Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875 / 40. szám
317 a yalódi igénynyel birók igényeik érvényesítésére figyelmeztessenek. E részben sokkal czélszerübb- nek mutatkozik a 100. §. azon intézkedése, ha azok, a kik a haláleset-felvétel adatai és a kihirdetett végrendelet tartalma szerint örökösödési igénynyel bíróknak látszanak, a hagyatéki bíróság által értesittessenek, s örökösi nyilatkozataik beadására határidő tűzessék. És mert ugyanezen szakasz szerint a törvényes örökösödésre hivatottak akkor is értesitendők, ha végrendelet vagy örökszerződés létezik, nincs ok attól tartani, hogy hirdetményi eljárás nélkül olyanok részére fog az örökösödési bizonyítvány kiadatni, a kik azt a hirdetményi eljárás esetében megnyerni nem fogták volna. A törvényjavaslat 111. §. szerint tehát az örökösödési bizonyítvány rendszerint hirdetmény kibocsátása nélkül is kiadható és csak azon esetekben kell a hirdetményt kibocsátani, melyekben azt a javaslat 102—106, §§. rendelik. A törvényjavaslat szerint az örökösödési bizonyítvány kiállítása határidőhez sincs kötve. Ha- sonszerü okokból, mint a melyekből a 21. §. a birtokba lépő örökös szabad rendelkezési jogát nem korlátolta, a törvényjavaslat 22. §. a vita tárgyát nem képező örökségre nézve a birtok-bizo- nyitvány kiállítását azonnal megengedi, mihelyt az örökség átszállása bizonyítva van és a 111. §. a bírói belátásnak tág tért enged a tekintetben is, vájjon bevárja-e az örökösi nyilatkozat beadására az összes ismert örökösöknek kiszabott határidők lejártát. Az örökösödési bizonyítvány tartalmát a 112. §. a dolog természetének megfelelően szabja meg. A 23. §-hoz. Mig a fölebbi szakasz a vita tárgyát nem képező örökösödésről való bizonyítvány kiadását szabályozza, addig a jelen szakasz, kapcsolatban a 115. §-al, intézkedik azon esetben, ha ugyanazon hagyatékra nézve ellenkező örökösi nyilatkozatok adattak, ellenkező örökösödési igények támasztattak. Általános forgalmi érdek, úgy, mint a valószínű örökös érdeke is azt kívánja, hogy az örökség birtokbavételének kérdése minél rövidebb eljárás mellett szabályoztassék, akkor is, midőn az örökösödési igények ellentétesek és hogy a valószínű örökös joga, a minden valószínűség szerinti jogalap nélkül igénylő ellenféllel szemben, lehetőleg megvédessék. Ennélfogva ellentétes örökösödési igény esetében a bíróság az eljárási szabályokban megállapított módon meghallgatván az igénylőket, a bizonyítvány kiadatását annak részére fogja megrendelni és a hagyatéki vagyonok birtokába azt fogja helyezni, a ki az örökséghez valószínűség szerint erősebb joggal bir. A másik félnek a törvény rendes útja nemcsak fenmarad, de sőt a 25—26. §§-ban gondoskodás tétetik az iránt is, hogy a rendes örökösödési perre utalt fél igényei kellően megvédessenek. Arra vonatkozólag, hogy az ellenkező igénylők közül melyiknek örökösödési jogosultsága mellett szól több valószínűség, tehát melyik ismerendő el ideiglenesen örökösnek, kimerítő szabályokat felállítani alig lehet; sőt a terjedelmes c a s u i s t i c a itt is bizonyára igazságtalanságokra vezetne, az anyagi igazság inkább megközelíthető leendvén e kérdésben akkor, ha a bíróság belátásának némi szabad tér engedtetik. Elég- tehát csakis azon szabályokat felállítani, melyeket a 115. §. a törvényes és végrendeleti vagy szerződésiörökösödés egymáshozi viszonyának megfelelően előir; egyebekben pedig azon általános szabály, hogy örökösnek ideiglenesen az ismerendő el, a ki örökösödési igényét valószínűvé tette, a fenforgó körülményeket kellő figyelemre méltató bírót, mindig el fogja tudni igazítani. A 24. §-hoz. Ezen szakaszban az örökösödési bizonyítvány jogi hatálya van szabályozva. Bárha az örökösödési jognak csak ideiglenes szabályozását czélozza s csak valószínűségi alapra van fektetve, mindamellett azt, kit a hagyatéki bíróság ily bizonyítványban örökösnek ismert, mindaddig örökösnek kell tekinteni, mig az erősb örökösödési jogot igénylő ebbeli jogosultságát rendes örökösödési kereset utján nem érvényesítette. Az örökösödés ideiglenes szabályozását tárgyazó ezen eljárás az óhajtott czélt nem érné el akkor, ha az örökségi bizonyítványtól ezen jogi hatás megtagadtatnék; mert a bizonyítvány kiadásának épen az a czélja, hogy harmadik személyekkel szemben is az, a ki ilyen bizonyítványt nyert, örökösnek tekintessék s a kellő időben fel nem lépő, netalán erősb örökösödési igénynyel bíróknak tétlensége a jogforgalmi biztonság esz- közölhetésének gátló akadályául ne szolgálhasson, A 25—26. §§-hoz. A bizonyítvány kiadásának egyik főczélja az, hogy annak alapján a telekkönyv tárgyát képező jogok az örökhagyóról az örökösre átírathassanak. Itt azon kérdés merül fel, vájjon az átiratás hivatalból eszkozóltessék-e, vagy pedig az érde- keitek kérelmére hagyassák annak kieszközlése. Az első ellen liarczol a telekkönyvi rendtartás azon elve, mely szerint a bíró bejegyzéseket hivatalból el nem rendelhet, hanem köteles a felek kérelmet bevárni, harczol továbbá azon pénzügyi tekintet, hogy a telekkönyvi kérvények utáni bé- lyegjovedelem elmaradása az államkincstár jövedelmeit is apasztaná. , -^uí’.k?„az átiratást hivatalból kívánják eszközöltetni felhozzák, hogy azon közérdek, mely a rendezett telekkönyvet szükségessé teszi s az egyesek azon érdeke, hogy felesleges utánjárás ne kul érvényesíthessék jogaikat, eléggé indokolja azt, hogy a bizonyítvány alapján a telekkönyv tárgyát kepezo jogok átírása hivatalból eszközöltessek ; a mi nálunk annál inkább kívánatos, mivel a tapasztalás mutatja, hogy épen ez azon tér, a melyen az egyesek jogaik megvédésére kellő gondot nem fordítanak. Ezen okok figyelemre méltók s ha az örök- hagyo tdekkonyvi jogainak hivatalból eszközölhető átíratása által a telekkönyvek rendben tartása elerheto volna, ily őzéiért magát a telekkönyvi rend artás elvét s az államkincstár érdekét is ál- dozatul lehetne vinni. De a telekkönyvek rendben tartása csupán az által, hogy a törvény az örökhagyó jogainak hivatalból eszközölhető átairását megengedné, el nem érthető, ahoz más rendszabálvok szűk- segesek. A telekkönyvek rendben tartása alatt ezen esetben azt értjük, hogy az ingatlanra vonatkozó birtokvaltozások a telek-jegyzőkönyvekben azonnal bejegyeztessenek, mihelyt a változás jogilag létrejött. Ily értelemben a telekkönyönyvek rendben tartását épen nem érhetjük el az által, ha egyik esetben csak a felek kérelmére, a másik esetben hivatalból is lehet telekkönyvi bejegyzéseket elrendelni. J ■ 186,9 ?t,a a Polgári törvénykezési rendtartás szerint a haláleset folytán bekövetkezett birtokvált ozasokat hivatalból kell a telekkönyvekbe bejegyezni; de a tapasztalás azt mutatja, hogy azért a telekkönyvek rendben még sincsenek. Hiszen hivatalból is csak akkor lehet bejegyzéseket elrendelni, ha a biró a perrendtartás 560. §. szerint hivatalból tárgyalja a hagyatékot vagy a perrendtartás 580. §. szerint az örökösök a liiidetményi eljárást kérik. Ezen utóbbit pedig ^aS} épen nem kérik vagy csak nagyon későn kérik az érdekelt örökösök. Süt igen gyakori azon eset, hogy még az adás\ ételi szerződések folytán bekövetkezett birtokváltozásokat is elmulasztják a felek telekköny- vileg bejegyeztetni, mely mulasztás gyakran oly akadályt képez, hogy a haláleset folytán bekövetkezett biitokváltozást hivatalból nem is lehetséges bejegyezni. Ez áll mindazon esetekben, a melyekben az örökhagyó elmulasztotta tulajdonjogát bekebeleztetui. Ily esetekben a törvény azon rendeletének, hogy az örökhagyó telekkönyvi jogai hivatalból Írassanak át az örökösökre, nincs effectusa, a törvény olyasmit rendel, mit nem lehet végrehajtani. A telekkönyvek rendbehozatalát csak az állampolgárok érdekeltségétől várhatjuk, ha ma az érdekeltség hiányzik, ennek oka az, hogy a telekkönyvi intézmény fontosságát nem fogják fel. A telekkönyvi intézményt az absolut kormány hozta be s habár az az alkotmány visszaállításakor is meghagyatott, azóta azonban semmi sem történt, mi a népet a nép nyelvén az intézmény jelentőségéről felvilágositotta volna. Ha a nép, erről felvilágosítva lesz, épen úgy fog jogai biztosítása végett a telekkönyvi bejegyzésekhez folyamodni, mint a telekkönyvi intézmény behozatala előtt felkereste a legtöbb esetben sokkal távolabb eső hiteles helyeket, hogy azok előtt a bevallást megtehesse. Azt, a mit oly rendszabály által, mely megengedi, hogy az örökhagyó telekkönyvi jogai hivatalból átirattassanak, el lehet érni, t. i. azon esetekben, melyekben a bíróság az örökösödési ügyet tárgyalta, az örökhagyó nevére felvett telekkönyvek rendbentartását, azt el lehet érni oly rendszabály áltál is, mely nem a telekkönyvi rend- taitás elvét, sem az államkincstár érdekét nem sérti. E rendszabály az, hogy a közjegyző mindazon esetekben, melyekben az örökösödési eljárás előtte volt folyamatban (és ezen esetek fogják a legnagj óbb számot képezni) (v. ö. törvényjavaslat 9_. §) taitozik az örökhagyó telekkönyvi jogainak átitatásához szükséges telekkönyvi kérvényt az örökös nevében a telekkönyvi hatósághoz beküldeni a nélkül, hogy erre vonatkozó különös meg- liatalmazásra lennö szüksége. A 117- §• ezen rendszabályt felvette. ... §’ az örökhagyó telekkönyvi jogainak atiratasat a 23. §. esetében csak azon föltétel alatt engedi meg, ha azok, kik ellenkező örökösödési igény nyel léptek föl, az örökösödési bizonyítvány kiadását elrendelő végzés vétele után 45 nap alatt rendes örökösödési keresetet nem inditot- tak. Ennek oka az, mert ott, a hol ellentétes örökösi nyilatkozatok bírói eldöntés alapján adatik ki a bizonyítvány, igen gyakran jogtalanságra vezetne, ha az átírás azonnal eszközöltetnék. A hagyatékhoz tartozó ingókra nézve a 23. g-ban szabályozott eljárás esetében két eset lehetséges. Vagy zár alá vétettek azok a 16. és 17. §§. szerint az örökösödési eljárás folyama alatt vagy nem; el.-ő esetben azokat az örökösödési bizonyítványt nyert örökösnek átadni, a 25. §. első bekezdésében kiszabott 45 napi határidő letelte előtt csak akkoi lehet, ha ő azoknak, kik ellenében örökösödési jogot igényeltek, igényét biztosítja. A második esetben nincs ok, mely azt tiltaná, hogy az ingóságok a bizonyítványt nyert örökösnek atadassanak, hiszen az örökséget ellenében igénylőknek a 17. §. szerint módjukban állott zárlatot kérni s ha ezt még sem kérték, arra mu_ tat, hogy a birtokba helyezett örökösnél igényeiket biztosítva találták. A 26. §. azon esettel foglalkozik, lehet-e zárlatot elrendelni akkor is, ha a bizonyítványt nyert örökös ellenében a föllépő ellentétes érdekű örökös a 23. §-ban kiszabott határidő alatt örökösödési keresetét meg nem indította, vagy épen az örökjog az örökösödési bizonyítvány kiállítása előtt vita tárgyát nem képezte. Ezen esetben a zárlatot csak a ptrs általános szabályai szerint lehet elrendelni; e rendszabály azt jelenti, hogy az örökösödési eljárás folyamában a 17. §. szerint elegendő a zárlat elrendelésére az azt kérelmező örökösnek örökösödési jogosultságát valószínűvé tenni, ellenben a 26. §. eseteiben azt is tartozik kimutatni, hogy követelése veszélyben forog; ezen föltétel alatt pedig a zárlatot még a 26. §. eseteiben sem lehet megtagadni. A 27. §-lioz. A 27. §. intézkedése következetes folyománya a 24. §. azon indokolt tartalmának, hogy a bizonyitványnyal ellátott örökös e bizonyítványnak rendes örökösödési perrel való megdöntéséig mindenki irányában örökösnek tekintendő. Miután azonban zárlat által minden tulajdonos rendelkezési joga korlátoltatik, ezen elvet a 27. §-ban foglalt jogszabály fölállításánál a birtokba lépő örökösre nézve is figyelembe kellett venni. A 28. §-hoz. E szakasz rendelkezései a dolog természetéből folyván, bővebb indokolást nem igényelnek. A 29—34 §§-ho?. E szakaszok közül csak az első három tartalmaz oly anyagi jogszabályokat, a melyek az örökség birtokbavételéről szóló fejezetben foglalt jogszabályokkal analógok, a melyek tehát kétsé- 1 gén kívül egy czimbe tartoznak.
