Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 43. szám - Az osztrák első ügyvédgyülés - A magyar csődtörvény tervezetének tárgyalására egybehívott bizottság

340 zakövetelési jogra vonatkozó intézkedések kivéessenek s külön szakaszba foglaltassanak. A javaslat 18. szakasza rövid vita után elfogadtatott. A 19. szakasz pedig, tekintettel a szállítási szerződésekre, kibővitést nyert. A 21. szakasz olykép módosíttatott, hogy a közadós bérleteinél a másik fél a bérlettől elállhat, de köteles ezen szándékát a tömeggondnok felhívására azonnal kijelenteni. A 22., 23. és 24. szakaszok stylaris módosításokkal lettek elfogadva. A harmadik fejezet, mely a közadós által kötött jogügyletek megtámadhatásáról szól, egyelőre függőben tartatott, hogy az e tárgyban keletkezett legújabb külföldi javaslatokra is kellő figyelem fordittassék s ezek figyelembevétele mellett a budapesti kereskedelmi kamara megbízásából készített e tárgybani javaslat is tanácskozás alá vétessék. Anegyedikfejezetczime,»beszámítás«, vitára adott alkalmat, mert e szónak a büntetőjogban is sajátszerű értelme van. A bizottság egy czimszó kipuhatolásával a javaslat szerzőjét bizta meg. A 35. szakasz első és második bekezdése csak styláris változással fegadtatott el; harmadik bekezdése pedig odamódosittatott,hogyaz ezen szakaszban meghatározott következmények akkor is beállanak, ha valaki a csődnyitás előtt a közadósnak tartozott és egy követelést a közadóssal szemben valamely hitelezőnek jogátengedése vagy kielégítése által vagy a közadóssal kötött jogügylet által szerzett meg és tudta, hogy a közadós fizetését beszüntette vagy a csődnyitás kéretett. A 36. szakasz tárgyalásánál ki lett emelve, hogy e részben Ausztriával különös megállapodást kell kötni. A 37. szakasz elfogadtatott. A javaslat részletes tárgyalásának folytatása előtt az elnöklő miniszter kikérte a bizottság véleményét az iránt, váljon nem lenne-e czélszerübb a közadós által kötendő jogügyletek megtámadásáról szóló intézkedéseket külön törvény által szabályozni, mint azokat a csődtörvénybe belefoglalni. Az ezen kérdés felett kifejlett vita alkalmával kiemeltetett, hogy a jogügyletek megtámadása közt. akár történjék az a csődben, akár azonkívül, nincs különbség, s csak az eljárás körül merülnek fel a különbségek. Hangsulyoztatott továbbá, hogy a hitelezőnek nem lehet a csődben több jogot adni, mint azon kívül, hogy továbbá ezen szabályozás különösen Magyarország azon részeiben, hol az osztrák törvénykönyv érvényben van, ezen törvénykönyv határozatainak módosítása által a jogéletben nagy hatással lesz. Mindezek alapján inditványoztatott a szóban forgó intézkedéseket külön törvényben megtenni. Másrészt ismét ki lett emelve, hogy a csődtörvénykönyv rendszeressége is kívánja ez intézkedések befoglalását, hogy továbbá a jogügyletek megtámadása a csődben más szempont alá esik, mint azon kivül s azért ennek szabályozása a csődtörvényben szükséges. A beható vita befejeztével az elnöklő miniszter kijelentette, hogy ő is nemcsak sürgős teendőnek tartja ezen jogviszonyok szabályozását, hanem hogy ő a szabályozást külön törvény által tartja czélszerübbnek s hogy gondja lesz reá, hogy ezen törvény a csődrendtartással egyidejűleg lépjen életbe. Ezután az enquete határozatkép kimondta, hogy a javaslat harmadik fejezete kihagyandó s az ott foglalt intézkedések külön törvény tárgyát képezendik. A 38. szakasz csekély változtatással elfogadtatott ; a 39. szakasz második bekezdése, mely a bukott kereskedőt a tőzsde látogatásától kizárja, mint nem a csődtörvénybe való, törültetett. Mielőtt a bizottság a második czim tárgyalásába bocsátkozott, kimondta, hogy a javaslat beosztása egyszerűsítendő, mire az elnöklő miniszter megjegyezte, hogy a sok változtatás folytán a beosztás úgyis változás alá esik, s akkor a kellő egyszerűségre is kiváló figyelem fog fordíttatni. A 40. szakasznál a második bekezdés elsőnek tétetett oly kibővítéssel, hogy az ott említett érték csak akkor követelhető vissza, ha csődnyitás után folyt be. A 41. szakasz oda módosíttatott, hogy az elküldött áru mindaddig visszakövetelhető, mig a czimzett azt kézhez nem vette, második bekezdése pedig, mtrt csak a tulajdonos rendelkezhetik az útban levő áru felett, töröltetett.E helyett más intézkedés vétetik fel, mely azon esetet szabályozza, midőn az áru a megrendelőnek átadatott, mielőtt még rendeltetése helyére érkezett volna. Ezen intézkedés folytán a 42. szakasz második bekezdése feleslegessé válván, törültetett. Ezen szakasz első bekezdése elfogadtatott, harmadik bekezdése pedig hosszú vita után a hajórakjegyre is kiterjesztetett. A 43-ik §-ra kimondatott, hogy annak elve, amely szerint a házastársak egymással szemben egyenlő alapra álljanak a csődben, jogrendszerünkkel nem egyez meg. A férj főszerző és őt illeti a közszerzemény feletti rendelkezés is. Meg kell tartani a csődtörvény jelenlegi álláspontját, mely a nőnek engedi meg, hogy tulajdona kihasitást a csődtömegből követelhesse. Ennélfogva ezen §. ily értelemben módosíttatott. A 44-ik §. második pontja, mint telekkönyvi rendszerünkkel ellenkező, kihagyatott. A 45. §. helyébe uj szakasz vétetett fel, melyben megállapittatott azon határidő, a melyen belül a nő hozományát bejegyezni tartozik, ha ezt a csődhitelezőkkel szemben akarja érvényesiteni. A bizottság nem látván elég indokot arra, miért legyen a nő igényeinek bejelentésére más határidő, mint más csődhitelezőknek, a 46. §. elejtésétjavasolta. A 47. §. némely írásbeli módosításokkal elfogadtatott, a 48. §. mint magában értető, kihagyatott, A női hozomány visszaköveteléséről szóló fejezet ujabb szövegezése szerint a női hozomány bejegyzett kereskedők csődjében visszakövetelhető, ha az a keresk. tvkönyv 551. §-a értelmében bejelentetett és átvétetett. Az ujabb szövegezés szerint azon hozományokról is gondoskodva van, melyek az osztrák törvénykönyv uralma alatt magyarországi részeken a csődbe bejelentendők, s e részben kimondja, hogy a férj nyilatkozata a hozomány átvétele felett csak ugy bír bizonyító erővel, ha a hozomány átvétekor vagy a csődnyitás előtt két évvel történt vagy közjegyzői okiratba foglaltatott. A bizottság az itt kimondott jogelveket elfogadta. Az eredetijavaslat 49. szakaszának első pontja észrevétel nélkül fogadtatott el. Második pontja > pedig mint felesleges törültetett s azon indítvány, hogy ezen pont helyett ezen intézkedés: »oly költ- i ségek, melyek több tömeget terhelnek, mindegyikből aránya szerint térítendő meg« vétessék fel, elejtetett. Az 50. szakasz első pontja változatlanul el lett fogadva s ennél elejtette a bizottság azon indítványt, hogy a per- és gazdálkodási költségre vonatkozó, a javaslatban egybefoglalt intézkedések elkülönittessenek. Második pont gyanánt egy uj, a közadósnak a csődtömegből adandó tartási illetményre vonatkozó intézkedés vétetett fel. A harmadik pontban »hitelezők« helyett »követelők« tétetett. A negyedik pont észrevétel nélkül lett elfogadva. Az 51. szakaszban »ügyletek« helyett »szerződések«, és »igények« helyett »követelések« tétetett. Az 52. szakasz tárgyalásánál inditványoztatott, hogy az ott emiitett költségek közt a kielégítés sorrendjére nézve különbség tétessék. A bizottság azonban tekintve, hogy ezen költségek szükséges volta közt a választó vonalat nagyon nehéz meghúzni, az indítvány elejtése mellett a javaslat szövegét fogadta el. Az 53-dik szakasz észrevétel nélkül lett elfogadva. Az 54. szakasz szabatosabban lesz szövegezendő, hogy a vételár jövedelmei és az ingatlan jövedelmei a csőd tartama alatt világosan benfoglaltassanak. Az 55. szakasz első pontját a bizottság egy törlési indítvány elejtése mellett elfogadta s kifejezést adott azon óhajának, hogy ezen szakasz a pénzügyminisztériummal saját szempontjából adandó véleményezés végett — az adók sorrendjéről szól e szakasz — közöltessék. Kimondta továbbá a bizottság, hogy e szakasz, tekintettel, miszerint számos követelések külön törvények alapján bizonyos elsőbbséggel birnak, például ármentesitési, úrbéri és telepitvényi viszonyokból eredő követelések, ezek rangsorozata a csődben is kifejeztessék. Az illető intézkedések szövegezésével a javaslat szerzője lett megbízva. Az ezen szakaszban meghatározott rangfokozattal a bizottság határozata szerint a mezei [ munkákra felfogadott cselédek bére is bír. Az 56. szakasz észrevétel nélkül lett elfogadva. Az 57. szakasznál felmerült azon kérdés hogy a betáblázott követelések után esedékes kamatok a tőkével egyenlő rangsorozatban legyenek-e a szerződéses vagy a törvényes kamat fizettessék-e ezen tőkék után a tömegből s a csődnyitás előtt esedékessé vált kamatok mennyiben nyerjenek kielégítést. A bizottság beható hosszas tárgyalás után kimondta, hogy a bekeblezett tőkék után a szerződéses kamat fizettessék, s ha a kamatláb kikötve nem lenne, a törvényes kamat jár, és hogy a csődnyitást megelőző három évre esedékes kamatok a tőkével egyenlő rangfokozattal bírjanak. Az 58. és 59. szakasz stylaris módosításokkal lett elfogadva. TÖRVÉSYJ AVASLATOK. Indokolás az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról készített törvényjavaslathoz. (Folytatás.) Ha a végrendeleti végrehajtó a vagyonokat kezeli s megbízatása egy évnél tovább tart, a jó rend s a számadási kérdések könnyebb megoldhahatása követeli, hogyévenkint adassék számadás; de itt nem forogván fenn azon indokok, melyek a végszámadásra nézve irányadók, az örökhagyó eltérő intézkedésének is tért kellé engedni. A végrendeleti végrehajtó ebbeli tisztének ellátására bizalomból hivatik, a megbízatás elfogadása tőle függ s ennélfogva a mindenesetre követelhető kiadásain felül jutalomdijt csak akkor igényelhet, ha az örökhagyó ezt megrendelte vagy ő maga részére kikötötte. Ha azonban egyszersmind vagyonkezeléssel is megbízva lett, miután ez sok teendővel és felelősséggel jár, különös intézkedés vagy kikötés esetén kivül is igényt tarthat mérsékelt jutalmazásra. 76-77. §§. Ha az örökhagyó több végrendeleti végrehajtót nevezett s nem intézkedett világosan akként, hogy ezek bizonyos sorrendben egymás utáni; vetkezzenek, feltehető, hogy az voltszándoka, m..;ént akinevezettek együtt hajtsák végre a végrendeletet. Természetes, hogy ezek a teendőket maguk között feloszthatják s vélemény-eltérés esetében közöttük a szótöbbség dönt s épen a szótöbbség biztosítása teszi szükségessé, hogy a tényleg működő végrendeleti végrehajtók mindig páratlan számban legyenek. Ha a kinevezettek közül csak egy léphet be a tisztbe, az örökhagyó czélzatának inkább megfelel az, hogy ezen egy egyén hajtsa végre a végrendeletet, mint hogy a többiek eleste miatt ez is elzárassék. A vagyonkezeléssel megbízó;! több végrendeleti végrehajtó egyetemleges felelősségét, ha csak az örökhagyó másként nem intézkedett, azért kellé megállapítani, mert ezek mint nem az örökös által feljogosított megbízottak kezelik az örököst illető értéket s igy a kezelésből netán felmerülő igények ellenében az örökösnek lehető biztosítás nyújtandó. A törvényjavaslat 77. §-ának többi intézkedései indokolást nem igényelnek. A 78—86. §§-hoz. 78—80. §§. Ha valamely örökhagyó után többen vannak törvény, végrendelet vagy szerződés alapján örökösödésre hivatva, akkor az örökséget elfogadó örökösök között közösségi jogviszony keletkezik, mely azon ok miatt, mivel a közösség az örökhagyónak vagyonjogi viszonyaira általában kiterjed,a vagyonközösség egyéb fajaitól eltérő szabályozást igényel; természetes azonban, hogy a vagyon-közösségre és ennek megosztására vonatkozó azon szabályok, melyektől az örökösök közötti közösséget és ennek megszüntetését tárgyazó különös intézkedések eltérést nem tartalmaznak, szintén alkalmazást nyernek. Az örökösök közötti vagyonközösség megszüntetése, vagyis az örökösök közötti osztály azon szempontból szabályozandó, hogy a közösség megszüntetését, melynek forcirozott fentartása általános forgalmi érdekekbe ütközik, egyetlen társ kérelmére is azonnal foganatosítani kell, mihelyt a megosztásnak azon akadályai, melyeket a jogvi-