Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 41. szám

vagy enyhébben, a mint a bűntett vagy vétség elkövetésének elhatározására nagyobb vagy kisebb befolyással volt, vagy pedig a bűntett vagy vétség elkövetésére nagyobb vagy kisebb mérvben segély által közreműködött.

Máskép áll azonban a dolog a segítés kísérletének harmadik pontjába sorozott cselekményekkel, a hol t. i. a segítő cselekmény elkövettetett, de eredménye elmaradt.

A mi törvényjavaslatunk megkívánja az eredményes segitést, mivel a segédet a következő szavakkal írja körül: »a ki a bűntett vagy vétség elkövetését szándékosan előmozdítja vagy könnyíti.« Már pedig úgy az előmozdítás, mint a könnyítés egyenesen azt jelzi, bogy a cselekménynek legalább is némi eredményt kell felmutatnia, mert a ki semmi eredményt nem mutathat fel, az nem mozdított elő és nem könnyített.

Hogy ez a segítés fogalmát nagymértékben megszorítja és kivetkőzted természetességéből, azt előbbi czikkeinkben bőven kifejtettük. A doctrina szempontjából tehát teljesen elhibázottnak tartjuk a törvényjavaslatban foglalt meghatározást. Mindazonáltal a praxisban ki lehetne talán a hatá- rozmánynyal némileg békülni, ha a segítés fogalmából ilykép kiszorult bűnös cselekmények más törvényes liatározmány által — pl. mint a segítés kísérlete — büntetés alá vonatnának.

Ámde ez a javaslatban tudtunkkal nem történik. A segítésről az eddig felhozottakon kivűlmás §. nem szól. A kisérletet tár- gyazó §. pedig nézetünk szerint ide nem alkalmazható. A kisérlet ugyanis a 64-ik §-ban igy iratik körül: »A cselekmény, melylyel a szándékolt bűntett vagy vétség véghezvitele megkezdetett, lm a véghezvitel a tettes akaratától független körülmény által akadályoztatott meg: a megkezdett bűntett vagy vétség kísérletét képezi.« Itt tehát megkívántad!«, hogy a szándékolt bűntett vagy vétség véghezvitele megkezdetett legyen, vagyis csak a bűntett vagy vétség véghezvitelének kísérletére alkalmazható, semmi esetre pedig a segités kísérletére.

Világos ezekből, hogy a javaslat nem tartalmaz sanctiót azon segítő cselekményekre nézve, melyek a tettes által nem használtatván fel, eredmény és hatás nélkül maradtak s ennek következtében a bűntettet sem nem mozdítják elő sem nem könnyitik.

A baj nem volna oly nagy, ha a törvény szerint tisztán szakbírók Ítélnének, kik talán némely flagrans esetben nem kötnék magukat egészen a törvény szó szerinti szövegéhez, és egy pár döntvénynyel úgy a hogy ki lehetne pótolni a törvényben mutatkozó hézagot; ámde ha esküdtek lesznek hivatva ezen törvény szerint ítélni, és, mint feltétlenül szükséges, a concret esetben egyenesen hozzájok intéztetnék azon kérdés, hogy vádlott bünös-e abban, hogy szándékosan előmozdította vagy könnyítette ezen és ezen bűnös cselekmény elkövetését: az esküdtek nemcsak hogy a bűnös segités számos eseteiben »nem bűnöst« volnának kénytelenek kimondani, hanem még minden alkalommal nemcsak a

— 3 22 —

felett kellene tanácskozniok és dönteniük, hogy a segéd bűnös módon közreműködött-e a bűnös cselekmény elkövetésében, de egyszersmind azon nem épen épületes kérdés felett is,vájjon a segéd cselekménye tényleg előmozdító vagy könnyítő volt-e a bűntett vagy vétség elkövetésére.

Felmerül itt azonban az a kérdés: ha a segitő cselekmény eredményessége nem fogadható el criteriumulasegéd fogalma számára, tehát miben lesz feltalálható a biró által választó vonal a bűnös segités és a nem büntethető cselekmény közt? Erre feleletünk az, hogy itt — a segités fogalmának egyszerű felállításán kivtíl — külön szabályt felállítani nem szükséges. A doctrina részéről tétettek ugyan erre nézve kísérletek ; nevezetesen egy részről az mondatott, hogy a segités fennforgásához szükséges, hogy a segéd és a tettes cselekménye egyesüljön (Buri); más részről az kivántatott, hogy a segéd és a tettes cselekményeinek okozati viszonyban kell egymással állaniok(Halsch- ner). Azonban ezek nem concret büntetőjogi fogalmak, és a mellett hogy majd az egyik majd a másik oldalon módosítják a segités fogalmát, a biró számára positiv elhatárolást, mely szerint minden egyes esetben elindulhat, nem nyújtanak.

Nézetünk szerint a tudomány a casuis- tika alapján feldolgozhatja a kérdést, de általános szabályt a biró számára nem képes felállítani.

Biztos, és a fogalom terjedelmét egyik irányban sem alteráló vezérfonal csak úgy nyerhető, ha a biró magát a segélynyújtás ideáját állítja maga elé és a szerint dönti el a kérdést, a mint a cselekmény, melyről szó van, beleillik ezen fogalomba vagy pedig nem.

Ha valaki a tettes tudta nélkül lajtorját állított egy ablak alá azon czélból,hogy a tettes azt használhassa, de ez nem a lajtorján ment be, hanem betörte a kaput: a józanul gondolkozó biró azonnal ki fogja mondani, hogy ezen ember nem nyújtott segélyt ezen tett elkövetéséhez.

Ha A. látja, hogy B. az X. utón megy és A. el akarja őt onnan terelni az Y. útra, mivel azt hiszi, hogy ott C. rabló vár, azonban B. mégis az X. utón megy és ott meg- rabóltatik az az óta előbbi helyéről eltávozott C. által: itt a biró ugyanazon eredményre fog jutni, mint az első esetben.

Ellenben ha valaki a lajtorját tartja, melyen a tolvaj felment, de kitűnik, hogy a lajtorja fenn meg volt erősítve, tehát nem is dőlhetett el: itt a tettnek szintén nem volt eredménye vagy hatása, és a biró mégis ki fogja mondani a bűnös segitést.

Vagy ha valaki a más által megmérgezett egyént elzárás segítségével meg ! akarja akadályozni abban, hogy ellenmérget vegyen, de annak mégis sikerül megmenteni magát: itt sem lehet tagadni a habár eredménytelen bűnös segitést.

Felesleges tehát minden további meghatározás, és teljesen kielégitőleg meg lesz vonva a határ, ha a törvénybe egyszerűen a segély nyújtásának fogalma vétetik fel. —

Amint azonban a törvényjavaslat szövege az egyik oldalon megszorítja a büntethető

segéd fogalmát, a másik oldalon, ott t. i. a hol a segéd és a tettes közt kell a határvonalat meghúzni, a törvény által használt kifejezés nagyon is általános. Ugyanis a tettes irányában épen nem határolja el a segéd fogalmát. Ezen szavakban: »előmozdít«, »könnyít« nincs kifejezve a segéd accessorius jellege.Elomozditanilehet saját ügyét is, sőt aki valamely ügyben bármily minőségben eljár, arról lehet mondani, hogy azon ügyet előmozdítja. Az »előmozdít« kifejezésben tehát benne van nemcsak a segéd, hanem jó részben egyszersmind a tettes fogalma is.

Nem lehet ugyan tagadni, hogy e részben némileg correctivumúl szolgál a §8. §., mely a tettesekről (Mitthäter) szól, éspedig következőleg: »Tetteseknek tekintendők

mindazok, kik a bűntettet vagy vétséget együtt követték el.« E szerint tehát ha valaki a bűnös cselekményt mással együtt követte el, az nem segéd, hanem tettes (Mitthäter). Ámde mit jelent e szó : »együtt«? Rendesen a helyre vonatkozik és ezen értelemben azt jelentené, hogy tettesek azok, kik együtt voltak az elkövetés helyén. Ezen körülmény azonban úgy a doctrina, valamint a praxis szerint a tettes vagy a segéd minőségére nézve nem döntő, mert lehetnek az elkövetés helyén olyan egyének is, kik nem tettesek, és más részről lehetnek tettesek, kik nem voltak az elkövetés helyén.

Ezen szó tehát: »együtt« ép úgy nem jelöli meg a határvonalat a tettes és a segéd közt, mint nem jelölik meg ezen szavak: »elŐ- mozdit vagy könnyít«. Világos ebből, hogy a 67. §. második pontja nem támaszkodha- tik a 68. §-ra és viszont.

Ha a 68-ik §-ban ezen szó helyett: »együtt«, ez használtatnék: »együttesen« vagy »közösen« (»gemeinschaftlich«, amint j a német büntetőtörvénykönyvben van), akkor bizonyos mérvig segítve volna a bajon, mert ezen szavak nem emelik ki annyira a helyi együttlételt, mint az »együtt« szó; mindazonáltal még ha ezen szavak egyike használtatnék is a 68. §-ban, szükséges volna a 67. §. második bekezdésében ezen szavakat »előmozdít vagy könnyít« felcserélni a »segélyt nyújt« kifejezéssel, mivel ezen utóbbi kifejezés, a nélkül, hogy egy másik §-sal való combinálási’a szorulna, mindkét irányban, úgy a tettesség, mint a büntelen- ség szempontjából, elhatárolja a segéd működését.

Mielőtt érvelésünket befejeznok, utalnunk kell még arra, hogy maga a törvény- javaslat különös részének azon §§-ai, melyekben a segítés sui generis bűntényt képez, nem a 67. §. 2. pontjában használt kifejezést használják, hanem az általunk ajánlottat.

így a 419. §. következőleg szól:

Aki a fogolynak a fogságból vagy a hatósági őrizetből való megszökésre segélyt nyújt: bűntett miatt egy évig terjedhető börtönnel büntetendő.

Ilyen a 427. §. mely így hangzik:

A fenebbi szakaszban megállapított büntetéssel az ott meghatározott megkülönböztetések szerint büntetendő az is, a ki a hadsereg, hadi tengerészet, vagy a honvédség tagját, a kiről tudja, hogy megszökött, szökése alatt magánál vagy a felügyelet alatt áló helyiségben tartja, vagy annak a lappangásra vagy menekülésre bármikép segélyt nyújt.--------------- -------------------— - - ------------- ---------