Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 43. szám - Az osztrák első ügyvédgyülés - A magyar csődtörvény tervezetének tárgyalására egybehívott bizottság

- 341 szony sajátszerűsége hoz magával, elhárittattak. Az osztály kérdése az örökjog kimutatását, az örökösödési bizonyítvány kinyerését s az öröklött ingatlanok és telekkönyvi jogoknak átirását tárgyazó intézkedésektől elkülönítve szabályozandó, mert e két kérdés elválaszthatlan kapcsolatban nincsen egymással. Egyfelől megoldást nyer azon kérdés, kik és minő arányban hivatvák az örökösödésre; másfelől pedig az örököstársak eszményi osztályrészeinek megfelelő tényleges elkülönítés eszközöltetik; mely két kérdést összekapcsolva, aeabályozni annál kevésbbé lehet, mivel sok esetben csak egy örökös van, tehát osztályról szó sem lehet, sok esetben az örököstársak az osztályt foganatosíttatni maguk sem kívánják; ha tehát az örökjog kimutatása az osztály kérdésével összekapcsoltatik, az e végett szükséges hosszadalmasabb eljárás zsibbasztólag fog ott is hatni, a hol tulajdonképen az osztálynak tárgya sincsen. Figyelembe veendő itt, miként a tapasztalás mutatja, hogy igen sok esetben nem az örökösödés hányada, hanem az osztály módozata képezi az örökösök között a vita tárgyát; ez teszen a bíróság és a gyámhatóság között oly hosszura nyúló s iratok ide s oda küldözésével kapcsolatos érintkezéseket szükségessé; mig ha az osztály kérdése különválasztatik, akkor az örökösödési jogviszony igen sok esetben nagyon egyszerűen lesz szabályozható, az osztályt pedig utólagosan a nagykorú örökösök egymás között, vagy ha kiskorúak vannak, ezek képviselőjével és a gyámhatóság hozzájárulásával ismét igen gyakran elfogják intézni a nélkül,hogy a bírósági beavatkozásra szükség lenne. Azon jogosultságnak érvényesítése mellett, mely szerint az osztályt bármelyik örököstárs követelheti, meg kellé állapítani azon korlátokat, melyek e jogosultság ellenében felállitandók. Ezen korlátozások az örökösödési jogviszony természetéből folynak. Az örökhagyó hitelezői és a hagyományosok jogaik biztosítása végett az örökhagyó halálától számított fél év alatt a hagyaték elkülönzését kérhetik, minek azon foganatja van, hogy ez esetben a hagyatéki vagyonok első sorban az ő kielégittetésükre fordítandók. Mig tehát ezen fél év le nem járt, vagy mig az elrendelt vagyon-elkülönzés fel nem oldatott, addig az osztály csupán valamennyi örökös beleegyezése mellett eszközölhető ; mert különben egyes örököstársak azon veszélynek lennének kitéve, hogy a vagyon-elkülönzés jogával élni kivánó hitelezők és hagyományosok, kiknek ebbeli jogait a korábban eszközlött osztály nem érintheti, egész követelésüket a hagyatéknak azon része ellen érvényesíthetnék, mely ezen örököstársak osztályrészébe jutott; ők pedig az öröklött vagyonokon időközben tüladó örököstársak ellenében visszkövetelési jogukat sem érvényesíthetnék. A fölebbi fél évi határidő előtt az osztályhoz az egyetemleges kötelezettségből folyó joghátrány kikerülése végett mindannyi örököstárs beleegyezése kívántatván, ugyanezen okból rendeli a 78. §. végpontja azt, hogy mig a fél évi határidő le nem járt, ha valamely örököstárs ellenzi az osztályt, ez csak ugy foganatosítható, ha az egyetemlegesen terhelő tartozások kifizettetnek vagy biztosittatnak. Gátolhatja egy időre az osztály eszközlését azon körülmény, ha örökösödésre valamely méhmagzat is van hivatva, mely esetben nemcsak azon bizonytalan körülmény, váljon egy vagy több gyermek születik, hanem azon függő kérdés is meghatározhatlanná teheti az örökösödési hányadot, váljon átalában fog-e élő gyermek születni. Ha ezen körülmény az örökösödési hányadot bizonytalanná teszi, akkor czélszerübb az osztályt azon különben is nem hosszú időre elhalasztani, mig ezen bizonytalanság megoldást nyer; mint a római jog és a szász codex útmutatása szerint megengedi ugyan az osztályt, de ugy, hogy hármas élve születés feltételeztessék, a mi az esetek legtöbbjeiben mondhatni kivétel nélkül pótlólagos osztályt teend szükségessé. Hogy ez esetben az osztály elhalasztatván, az örökösödésre hivatott méhmagzat részére külön gondnok neveztessék, ezt azon körülmény teszi szükségessé, hogy a születendő gyermek jogai az örököstársak ellenében kellően megvédessenek. A vagyonközösség a mellett, hogy általános forgalmi és nemzetgazdászati szempontból is hátrányos, az örököstársak között sok egyenetlenségeknek lehet kútforrása, kivált akkor, ha a vagyonközösség nem a társak egyértelmű akaratán, hanem oly kötelező intézkedésen alapul, melyet a társak •' vagy ezek közül csak egy is magára nézve sérelmesnek tart. Ezért az örökhagyót sem lehet azon jogosultsággal felruházni, hogy az örökség megoszthatatlanságára vonatkozó intézkedése feltétlen érvénynyel bírjon, hanem mert lehetnek mégis olyan körülmények, melyek az örökhagyó e tárgybeli intézkedését indokolják, bizonyos időig az elosztási tilalmat érvényben tartani mutatkozik czélszerünek. A szász codex (2346. §.) 20 évig tartja érvényben az örökhagyó e tárgybeli intézkedéseit, mely idő azonban, ugy az örökösöknek különös érdekeit, mint az általános forgalmi érdekeket figyelemben tartva, fölötte hosszúnak mutatkozik; miért is a törvényjavaslat ezen időnek felét állapítja meg. Ezen határidőn tul az örökhagyó a megosztási tilalmat csak azon vagyonokra, de azonvagyonoknak is csak az állagára szoríthatja, melyek a végintézkedésileg hívott utóörökösöknek osztatlanul szolgáltatandók ki. Ezen esetben az osztály mellőzését az utóörökösök érdeke teszi szükségessé; de a vagyonok használata — a mennyiben ez általában lehető — mégis természetben osztható meg. 81-84. §§. Az osztály módozatánál mindenekelőtt az örökhagyó intézkedése veendő figyelembe. Az örökhagyó rendelkezési jogosultságából folyik, miszerint az osztályra vonatkozóin^ is intézkedhessék, megállapíthassa, melyik örökig minő vagyonokból s minő értékben kapjon: s ebbeli intézkedései az örökösökre kötelezők; önként értetvén, hogy e tágybeli rendelkezésekkel a köteles részre jogosítottak igényeit megrövidíteni nem lehet. A teljes cselekvési szabadsággal biró örökösök egyébiránt az osztályra nézve szabadon egyezkedhetnek, és ha az örökösök között gyám vagy gondnokság alattiak is vannak, ez magában nem teszi nélkülözhetlenné, hogy az osztály bíróilag történjék. Sokkal egyszerűbb és a nem önjogu örökösök érdekeire legkevésbbé sem hátrányos azon eljárás, mely szerint képviselőik egyezkedhessenek a nagykorú örökösökkel ; & gyám- és gondnokság alattiak érdeke eléggé megvédve levén az által, hogy az osztályos egyezséghez a gyámhatóságnak előleges engedélye vagy utólagos jóváhagyása köttetik ki. Ezen módozat lehetővé fogja tenni, hogy ott is, a hol kiskorúak vagy gondnokság alattiak vannak érdekelve, az osztály legtöbb esetben birói beavatkozás nélkül eszközöltessék. Az osztály tekintetében birói beavatkozás esak ott szükséges, a hol az örökösök magok között saját ügyöket békés uton el nem intézhetik; ez esetben, ha csak egyetlen örökös kéri is a birói beavatkozást, az osztálynak bíróilag kell eszközöltetni. A birói osztálynál követendő eljárást az alaki törvények szabályozzák. A telekkönyvi intézmény egyik alapfogalma, a nyilvánosság, teszi szükségessé a 82. §. azon ! intézkedését, mely szerint ingatlanok és telekkönyvi bejegyzések tárgyát képező jogok tekintetében az osztály harmadik személyek irányában csak a bejegyzés által válik joghatályuvá. A telekkönyvi bejegyzést azonban az osztályra nézve sem rendeli a 82. §. hivatalból eszközöltetni, ugyanazon okokból, melyek a 25. §-nál felhozattak. Az örökhagyó követelései és tartozásai egyszeri számtani műtét által oszthatók fel, itt tehát tényleges osztály nem szükséges, hanem a követelések és tartozások — a mennyiben ellenkező határozott megállapodás nem jött létre — az örökösök között az örökösödési hányad szerint megosztottaknak tekintendők. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az örökösök- az osztálynál másként intézkedhessenek, egyes követeléseket és tartozásokat egy vagy több örökös osztályrészébe sorozzanak vagy pedig az osztályrészeket az örökösödési hányad I mellőzésével állapítsák meg. Az ilyen eltérő intézkedésre vrló jogosultság annál mellőzhetlencbb, mivel iger: gyakran a hagyatéki vagyonoknak többi része czélszcrüen csak ugy osztható meg, ha a kiegyenlítsél: a követelések és tartozások átvállalásával eszközöltetnek. Az osztály következménye, miszerint a megosztott dologra vagy jogra vonatkozó okiratok az osztályos örökösök közös tulajdonává válnak; de j mert a közös okirat csak egyik osztályos örökösnek I lehet birtokában, azért a törvényjavaslat 84. §-a ! meghatározza, miszerint az eredeti a legnagyobb hányaddal biró, tehát leginkább érdekelt örököst, egyenlő hányaddal birók között pedig a legidösbet illeti; a többiek pedig hiteles másolattal láttatnak el. Ezzel kapcsolatban megfelelően szabályoztatik azon kérdés, hogy a vagyoni értékkel nem biró családi irományok kit illetnek. 85—86. §§-hoz. Az osztály által az örököstársak a hagyatékból őket illető eszményi rész helyett a hagyatéki vagyonok meghatározott részét kapván, nem szenvedhet kétséget, hogy az örökösök egymást azon esetre, ha valamelyik örökös osztályrészéül jutott vagyonok elvitattatnak vagy ha a dolgok oly hibái és hiányai fedeztetnek fel, melyek az osztálykor tudva nem voltak, az örököstársak egymást szavatolni, örököstársuknak kártérítést adni kötelesek. E kártérítésnél az osztálykori érték, illetőleg az akkor felvett és a felvenni kellendett érték közötti különbözet veendő figyelembe. Az időközi értékemelés és értékcsökkenés az osztály után az illető örökösnek szolgál előnyére vagy hátrányára és ezért, de meg azért is, mert az osztálynál a megosztott vagyonok akkori értéke vétetett figyelembe, a kártérítés alapjául is ezen értéknek kell szolgálni. Az osztályrészül egyes örökösöknek adott követelésekre ezen szavatossági kötelezettség szintén alkalmazandó, mi az által éretik el, ha kimondatik, hogy az örököstársak e követelésüknek mind valódiságáért, mind behajthatóságáért felelősek. Az osztály foganatosításakor nem lehet előre tudni, hogy a megosztott tárgyak közül melyek és minő tárgyban fogják a szavatosság igénybevételét szükségessé tenni; ezért a szavatosságról való általános lemondást nem lehet figyelembe venni, hanem csak határozottan kifejezett különös lemondásnak lehet hatálya. A szavatosságból folyó követelés elévülését a külföldi törvényhozások hasonintézkedéseinek figyelembe vételével, a jogbiztonság szempontjából kellé rövidebb időre tenni. Az elperlés esetében való elévülési határidőnél a hibák és hiányok esetére vonatkozó elévülés azért volt még rövidebb határidőre szorítandó, mert hosszabb idő után a felek az ügy sajátszerűségének figyelembe vételével bizonyítékaiktól eshetnek el; s mert az átvevő csak magának tulajdonithatja, ha az átvétel után a netaláni hibákat és hiányokat meg nem vizsgálta. A követelések gyakran a jogosítottnak a behajtásbani késedelme miatt válnak behajthatlanokká. Ez indokolja a törvényjavaslat 86, §-ának azon intézkedését, mely a behajthatlanságon alapuló kártérítési követelésre nézve a lejárattól számított három évi elévülési határidőt állapit meg. Indokok a törvényjavaslat II. részéhez. Az első részben foglalt anyagi jog bályok képezik azon alapot, a melyen a hagyatéki bíróságok teendőit szabályozó második rész emelkedik. A törvényjavaslat vezérelvei már az I. résznél kimerítően indokolvák. A II. rész indokolása tehát, a mennyiben ez szükséges, csak azon egyes rendelkezésekre szorítkozik, a melyekre az I. rész indokolása ki nem terjed. A 87—89. §§-hoz. Ámbár a törvényjavaslata merev hivatalos beavatkozási rendszert az örökség birtokbavételének szabályozásánál nem követi is, mindamellett, minthogy a hagyatéki bíróság az érdekeltek kérelmére az örökösödési bizonyítványt kiállítani, a vitássá vált örökség birtoklása tekintetében eldöntőleg határozni s egyéb az örökösödési kérdés rendezését tárgyazó intézkedéseket tenni, sőt némely kivételes esetekben, legalább bizonyos mértékig, hivatalból is eljárni tartozik: önkényt következik, hogy minden örökösödési esetről jelentést kell tenni azon bíróságnak, a melyet a törvény egyes esetekben az örökösödési eljárásra nézve illetékesnek jelöl ki. A jelentéstételre legczélszerübben kötelezhető azon község, a melynek tnrületén haláleset történt; mert a községihatóságnál a halálesetet már csak rendőri tekintetekből is, de az 1873. IX. törvényezikk 17. §. világos rendeleténél fogva is