Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875 / 40. szám
O i /■» OlD 42,055 fit megtakarítás eszközöltessék, az ösz- szes levonás 91,039 frtlenne. A miniszter aggódva fogadja ezen ajánlatot, ha ki nem jő, póthitelt fog kérni. A bizottság AVahrmann indítványa szerint szavazza meg a tételt. Azországosfegy intézet éknél előadó törlést nem indítványoz. Itt, miután aminisz- ter felhozza, hogy a mária-nostrai fegyintézetben a fegyenczek ellátása időközben 2 krral leszállítva lön, 1948 frtnyi megtakarítás töröltetik, s a rabtartási költség 34 krral vétetik fel. Aközponti telekkönyvi hivatalnál sem javasol előadó törlést, de kérdi a minisztert, hogy e törvény módosítását illetőleg eleget tett-e a ház határozatának, továbbá, hogy a telekkönyvi hivatal működéséről mint eddig ezentúl is adassék be jelentés a bizottsághoz. A miniszter az utóbbit megígérte, az előbbi kérdésre pedig azzal felel, hogy az eziránti tjavaslat kész. A nyugdijaknál Kerkápoly követeli, hogy nyugdíj és végkielégítés különittessenek el, mit különben a bizottság már elhatározott. Deézsy Sándor kérdést intéz az iránt, hogy miután a kir. táblánál a tanácselnökökre szükség nincs s tudja, hogy újabban is történt kinevezés, szándékozik-e a miniszter újabb üresedéseket betölteni. A miniszter azt a felvilágosítást adja, hogy az ügyforgalom most 3j, év alatt akkora, mint tavaly egész évben. Sürgetik az üresedések betöltését, mely helyeket különben a törvény álla- pitá meg s azért betöltetlen nem hagyhatja azokat. Az átalakítás egyelőre a felsőbb bíróságokra nem terjeszkedik, mert sok felebbezés maradna tár- gyalatlanul. AVahrmann szerint a nyugdíj nem a tényleges állapotról vétetik fel, hanem az eshető- legesről; ő ezt helyesli, de akkor a többi tárczá- nál is ezen eljárást kell elfogadni, mire aminisz- ter azt jegyzi meg, hogy ilyen eset más tárczánál nem fordul elő nagy mérvben. Kerkápoly fontosnak tartja AVahrmann felszólalását. A nyugdijak évről évre emelkednek, a zárszámadásban ez különbséget csinál. Hegedűs Sándor határozottan ellene szól AVahrmann véleményének s azt hiszi, hogy épen az a baj, hogy a nyugdijak nem felelnek meg a tényleges állapotnak, ezt kell megváltoztatni, mire nézve a kormányt utasitandónak tartja, hogy átalában a költségvetésben az előirányzat mindig a tényleges létszámnak feleljen meg. Somssicha hivatali személyzetre ezt alkalmazni nem akarja; de a nyugdíj alapjául szintén a tényleges létszámot kívánja felvétetni. Sennyey: A háznak határozatát a nyugdíjasok névsorának benyújtása iránt kell alapul venni. Molnár György, szintén azt hiszi, hogy a miniszter, ha szükséges inkább segítsen póthitellel, de alapul a tényleges létszámot kell elfogadni. Horváth Lajos ellenkezően vélekedik, mert ha előirányzott összeg megtakarítást mutat fel, megmarad; ha a tényleges kiadás vétetik föl, ezen tárczánál több lesz a kiadás, az előre látható. Sennyey ismételve a ház határozatát kívánja megtartani. S i m o n y i E. pártolja. A miniszter felhozza, hogy a bírák nyugdíjazását törvény határozza meg, a régi tétel felvétele illusio. Csengery nem helyeselheti, hogy több vétessék föl, mint a mennyi tényleg nyugdíjazva van és hogy a minisztérium előbb vegye föl, mielőtt a számszék azt törvény értelmében megbírálja. A bizottság csak supperrevideálásra van hivatva. De a jelen eset rendkívüli, a törvény értelmében most t meges nyugdíjazás lesz. Tétessék tehát ki a tényleges nyugdíj külön és külön összeg adassék rendkívüli kiadásra. Zsedényi elnök Hegedűs fölszólalását figyelemre méltónak tartja, de az a rendszerváltozással lesz csak elérhető. Ezek után a bizottság a tételt megszavazza. Megszavaztatott utána a rendkívüli szükséglet is. Végül Simonyi E. provokált vitát acodi- ficationális költségek felett. A miniszter felszólalása után 15,000 helyett 10,000 frt szavaztatott meg. Ezzel az igazságügyminister költségvetése feletti vita befejeztetett. A bizottság utólag a nyugdijakat Csengery módosítása szerint két részre osztotta fel, mely szerint az egyik rész álland rendes nyugdijakból s erre a tavalyi tétel vétetett fel; a másik rész pedig álland a 76. év folyamában nyugdija- zandók költségeiből. Még Zsedényi intéz kérdést a disponi- bilis birák alkalmazása iránt. A miniszter kijelenti, hogy igyekezett a rendelkezési állapotban levő bírói szémélyzetből a tehetségesebbeket alkalmazni, hogy ezáltal a nyug- dijazandóknak számát apaszsza és hogy a törvényben megállapított számot túl ne lépje. Végül hosszabb vita fejlett ki a nyugdíjügy rendezése tárgyában, mi azzal fejeztetett be, hogy a kérdésben netán teendő indítványok tárgyalása az átalános jelentés feletti vitára halasztatik. JOG-ESETE EE. Semmiségi panasz >ál tó végrehajtás alkalmából. (M. B.) Schwarcz Sáli, AVeisz A.-né felperesnek, idősb Juhász János hagyatéka elleni 1350 frt. és járulékai iránt az abád-szalóki királyi járásbíróság előtt fenforgott váltó végrehajtási ügyében az említett bíróság Máhr Sándorné Juhász Eszter és ifjabb Juhász Jánosnak az 1874 évi 3435. szám alatti végzés alapján fogonatositott végrehajtási eljárás ellen beadott semmiségi panasz- szal kapcsolatos felfolyamodását visszautasította. Juhász Eszter, Máhr Sándorné részéről az előbb említett visszautasító végzés ellen beadott semmiségi panasz alapján a budapesti királyi ítélő tábla következő végzést hozott: A semmiségi panasz elvettetik. Mert: perorvoslatnak a vtk. Il-ik rész 132-ik §-a értelmében, csak bírói határozat ellen lévén helye, — az eljáró bíróság az által hogy a végrehajtó bíró eljárása ellen beadott 3696/s74 számú semmiségi panaszt visszautasította, a vtk. II. rész 140-ik §-a alá eső alaki hibát el nem követett. Ugyancsak Juhász Eszter, férjezett Máhr Sándornénak ezen végzés ellen beadott felfolyamodása következtében a magyar királyi Curia mint legfőbb itélőszék következőleg végzett: A másodbiróságnak 1875. évi April 19-én 1631. szám alatt hozott végzése megváltoztatik, a folyó 1875. évi Január 9-én 46. szám alatt beadott semmiségi panasz és ennek kapcsában a múlt 1874. évi December 19-én 3696. szám alatt beadott perorvoslat elfogadtatik és ugyanazon másodbiróság ezen utóbbi perorvoslat iránti további határozat hozatalára utasittatik. Indokok. Mert: az 1844-iki 6-ik tör- vényczikk 14-ik §-ának világos és határozott rendeleté szerint: »mik az Ítélet megsemmisítésére nézve a vtk. Il-ik rész 140. és 141. §§-aiban rendeltetnek, a váltói végrehajtásokra is kiterjesztetnek.« Felebbezési határidő. (M. B.) A pécskai királyi korona uradalomnak Grosz Farkas elleni, alperes által épített pajtára nézve, a tálajdonjog megállapítása iránt indított sommás perében; a battonyai királyi járásbíróság következőleg ítélt: Felperes királyi korona uradalom részére a Kovácsházi pusztai részleten, alperes által engedély nélkül épített pajtára nézve, a tulajdoni jog biróilag megállapittatik, és a perköltségek kölcsönösen megszüntetvén, alperesi ügyvédnek munkadija, saját fele ellenében 26 frt. 95 krban állapittatik meg. Indokok. Felperes keresetlevelében a királyi korona uradalom kovácsházi puszta részletén, alperes mint volt kincstári bérlő által engedély nélkül épített pajtát, nem a bírói zár alól feloldatni, hanem ezen pajtára nézve tulajdonjogot a kir. kor. uradalom részére megállapittatni kérvén, keresete nem tulajdon igény-, hanem tulajdonjog megállapítása iránti keresetnek vétetett, és igy azon alakszerűségek, melyek igénykereseteknél megtartandók, nem szükségeltetvén, alperesnek a kereset leszállítása iránti kifogásai figyelembe nem vétethettek. A dolog érdemére nézve, alperes a kir. uradalom által beperesitett haszonbérleti szerződést nem kifogásolván, azt pedig hogy a kérdéses pajtát, a kir. kor. uradalom engedélye nélkül építtette, nem tagadván, tekintettel arra, hogy ezen szerződés 6. és 8. §§-ai szerint engedély nélkül felállított építkezések a kir. kor. uradalom javára esnek, a szóban forgó és alperes által a kir. kor. uradalom földjén engedély nélkül épített pajtára nézve a tulajdonjogot, a hivatott szerződés alapján felperes kir. kor. uradalom részére biróilag megállapítani kellett. Alperes a perre okot nem adván, a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők voltak. Alperesnek felebbezése folytán, a budapesti királyi ítélő tábla következőleg végzett: A megtámadott ítélet a felterjesztett kézbesítési iv tanúsága szerint alperesnek 1874. évi Jul. hó 3-án kézbesittetvén, a perorvoslati beadványok pedig az iratoknál levő postavevények tanúsága szerint 1874. évi Jul. hó 7-én, illetőleg 9-én tétetvén postára, ugyanazok, mint a törvényes 24 órán túl elkésve beadottak, hivatalból vissza utasit- tatnak. Alperesnek beadott semmiségi panasza folytán, a magyar királyi Curia mint legfőbb itélőszék következő végzést hozott: Tekintve hogy a keresetlevél az illető végrehajtó megjelelése s az illető végrehajtató megnevezése nélkül szerkesztetek és adatott be, sakár egy akár más véghajtató ellen megidéztetés nem is kéretett; tekintve továbbá, hogy az idézési végzés egészen a közpolgári törvénykezési rendszabály §§-aira való hivatkozással, sőt maga a végítélet is, azon nyilvánítással hozatott, hogy fölperes a kérdéses tárgyat nem bírói zár alól feloldatni, hanem a tulajdoni jogot megállapittatni kérvén, keresete nem tulajdoni igény, hanem tulajdonjog megállapítása iránti keresetnek vétetett : mindezeknél fogva, minthogy a perorvoslattal élő alperes, részint a felperes részint maga a bíróság által közpolgári útra tereltetvén, és igy az önhibáján kívül az 1874. évi jul. hó 3-án kézbesített elsöbirósági ítélet ellen, azon hó 7-én, illetőleg 9-én beadott perorvoslatok elkésetteknek nem tekintethetvén, ezek elfogadtatnak és a másodbirósági végzés feloldása mellett, ugyanezen másodbiróság azon perorvoslatok folytán, további bírói határozat hozatalára utasittatik. TÖKVÉJSYJAVASLATOK, Indokolás az örökség és hagyomány birtokbavételéről s az azzal kapcsolatos jogviszonyokról készített törvény- javaslathoz. Bevezetés. (Folytatás.) A 22. §-hoz, Az örökösnek érdekében áll, hogy örökösi minőségéről kérelme folytán bírósági igazolványnyal láttassák el. Szükséges ez a végett, mert ez azon legegyszerűbb mód, melyen az örökséghez tartozó ingatlan vagyonoknak és telekkönyviig biztosított jogoknak az örökhagyó nevéről az örökös nevére való átírása eszközöltethetik, de ezenkívül más esetekben is, például valamely az örökhagyót illetett jognak a kötelezett harmadik személy ellen való érvényesítésénél szüksége lehet az örökösnek oly közokmányra, melylyel örökösi minőségét bizonyíthassa. E czélból azon esetben, ha az örökség vita tárgyát nem képezi, ha tehát ellenkező örökösi nyilatkozatok nem adattak, az örökös a hagyatéki biróságtöl örökösödési bizonyítvány kiadatását kérelmezheti. Ezen örökösödési bizonyítvány kiadatásának szükségszerű előfeltételéül azt kitűzni, hogy az örökségre igényt tartók igényeik bejelentésére hirdetményiig idéztessenek, nem czélszerü. Mostani örökösödési eljárásunk elég alkalmat szolgáltatott azon tapasztalat szerzésére, hogy a hirdetményi eljárás, a mellett, hogy költséges és időveszteséggel is jár, nem nyújt semmi biztosítékot arra nézve, hogy
