Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 42. szám - A magyar csődtörvény tervezetének tárgyalására

- 335 Minthogy az örökös, ha adósságokkal tul van terhelve s tudja, hogy az örökséget tartozásai fel fogják emészteni, igen könnyen fogná magát arra határozni hogy az örökséget el nem fogadja, kivált ha azokat, a kik az ő el nem fogadása folytán örökösödni fognak, inkább kívánja előnyőzni, mint saját hitelezőit, de az is megtörténhetik, hogy az örökös azzal a ki utána következnék, össze fogna játszani, lemondana, hogy hitelezőit kijátsza s aztán az örökséget vagy legalább annak egy részét előleges megegyezés szerint kéz alatt vissza kapná; ennek megelőzésére némely törvényhozás a hitelezőknekjogot ad, hogy az örökséget követeléseik erejéig elfogadhassák s igy magokat kielégíthessék; de mivel ez bonyodalmas jogviszonyokat szül, soktál egyszerűbbnek és természetesebbnek mutatkozik a törvényjavaslat 67. §-nak intézkedése, mely a hitelezőt nem varázsolja örökössé, hanem jogot ad neki, ha adósa az örökséget elnemfogadta vagy a hagyományt visszautasította, az örökség vagy hagyomány értéke erejéig kielégítését attól követelni, a kire a megürült örökség vagy hagyomány átszállott. Ezen kötelezettség azért volt az egyenes adós fizetésképtelensége esetére szorítandó, mert lehet, hogy az el nem fogadásnak nem a hitelezők kijátszása a czélja s ilyenkor igazságtalan is, de nem is szükséges, hogy a hitelező, a ki saját adósától is nyerhet kielégítést, a következő örökös vagy hagyományos ellen fordulhasson. A megfelelő rövid elévülési határidő a 33. §. analóg intézkedésének indokolásán alapul. A 68 — 77. §§-hoz. 68. §. Az örökhagyó végintézkedéseinek teljesítése általában véve az örökös kötelessége ; de épen, hogy a teljesítés jobban legyen biztosi tva az örökhagyótól nem lehet megtagadni azon végintézkedési jogából folyó jogosultságot, miként tetszése szerint egy vagy több végrendeleti végrehajtót nevezhess9n cs pedig annál kevésbé lehet megtagadni, mivel e jogot a külföldi törvényhozások és eddigi törvényeink is elismerik. A végrendeleti végrehajtó kinevezése, mint a végakarat kiegészítő része s ennek biztosítására czélzó intézkedés rendszerint a végintézkedésbe, végrendelet vagy örökszerződésbe szokott foglaltatni; ámde miután a végintézkedésben kinevezett végrendeleti végrehajtónak a dolog természeténél fogva jogában áll a megbizást elfogadni vagy visszautasítani s miután az örökhagyónak érdekében állhat, még életében megnyugvást szerezni az iránt, hogy az általa kiszemelt végrendeleti végrehajtó e tisztet teljesíteni is fogja, nem mellőzhető az, hogy az örökhagyó a megbizni óhajtott végrendeleti végrehajtóval kötött szerződésbe foglalja a kinevezést, de hogy az örökhagyó ebbeli szándokának valósága tekintetében támasztható minden kétség eloszlatva legyen és hogy a megbízatás valóságára vonatkozólag az örökös és végrendeleti végrehajtó között vita kérdés minél ritkábban fordulhasson elő: czélszerünek mutatkozott ezen megbízatási szerződés alakszerűségeit a törvényjavaslatban akként írni körül, hogy ez közokmányba vagy a végrendeletekre előirt alakszerűséggel ellátott magán okmányba foglaltassák. Természetes, hogy a ki magát az örökhagyónak e tekintetben le nem kötelezte, az a megbízatást elfogadni nem tartozik és az elfogadási felhívásra nem nyilatkozó ugy tekintetik, mintha a megbizást elfogadni vonakodnék. 69. §, A végrendeleti végrehajtó tiszte ált ilában abban áll, hogy a végakarat fenntartását és teljesítését eszközölje s miután a tisztet az örökhagyótól nyeri s az örökhagyó saját intézkedésének biztosítása szempontjából nevez végrendeleti végrehajtót, első sorban az örökhagyó kijelentett akarata szabja meg a végrendeleti végrehajtónak jogait és kötelességeit. Ha és a mennyiben az örökhagyó e tárgyban nem intézkedett, a végrendeleti végrehajtót ugy kell tekinteni, mint az örökhagyó által kijelölt bizalmi férfiút, a ki mintegy megbízottként eszközli a végakarat érvényre emelését s az örökhagyótól nyert hatalmánál fogva jár el e tekintetben az örökösök helyett. Ezen jogviszony leginkább a meghatalmazási szerződés természetével bír s ennélfogva a végrendeleti végrehajtót a meghatalmazott jogai és kötelezettségeivel bírónak kell tekinteni, csakhogy a viszony saját'. szerűségénél fogva az örökösöket nem lehet feljogosítottaknak tekinteni, hogy a nem tőlük eredt megbízatást visszavonják, mielőtt a végrendelet teljesíttetett vagy legalább a teljesítés biztosíttatott volna. Minthogy azonban lehetnek oly körülmények, melyek világosan mutatják, hogy a végrendeleti végrehajtó az örökhagyó által benne helyezett bizalomnak meg nem felel, tisztét kellően betölteni vagy nem tudja vagy nem akarja, másrészt pedig fordulhatnak elő esetek, melyekben a végrendeleti végrehajtónak ezen állástól saját kérelmére való felmentése igazságosan nem mellőzhető, a fennforgó fontos esetek által indokolt e tárgybeli intézkedések megtételét a hagyatéki bíróságnak fenn kell hagyni. Itt a törvényjavaslat casuisticák elősorolásába nem bocsátkozik, mert oly különböző körülményeket mutathat fel az élet, miket a törvénybe kimeritőleg felvenni nem lehet, hanem czélszerübbnek mutatkozik az indokok mérlegezését a bíróságra bizni. 70-72 §.§ Hogy azon czél eléressék, melyet az örökhagyó a végrendeleti végrehajtó kinevezése által biztosítani szándékozott, nem szükséges a végrendeleti végrehajtót azon jogosultsággal felruházni, hogy a hagyatéki vagyonokat kezelje, a hagyatéki követeléseket érvényesítse és a hagyatéki adósságokat kifizesse; de mert gyakran a végrendelet érvényesítése a felebbiektől válhatik függővé s az Örökhagyó összes jogviszonyainak egyszerűbb rendezése teheti ezt szükségessé, nem lehet az örökhagyót megfosztani azon jogosultságtól, hogy a végrendeleti végrehajtó hivatásának körét ezekre is kiterjeszthesse. Ilyen különös megbízatás esetében a végrendeleti végrehajtó a hagyaték követeléseit perrel behajthatja; de ellene az örökhagyó hitelezői peruton fel nem léphetnek, mert a követelések a kötelezett örökös ellen érvényesitendők. Kivétel akkor fordulhat elő, ha a 46. §. értelmében a végrendeleti végrehajtó egyszersmind hagyatéki gondnokul lett kinevezve, mely esetben utóbbi minőségben a hagyatéki hitelezők és a hagyományosok is indíthatnak ellene pert. A végrendeleti végrehajtó hivatásának csak akkor felelhet meg, ha nem pusztán felügyel a végakarat végrehajtására, de egyúttal módot ad a törvény neki arra is, hagy az örökhagyó intézkedéseinek foganatot szerezzen. Ennélfogva követelheti az örököstől vagy attól, a ki a végintézkedés szerint valamely hagyományt kiszolgáltatni vagy meghagyást teljesíteni köteles, hogy az e végből szükséges dolgok és készpénz a kielégítés eszközlése végett neki vagy közvetlenül a jogosítottaknak kiszolgáltassanak és ha az örökhagyó hitelezőinek kielégítésével is megbízatott, akkor az e végből szükséges készpénz kiadását vagy a hitelezők kifizetését is kívánhatja, még pedig akként, hogy a késedelmes ellen peruton is felléphessen. Minthogy azonban a végrendeleti végrehajtó sem a végrendelet netáni kételyeit magyarázatával megoldani, sem a kétségbevont követelések valódisága felett döntő határozatot hozni nincs jogosítva, az örökös által kifogás alá vett hagyatéki terheket és hagyományokat a végrendeleti végrehajtó ki nem fizetheti mindaddig, mig az illetőknek kérdésessé lett jogosultságát jogérvényes bírói határozat meg nem állapítja. Ha a végrendeleti végrehajtó a vagyonkezeléssel is megbízatott, nem követelhetvén a zörökö' söktől, hogy ezek, kik a hagyatéki vagyonhoz még nem jutottak, a fölebb érintett czélokra szükséges összegeket sajátjokból előlegezzék, önként következik, hogy a végrendeleti végrehajtó felruházandó azon jogosultsággal, hogy az e végből szükséges előadásokat eszközölhesse. E tekintetben azonban a végrendeleti végrehajtót saját belátása szerinti intézkedési jogosultsággal felruházni nem mutatkozván tanácsosnak, az eladás a kötelezettek beleegyezésének feltételéhez volt kötendő, mi ha eszközölhető nem volna, az eladás foganatosítását csak a hagyatéki bíróság rendelheti meg. Hogy a kötelezettek a kedvezőtlen eladásból származható károsultságtól magukat megóvhassák, módot ad nekik a törvényjavaslat arra, miszerint a szükséges összeg kiszolgáltatásával az eladást megelőzhessék. 73-75. §§. Ha a végrendeleti végrehajtó megbízatott i* a vagyon-kezeléssel, ez által csak a végrende let teljesítésének könyebbitése czéloztatott. Mihelyt tehát az örökösök a hagyományokat és az örökhagyó meghagyásait teljesitik, vagy ha a végrendeleti végrehajtó a terhek kifizetésével is megbízatott, ezeket is kifizetik, avagya mindezek fedezésére szükséges készpénzt és dolgokat a végrendeleti végrehajtónak kiszolgáltatják, a hagyatéki vagyonok kiadását követelhetik, nem forogván fen többé semmi oly körülmény, mely miatt az örökösök sajátjoknak kezelésétől elzárhatók lennének. A végrendeleti végrehajtó, mint idegen ügyletek kezelője, számadási kötelezettség alatt áll s végrehajtói tisztének bevégeztekor minden esetre számot adni tartozik. Az örökhagyó azon intézkedése, mely által a végrendeleti végrehajtó a számadási kötelezettség alól felmentetnék, az örökösökre felette sérelmes lehetne s kijátszásukra zsákmányoltatnék ki, miért is az örökhagyó ilynemű intézkedését hatálytalannak kellé nyilvánítani^ (Folytatása következik.) Az ügyvédi kamar ákból. * (A budapesti ügyvédi kamara választmánya,) Kövesdy Mór ügyvédnek köztudomású esetéből kiindulva, az igazságügyi miniszter úrhoz a következő felterjesztést intézte: Nagyméltóságú m. kir. igazságügyi Miniszter ur ! Hivatásunkhoz tartozván az ügyvédi kar jogos érdekeit sérelmektől megóvni s tagjait megvédni, nem mulaszthatjuk el Nagy méltóságod tudomására hozni a következő esetet: Kamaránk alakulásakor Kövesdy Mór ügyvédtől, ki már éveken át ügyködött, meg kellett tagadni az igazolást, mert a pesti kir. tszék ftőosztályának értesítése szerint okmányhamisitás és sikkasztásban való bünrészesség miatt állott vizsgálat alatt és ö csak folyó évi aug. 24. vétethetett fel a kamarába a bemutatott s teljes ártatlanságát tanúsító ítéletek alapján. Eze n felvétel alkalmával a bemutatott ítéletekből annak jutott a kamara tudomására, hogy egyik tagjában sérelmet szenvedett. Kövesdy Mór ugyanis a pesti kir. törvényszék által a f. é. april 3-án megtartott végtárgyalás folytán 6856 sz. a. hozott ítélettel okmányhamisitás és sikkasztásban való bünrészességben bűnösnek mondatott ki és börtönre Ítéltetett, holott a két felsőbb bíróság tárgyi tényálladékot sem talált, akkép határozván a pesti kir. ítélő tábla f. é. 10406 számú a főm. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék pedig a f. é. 5896. számú ítéleteikben, »hogy Kövesdy Mór vádlott a vád és következményeinek terhe alól büntethető cselekmény tényálladékának hiányából főimentetik.* Hogy mily szomorú jelenség ez a ftő igazságszolgáltatás terén, s hogy ártatlanul bűnösnek ítélt ügyvédtársunk mily mértékben volt kénytelen viselni, későbbi teljes felmentetése daczára az első bírósági Ítélet következményeit, felesleges volna annak részletezésébe bocsátkoznunk. Azonban épen ezen sajnos eset és következményeinek fontossága által feljogosítva érezzük magunkat kiemelni azon okot, mely ily eredmény előidézésére véleményünk szerint kiváló befolyással volt. Ez nézetünk szerint azon gyakorlat, melynél fogva a fennforgó esetben is mellőztetett a vádhatározat hozatala. Ha rendszerint hozatik ily határozat, alig fordulhat elő, hogy valaki elitéltessék s azután mondassék ki, miszerint tárgyi tényálladék sem létezik, mig ellenkezőleg ha a vizsgálat alapján azonnal kitüzetik a végtárgyalás, a jelenleg följelentett viszásság gyakran ismétlődhetik, mi pedig átalában igen veszélyes következményeket vonhat maga után és kétszeresen sujtö. ha ügyvéd, ki a közbizalomra van utalva s kinek fokozott érdeke s kötelessége jó hírnevét őrizni, hozatik ily helyzetbe. Egyébiránt úgy vagyunk meggyőződve, hogy a budapesti tszék azon gyakorlata, mely különben is ellenkezik a nagyméít. igazságügyi minisztérium által kiadott szabályrendelettel s az ország törvényszékei által átalában követett gyakorlattal, legalább ügyvédekre nézve törvénytelenné is vált, mióta a törvényhozás az 1874. 34. t. czikkben kijelentette abbeli akaratát, hogy a fenyitö eljárásban vádhatározat hozandó s ahoz határozott következményeket is kötött. Épen ezen