Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 44. szám - A magyar csődtörvény tervezetének tárgyalására kiküldött bizottság

— 348 — zésével kérelmemet mindkét esetlegességben megtagadta és hozzátette: »A mennyiben pedig folyamodónak egész ez ügybeni magaviselete volt főnöke irányában a legnagyobb tiszteletlenséget tanúsítja, a kamara választmánya komoly rosszalását fejezi ki, miről folyamodó batározatilag értesitendő.« Ezután, hogy gyakorlat i időmben makacs kodás miatt ne károsodjam, megszereztem volt főnököm bizonyítványát és helyváltoztatásomat pótlólag bejelentettem, az elutasító határozat idézett függelékére nézve pedig megjegyeztem, hogy ámbár az ügyv. rdtsban arosszalás mint fegyelmi büntetés elő nem fordul, mindazáltal az a fedéssel egyértelmű lévén, a végzés szövegezéséből is világos, hogy ez a kamarai választmány fegyelmi hatalmának kifolyásaként jelentkezik : már pedig az ügyv. rdts. 19. §-a értelmében a kamarai választmány az ügyvédjelöltek feletti fegyelmi hatóságot az ügyv. rdts. határozatai szerint gyakorolja, — az ügyvédi rdts pedig a legcsekélyebb fegyelmi büntetést is csak meghallgatás után engedi az ügyvédjelöltre mérni, miért a reám kihallgatás nélkül kimondott rosszalás által jogaimon alaki sérelem követtetvén el, e határozat függelékének visszavonását és kihallgatásom elrendelését kértem. Az esetre, ha a kam. vál. ebbeli kérelmemnek helyt nem adna, miután az ügyv. rdts. ilynemű határozatok ellenében a Curiához való felebbezést kizárja, de másrészt a rajtam elkövetett sérelem orvoslás nélkül nem maradhatván, annál kevésbbé, mivel az az ügyvédjelöltek becsületének, melyet minden hivatalosan kimondott feddés vagy rosszalás kisebbít, megóvása, vagy az általános jogrend tekintetéből, mely kívánja, hogy minden kérelem orvoslást nyerhessen, -— följogosítva hittem magamat, az ügyv. rdts. 64. §-a által emiitett panasz jogával élni, és sérelmem orvoslása végett folyamodványomnak az igazságügyminiszteriumhoz ily panaszképeni esetleges felterjesztését kértem és mellesleg még megemlitettem, hogy ez esetben helye lett volna az 1874. XXXIV. t. cz. 30. §-a által a kamara elnökének adott jogot vagy inkább kötelességet gyakorolni, mely szerint az ügyvédek és ügyvédjelöltek közt kitört egyenetlenségeknek békés kiegyenlítését kisértse meg. A f. é. 416. sz. végzéssel arról érttesitettem, hogy a nméltóságu m. kir. Igazságügyminiszterium panaszomat azzal küldötte vissza, hogy a 298/875. sz. határozat ellen az ügyv. rdts. értelmében folyamodásnak nincs helye. Ezzel elmondtam az egész esetet. Csak néhány megjegyzést akarok hozzáfűzni. A nméltóságu m. kir, igazságügyminiszteriumban ugy látszik, félreértettek. Hisz épen azért, mivel a 298/875 sz. végzés ellen felebbezési jogom nem volt, a minisztérium utján kerestem orvoslását egy oly sérelemnek, melynek lehetőségét az ügyv. rdts, előre nem látta. Az ügyv. rdts. helyesen zárja ki a felebbezést csekélyebb fegyelmi büntetések ellenében, mert önkény és balmagyarázat ellenében az eset csekélysége mellett elég biztosíték a törvényrendelte előzetes meghallgatás. A vádlottnak legalább ran joga biráit a vád alaptalanságáról meggyőzni. Ez mégis némi garantia. Én erősen meg vegyok győződve, hogy ha meghallgatásom megelőzi a határozatot, az máskép üt ki. Lehetetlen, hogy meg ne győztem volna a választmányt, miszerint rosz helyen keresi a dolog nyitját, és tudom, ha egyenkint taglaltatom a levelemben használt szavakat, egyetlen szó sem tünendett föl tiszteletlennek, de ha igen, akkor még azon kérdés volt fejtegetendő, hogy váljon T. B. ügyvéd ur provocáló fellépése nem menti- e kiaz én eljárásomat és utoljára, hogy volt főnökömnek tartozom-e tisztelettel?! hogy ez kötelességszegés-e, mint a milyet az ügyv. rdts. a fegyelmi büntetés alapjául kiván. — És megengedve, hogy anyagilag megérdemeltem a roszalást, kérdem, honnét merítsem én, honnét mások e meggyőződést, kérdem, hol van a garantia az iránt, hogy ezen eset nem fog praecedensül szolgálni, hogy ennek segélyével a meghallgatásban nyújtott biztosíték nem fog-e illosoriussá tétetni és a törvény üres malaszttá sülyedni. *) F—d A -F *) Nézetünk szerint a kamara választmánya által hozott határozat, valamint az igazságügyminiszterium intézkedése alakilag teljesen correot. Felszólaló A magyar csődtörvény tervezetének tárgyalására kiküldött bizottsághatodik ülésében 60. szakasz tárgyalásánál felhozatott, hogy ezen szakaszban foglalt réndelkezések a telekkönyvi intézmény általános szabványaival és elveivel ellenkezik, miért is törlendő lenne. Ennek ellenében hangsúlyozva lett, hogy igaz ugyan, miszerint ezen szakasz egyik része, nevezetesen annak második bekezdése ellentmond a telekkönyvi rendtartásbán lefektetett jogelvek egyikének, de ezen ellenmondás elkerülhetlen szükséges, miután a nélkül az egyetemleges zálogjoggal biró hitelezők a kielégítési alapra illető választási jog folytán más hitelezők vétkük nélkül károsodnának. Ennyire pedig a következetességet bizonyos elv keresztülvitelében nem szabad elfogadni. Mások ismét ezen szakasz rendelkezését elfogadják, de annak szabatosabb szövegezését kívánják. A bizottság végre elfogadta ezen szakasz intézkedéseit, de azokat szabatosabban fogja szövegeztetni. A »kézi zálog által biztosított hitelezőkről* szóló czimfeliratnál »kézi zálog« helyett »ingo zálog« tétetett. A 61. szakasz styláris módosítással, a 62. szakasz pedig rövid vita után változatlanul lett elfogadva. A 63. szakasznál beható vitta után a bizottság elhatározta, hogy ebben mindazok soroltassanak fel, kik az ingó záloggal biztosított hitelezőkkel egyenlő tekintet alá esnek, s e részben a javaslat szövege bővíttetett ugy, hogy ily tekintet alá esnek: 1. bérbe és haszonbérbe adók azon határvonalok közt, melyek törvényes zálogjogukat korlátozzák, vendéglősök az általuk adott szállás és élelmezés erejéig a vendégtől elvett ingóságokra nézve. 3. munkások bérük és kiadásaik erejéig a nekik munkára átadott ingóságokra nézve ; 4. azok, kik bizonyos dologra hasznosan költöttek költségük erejéig a kérdéses dologra nézve. 5. azok kik visszatartási vagy zálogjoggal birnak a visszatartott vagy lezálogolt tárgyakra nézve. A 64. szakasz ezen intézkedések által feleslegessé válván, törültetett. A 65. szakasz rövid vita után elfogadtatott. Elhatároztatott azonban, hogy azon eset szabályozása végett, midőn egyetemleges jelzálog tárgyául szolgál valamely bányavagyon, itt kimondandó, hogy akkor a 60. szakasz intézkedései jutnak érvényre. — 66. szakasz styláris módosításokkal lett elfogadva. A 67. szakasz tárgyalásánál kimondatott, hogy a cselédek egy évi bére az első osztályba tartozik. Inditványoztatott továbbá, hogy a bukottnak gyógykezelési, temetkezési költségei első osztályba vétessenek fel, de a bizottság ezen indítvány mellőzésével ezen költségeket csak akkor hiszi a csődtömegből kifizetendőknek, ha ezek szüksége a csőd tartama alatt merül fel s ez esetben a bukotttartási illetményéről szóló szakaszban fog intézkedés történni. A 68. szakasz első pontjában megállapított igényekre nézve kimondatott, hogy ezek csak akkor birnak az ott irt előjogokkal, ha a jogviszony megszüntetésétől számítandó két év alatt érvényesíttetnek. Ezen szakasz második pontja törültetett. A 69. szakasz észrevétel nélkül lett elfogadva. A 70. szakasznál csak styláris módositásokat tett a bizottság. A 71. szakasznál a bizottság tekintettel a már a mult ülésben hozott határozatára, kimondta, hogy a nem jelzálogilag biztosított követelések után is a kikötött kamat jár, ha jelolt ur maga is emliti, hogy0 irodaváltoztatást tárgyazó bejelentésében elmondotta a közlött tényállást, elmondotta, mit tett és mit irt e tárgyban, ugy hogy kétségtelen, misze rint a választmány jelölt urnák önvallomásában alakilag jogosan találhatta az alapot a rosszalásra, mely a feddéssel hogy egyértelmű , maga is megengedi; azt megbírálni, megérdemelte- e jelölt ur a rosszalást, vagy sem, nem tartozik ide, de hogy a saját beadványa s igy önvallomása alapján kimondott határozat meghozatalánál a törvény kívánta meghallgatása nem melőztetett, az kétséget nem szenved. Az igazságügyi minisztériumhoz a jelölt ur által választott alakban intézett panasz pedig — mely valójában felfolyamodás volt — más mint egyszerű visszautasításra nem is számíthatott; igaz, hogy az ügyv. rendt. 64-ik §-ában felemlített »e g y e n e s« panasz sem segített volna a jelen esetben, mert annak ép oly kevéssé volt alapja, mint * panasznak czimzett felfolyamodásnak, de mint alakilag correct beadvány legalább érdemleges elintézésére tarthatott volna számot. A törvény 30. §-ára való hivatkozást is helytelennek tartjuk, inert a törvény ott jogot ád ugyan az elnöknek a békéltetésre,midönezt hatáskörébe tartozónak kijelenti, de arra öt nem kötelezi. S z e r k. [' pedig kamat és lejárat kikötve nem lett, az nem is jár. A 72. szakaszt a bizottság azon kiegészítéssel fogadta el, hogy a 3. pontban világosság kedvéért a 62. szakaszra történjék hivatkozás. A 73. szakasz szövegét a bizottság szabatosabbra határozta fogalmaztatni. A 74. és 75. szakaszoknál az enquete styláris módosításokat tett. A 76. szakasz észrevétel nélkül, a 77. szakasz csak styláris módosítással fogadtatott el. Ezzel az anyagi rész tárgyalása befejeztetett. Mielőtt az eljárásra vonatkozó rész elővétetnék, szükségesnek mutatkozott az eddigi határozatok értelmében a szöveget kijavítani, mire egy szövegező bizottság küldetett ki, melynek tagjai az államtitkár elnöklete alatt Daruváry, Mari o j 1 o v i c s, Apáthy és Dr. K r á I i k. A bizottság ezután üléseit felfüggesztette. TÖRVÉNYJAVASLATOK. Indokolás az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról készített törvényjavaslathoz. (Folytatás.) Az 99—117. §§-hoz. Ezen szakaszok közül a 99, 100, 102, 104, 105, 106, 110, 111. 112, 115. 117. § ok indokolása már az I. Részben foglaltatik. A 99. §. azon intézkedése kiván külön indokolást, a mely szerint a jelen törvényjavaslat 14. §. a) esetében az árvaszék, ab) — g) alatti esetekben pedig a hagyatéki bíróság van hivatva a hagyaték leltározását elrendelni. — Már a 14. §. indokolásában megjegyeztetett, miért tér el a törvényjavaslat a 14. §. eseteiben azon elvtől, miszerint a leltározás csak a végett szükséges, hogy az örökös kötelezettségének terjedelme megállapittassék. Ezen ok különösen a 14. §. a) esetét illetőleg abban áll, mivel a gyámok és gondnokok számadási kötelezettséggel tartozván, a leltározás szükséges azért, hogy a leltár a számadás alapjául szolgáljon. Mivel tehát a 14. §. a) esetében a leltározás csak gyámhatósági szempontból szükséges, nincs ok arra, hogy a leltározással a hagyatéki bíróság terheltessék. A 14. §. a) esete és ugyanazon §. b) g) esetei a leltározás szükségének okára nézve hasonlók ugyan, de azon lényeges különbség van az a) eset és a többi esetek között, hogy az utóbbi esetekben az örökös nem tartozik szükségképen gyámhatósági felügyelet alá. A b) g) alatti esetekben tehát a hagyatéki bíróság hatósága a leltározás tekintetében föutartatott. Kivételképen tartozhatnak a b)—g) alatt elősorolt örökösök is gyámhatósági felügyelet alá, ha például a b) c) esetekben az örökös kiskorú, vagyad) alatti esetben a fogságban levő örökösnek gondnoka van, mi az ország ezen részeiben, hol az osztrák ptk. hatályban van, rendszerint előfordul; de ezen kivételes eseteka 14.§. a)esetével találkoznak, azért külön intézkedést nem kívánnak. A hitbizományi örökösödés esetében azonban az eljárásra még akkor is a hitbizományi hatóság van hivatva, ha az örökös kiskorú (91. §. harmadik bekezdése.) A 99. §. összefüggésben van a 107. §-sal, a mennyiben e §. a föltételes örökösödési nyilatkozat esetében a hagyaték birói leltározását még azon esetre is elrendeli, ha az árvaszék a 99. §. szerint már leltározott. Oka ennek az, mert az árvaszék által készített leltár nem oly czélból készül, hogy az örökösök és az örökhagyó hitelezői között bizonyítékul szolgáljon. Ha tehát a törvény megengedi is, hogy az árvaszék oly czélból, miszerint a fölügyelete alatt álló személyek vagyonát a gyámnak vagy gondnoknak leltár mellett haladék nélkül átadhassa, azonnal az örökhagyó halála után leltározhasson, más részről meg nem tagadhatja hogy az örökhagyóvagyoni oly módon állapittassék meg, a mely az örökösök és az örökhagyó hitelezői között támadható per esetében minden kétséget kizár az iránt: hogy az örökös mit és mennyi értékben örökölt. A 100. §., melyre már a 19. §. indokolása kiterjedt, nem minden esetben rendeli az örökösök fölszólitását örökösi nyilatkozat-adásra. Ha az örökhagyó semmi vagyont sem hagyott hátra, a