Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 39. szám - A bünsegédről szóló tan 4. [r.]

kolt cselekvény bűnösségétől, már magában bűnös cselekvényt képez, akkor azon esetben, ha az általa segittetni szándékolt cselekvény nem követtetett el, mint segéd ugyan nem büntettethetik, mert nincs cselekmény, melyet segített volna : de büntettethetik azon önálló bűnös cselekményért, melyet ő ugyan segitő szándékkal, de azon speciális cselekményt tekintve, kétségkívül mint tettesküvetett el.*) Figyelembe veendő' továbbá az, hogyha ilyen cselekvény a segités kisérletének vétetnék, ez igen nagy anomáliákra vezetne. Tegyük, hogy egy lakatos álknlcsokat ad valakinek azon tudattal, hogy ezek gyilkosság véghezvitelére fognak szolgálni. Itt, ha nem követtetik el a gyilkosság, a fenebbi felfogás szerint valóságos megkisérlett bűnös segités forog fen. Tehát ezen lakatos, daczára annak, hogy semmi bűntény nem követtetett el, azon cselekményen kívül, melyet ő véghezvitt, a gyilkosság segítésének kísérletében büntettetnék meg. Már pedig a gyilkosság büntetése a mi törvényjavaslatunk szerint a halál, a segédé pedig terjedhet egészen életfogytig ; ha tehát még tovább enyhittetik is egy fokkal, a mint a kísérlet fogalma ezt megkívánja, akkor a mi lakatosunk még mindig kaphatna néhány évet. Ez azonban mindenesetre túlszigoru büntetés volna akkor, midó'n nem forog fen egyéb törvénysértés, mint álknlcsok kiadása, a mi pedig rendesen mint kihágás egy heti elzárással vagy néhány frtnyi pénzbirsággal büntettetik. ; Ugyanily példát hoz fel Berner. Egy rendőri közeg csináltatott magának egy lakatossal álkulcsokat, a nélkül hogy a lakatos tudta volna, hogy mi czélra szolgálnak a knlcsok. Ezen tettért a német bíróságok első és másodfolyamodásban elitélték őt 3 évi fogságra. Berner — ki pedig mint láttuk a segités kitérletének fogalmát elfogadja — a jelen esetben polemizál a birói itélet ellen és többek közt ezeket mondja: »Die Ánfertigung von Nachschlüsseln war im vorliegenden Falle unstreitbar keine Beihülfe. Sie würde eine solche erst dann werden, wenn der Kaufer jener Instrumente einen dem Verkaufer bei der Ablieferung nicht unbekannten verbrecherischen Gebrauch von denselben gemacht hatte. Sie würde aber in diesem Falle niemals als beendigter blosser Versuch, sondern als vollendete Beihülfe erscheinen. Im vorliegenden Falle musste sie als vollendete selbststandige Handlung betrachtet werden, als vollendet, weil des Inculpaten Absicht über den wirklich eingetretenen Erfolg gar nicht hinausging — als s e 1 b s tstandig, weil gar keine urheberische Handlung vorliegt, der sie sich als Accessorium anschliessen könnte.< (I. m. 248. 1.) Megjegyzendő még, hogy a lakatosról rendszerint már fogalmilag sem lehet mondani, hogy megkisérlette a gyilkossághoz segélyt nyújtani vagy pedig a gyilkosságot előmozdítani, mert ahoz szükséges lett volna, *) »Als Accessorium der Urheberíchaft muss die Beihülfe als solche straflos sein, sobald der Urheber straflos bleibt,. es musste denn schon ein besonderes, selbststiindiges Criminalverbrechen darstellen, oder unter den Gesichtspuiikt es polizeilichen Strafbarkeit fallen, in welchen beiden Fállen sie dann aber eben nicht mehr als Beihülfe in Betracht kümme.n (Berner Id. m. 220. 1.) hogy az ő szándéka a gyilkosság elkövetésének előmozditására volt legyen irányozva. A mire szándékunk nincs irányozva, azt nem kiséreljük meg. Ámde azon lakatosok szándéka, kik álkulcsokat adnak, épen nem szokott azon bűntett elkövetésére irányozva lenni, melynek elkövetését előmozditják, hanem irányozva van azon pénzösszegre, melyet a kulcsok kölcsönadásáért kapnak. Lehet tehát mondani, hogy megkisérlette a lakatos az álkulcsok kiadása által bizonyos összeget törvénytelenül szerezni, de azt, hogy vagy a gyilkossághoz segélyt nyújtani vagy a gyilkosságot előmozditani megkisérlette, nem lehet állitani. Ennyit azon esetről, hol a véghezvitt segítő cselekmény önmagában bűnös. De mi történik azon másik esetben, ha az nem képez bűnös cselekményt, a tettes pedig még meg sem kezdette a véghezvitelt? Buri — mint fenébb idézett mondatából kitűnik — itt is felveszi a segités büntethető kisérletét. Azonban a büntető törvény sújtó kezét ily messzire kiterjeszteni csakis a túlzott subjectivismus vállalkozhatok. Nézetünk szerint ugyanis ezen esetre nézve is állnak mindazon érvek, melyeket az imént felhoztunk, és az eredmény a fenebbitől csak annyiban különbözik, hogy a segitő cselekmény sem mint ilyen, sem pedig önállólag nem fenyíttethetik. Nem fenyíttethetik különösen azért, mert itt valamely jogellenes cselekmény sem az u. n. segéd sem a tettes'által egyátalában nem követtetett el,tehát a büntetésre semminemű támpont nincs. Hivatkoznak ugyan a kísérlet analógiájára, hol némely esetekben szintén nem forog fen subjectiv jogsértés és mégis büntetés szabatik ki. Ez azonban téves felfogás. Tagadhatlan, hogy a kísérletnél az objectiv elem hiányos; de a kísérletet az teszi büntethetővé, hogy ha a tettes czélba vett cselekménye befejeztetett volna, ebből többé-kevésbbé nagy jogsértés származott volna ; ámde ez nem állitható azon segitő cselekményről, melyről itt szó van. Ezen cselekmény teljesen be van fejezve, és jogsértést még sem foglal magában; büntetni tehát e cselekményt veszélyessége miatt egyátalában nem lehet. Veszélyessé ezen cselekmény csak a tettes cselekményének hozzájárulása által válhatott volna. Minthogy azonban ez elmaradt, minden legkisebb jogi vagy jogpolotikai substratum hiányzik a büntetésre. Ha analógiára lehet hivatkozni, akkor mi tehetjük ezt. A segitő cselekmények, melyekről itt szó van, előkészítési cselekmények. Epugy tehát, mint a tettesnek előkészítő cselekményei, ha a kísérletig nem jutottak, büntetlenek: büntetleneknek kell maradniok, azon esetben, ha a tettes a véghezvitelt meg sem kísérletté, a segitő által teljesitett előkészítő cselekményeknek is. Második neme a segités úgynevezett kísérletének abban áll, hogy a segéd a tettesnek már megkezdett cselekvények segíteni akarta, de nem képes az általa szándékba vett segédbeli cselekvényt ellesőleg cselekményeket végreh aj tani. Ez azonban ismét nem kísérlet. A segéd működése nem meghatározott, körű cselekményt foglal magában ; nincs kimondva, mely határig kell a segédnek atettest támogatni, hogy a segéd fogalma helyreállítva legyen, hanem csak az van kimondva, hogy kellett valamit tenni azon tudattal, hogy — akár physicai akár psychicai — segélyt nyújt. Vagy tett tehát már a segéd valamit, a mi a részesség szempontjából a törvénybe ütközik, és akkor, bármily csekélyszerü legyen is a cselekmény, már nem a segités kísérletében, hanem magában a segítésben lesz bűnös. Vagy nem tett még semmi ilyest, tehát szándéka, melyet táplált, még nem tárgyilagosodott a külvilág számára s de akkor egyátalában nem büntettethetik még a segités kisérletében sem. Megemlítendő még itt, hogy a segités kisérletének eznn neme is igen furcsa consequentiákra vezetne. Tegyük például, hogy valaki egy lopás elkövetéséhez kipuhatolta a házba való behatolás legalkalmasabb idejét, kívánt volna azonban egyszersmind egy lajtorját is szolgáltatni a tettesnek, de az utóbbiban meggátoltatott. Itt az első actusban már fenforog maga a segités, a másodikban, mely nem hajtathatott végre, meg volna a segités kísérlete. Tehát ezen egyént el kellene ítélni ugyanazon bűntettnél a segítésben és a segités kisérletében. Ámde vagy segéd az illető vagy nem. Ha segéd, akkor nem szabad őt a segités kísérletében elitélni, mely annyit jelent, hogy a segités nem sikerült. Ha pedig ezen egyén nem segéd, hanem csak a segítést megkísérlő, akkor általában alig lehetne valakit a segítésben bűnösnek mondani, mertmindenki azt állítaná, hogy ő még több segédbeli cselekvényt szándékozott véghez vinni, és ezen esetben csak a segités kisérletének büntetését, vagyis a nagyobb gonoszságért a kisebb büntetést kapná. De tegyük fel, hogy a bíró nem igy fogná fel a dolgot, hanem — a mint következetesen nemis tehetne egyebet — különválasztaná az egyes segitő cselekményeket, és büntetné ezek száma és súlyossága szerint a segédet. Váljon nem vezetne-e ez a bíráskodásban végtelen casuistikára ? Váljon lehetséges-e mindenütt a bűnös segités egyes cselekményeit szétválasztani egymástól? Hol álljon meg a bíró szétszedésben? Kétség kívül természetesebb, logikusabb és a biráskodás mai szellemének megfelőbb, hogy a segitő cselekmények a segités fogalma alatt mint egy egész vétessenek birói eldöntés alá és a nagyobb vagy kisebb büntetés a szerint szabassék ki, a mint ezt a mi törvényjavaslatunk is meghatározza a 70. §-ban a következő szavakkal: >a bűnsegédek büntetésének megállapításánál figyelembe veendő azon fok, melyben a bűnös cselekmény elkövetésének elhatározására befolyással voltak, vagy az elkövetésre segélyük által közreműködtek.« Teljesen áll ezen okoskodás a német tudósok által nagy éles eszüséggel, de még nagyobb gyakorlatiatlansággal construált ezen fogalomra. Schütze pl., ki az ujabb criminalístikai iskola egyik fénylő csillaga, a segités kisérletét a következő szavakban véli körülírhatni: »Versuch der verbreclierisclien Hülfe würde dann vorliegen, wenn — das Fortgeschrittenseia