Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 36. szám - A tizenkettedik német jogászgyülés

— 285 — megvett, szintén a 3837. hr. szám alatti 679 • öl 30 frtra becsült és általa saját nevében 5 frton mint legtöbbet igérő árverező által megvásárolt ingatlanok tulajdonjogára vonatkozólag a birtok­bizonyítvány kiadását kérelmezte, az árfelosztási tárgyalás 1873. évi september 3-án felvett jegyző­könyvbe igtatott kérelme szerint ezen, a hivatolt köziratokkal teljesen bebizonyított cselekményei bepanaszolt ügyvéd Benkő Józsefnek tekintettel arra, hogy megbízónak meghatalmazványát nem mutatta fel, s megbízói és védenczei érdeke ellen ugy az árverésnél mint az árfeloszvási tárgyalás­nál, mint saját nevében vásárló és mint már vé­denczei adósa működött, védenczeit kötelességel­lenesen védelem és képviseltetés nélkül hagyván, az ügyvédi rendtartás 41-ik §-a szerint megtor­landó terhesebb beszámitásu vétséget képezvén, mely okokból bepanaszolt ügyvéd ellen az ügy­védi rendtartás 43. és 45. §§-ai alapján a rendes fegyelmi kereset elrendelendő és a fegyelmi vizs­gálatnak az ügyvédi rendtartás 45., 47., 49. §§-ok szabványai szerinti keresztülvitelével a marosvá­sárhelyi királyi törvényszék volt megbízandó, a rendes vizsgálat annak felderítésére is kiterjesz­tetvén, hogy a Barabás János panaszlók alperese által ennek 1874. évi augusztus 26-án jegyző­könyvbe adott nyilatkozata szerint az ügyvéd Benkő Józsefnek fizetett 100 frt a fennjelzett ingatlanok visszaváltásáért vagy pedig más jog­czimen és valósággal le és kifizettetett e ? úgyszin­tén a rendes vizsgálat deríthetvén fel azt is, hogy a fegyelmi panasz beadása után lemondott-e Ben­kő József ügyvéd a fentérintett ingatlanok tekin­tetében az árverezés által nyert jogáról ? végre, hogy daczára annak: miszerint a fentebb emiitett fekvőségeket Benkő József ügyvéd saját nevében vásárolta meg és azok tulajdonjoga később mégis panaszlók nevére lett telekkönyvileg bekebelezve, az ennek folytán alperes Barabás János ellen el­rendelt kitelepítési végrehajtás foganatba vétele előtt panaszlott ügyvéd helyettese Dicső Béla köz­reműködésével minő jogalapon és kinek ajánlata folytán lett az 1874. évi november 7-én felvett jegyzőkönyvi egyezség megkötve, miután panasz­lott ügyvéd a fegyelmi hatóság határozott felhívá­sára ügyvédi értesítést (informatio) annak igazo­lására, hogy megbízói, a panaszlók azon béke­egyezség megkötésére, mely szerint a már felpe­resekre és panaszlókra tulajdonjogilag is telek­könyvezett fekvőségek a kitelepítési végzés foga­natosítása mellőzésével alperesnél hagyassanak és az adósság kifizetésére hosszabb határnapok tű­zessenek ki, határozottan utasították és megbíz­ták e? kötelességszerüleg beadni elmulasztván, azon egyezség csakis a panaszlott ügyvéd áltai eddig követett szabályellenes eljárásai mintegy leplezésére látszik megkötöttnek. Ugy panaszlóknak, valamint vádlott Benkö József ügyvédnek felebbezése folytán a magy. kir Curia mint legfőbb ítélőszék következő végzést hozott: Jóllehet Benkő József ügyvéd irányában azon ténykörülménynél fogva, hogy védenczei Farczádi Márton és Tamás István nevében Bara­bás János és társai ellen lefolyt végrehajtási ügy­kén árverezés alá került ingatlanokat saját nevé­ben megvette, sőt a vételárfelosztási tárgyalásnál is nem annyira mint védenczei megbízottja, hanem vevő minőségében járt cl, ugy abban is, hogy a kellő tényállást és ügyvédi utasítást fel nem vette,, vagy elő nem mutatta, rendellenesség látszik fenn­forogni ; továbbá védenczei irányában tartozó rendes számolási kötelezettsségének elmulasztásával, mi­szerint bevételeiről, kiadásairól és munkadijairól rendes számlát vezetni és azt ügyfeleinek bármi­kor előmutatni köteles, mindenkor eleget nem tett ; miután azonban az iratokból kitűnik, hogy védenczei panaszuk beadása előtt ugyanazok ré­szére még 1874. évi február 2-án 18031. sz. a. kelt birtokbizonyitványt, annak alapján 1874. évi ap­ril 30-án 555. sz. a. Farczádi Márton s ifj. Tamás István tulajdonjogának bekeblezését, valamint az illetékkiszabást is megbízói nevére és terhére esz­közölte, minthogy ezen eljárásával valószínűvé tette, hogy azon árverezésnél nem haszonlesés­ből s felei megrövidítésére irányzott szándékból vette meg a kérdés alatti fekvőket; minthogy igazolva van, hogy készpénz-be­vételeit felülmúló 8 bíróilag megállapított perkölt­ségei és munkadijai voltak; mintkogy eredetileg szóval panaszlók 1875. évi január 21-én 566. sz. alatt a királyi ítélő táb­lához intézett beadványukban nem csak a Bara­bás Józseffel és Jánossal létrejött egyezség valódi­diságát s azt is elismerik, hogy Benkö .József ügyvédet panaszukat előzőleg számadástételre fel nem hívták, ennek folytán a fegyelmi vizsgálat megszüntetését kérik; végre pedig 1875. martius 11-én 2682. szám alatti beadványukban, mely mint elkésett feleb­bezés visszautasítandó, mivel nekik a királyi tábla végzése 1875. évi január 2l-én kézbesittetett, el­ismerik, hogy Benkő Józseífel tett számolásuk folytán ellene semmi követelésük nincsen ; az elkövetett rendetlenességek miatti meg­intés mellett, a marosvásárhelyi kir. itélő tábla végzésének megváltoztatásával, a megrendelt fe­gyelmi vizsgálat alól Benkő József ügyvéd feleb­bezésének helyt adva, — panaszló felebbezését, mint elkésettet visszautasítva, — felmentetik. TÖRVÉNYJAVASLATOK. Törvénytervezet az adósok által hitelezőik megkárosítására véghez­vitt jogcselekvények megtámadkatásáról. A budapesti kereskedelmi és iparkamara megbí­zásából szerkesztette és tanácskozás alapjául ezen kamara elé terjesztette Dr. SZVETENAY MIKLÓS, a budapesti keresk. és iparkamara titkára, a kereskedelmi Akadémia ny. r. tanára, a jogtudományi államviz3gálaii bizottság tagja, stb. (Vége.) Az 5. §-hoz. (V. ö. a német kötelmi jog tervezetének I. olv. sz. 1099. czikkében a 2-dik, II. olv. sz. 1032. czikkében szintén a 2. bekezd.; a szász polg. törv. k. 1511. és 1512. §§-ait; a bajor polg. törv. k. 960. czikkét.) Már a római jogászok kimondották azon el­vet, hogy a szerezni nem akarás (nole acquirere) meg nem támadható. Ezen elvet egyetlen törvény­hozás sem hagyta el; mert ha a hitelező feljogo­sittatnék azt követelhetni, hogy az adós az ő kielé­gítése czéljából valamit szerezni kötelezve legyen: akkor az utóbbinak cselekvési szabadsága jogilag nem helyeselhető és gyakorlatilag keresztül nem vihető módon korlátoltatnék; de hiányoznék az ellenfél is, ki ellen a megtámadási keresetet in­tézni lehetne. Azon kérdés, váljon és mennyiben támadható meg a teljesített fizetés az actio Paulianá-val, sok­oldalú és különösen ujabb időben alapos vita tár­gya volt, a nélkül, hogy az elágazó nézetekben meg­egyezés jött volna létre. A vita mindazonáltal azt eredményezte, miszerint különbség teendő az esedékes és nem esedékes követe­lések közt, minélfogva a mai, csaknem átalá­nosan elfogadott nézet oda irányul, hogy a bepe­relhető és esedékes követelések kifizetése meg nem dönthető. Ellenben sokkal vitásabb már a másik kér dés, mennyiben támadható meg a különben jogilag fennálló, de még nem esedékes követelések kifizetése. Francke és Laspeyres azt állít­ják, hogy ez esetben az actio Pauliana indítható. Az első a lejárt adósság kifizetését azért állítja meg nem támadhatónak, mivel a hitelezőnek jogá­ban áll, a fizetését per utján érvényesíteni, a mit még le nem járt adósságnál nem tehet, miért is ennek kifizetése megtámadható, még pedig oly ha­tálylyal, hogy nem az interusurium (azaz a történt fizetés s a lejárat napja közt eső szokásos kamat), hanem maga a fizetett tőke is visszatérítendő. — Günther, Huschke, Petzold és Mei­s c h e i d e r Francke nézetét vallják. — Ellenben Vangerow és Unterholzner azt állítják, hogy a még nem esedékes tartozás fizetésénél leg­főlebb csak fraus in tempore forog fenn, minélfogva a kereset csakis a commodum repraesentationis, azaz az interusuriumerejéigérvényesithető. Ugyan­ezt állítják Arndts, Puchta, Kellé r, Windscheid, Reinhart és H o Íz­schuher. A tervezet annyival inkább csatlakoz­hatott az utóbbi nézethez, mivel e vitás kérdés már a szász polg. törv. L 1512. §-ában s a német kötelmi jog javaslatának 1032. czikk 2. bekezdésé­ben nyerte törvényhozási megoldását és mivel csak igazságos, hogy azon anyagi előnyök, melyeket a hitelező a korábban történt fizetés folytán nyert, restituáltassanak, A 6. és 7. §§-hoz. (V. ö. a német kötelmi jog terv. I. olv. szerinti 1100. éf 1101. czikkét és II. olv. 1033. és 1034. czikkét; a szász polg. törv. k. 1514. és 1515. §§-ait; a bajor polg. törv. k. terv. 962. és 963. czückeit; az 1855. méjus 9-diki porosz törv. 12. §-ának 1. be­kezdé ét; az 1868. decz. 23-diki szász meiningeni törv. 4. czik­kének 1. bekezdését.) A hitelezőknek a megtámadás jogából szár­mazó igénye csakis az adós vagyonából elidegení­tett rész szerzője ellen irányul és átalában az a czélja, hogy a megtámadható cselekvény előtti áa­lapot állittassék helyre (ut perinde sínt omnil­atque sí nihil alineatum esset. L. 38. §. 4. D. de usuris 22. 1.). Az adós vagyonából el­idegenített dolog vagy az adós és szerződő társa között fennálló kö­telmi viszonyból kivált jog tehát az utóbbi által teljesen helyreáll i­t a n d ó. Nevezetesen az adós által elidegenített dolog a hitelezők törvényes kielégítése czéljából a szerző által kiadandó ; az activ követelések, me­lyeket az adós harmadik személyre ruházott, az engedménynek hatályon kívül helyezése folytán, a fizetésre kötelezett személy által most már nem az engedményesnek, hanem a megtámadó hitele­zőknek kifizetendők, illetőleg a fizetendő összeg a bíróságnál letéteményezendő; az adós által hite­lezői kárára elvállalt kötelezettségek hatályon ki­vül helyezendők; az adós vagyonának megterhel­tetése megszüntetendő, péld. az adott kézi zálog visszaadandó, az adós által constituált jelzálog törlendő adós által elengedett követelések, illető­leg az általa feladott dologbani jogok a megtá­madó hitelezőkkel szemben helyreállítottaknak nyilvánitandók sat. A hol a szolgáltatásnak teljes visszaadása vagy az elidegenített jognak teljes helyreállítása lehetetlenné vált, ott a szerző az értéket tartozik megtéríteni, vagy a jogcselekvény okozta kárt köte­les jóvá tenni. E szavatolási kötelezettség általános. Nem szenved kétséget, hogy a szerző mindazon jo­gokat, melyek általa a dologra időközben harmadik személynek engedtettek, illetőleg a szerző ellenében szereztettek, megszüntetni és az eredett kárt meg­téríteni köteles. A 8. §-hoz. (V. ö. a német kötelmi jog terv. I. olv. szerinti 1035. czikkét; a szász polg. törv. k. 1517. §-át; a bajor polg. törv. k. terv. 963. czikkének 2. be­kezdését: az 1855. május 9-diki porosz törv. 12. §-ának 3. be­kezdését : az 1868. decz. 23-diki szász-meiningeni törv. 4. be­kezdését.) A kivétel, melyet a tervezet az ajándékozá­sokat illetőleg a megajándékozott személy érdeké­ben felállít, teljesen megfelel a méltányosság kö­vetelményeinek. A bőkezűség nem szolgálhat okul arra, hogy a megajándékozott szegényebbé tétes­sék ; már pedig ez következnék be, ha tőle több vonatnék el, mint a mennyi az ajándékból vagy an­nak előnyeiből még tényleg a vagyonában megvan. A megajándékozott személy, ki az ajándékot jóhi­szemben szerezte és azt becsületes módon felhasz­nálta, igen is érzékenyen sújtatnék, ha később arra kényszeríttetnék, hogy az ajándékot egyéb vagyo­nából visszatérítse, ámbár azzal talán csak olyan élvezetet szerzett magának, melyre többi saját va­gyonát nem fordította volna; ez által még rosszabb helyzetbe jutna, mint ha nem is kapott volna aján­dékot. Ennél fogva teljesen igazolt, hogy a felelős­ség csak a gadagodás mérvéig terjedjen; mely ked­vezmény azonban, mint magától is értődik, csak az ajándék jóhiszemű elfogadójának nyujtatik. Ha azonban a megajándékozott személy roszhiszern­ben volt, nem forog fenn ok, hogy az a többbi rosz­hi szemű szerződő feleknél nagyobb előnyben ré­szesittessék; miért is a kártérítési kötelezettség tekintetében reá ugyanazon elvek alkalmazandók, melyek a viszteherrel járó jogügyletekre nézve fel­állittattak. Azon esethez, melyben a lucrum szerzője

Next

/
Thumbnails
Contents