Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 43. szám - Az osztrák első ügyvédgyülés - A magyar csődtörvény tervezetének tárgyalására egybehívott bizottság

- 342 mindig be kell jelenteni, az tehát minden halálesetről tudomást nyer. Hasonló rendelkezést a törvényhozás már törvényerőre is emelt az 1868. XXIII. törvényczikk 4. §-ban, mely szerint a községi előljárok köteleztetnek a haláleseteket az illetékszabással megbízott hivatalnak bejelenteni; sőt az 1873: IX. törvényczikk 17. §-a a kötelességét elmulasztó elöljáróságot birsággal rendeli büntetni. Nem lehet az örökösre hagyni az örökhagyó halálának bejelentését, mert azon felül, hogy sok esetben, például ha az örökös kiskorú vagy elmehiánybau szenved vagy távol vau, lehetetlen volna az örökösnek a törvény rendeletét teljesíteni; annak is szükséges elejét venni, hogy az örökös mulasztása által meg ne hiusittassék azon czél, mely miatt a törvény a haláleset bejelentését elrendeli. Kivételt az általános szabály alól csak azon esetben lehet engedni, ha az örökség holttá nyilvánítás miatt nyílt meg. Erről rendelkezik a 87. §. utolsó pontja. Miután a törvényjavaslat elve egyrészről a bírósági beavatkozást minél csekélyebb körre szorítani, másrészről a bíróságot eljárásában a gyámi hatóságtól függetlenné tenni: ezen elv következetes keresztülvitelében fekszik annak indoka, hogy a 87. §. szerint a gyámhatóságnak a halálesetről a község tartozik jelentést tenni azon esetekben, a melyekben ezt a gyámhatóság felügyeleti joga szükségessé teszi. A haláleset bejelentése legczélszerübben megy véghez a gyakorlatban már eléggé ismert haláleset felvételének beküldésével. A haláleset felvételére a községek minőségéhez képest különböző közegek alkalmazhatók; azért a közegek közelebbi meghatározása nem lehet törvény tárgya. Városokban és nagy községekben a törvényhatóság vagy helyhatóság bizhat meg egy vagy több tisztviselőt e teendővel, kis községekben a bíró és körjegyző teendője lenne a halálesetet felvenni. Ez iránt közigazgatási uton lehet intézkedni. A haláleset felvételére nyomtatott minta szolgál, melyre nézve a törvény a haláleset felvételének czéljához képest csak azt határozza meg, minő körülményeket kell szükségképen a haláleset felvételekor kinyomozni; a minta részletes tartalmának meghatározását azonban a végrehajtó hatalomnak hagyja fenn. A 87., 88. §§. nem tesznek különbséget azon tekintetben, váljon az örökhagyó magyarországi vagy nem magyarországi honpolgár volt-e ? Ha a haláleset Magyarországon történt, arról a bíróságnak minden esetben jelentést kell tenni. A 89. §. rendelkezik azon esetről, ha az örökhagyó Magyarország területén kívül halt meg. Ezen esetben a halálozás helyének községi hatósága nem kötelezhető a haláleset bejelentésére, hanem azt maga az örökös köteles bejelenteni. Itt azonban két eset lehetséges, az örökhagyó t. i. vagy ma£. >. országi alattvaló volt, vagy nem volt és Magyarországon csak vagyonnal bírt. Első esetben a bejelentési kötelezettség kiterjed azon esetre is, ha az örökhagyónak ingatlan vagyona nem volt: mig ellenben a második esetben a bejelentés csak azon esetben kötelező, ha az örökhagyó Magyarországon inga+lan vagyont hagyott hátra: E rendelkezésnek oka az, mert a magyarországi alattvaló az ország törvényeinek alá van vetve még akkor is, ha külföldön tartózkodik; mig ellenben a nem magyarországi alattvaló csak ingatlan vagyonára van az ország törvényeinek alávetve. A 90. §-hoz. E szakaszról már a 13—18. §§. indokolásánál volt szó. A 91. 92.§§-hoz. A 91. §. azt határozza, melyik biróság jár el mint hagyatéki biróság. Nem lehet mindazon bíróságokat a hagyatéki biróság teendőivel megbízni, a melyeknek területén az örökhagyó vagyont hagyott hátra. Az eljárás czélja megkívánja, hogy a hagyatéki biróság teendői egy bíróságnál pontosittassanak össze s ezen bíróságot legczélszerübben lehet meghatározni ugy mint a személyes keresetekre nézve a ptrts. 30. §-a meghatározza, az örökhagyó utolsó rendes lakhelye szerint. A kérdés csak az lehet, váljon kivétel nélkül a járásbíróságok vagy némely fontosabb esetekben a törvényszékek is felruháztassanak-e e hagyatéki biróság teendőivel? A törvényjavaslat kivételt csak a hitbizományi javak tekintetében tesz azért, mivel ezekre nézve czélszerüen csak azon tvszék járhat el, mely a hitbizományi hatóságot gyakorolja, melynek tehát minden a hitbizományra vonatkozó okirat őrizete alatt van; minden más esetben a törvényjavaslat a hagyatéki biróság teendőit a járásbíróságokra ruházza azért, mivel leginkább a peren kívüli gyors eljárást kivánó ügyek azok, a melyekben az egyes bíróságok sokkal czélszerübben járhatnak el, mint a társas-biróságok. A 92. §-ban foglalt rendelkezést csak annyiban szükséges indokolni, a mennyiben e §. a hagyatéki biróság teendőivel a közjegyzőket kötelezőleg nem bizza meg. Hogy bírói határozatok hozatalát nem lehet közjegyzőkre bizni, az indokolást nem igényel, minthogy ezen elv már az 1869. IV. t. cz.-ben törvény erejére emelkedett. Annak meghatározása tehát, hogy melyik járásbíróság lesz minden egyes esetben illetékes hagyatéki biróság, még azon esetben is szükséges, ha a közjegyzők nem a hagyatéki biróság megbízásából, hanem a törvény erejénél fogva nyernék jogosultságukat az örökösödési eljárás vezetésére, mert ezen esetben is tudni kellene, hogy melyik járásbíróság lesz illetékes a birói határozatok hozatalára. De azt, hogy minden örökösödési ügyben a közjegyző járjon el, bármennyire kívánatos volna is, kötelezőleg kimondani nem lehet: mert azt, hogy lesz-e minden járásban alkalmas közjegyző, tudni nem lehet; de feltéve hogy lesz, még azon esetben is gyakran fog megürülni a közjegyzői állomás vagy halál, vagy lemondás által. Ilyen esetben ha a közjegyzői állomás bármi okból azonnal be nem töltetik, azörökösödési ügyeknek függőben kellene maradni mindaddig, mig a közjegyzői állomás betöltetik. Minthogy pedig az örökösödési ügyek gyors eljárást kívánnak, azokat ily eshetőségnek kitenni nem lehet, azért fenn kell tartani a hagyatéki biróság jogosultságát és kötelezettségét az örökösödési ügyek ellátására. A törvényjavaslat tehát elvként állította fel, hogy mint hagyatéki biróság mindig a járásbíróság jár el, megengedi azonban, hogy a járásbíróság a maga hatáskörét a közjegyzőre átruházhassa — kivéve a birói határozatok hozatalát és azon egyes intézkedéseket, amelyekre nézve a törvény kivételt tesz azon októl, mivel azon intézkedések, a melyeketa törvényjavaslat 94., 98., 103., 105., 143. §§. említenek, a birói hatalom gyakorlatát feltéted lezik. A törvényjavaslatban az egyszerűség kedveért mindig csak hagyatéki biróságról van szó, de a 92. §. rendelkezésénél fogva magában érthető, hogy a »kagyatéki biróság« alatt a »közjegyzőt« is kell érteni azon esetekben, a melyekben a hagyatéki bíróság a maga hatáskörét a közjegyzőre átruházta, és épen azon okból, mivel a tvjavaslat a hagyatéki biróság alatt hatáskörének átruházása esetében a közjegyző érti, a fengbbi pontban elősorolt szakaszokban (94. 98. stb.) szükséges volt azon kivételeket meghatározni, melyekben a hagyatéki biróság jogosítványa a közjegyzőt nem illeti meg. A 93. §-hoz. E szakasz magában véve érthető. A 94—98 §§-hoz. A végrendeleteket és örökségi szerződéseket is minden esetben biróság előtt kell kihirdetni és hogy ez megtörténhessék, mindazoknak, a kik valamely végrendeletet vagy örökségi szerződést őrizetök alatt tartanak, kötelességében áll a végrendeletet vagy örökségi szerződést kihirdetés végett a hagyatéki bíróságnak bemutatni. Ezen kötelezettség elmulasztása gyakran igen nagy horderejű következményeket eredményezhet, ha például a végrendelet be nem mutatása miatt törvényes örökös örökjoga elismertetik, részére a bírósági bizonyítvány is kiállittatik, ez az örökséget már el is költötte s a végrendelet őrzője csak akkor áll elő azon végrendelettel, mely mutatja, hogy az örökhagyó egészen másként intézkedett, a törvényes örököstkizárta vagy csak az örökségnek csekély részére szorította. Ebből önkényt következik, hogy a ki az őrizete alatt álló végrendeletet kihirdetés végett bemutatni elmulasztja, ezen mulasztásának következményeiért felelőssé teendő. í De következik az is, hogy a hagyatéki biróság a végrendelet vagy örökségi szerződés bemutatása iránt kényszerítő eszközök alkalmazása meli i lett is intézkedhetik. A végrendelet vagy örökségi szerződés kihirdetésének módjára vonatkozólag a törvényjavaslat 95., 96., 97. §§-ban foglalt intézkedések bővebb igazolást alig igényelnek. Hogy a végrendelet kihirdetése czélját érje, annak a halál, illetőleg a holttá nyilvánítás után késedelem nélkül kell megtörténni. És ha közös végrendeletről van szó, teljesítendő a kihirdetés azonnal, mihelyt a végrendelkezők egyike meghalt vagy holttá nyilváníttatott, mert különben ezen elhalt utáni örökösödési jog nem lenne rendezhető. Nem mulhatlanul szükséges, hogy a végrendeletet a hagyatéki biróság hirdesse ki; azon biróság, melynél a végrendelet letéve volt, vagy melyhez a végrendelet őrzője azt bemutatta, szintén teljesítheti a kihirdetést; fődolog csak az, hogy a kihirdetett végrendelet, mint az örökösödés kérdésének szabályozási alapul szolgálója hagyatéki bírósághoz késedelem nélküleljuttassék. A 98. §. rendelkezését az ország egy részében hatályban levő osztrák polgári törvénykönyv 585. és 586. §§. eléggé indokolják. (Folytatása következik.) Egyleti hirek. * (A magyar jogász-gyülésnek) 1875-re tervezett megtartását a viszonyok meghiúsítván, az állandó bizottság czélszerűnek találta a hatodik magyar jogászgyülés egybehivását az 1876. év első felére halasztani, minek folytán a vélemények beküldésére eredetileg kitűzött határidőnek 187 5. évi deczember 31-ig való meghoszszabbitásais lehetővé vált; a meghosszabbított határidőről értesíttettek mindazok, kik már korábban felkérettek véleményeik beküldésére, de e felhívásnak eddig meg nem feleltek, egyúttal pedig véleményezésre ujabban felkérettek és pedig az első kérdést illetőleg: dr. P1 ó s z Sándor egyetemi tanár ur Kolozsvárott, és S ü t e ő Rudolf kir. táblai biró ur Budapesten; — a második kérdést illetőleg: Bovánkovics József legfőbb itélőszéki biró ur Budapesten, Gyárfás István kir. ügyész ur Szabadkán, és dr. Löw Tóbiás kir. főügyészi helyettes ur Budapesten; — a harmadik kérdést illetőleg: dr. Gr y őr y Elek ügyvéd ur Budapesten; — a negyedik kérdést illetőleg : J a n i c s e k József keresk. és váltótörvényszéki biró úr Budapesten, és dr. H e r i ch Károly osztálytanácsos ur Budapesten: — az ötödik kérdést illetőleg: dr. B e c k Hugó ügyvéd ur Budapesten ; — a hatodik kérdést illetőleg : dr. 0 v á r y Kelemen egyetemi tanár úr Kolozsvárott; — a hetedik kérdést illetőleg: Bal! lagi Géza jogtanár ur Sárospatakon, és dr. E m m e r Kornél ügyvéd ur Budapesten; — a kilenczedik kérdést illetőleg: Helmbacker Nándor kir. ügyész ur Nagyszombatban ; — a tizedik kérdést illetőleg: dr. Garay Dezső törvényszéki biró ur Budapesten; — a tizenegyedik kérdést illetőleg: Erdélyi Sándor kir. táblai biró és Okröss Bálint közjegyző urak Budapesten. * (Az ötödik magyar jogászgyűlés évkönyvénekmásodik kötete)megjelenvén, annak szétküldése már megkezdetett; előzőleg az állandó bizottság tikára levelezési lapon a következő felhívást intézte a tagtársakhoz: A hatodik magyar jogászgyűlésre esedékes 5 frtnyi tagdija az alapszabályok 3. §-ához képest még 1874. évi deczember 1-éig volt befizetendő; a befizetés eddig nem eszközöltetvén, az alapszabályok 3. §-a negyedik kikezdésének utasítása nyomán, ugy az I ötödik magyar jogászgyűlés évkönyvének második kötete, mint az 1876. év első felében megtartandó hatodik magyar jogászgyűlésre szóló tagjegye az 5 frtnyi tagdíj utánvétele mellett fog közelebb megküldetni; miről t. tagtárs urat előlegesen értesíteni szükségesnek tartottam, nehogy az állandó bizottság fennjelzett utánvételi küldeménye félreértésből visszautasittassék; ha t. tagtárs ur azonban a tagdíj beszedésének ezen módját alkalmaztatni nem kívánja, felkérem, miszerint az 5 frt tagdijat postautalvány utján 3 nap alatt hozzám beküldeni szíveskedjék, hogy az évkönyv és tagjegynek utánvét nélküli expeditiója iránta kellő intéz