Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875 / 41. szám
323 Ugyanezen kifejezés használtatik a "bűnpártolásról szóló 356. §-ban is. Lássuk már most, melyik kifejezést használják a külföldi törvényhozások. Mint az előbbi idézeteinkből látható, a franczia, a belga s a régibb német törvénykönyvek specialisálják a segítés módjait. De még ezen felsorolt tevékenységi formák közt sem találjuk fel azon kifejezéseket, melyeket a mi törvényjavaslatunk használ. A franczia és a belga törvénykönyvekben ugyan az »aider« és »assister« igéken kivűl előfordul a »faciliter« ige is, de egészen más összefüggésben mint nálunk; ott ugyanis az van mondva, hogy a segéd segélyt nyújtabün- szerzőnek a bűntett előkészítésében és megkönnyítésében : »aidé et assisié 1’ auteur ou les faits qui Font préparé ou facilité.« Ugyanily értelemben van a »könnyítés« szó használva az 1851-diki porosz törvény és az olasz javaslat által is. Mint szintén látható az idézetekből, a német bii'odalmi büntető törvénykönyv és az 1874. évi osztrák javaslat a »Hülfe leisten« kifejezést használják, mely megfelel az általunk ajánlott »segélyt nyújt« szavaknak. Azonban részrehajlatlanúl kívánván megbírálni a törvényjavaslatot, nem hallgathatjuk el, hogy van mégis — legalább tudtunkkal :— három törvénymű, melyek ugyanazon szavakat használják a segéd működésének körülírására, mint a mi törvényjavaslatunk. Ezek elseje a hamburgi törvény, melynek ide vágó §-át már idéztük*); a másik az 1870. évi osztrák javaslat, melynek szövegezése megegyez a hamburgival ; végül a zürichi büntető törvény- könyv 39. §-a, mely így hangzik: »Die Theilnehmer, welche durch Rath oder That die Verübung des Verbrechens wissentlich erleichterten oder beförderten«. Ezek azon codexek, melyeket a mi törvényjavaslatunk ezen meghatározásban követett, és ennyiben a felfogás nem mondható isoláltnak. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a hamburgi törvény már nincs érvényben; az 1870. évi osztrák javaslat pedig nemcsak hogy nem lépett életbe, de az 1874. évi javaslatnak a törvényhozás elé történt terjesztése által egyenesen mellőzte- tett;az 1874-iki javaslat pedig, mint fenebb láttuk, már nem a »befördern« és »erleichtern« szavakat, hanem a »Hülfe leisten« kifejezést használja. Ezek nyomán tehát bátran állíthatjuk, hogy a törvényhozások példája sem ajánlja a mi törvényjavaslatunk által követett utat, és hogy az irányadó törvénykönyvek a »segélyt nyújt« kifejezést használják. Dr. Fayer László. Az ügyvédek, mint képviselők ellen felvett leletekről. Az ügyvédek mint képviselők ellen felvett leleteknél az utolsó két évben oly nagy mérvű visszaélések követtettek el, hogy a leletezéseknél alkalmazásban levő eljárást, habár az a jog körébe nem vág, az anyagi kárnál fogva, mely az ügyvédeket alaptalan leletezéseknél éri, szó nélkül hagyni nem lehet. Az 1873. évi IX. t. czikk 7-ik §-ának azon *) L. 30. ez. rendelkezése, melynél fogva a peres eljárásban elkövetett bélyegröviditésekért első sorban mindig a képviselő ügyvédek felelősek, teljesen igazságos. A beadványokat az ügyvéd adja be, a tárgyalásokat ő látja el, az ítélethozatalnál ő van jelen, a bélyegkiadások részére ügyfele ellenében megálla- pittatnak és ha bármelyik cselekménynél a kellő bélyegnek alkalmazását akár megröviditési szándék, akár hanyagságból elmulasztja, jogosan ő sujtatik birsággal. Az 1873. évi IX. t. czikk előtti eljárás mellett ügy az állam, mint a képviselt fél rövidséget szenvedtek. Az állam közegei a legtöbb esetben a fél lakását ki nem puhatolhatván, rajta a bírságot nem vehették meg, és ha rajta tényleg behajtatott, úgy ez jogtalanul történt, mert az ügyvéd mulasztása miatt, a kinek részére az általa nem adott bélyeg megállapittatott, ugyanazon összegnek többszöri megfizetésére köteleztetett. Én tehát nagyon helyesnek tartom, ha a birsággal azon ügyvéd sujtatik, a ki a kellő bélyeget adni elmulasztotta. De ha igy egyrészt az állam érdeke kellően megóvatik, úgy másrészt kötelessége az államnak a leletezéseknél oly eljárást alkalmazásba venni, melynél az ügyvéd bélyegrövidités nélkül birság fizetésére ne köteleztessék és alaptalan leletfelvételekkel ne zaklattassék. A leletek felvételénél nálunk divó eljárás folytán nemcsak hogy az ügyvéden a legnagyobb igazságtalanság követtetik el, hanem e mellett az állam a leletekből semmi vagy csak kevés hasznot nyer. Ezen eljárást, mely a legvastagabb bureaukratismus szomorú maradványait képezi, nehány vonással vázolnom kell. Az iktató hivatalnok, kinek, mint leletfelvevőnek, az 1873-iki IX. tcz. a behajtott birság felét jutalomkép biztosítja, van a bíróságoknál megbízva a leletek felvételével. A bíróságoknál alkalmazott kezelő személyzetnek szakbeli műveltsége kevés kivétellel igen csekély és legtöbb esetben csak annyi, hogy a segédhivatalnokok az íráshoz és olvasáshoz értenek. Elég olyan járásbíróság és törvényszék is létezik a vidéken, a melynél az iktatónak tisztét egy fiatal, iskolát alig elhagyott dijnok, vagy Írnok látja el. Bélyegtörvényeink és rendeleteink tömkelegében a pénzügyi hatóságoknál megöregedett hivatalnokok sem tudnak mindig eligazodni, annál kevésbbé lehet egy 18—20 éves ifjútól homályos bélyegtörvényeink ismeretét követelni. Egy ily avatlan iktató, ki még a birság fele iránti haszonvágyból az önérdek által is buz- dittatik, magyarázza a bélyegtörvényt az ö felfogása szerint, és leletet vesz fel. Az 1873-iki IX. t. ez. mintegy látszólagos garantiaképen a leletfelvevő haszonlesése ellen e leletnek egy felebb- való tisztviselő által eszközlendő bizonyítását kívánja meg. Eltekintve attól, hogy nem lehet a biráktól kívánni, miszerint ők bélyegrendeleteink és törvényeinkben búvárkodjanak, a midőn amúgy is túlterhelvék, a leletezésnek felülvizsgálása törvényszékeinknél, a mennyire tapasztalásból tudom, nem biró, hanem csak felebbvaló kezelőhi- vataínok által történik; járásbiráink pedig kimenthetők, ha tulhalmozottságuk mellett minden egyes leletet nem vizsgálnak meg, hanem csak con- tx-asignálják így történik azután az alaptalan leletezések nagy száma és ezen leletek elküldetvén a pénzügyigazgatósághoz, a midőn ott a béke és nyugalom áldását egy-két évig, vagy még több ideig is élvezték, tehát rendesen évek múlva époly felületességgel, mint a melylyel a leletezés történt, megvizsgáltatnak és meghagyatik az ügyvédnek, hogy a nehány évvel ezelőtt elkövetett bélyegcsonkitás miatt a bírságot végrehajtás terhe alatt fizesse le. Mily íxagy az ügyvéd meglepetése, ha a kapott leleteket könyveivel összehasonlítja. Majd azt találja, hogy ő a kellő bélyeget adta és mégis mint hiányzó bélyeg miatt vétetett lelet fel, majd azon veszi észre magát, hogy tulajdonkép az ellenfele . élt jogorvoslattal és az követte el a bélyeg-cson- kitást; majd meg azt látja, hogy bélyegrövidést el sem követhetett, majd meg azért birságoltatik, mert állítólag csonka bélyeget adott, holott még teljes határozottsággal arra emlékezik, hogy a törvényesen megkívánt bélyeget sajátkezüleg ragasztotta a kérdéses tárgyalási jegyzőkönyvre s midőn ezt a bíróságnál megszemlélte, a bélyeg-levételnek nyomait és több kisebb darabokból álló Összeragasztott bélyeget talált annak helyén. Kezeim közt vannak olyan leletek, melyek azért vét ettek fel .-mivel akereset 3-ad példányára és a további példányok mellékleteire bélyeg nem lett ragasztva, holott a törvény és az 1873. május hóban megjelent miniszteri rendelet értelmében a kereset 3-ad példánya és a további példányok mellékletei bélyegmentesek. Egy másik lelet azért vétetett fel ellenem, mivel a végrehajtási kérvény első példányára csak 50 kros' és nem 1 ftos bélyeget adtam. Az 1873-ik IX-iki t. ez. 4-ik szakasza pedig világosan megszabja, hogy árverési folyamodványok l-ő példányaiig ragasztandó 1 ftos bélyeg. Némely bíróságnál az igény- vagy egyéb hirdetményeket tartalmazó hivatalos lap példányait leletezik. Más bíróság meg a hivatalos lapot, illetve benne tartalmazott hirdetményt a bíróság által kiadott okiratnak tekintvén, azt meg nem leletezi. A lelet gyakori tárgyát afelebbezés bejelentése és annak az indokok beadására kitűzött határidő előtt való visszavonása képezi. Az ügyvéd ez esetben a felebbezési bélyeget azért nem adja, mert általános felfogás szei-int a felebbezési bélyeg az ügynek felsőbb bíróság általi megvizsgálásáért fizettetik, mig ellenben a leletet felvevő hivatalnok már a felebbezés bejelentéséért is a bélyeget adandónak tartja. Ily alaptalan leletek miatt az ügyvéd a beadványokat vagy bírósági ix-atokat hitelesítve a pénzügyi igazgatóságnak kérvény mellett bemutatni tax-tozik, hogy az alaptalanul reá rótt bírságot elengedjék. Az ügyvédek különösen most százanként kapják a leleteket, ezeknek 3j,része alaptalan és mások hibái, tévedése, sőt némelykor törvénytelen cselekményei folytán kell az ügyvédnek lótnia, futnia, hitelesített iratokat kivennie s kérvényeket beadnia. Kitől kérje az ügyvéd alaptalan lelet esetében költségeinek megtérítését, ki ítéli meg ezen költségeit és ha meg is Ítéltetnének, megveheti-e azokat a leletet felvevő szegény hivatalnokon ? Ezen eljárás az államnak sok pénzébe kerül, a mennyiben a bírósági és pénzügyi hivatalnokok az állam által fizetett drága időt alaptalan leletek felvételével és megvizsgálásával töltik és az állam papírját és egyéb Írószereit is elprédálják. Nem kevésbbé okoz ezen eljárás, mint azt fent körülményesen kifejtéin, az ügyvédnek tetemes időveszteséget és költséget. Mindezen sok haszontalan munkának és költségnek okát egyrészt a bélyegrendeletek és törvények határozatlanságában, másrészt pedig avatlan hivatalnokok alkalmazásában, a leletet felvevőnek igéx-t jutalom- és abban kell lelni, hogy az ügyvéd, kinek a lelet az állítólagos mulasztás után csak évek múlva kézbesittetik, ily hosszú idő leforgása után. miután akkor az igazolásához szükséges acták többnyire már kezében sincsenek, a kellő bélyegnek feli’agasztását bebizonyítani alig képes. Az állam a bírságokat, különösen a leletek után fizetendőket, jövedelem- forrásnak nem tekintheti és a leletet felvevő hivatalnokoknak, kik jelenleg mintegy vadásznak a bélyegcsonkitás után, a leletfelvételért jutalmat nem ígérhet, és ha ezt teszi, erkölcstelen eszközöket használ fel jövedelmének szaporítására. Az ügyvédről, talán néhány zúgfirkász kivételével, nem tehető fel, hogy az államot bélyegjövedelmében szándékosan megrövidíteni akarja és ezt annál kevésbbé teszi, mert bélyegkiadásai amúgy is megtéríttetnek. Az ügyvéd legfeljebb tévedésből vagy sürgősebb teendők közt tán fele- dékenységből nem ragasztja a beadványokra vagy jegyzőkönyvekre a kellő bélyeget. Tévedés vagy feledékenység miatt mindjárt a bélyegcsonkitás 3-szorosával vagy tizszesreével bírságolni, nem igazságos és még igazságtalanabb, ha a leletek akkor kézbesittetnek neki, a mikor az esetleg kellő bélyeg felragasztását többé nem bizonyíthatja. Ezen az állapoton, mely úgy az állam, mint az ügyvédek kárára tényleg létezik, segíteni kell. Sujtassék az ügyvéd ott birsággal, hol szándékossággal avagy tévedésből, és figyelmeztetés után sem használta a kellő bélyeget. A jogtalan bírságolás, mely úgy egyéni, mint nemzetgazdasági szempontból kárhozatos, maradjon el. ■*
