélyegjövedelmében megrövidíteni akarta volna. Egy rendes ügyvéd, ki felelősséggel tartozik a hiányokért, kétszeresen érzi magát sújtva az ily leletezések általi először, mert az irodai rend vonatik nála kétségbe, másodszor, mert önvétke nélkül oly birságokkal sujtatik, melyekre okot nem szolgáltatott. Az új bélyegtörvény ezen szigora sok visszatetszést ésboszuságot szült, már; azért ennek megváltoztatását éppen úgy kell szorgalmazni, miként szorgalmazta az ügyvédi kar a kir. végrehajtóknak j mint kézbesítőknek, illetőleg a fizetéssel járó kézbesítéseknek eltörlését. Dr. Misner Ignácz ügyvéd urnák indítványa idő- és korszerű lévén, ebez hogy mentül többen hozzászóljanak, szükséges és kívánatos, hogy a leletezések igazságos alapon leendő szabályozása, valamint az 1873-ik évi IX. t. czikk 7-ik §-ának módosítása, oly módon, hogy a kirovott illetékekre nézve elengedésnek és mérséklésnek helye legyen, és e jogot a pénzügyigazgatóságok, mint annakelőtte, gyakorolhassák, — eléressék. Résö-Ensel Sándor. X n. A >Magyar Themis« 41-ik számában dr. Misner Ignácz ügyvéd úr által az ügyvédek mint képviselők ellen fölvett leletekről közzétett czikkben foglaltakat egytül egyig magamévá teszem! rajtam megtörtént, hogy egy föld birtokbabocsátása iránt indított rendes perben, mely földnek 30 fit becsértékét hiteles okirattal beigazoltam, az l-ő és 2-od bírósági Ítéletek elleni felebbezések bélyegei fejében, felemelt illetékkel együtt 54 ftig kültedett be hozzám a fizetési meghagyás, s csak nagy utánjárással, 3-szori folyamodásra sikerült ennek megfizetésétől, melyért már az adóvégrehajtó is zaklatott, megmenekednem, miután beigazoltam, hogy kellő bélyeggel láttam el az illető írásokat. Igen sok nálam az eset, hogy ingatlan birtok kiadása iránt folytatott rendes perben, hol a becsérték nincs kimutatva, ítéleti bélyeg fejében felemelt illetékkel együtt fizetési meghagyást kaptam, holott ily ügyekben az ítéleti dij százalékolás alá esik. Gyakran megtörténik, hogy az ily fizetési meghagyásokat magukhoz a képviselt felekhez küldik ki, kik a hosszú levéltől megijedve — csakf hamar fizetnek, és pedig tudomásommal nagyon sok helytelen és alaptalan leletre. Egy másik ügyben felemelt illetékkel együtt 45 ftig kaptam meghagyást, pedig 108 fra szállíttatván le a kereseti összeg, — az általam használt felebbezési jogorvoslatért 45 ftig semmi esetre nem lehettem megleletezhető: ettől is nehezen tudtam megszabadulni. Megtörtént nálam azon eset is, hogy 4 különféle birtokperben, általam képviselt 4 nyertes alperes, daczára annak hogy az ítéletekben szövegezve van, miként az Ítéleti illetéket vesztes felperes viseli, külön-külön fizettek 12 vagy 13 fr. ítéleti illetéket leletezés és nem százalékolás szerint; hiába szabadkoztak s én zaklatásukra — miután már engem okoltak — hiába reclamáltam, az elintézés leérkezte előtt is fizetniök kellett, mert marháikat hajtották árverezni. Miután tehát csak nálam is sok ily jogtalan leletezési eset fordult elő, az egész országban pedig számtalan ily eset van, melyek csak azt eredményezik, hogy különösen a szegény ember könnyezve s nem valami jó gondolatok között fizeti az ily pénzeket az illető adóhivatalokhoz, — mindezeknél fogva időszerűnek s nagyon helyesnek tartom az illető czikkiró úr felszólalását — s mint érintém — minden tekintetben hozzájárulok. De hozzá adom azt is, hogy a magyar ügyvédi kar, mely jelentékenyen adózik az államnak, jogosan megvárhatja hogy a leletezők — mindenféle irnok és dijnok — ne álljanak lesben az ügyvédekre, s a magyar állam bírósági s pénzügyi tisztviselői által — a leletezés körül mintegy eleve ellenséges állást ne foglaljon el az ügyvédekkel szemben, mert én azt hiszem, hogy az í összes hazai ügyvédek között tán egy sincs, a ki malitiából mulasztaná el a szabályszerű bélyeg i alkalmazását; beadványokról nem szólok, azok, ha í az ügyvéd meg nem bélyegzi — ám leleteztessenek azonnal, azonban a tárgyalások folytán egész az ítélethozatalig fölmerülő bélyegeket lehessen az ügy végbefejeztével egyszeri hivatalos fölszólitástól számítandó 8 nap alatt fölragasztani, — igy nem lenne a leletek körül annyi sok visszaélésre, nem lenne annyi panaszra ok, mert kétséget nem szenved, hogy minden jóravaló ügyvéd igyekeznék a felszólítás vételétől 8 nap alatt az illető bélyeget fölragasztani, tudva a mulasztásnak súlyos következményeit, s az ügyvédi kar, melynek tekintélyét megvédeni az állam érdekében áll, nem lenne kitéve azon secaturának, melyet a legtöbb pénzügyi közeg részéről tapasztalni kell. A mi a bűntetésképen kiszabatni szokott bírságot illeti,abból az illető leletezőt részesitendőnek egyáltalán nem tartom; épen az a gyűlöletes az egész leletezésben, hogy az illetők mintegy pénzért felfogadtatnak leselkedöknek s a drága időt haszonlelésből — de korántsem az állam érdekéből — haszontalan leletek fölvételével elpazarolják: vagy legyen beszüntetve általában az illetékeknek büntetésképeni felemelése, hisz az egyszerest, mely igazságos, mindig könnyebb behajtani mint a háromszorost, melynek behajtása igen sokszor nem igazságos— jövedelem pedig úgyis csak az elsőből van, — vagy pedig ha már semmi áron nem akarja az állam mellőzni ezen nem gyümölcsöző és kétes jövedelem-forrást, akkor tartsa meg a fölemelt illetéket is egészben magának, de abból a leletezőket ne részeltesse, mert azok kötelesek a leletezést mint fizetéses hivatalnokok amúgy is ingyen teljesitni. Boksay Bertalan, ügyvéd Huszton. y( Hol van a garantia? Folyó évi július l-jén T. B- soproni ügyvéd úr irodájából dr. Sch. M. szintén soproni ügyvéd úr irodájába léptem át joggyakornoki minőségben. Ez alkalomból egy kis félreértés keletkezett köztem és volt főnököm között. Ez utóbbi ugyanis bélyegtelenül adta ki bizonyítványomat; én azon felfogásból — melynek helyes vagy helytelen voltát itt további kérdés tárgyáva tenni nem akarom — indulva ki, hogy a bizonyítványra bélyeget adni a kiállító főnöknek nemcsak illik, hanem kötelessége is, a bizonyítványt visszavittem és, miután őt honn nem találtam, segédjét szólítottam fel, hogy figyelmeztesse, miszerint bizonyítványomra adjon bélyeget. Harmadnapra e segédtől értesültem, hogy T. B. ügyvéd indignálva és sértő szavakkal nyilatkozott kérelmem fölött és bizonyítványomat darabokra szaggatta. Erre T. B. ügyvéd urat levélben figyelmeztettem, hogy most már a bélyegadás kérdése mellékessé vált, most már nem követelek sem bélyeget, sem egy bizonyítványt, hanem a bizonyítványt, azon bizonyítványt, a melyet ő nekem már napokkal azelőtt törvényes formában kiállított, és melyet én elfogadván, az tulajdonommá vált, melyet tehát ő neki megsemmiteni, vagy visszatartani joga nincsen; ő feleletében a dolognak általam érintett oldalát hallgatással mellőzve, ismét a bélyegadás kérdésére fektette a fősúlyt és bizonyítvány kiadását a bélyeg előleges beszolgáltatásától tette függővé — e tárgyhoz önérzetemet sértő megjegyzéseket fűzvén. A következőknek könnyebb megitélése kedveért el kellett mondanom ezen anyagi tényálladékot, ámbár a dolognak nem ezen anyagi, hanem alaki oldala fogja képezni soraim tárgyát. Az ügyv. rdts. 12-ik §-a által a helyváltoztatás bejelentésére szabott határidő vége felé közeledvén, bejelentési kérvényemet volt főnököm bizonyítványa nélkül adtam be, előadva az okot, melyből azt nem csatolhatom, és különösen figyelmeztetvén a kamarai választmányt arra, hogy én magam a bizonyítványt önlealázás nélkül meg nem szerezhetem, hangsúlyozván, hogy azon kérdés elbírálásánál, váljon a bizonyítványt enhibámból vagy a nélkül nem csatolhatom-e, nem azt kell alapul venni, hogy ki tartozik a bélyeget adni, hanem azt, hogy volt főnököm bizonyítványomat minden nehézség nélkül kiadta,hogy én azt elfogadtam és ez általazmegtámadhatlantulajdonommá lett, sőt azt eleinte készített folyamodványomhoz mellékelve, a kamara titkárához el is vittem és csak évinek figyelmeztetésére a bélyeg elengedhetlen szüksége iránt, vittem vissza volt főnökömhöz felbélyegzés végett, hogy ennek sem ezen sem bármi más okból joga nincsen az én megtámadhatlan tulajdonommá vált bizonyítványt megsemmiteni vagy viszszatártani;— miért is kértem bejelentésemet e nélkül is tudomásul venni, vagy pedig volt főnökömet hivatalból bizonyítványom kiadására szorítani. A kamarai választmány 1875 július 25. tartott ülésében 298. sz. a. hozott vég^