Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 42. szám - A magyar csődtörvény tervezetének tárgyalására

— 333 Ezek után az elnök megnyitván a vitát, dr. ! Baumfeld előadja, hogy az ügyvédi állásnak ideális oldala mellett materialis oldala is van. Az ügyvédnek mindkét irányban igénybe kell vennie a törvény oltalmát. Szóló szerint az első osztrák ügyvédgyülés teendői között a kar anyagi érdekei nem kevesebb fontossággal birnak,mint a jogélet érdekei. Engedelmet kér tehát, hogy rövid időre az általa beadott javaslatra fordithassa az első osztrák ügyvédgyülés figyelmét. Szóló felhozza érveit azon indítványa mellett, miszerint az ügyvédnek perköltségei erejéig zálogjoga legyen, ezen érvek különösen az ügyvéd anyagi élhetésének feltételeire vonatkoznak. dr. L o r i a (Bécsből) nem kívánja azt, hogy az ügyvédek felesketése a kamarai bizottság előtt történjék (Ohó! Ohó!), mert ezáltal veszítene a közönség az ügyvédek iránti bizalomból. Kéri, hogy a felesketés a legfőbb ítélőszék előtt történjék. (Elénk ellenmondás.) Szólottak azután még dr. Raudnitz (prágai), dr. K ö n i g prágai, dr. S t e r n (bécsi), dr. Landsberger (bécsi), dr. Grrünwadd (wahringi), dr. S t i n g 1 (kremsi) ügyvédek és az indítványozók, végre dr. Magg, mint előadó tartotta zárbeszédét, melynek folytán az előadó indítványai lényegtelen módosításokkal lettek elfogadva. Dr. G r ü n w a 1 d n a k azon indítványa, hogy a nyugdíjas bírák se lehessenek tagjai a kamarának, 67 szavazattal 44 ellenében elfogadtatott, ellenben dr. B a u m f e 1 d és dr. P 1 e i s c h e r javaslatai elvettettek. A magyar csődtörvény tervezetének tárgyalására az igazságügyminiszterium által egybehívott enquete f. hó 15-én az igazságügyminiszter elnöklete alatt kezdette meg üléseit. Az enquete tagjai : Csemegi államtitkár, Daruvárj, Manojlovics, Tóth Elek, dr. Schnierer osztálytanáesos, Kochmeister, dr. Herich, dr. Svetenay, dr. Apáthy, Janicsek, dr. Balogh, dr. Králik, és dr. Máday Sándor. Az elnöklő miniszter, mielőtt az enquete a javaslat részletes tárgyalásához hozzáfogott, három kérdést intézett a gyűléshez. Czélszerünek tartja-e az enquete, hogy a csődtörvénytervezet mint külön törvénykönyv szerepeljen, avagy nem kellene-e inkább az idevonatkozó intézkedéseket a polgári perrendtartáshoz csatolni. Az enquete a törvény önállósága mellett nyilatkozott. Czélszerü-e, kérdi tovább az elnöklő miniszter, hogy a csődtörvénykönyv határozmányai a kereskedőkre nézve különbözzenek a nem kereskedőkre vonatkozóktól ? Az enquete ezen kérdésre igennel felelt. Yégre kinyilatkoztatta az equete a miniszter kérdésére, hogy a kényszeregyezségi eljárást (Zwangsvergleichs-Verfahren) ugy jogi mint kereskedelmi szempontból elvetendőnek találja. Ezen előzetes kérdések eldöntése után a javaslat egyes szakaszai vétettek tanácskozás alá. Az első szakasz hosszabb vita után kibővittetett oly formán, hogy a közadós minden vagyona, bár a csőd alatt szerezte is azt, a csődtömeg részét fogja képezni s hogy a közadósnak joga leend a csődtömegből életjáradékot követelni. A második szakasz változatlanul lett elfogadva. A harmadik szakasz más helyre fog áttétetni s átalakulást nyerend olyformán, hogy a külföldi csődhitelezők egyenjogúsága a belföldiekkel ki lesz mondva, kivéve azon esetet, midőn a külföldi csődtörvény ezen egyenjogúságot magyar honpolgárra a maga .részéről ki nem terjeszti. A negyedik szakasz tárgyalásánál kiemeltetett, hogy a javaslat, ha a hitelezők összeségéről szól, nem használja mindenütt ugyanazon kifejezést, holott nagyon szükséges e tekintetben bizonyos kifejezéshez ragaszkodni, annyival inkább mert a csődhitelezők összeségének képviseletét, ha ők öszszeségükben fellépnek, szabályozni kell. Az enquete legczélszerübbnek tartotta a csődhitelezők összeségének képviseletét az ugy is személyes vagyoni felelőséggel tartozó tömeggondnokra bízni s reá a csődtömeg feletti rendelkezési jógot ruházni. Az ötödik, a közadós örökségének birtokbavételéről szóló szakasznál kimondta az enquete, hogy ezen határozat, tekintettel arra, miszerint a csődtörvény Magyarország azon részeiben is fog érvénynyel birni, melyekben az ott érvényes osztrák törvénykönyv szerint a leltár jogkedvezménye fontossággal bír, ugy a leltár jogkedvezményének figyelembe vételével, valamint ennek elhagyásával külön szövegeztessék. A hatodik szakasz töröltetni határoztatott, mert a közadósnak a csőd alatt szerzett vagyona is a csődtömeghez tartozik; helyébe a közadósnak a csődtömegből kiszolgáltatandó életjáradék feletti határozatok fognak jönni. A hetedik szakasz első bekezdése elfogadtatott, másodika törültetett; azon időpontnak, melyben a csődnyitás hatályossá lesz, meghatározása iránt tett indítvány elejtetett, tekintettel az első szakaszban eziránt tett körülményes intézkedésekre. A nyolczadik szakasz beható tárgyalása után kimodatott, hogy azon esetben, ha a közadós valamelyik adósa a csőd tartama alatt, a közadósnak tesz fizetést s a csődtömeggondnok ezen fizetést érvénytelennek akarná nyilváníttatni, annak bizonyítása, hogy a fizető a csőd kiütéséről tudomással bírt s így roszhiszemüleg teljesítette a fizetést, a tömeggondnokot illeti. Ezen szakasz második bekezdése az enquete által törültetett, mert az elsőnek szükségszerű folyománya s igy felesleges. A tizedik szakasz tárgyalásánál kimondta az enqnete hogy mindazon perek, melyek a csőd kiütése alkalmával az első bíróság ítéletével még befejezve nincsenek, a csődbíróság Ítélete alá esnek, kivéve azokat, melyek különös fórum rei elé tartoznak. Az első bírósági ítélettel ellátott perek nem jutnak a csődbirósági illetékessége alá. A tizenegyedik szakasz változtatlannl, a tizenkettedik pedig csak stylaris modósitásakkal lett elfogadva. TÖRVÉ3ÍYJAYASL1TOK Indokolás az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról készített törvényjavaslathoz. (Folytatás.) Az elkülönzésnek nem az levén a czélja, hogy ez által az örökhagyó hitelezői közül némelyek a többiek felett maguknak előnyt szerezhessenek, hanem hogy az Örökhagyó hitelezői és a hagyományosok együttesen az örökös és az örökös hitelezői ellenében nyerjenek biztosítást, a 49. §-ban ki kellett mondani, hogy az elkülönzés az azt kérőnek zálogjogot nem ad s részökre a többi hason követeléssel birók ellenében előjogot nem biztosit. Az elkülönzés által eléretni óhajtott czél nem kívánja, hogy ezen kedvezmény igénybevétele esetében az örökösödési bizonyítvány kiadása és az örökhagyó telekkönyvileg bejegyzett jogainak átírása elodáztassék; sőt az elkülönzés telekkönyvi feljegyzését sem hivatalból rendeli el az 50. §., mire nézve elegendő azon okokra hivatkozni, melyek a 25. §. indokolására felhozattak. Ha azon czél eléretett, mely az elkülönzés által biztosítandó volt,akkor az örökös szabad rendelkezési jogában tovább korlátolható nem levén, fel kell oldani az elkülönzést s ki kell törölni az e tárgybeli telekkönyvi feljegyzést. A törvényjavaslat 51. §-a az elkülönzést kérők követelése kielégítésének, vagy biztosításának esetében ezen indokból rendeli az elkülönzés feloldását, a 48. §. intézkedésének természetes folyományául pedig azt is megállapítja, hogy feloldandó a zárlat, ha a kereset a kiszabott határidő alatt meg nem indíttatott, avagy a megindított kereset jogerejüleg elutasittatott. Természetesen nem lehetett itt az örökhagyó összes hitelezőinek és az összes hagyományosoknak követelését figyelembe venni, hanem csak azokét, a kik az elkülönzés kedvezményét igénybe vették; mert a kik ezt a törvény szerint kitűzött határidőben nem tették, ez által azt tanúsították, hogy követeléseiket ugy is fedezetteknek tekintik. Az 52. §-hoz. A vagyon- elkülönzés által az azt kieszköziő hitelezők és hagyományosok zálogjogot nem szerezvén, kell, hogy a törvény nekik módot adjon, miként követeléseiknek záloggali biztosításáról is gondoskodhassanak. Minthogy az örökhagyó halála hitelezőinek helyzetét nem rosszabbíthatja s minthogy nincs indok arra. hogy a hagyományosok követeléseik biztosítása tekintetében a törvényengedte zálogjog szerzésében akadályozva legyenek, ki kellett a törvényjavaslat ezen szakaszában mondani, hogy általuk a hagyatékhoz tartozó vagyonokra zálogjog szerezhető, ha a törvényben előirt feltételek, melyek mellett általában zálogjogot szerezni lehet, léteznek. Ezen szakasz második pontja összhangzásban van a telekkönyvi rendelet 72. §-ával. Az 53. §-hoz. Azon jogokat, a melyeket a törvény a hitelezőknek és hagyományosoknak követeléseik biztosítása végett enged, az utóörökösöktöl sem lehet megtagadni. Habár tehát már a 17. §. jogot ad az utóörökösöknek és szükség örökösöknek a zárlat kérelmezésére, mivel azonban ott csak az örökösödési bizonyítvány kiadása előtti időről van szó s a leltározással egyidejűleg foganatosított zárlat az örökösödési bizonyítvány kiadásával megszűnik ; a 26. §. pedig csak átalában azon esetről rendelkezik, ha a bizonyítványt nyert örökös ellenében mások örökösödési keresetet indítanak, mely rendelkezés tehát a szükségörökösökre és az utóörökösökre, különösen az utóbbiakra, nem mindig alkalmazható és a midőn alkalmazható volna, miután ezen 26. §. esetében a zárlat megengedése szigorúbb feltételekhez van kötve, a szükségörökösöknek és utóörökösöknek kellő biztosítást nem nyújt; ezeknél fogva az utóörökösök és szükségörökösök érdekében czélszerünek látszik a törvénybe az 53. §. rendelkezéseit is felvenni. Az 54. és 55. §§-hoz. Nagyfontosságú azon kérdés, hogy az örököstársak az örökhagyó tartozásaért és az örökséget általában terhelő, tehát valamelyik örökösnek különösen terhére nem rovott hagyomáryokért minő mérvben, örökrészeik arányában, pro rata avagy pedig egyetemlegesen egyik a másikért jótállva legyenek felelősek. Egyrészt a hitelezőkérdeke azt hozná magával, hogy a törvénynek vagy> az örökhagyónak azon intézkedése, mely az örökhagyó helyébe a több örökös személyében több adóst helyez, a hitelezőre hátrányos ne legyen, tehát ne? hozza ezt azon kellemetlen helyzetbe, hogy követelését különböző s talán egymástól távollakó örökösöktől legyen kénytelen behajtani; de másrészt nem téveszhető szem elől, miként az örököstársaknak az örökösödési jogviszony természetes felfogásán nem alapuló egyetemleges kötelezettsége reájuk nézve felette veszély esiehet, az osztályt — a mi közérdekből is kívánatos, majdnem lehetetleníti; mert ha az örökösök megosztoztak s közülök egyik a vagyonokból való osztályrészt elkölti, az adósságokból reá eső részt pedig nem fedezi, akkor ezen hiányt is a takarékos örököstársak lesznek kötelesek fedezni nemcsak, hanem ki vannak téve annak is, hogy a hitelező talán csupa boszantásból az egész követelést az örökösök egyikétől fogja követelni, habár a többiek épen olyan fizetésképesek is. Hogy tehát az ellentétes két érdek lehetőleg kiegyenlítessék ; a törvényjavaslat megkülönbözteti az osztály előtti és osztály utáni állapotot. Míg az örökhagyó élt, jogai és kötelezettségei az ő személyében osztatlanul egyesülnek s miután a törvényjavaslat 1. §-hoz képest az örökhagyó áts zár mázható jogai és kötelezettségei a megnyílt örökséget elfogadó örökösökre átszállanak; ebből következik, hogy a mig az örökösök az örökséget osztatlanul birják egyrészről a hagyatéki követelésekhez csak együttlegesen jogositvák, másrészről az örökhagyó adósságai tekintetében is egyetemlegesen kötelezvék. Az egyetemleges kötelezettség más alapját, mint az örökség osztatlanságát felállítani nem lehet. Ha pedig az egyetemlegesség alapja az örökség osztatlansága, akkor sem az egyetemlegesség tartamát más időhöz, mint a felosztás idejéhez, sem magát az egyetemlegességet más feltételhez, mint az öröksg osztatlanságához kötni nem lehet. Más időköz, például az örökhagyó halálától számított egy évhez, kötni nem lehet az egyetemlegesség tartamát azért, mivel lehet hogy előbb, lehet hogy később osztják fel az örökösök az örökséget. Azonban a hitelezőkérdekéban annyit szüksé-