Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 44. szám - A bünsegédről szóló tan 8. [r.]

346 — dése, de a 67-iki javaslatban szükségesae látták az »előmozdít« szó értelmének lati iude-jét a tettesség irányában korlátolni ezen szavak által: >in so weit er nicbt als Thater mitwirkt« ; a 70-iki javaslatban pedig, engedve azon újabb irányzatnak, mely szerint lehetőleg egyszerű és általános legyen a definitió, jónak látták ezen korlátolást is kihagyni és minden közelebbi meghatározás nélkül állítani fel az előmozdítás és könuyítés fogalmát. A mi a többi törvény műveket illeti, a tudatosság és szándékosság közti viszony igen szépen van kifejezve a hamburgi törvény 44. czikkében, mely igyszól: »Wer das vorsatzliche Verbrechen eines Anderen wisseutlicli durch Rath oder Tliat erleiclitert oder befórdert, ist als Gehülfe zu, bestrafen.« Tehát ezen törvénykönyv, mely szintén az >előmozdít« és »könnyít< szókat használja, a tettesnél világosan megkívánja a szándékosságot (»vorsatzliche.:), a segédnél pedig csak a tudatosságot. A többi törvénykönyvek közül emiitettük már a német büntetőtörvénykönyvet és a legújabb osztrák javaslatot, melyek a > wissentlich« szót használják.*) Ki kell azonban e helyen emelnünk az 1867-iki belga büntetőtörvénykönyv idevágó intézkedéseit, melyek egészen más rendszeren alapulnak ugyan, mint a mienk, amennyiben a részletezés elvét követik, de épen ezen részletezésből kitűnik, hogy mindenütt rendszeresen a tudásra és nem a teljes szándékosságra fekteti a bűnös segítés fogalmát. A belga büntetőtörvénykönyv 67. §-a így hangzik: »Seront punis comme complices d'un criine ou d'un délit: Ceux qui auront donné des instructions pour le commettre; ceux qui auront procuré des armes, des instruments, ou tout autre moyen qui a servi au crime ou au délit, sachantqu'ils d e v a i e n t y s e r v i r. (Itt tehát egyenesen ki van mondva: tudván, hogy arra szolgálnak); ceux qui, hors le cas prévu par le §. 3. de l'art. 66., auront, avecconnai ssance, aidé ou assisté l'auteur ou les auteurs du crime ou du délit dans les faits qui l'ont préparé ou facilité, ou dans ceux quil'ont consommé. «(Itt pedig »avec connaissance«, tehát ugyanaz, a mi az első pontban.) Érdekes azon megkülönböztetés, melyet a szándékra nézve az olasz javaslat tesz az intellectuális és a physicai segítés közt. A 66. czikk így szól: Sono complici del reato, 2. Coloro chehanno dato dolosamente consiglio, istruzione o direzione per eseguire il reato, o si sono antecedentemente concertati cogli autori o complici del medesimo suli' assistenza od aiuto da prestarsi dopo commesso, per assicurarne il frutto o per eludere le investigazioni deli' autoritá. 3. Coloro che procurano o somministrano le armi, gli strumenti, o qualunque altro mezzo per 1' esecuzione del reato, sapendoaquale uso sono destinati. 4. Coloro che hanno scientemente prestato assistenza od aiuto nei fatti, che prepararono o facilitarono 1' esecuzione del reato. Ezen szöveget a bizottság a következő megjegyzésekkel kiséri: *) A Carolina szintén a • \vissentlich« szót használja ; a 177. czikk ugyanis igy hangzik : *So jemand eineni Missethater zur Übung einer Missethat wiasentlich und gefáhrlicher Weiss einigerlei Hültf, Beystand oder Förderung, das alles Nahmen hat, thu'.i U na corte, reputando che il concetto del ' dolo sia sempre sottinteso dal legistlatore, come eleniento costitutivo di agni reato, propone di sopprimere, nel n. 2 deli' articolo, la parola d olosamente. La commissione, senza contraddire in massima al principio su cui si funda tale proposta, ha osservato che i c o n s i g 1 i, le i s t r u z io n i e le d i r e z io n i coordinate all' esecuzionedi un reato, non sono tali fatti che per loro natura rendano indiscutíbile il concorso del dolo, che pur si richiede affinché costituiscano complicitá; e che inoltre, sotto questo aspetto, la menzione speciale del dolo penale, anziché nuocere, aggiunge chiarezza alla legge: e perció ha conservatola parola »dolosamente« nel n. 2 come, per analógia di condizioni, la aveva gia aggiunta al n. 1 in sostituzione delle parole in o d o c a 1 p ev o 1 e. (II progeto del Codice penale pel ]Regno d' Itália coi lavori preparatori per la sua compilazione raccolti ed ordinati sui documenti ufficiali. Volume secondo. 78.1.) Látható ezekből, hogy itt ugyanazon megkülönböztetéssel találkozunk, melynek a mi 4o-ik ijavaslatunkban is van nyoma; t. i. a javaslat az intellectuális segédtől a tettes cselekményére irányzott dolust megköveteli, a physicai segédtől azonban nem. A törvénykönyvek tehát — kivévén az említett két osztrák javaslatot — mellettünk bizonyítnak. Legközelebb néhány nyilatkozatra fogunk reflectálni, melyek törvényjavaslatunk ezen pontjára más oldalról tétettek. Dr. Fayer László. Szemle. A bagatelle-ügyek. Budapest, 1875. nov. 2. A bagatelle-ügyekről az » Ellenőr «-ben egy igen érdekes közlemény jelent meg. Igazságügyünknek I — mondja a czikkiró — kétségkívül egyik leggyorsabban orvoslandó baját képezik ezen apró-cseprő perek, melyek elárasztják a járásbíróságokat, elrabolják azok idejét a fontosabb ügyek elintézésétől, sőt — a rosz perrendtartás agise alatt — tömeges inváziót intéznek a felsőbb bíróságok ellen is, s azokat oly teendőkkel halmozzák el, melyek az ügyek rendes és pontos menetét szinte lehetetlenné teszik, s e pereknek a számukra is biztosított perorvoslatok s bonyolult eljárás oly szívós életet biztosítanak, mely az igazságügy valóságos élősdi növényeivé teszi azokat. Kétségkívül nagy baj ez, melyen okvetlen, s minél előbb kell segíteni, mert azt tűrni nem lehet, hogy a királyi járásbíróságokat ez apró ügyek teljesen képtelenné tegyék hivatásuk teljesítésére, s hogy a felsőbb bíróságok ügymenetét annyira megbénítják, hogy a felebbezési forumoknál évről-évre, s pedig roppant mérvben szaporodó hátralékok okai legyenek. Pedig, hogy mily nagy súlyként nehezednek ezen ügyek a felsőbb bíróságokra, e néhány adatból is teljesen kitűnik. A budapesti kir. itélő táblához a mult évben beérkezett összesen 21,487 polgári per — t. i. valóságos, ítélet vagy végzés által elintézett per — s ebből a járásbíróságoknál letárgyalt perek kontingense 14,231, vagyis 66 perczent, s a járásbíróságok kontingensének összegéből 9546, vagyis 67 száztóli oly pert képez, melynek tárgya 100 frt, vagy száz forint alatti összeg. Ha megjegyezzük még, hogy a budapesti kir. ítélő táblához a mult évben érkezett 10,900 büntető perből 6500, vagyis 60 perczent apró kihágási ügy, kitűnik, hogy a kir. tábla évenkint átlag 16—17 ezer aprólékos ügyet intéz el, tehát számra nézve többet, mint az évek óta felhalmozódott hátralék, mely a mai napig nem haladja meg a tizenötezeret. Körülbelül ily arányban terhelik a bagatelle-ügyek a legfőbb törvényszéket is. De visszatérve a kir. járásbíróságokra, elmondhatjuk, hogy ezek az ily aprócseprő perekkel még sokkal nagyobb arányban vannak elárasztva. Az ország összes járásbíróságai ügyforgalmának roppant perczentjét a 100 frt alatti perek képezik. Azon összehasonlításokból, melyeket az ország különféle vidékein levő járásbiróságokügyforgalmára nézve tettünk, azt az eredményt vontuk ki, hogy a száz forintos és száz forint alatti perek perczentje ötven és kilenczven közt ingadozik, ugy hogy a közép számot hetven képezvén, bátran kimondhatjuk, hogy az ország valamennyi járásbírósága ügyforgalmának hetven száztóliját az úgynevezett bagatelle-ügyek képezik. Nevezetes különbséget tüntetnek azonban fel e perczentre nézve a különféle vidékek járásbíróságai. A vagyonosabb vidékeken ugyanis a száz forinton alóli perek száztólija az összes ügyforgalomhoz képest az ötven-hatvant ritkán haladja meg, sőt vannak egyes vidékek, hol e perczent még az ötven alá is száll; de viszont a szegényebb vidékek járásbíróságainál e perczent néha (mint p. o. Dunántúl) a kilenczvent is meghaladja, sőt vannak egyes helyek, hol a járásbíróság előtt tárgyalt száz per közül kilenczvenöt száz forinton alóli kereseten alapul. Ugyan az ország ezen állapotát tükrözi viszsza a főváros járásbíróságainak ügyforgalma. A vagyonos belvárosban a száz forinton alóli ügyek száma legkevesebb, a sokkal szegényebb József-és Ferenczvárosban sokkal több. A Lipót- és Terézvároo járásbíróságai a középhelyet foglalják el. A belvárosi járásbíróságnál a mult évben tízezer kereset közt csak kétezer, tehát h u s z perczent volt száz forinton alóli összeg iránt benyújtva, míg a József- ferenczvárosi járásbíróságnál a mult évben 4679 kereset közül 2630 keresetnek, tehát az összes keresetek ötvenhat perczentjének tárgyát száz forinton aluli összeg képezte. S tekintve, hogy az idén a perek száma országszerte legkevesebb tiz perczenttel szaporodott, a bagatelle-ügyek — habár arányuk a többi beadványokhoz képest nem változott is — még a mult évinél is sokkal nagyobb arányban terhelik a járásbíróságokat. E számok tehát hangosan kiáltanak orvoslás után, mert a bagatelle-ügyek élősdi növénye máris anynyira túlteng a komolyabb ügyek rovására, hogy ezeket komolyan és aggasztólag fenyegetik. Az igazságügyi kormány tanulmányozásának tárgyává is tette a bajt, s azt megorvoslandó, merész műtéthez akar folyamodni, ahhoz t. i., hogy az igazságügy testéről e beteg részt egy vágással le akarja nyesni, s a bagatelle-ügyeket a közigazgatási szolgabirákhoz akarja utasítani. Én azonban, őszintén megvallva, élénk aggodalommal nézek ezen veszélyes operáczió elé, mert attól tartok, hogy az igazságügy ezen operáczió következtében sokkal több vért fog veszteni, semhogy a tultengéssel ellenkező bajba, t. i. sorvadásba ne esnék. S ebbeli aggodalmamat épen a fennebb idézett számok teszik alapossá. Ha ugyanis a száz forint alatti ügyek az ország valamennyi járásbíróságának ügyforgalmához képest hetven, sőt egyes vidékeken a kilenczvent is meghaladó száztólit képeznek — habár a járásbíróságok illetékessége felemeltetik is — mégis a teendők annyira túlnyomó része fog a közigazgatási szolgabirákhoz átvándorolni, hogy ez utóbbiak, úgyszólván, amazok helyébe fognak lépni, s ismét a régi közigazgatási és igazságügyi bonyodalmak fognak előállni. De eltekintve attól, hogy a bagatelle-ügyek ezen áttétele következtében több járásbiróságot,teendő-hiány miatt, meg kellene szüntetni, — mi pénzügyi szempontból az országra nézve hasznos is lehetne — a közigazgatási szolgabirákra elviselhetetlen teher rovatnék, melylyel a sok közigazgatási teendő miatt, teljesen képtelenek lennének megbirkózni. Már jelenleg is számos mulasztás miatt indított fegyelmi ügyben a szolgabirák azzal védekeznek, hogy nem levén elégséges személyzetük, nem képesek megfelelni a teendőknek; mi történnék tehát akkor, ha még a roppant számú apró perekben is biráskodniok kellene? A megye kénytelen lenne szaporítani a szolgabirák és hivatali személyzetüknek számát, de ez ismét a megyére róna kellemetlen terhet, mely némely megyében, hol a bagatelle-ügyek nagy perczentet képeznek, s igy a szaporításnak is megfelelőnek kellene lennie, igen nagy m irvetöltene. A mi a közigzgaatási szolgabirák birói működését illeti, a bagatelle-ügyi törvényjavaslat garantiát iparkodik nyújtani az által, hogy a közigazgatási szolgabiráktól is legalább birói vizsgát megkíván. E tekintetben tehát nem merném kimondani, hogy a közigazgatási szolgabirák birói működése a kir. járásbíróságok birói működésének színvonala alatt fog állni; csak azt jegyzem meg, hogy a jelenleg működő kir. járásbirák működése