Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 36. szám - A tizenkettedik német jogászgyülés

— 286 — nem vóft. kezdettőlfogva in conscientia fraudis, tökéletesen hasonló azon másik eset, midőn a szerző az ilyen conscientiára átalában nem is képes, mint a gyámság alatt álló.és a cselekvési képességgel nem bíró személyek. Noha az ügylet a a szerződni képtelen vagy szerződési képességűkben korlátolt személyékre nézve nem volt kőtelező, ezek felelősségének mégis van alapja annyiban, a mennyiben e felelősség nem magából a kötelező cselekvényből mint ilyenből, hanem olyaa tényből ered mely el nem'utasítható méltányossági okokból a kártérítési kötelezettséget megállapítja; azon tényből t. i., hogy a szerző a másik fél szolgáltatása folytán a megtámadási kereset megindításakor még élvezi vagyona gyarapodását. A. 9. §-koz. (V. >ö. a német kötelmi jog tervezetének!.• elv. szerinti és II. olv. szerinti 1036. czikkét; a szász polg. törv. k. 1516. §-át; a. bajor polg. türv. k. terv. 967. ozikkét; az 1855.:május 9 diki porosz türv. 1S.:§ át; az 1864. július 7-» iki hannoverai törv. 3. §-ának 1. bekezdését; az 1868. .decz. 2C-diki szász-meiuiugeni törv. 5. czikkét.) A kereset, melyet a hitelezők az.adós vagyonának vagy e vagyon részeinek szerzője ellen inditansk, nrintniár többször említtetett, arra czéloz, hogy a véghez vitt jogcselekvény előtti állapot visszaillittassék. Ezeu elvet a visz teherrel járó jogügyletekre alkalmazván, melyek csak a csalárd adóssal egyetértő roszhiszemü szerző ellenében támadhatók raeg (v. ö. 2. §. l.pont.), az utóbbinak (szerzőnek) az általa nyújtott ellenszolgáltatásra annyiban kell igényt engedni, a mennyiben ez vagy ennek értéke a megtámadó kereset indításakor az adós vagyonában még megvan, mivelkülönben e vagyon jogakp nélkül gyarapodnék. A viszteher r. ólküii jogügyleteknél (ajándékozások), melyek akkor is megtámadhatók, ha a szerző az adós csalárd szándékáról nem birt tudomással (v. ö. 2. §. 2. pont), szintén fordulhatnak elő a seerző részéről teit szolgáltatások, azaz viszontszolgáltatások*), melyeknek az adós vagyonából történendő visszatérítését illetőleg különbség teendő a szerint, a mint a szerzőnek az adós rosz szándékáról volt vagy nem rolt tudomása. Az utóbbi esetben a szerzőnek a viszontszolgáltatás szükségkép teljesen megtéritenclő, mig az első esetben a már fent érintett okokból a viszonszolgáltatás csak azon korlátozással térítendő meg, mely a j visztehejrel járó jogügyletekre nézve megállapít-' tatott. Azon kérdést illetőleg, hogy ka ellen fordulhat a szerző az adósnak adeit viszontszolgáltatás visszatérítése végett, a tervezet azon helyes elvre támaszkodik, melyeta szász polg. törv. k. 1516. §-a, az 1864. július 7-díki hannoverai törvény 3, §-a, a bajor polg. törv. k. terv. 977. czikke is elfogadott. A tervezet szerint tehát & megtámadó hitelező az adós szerződő társának — főleg ha ez még roszhiszemüleg is járt el •— nem tartozik kárpótlással, arról pedig épen nem lehet szó, hogy a megtámadás sikere a teljesítendő kárpótlástól tétessék függővé. Az 1855. május 9-diki porosz törvény 13. §-a, valamint az 1868. decz. 23-diki szászmeiningeni törvény 5. czikkének intézkedése, mely szerint az adós szerződő társának, a szerzemény kiadása mellett, az általa tett viszontszolgáltatás minden esetre, tehát a megtámadó hitelező által is megtérítendő, és mely szerint e szabály alól csak azen eset van kivéve, midőn a szerződő társat a conscientia fraudis terheli, — nem helyeselhető, mivel a megtámadás czélja épen abban áll, hogy a jogsértés eltávolittassék, különösen pedig hogy az, a mi az adós vagyonából a hitelezők kárára elidegenittetett, visszaszereztessék. Ahhoz, a mi ezen túl esik, a megtámadó hitelezőnek semmi köze nincsen. A. 10. §-Jwz. (V. ö. a német kötelmi jog terv. I. olv. szerinti 1104., II. olv. szerinti 1037. czikkét; a bajor polg. törv. k. terv. 964. czikkét). A szigorú jog consequentiája nem vezethet az egyik fél meggazdagodásához a másiknak rová*) Az ilyen ügyletek (úgynevezett negotia mixta cum donatione) nyilván csak alakra nézve terhesek, de lényegileg ingyenesek, minélfogva az ezekre nézve felállított elvek szerint itélendők meg. sára, és azért szükséges volt a tervezetben arról intézkedni, váljon azt, ki a kapott dologra költségeket fordított, kártérítési igény illeti-e vagy nem. Függ pedig ez különösen a költségek természetétől s annak jó- vagy roszhimüségétől, ki a költségeket a dologra fordította. E §. határozatai az ujabb törvénykönyvek elveire alapíttattak. {V. ö. Alig. L. R. für die preuss. Staaten, I. r. 7. czím, 204.,205.. 210., 211., 212 . 236. és 238. §§.; az osztrák polg. törv. k. 331., 332., 336., 1036. és 1037. §§.; a Code civil 1375. és 1381. czikk ; Zürich kant. n polg. törv. könyv. 511. és 515. §§.; és a szász. polg. törv. könyo. 312., 313. és 316. §§.) és teljesen megfelelnek a jogosság követelményének miért is részletesebb indokolásuk felesleges. A 11. §-hoz. (V. ö. a német kötelmi jog terv. I. olv. szerinti 1105., II. olv. szerinti 1038. czikkét; <v szász polg. törv. k. 1518. §-át; Ö. bajor polg. törv. k. terv. 968. czikkét; az 1855. május 9-dikl porosz törv. 16. §-át (1. sz. 3. sz. és utolsó bek.) ; az 18G8. decz. 23-diki szász-meiningeni törv. 6. czikk a) és ej pontjait. A czélszerüség és a méltányosság megkívánja, hogy a megtámadási kereset az adóssal szerződő fél jogutódai ellen, illetőleg az első szerző további jod'utódai ellen is indítható legyen. A hitelezőket a csalárd adósok jogcselekvényei ellen átalában védeni kell; már pedig a törvényhozó szándéka mt ghiusittatuék, ha a szerző jogutódát e keresettel megtámadni nem lőhetne. De airómai jogforrásokba sem lelhetni fel nyomat annak, hogy az actio Pauliana csak oly jogcselekvényekre szorítandó, melyek az adós és a megtám adandó fél között k ö zv etl e n ül vitettek véghez. A megtámadás tárgyát mindenkor az adóssal kötött első jogügylet képezi. Ha tehát az első jogcselekvény meg nem támadható, úgy a második sem lehet az, tekintet nélkül arra, váljon a második szerző az adósnak azon szándékáról, melyen enn ek jogcselekvénye alapult, bii t-e tudomással vagy nem. .Mert ha a dolog kiválása az adós vagyonából a kereset ellen védve, van, akkor a dolog tekintetében később véghez vitt cselekvények nem képezhetik többé alapját a hitelezők megtámadási jogának. A jogutód ellen intézendő megtámadás tehát szükségkép feltételezi, hogy a megtámadás az első jogszerző ellen is indítható volna. Ebből szonban m.%g nem következik, hogy as első szerzőt is egyúttal perbe kellene vonni, mert a megtámadás az ő mellőzésével is eszközölhető, minthogy a megtámadási jog hatályát a jogutód tartozik viselni. Feltéve.tehát, hogy ÍZ első szerző meg lett volna támadható, a megtámadás a jogutód ellen ép úgy éx'vécyesithető, mint az &dí>s közvetlen szerződő társa- (első szerző) ellen. Következésképen a megtámadási jog az első szerző jogutóda ellen csak annyiban érvényesíthető, a mennyiben a kérdésben forgó jogsértés: nemcsak az első szerző, hanem ennek jogutóda résszéről is fennforog. A tervezet határozatai tehát tökéletesen megfelelnek a méltányosság követelményének, mely, mint fentebb emlittetett, a jogutódot csak akkor engedi megtámadni, ha ez a visszteherrel járó szerzés idejében tudomással birt az adós azon szándékáról, hogy hitelezőit a jogcselekvénynyel megkárosítani akarja. Nem szenved kétséget, hogy ez esetben a harmadik szerzőt ép oly kevéssé szabad kímélni mint az elsőt. A mi az ingyenes vagy visszteher nélküli intézkedéseket illeti, úgy azon körülmény, hogy ezek nem az adós, hanem szerződő társa által vétettek foganatba, a hitelezők visszakövetelési jogát nem alterálhatja, mivel e jog az ingyenes jogügylet átalános jellemén alapszik és csak a gazdagodás mérvéig érvényesíthető. Önkényt értődik, hogy az elvek, melyek az adós szerződő társának jogutódai ellen irányuló megtámadást szabályozzák, csakis a singularis successio esetében nyerhetnek alkalmazást, mig az örökösök ellen, tehát a szerződőtárs universalis successorai ellen, az örökhagyó ellen megállapított megtámadási jog minden megszorítás nélkül érvényesíthető. A 12. §-hoz. (V. ö. az 1855. május 9-diki porosz törv. 14. §-át.) A megtámadási kereset kérelmében a hitelező nemcsak azért tartozik határozottan előadni azt, hogy az alperes minek cselekvésében vagy eltűrésében marasztaltassék el, mivel a hitelezőn ejtett sérelem és ennek terjedelme döntő a megtámadási jogra és határaira nézve, hanem azért is, mivel a keresetben igazolni kell, hogy milyen mértékben károsittatott a hitelező, és mely mértékig teljesítendő a kárpótlás. Hogy a felperes keresetében a jogalapot és a tényeket, melyekből követelését származtatja, teljesen és világosan előadni tartozik, a polg. törvk. rendt. 64-ik §-ából kitűnik ugyan ; ámde, ha valamely hitelező adósának jogcselekvényét sikerrel megtámadta és az Ítéletben nem mondatnék ki egyéb, mint hogy a fennforgó jogcselekvény semmis és érvénytelen, akkor ismét egy második pert kellene kezdene azon kérdés eldöntése végett, hogy az alperes tulajdonképen mire legyen kötelezve. E határozat czélja tehát a perek szaporodásának elejét venni. Noha a megtámadási kereset pusztán avégett indíttatik meg, hogy azon hátrány, melyet a felperes a megtámadandó jogcselekvény folytán szenvedett, megszüntettessék, azaz hogy a jogcselekvény véghezvitele előtt fennállott állapot visszaállittassék, úgy, hogy a kérdéses szerződés érvénytelennek nyilvánítása — mint már az átalános indokokban kifejtetett — még pedig >a két szerződő félre nézve« itt szóba sem jöhet, mivel e szerződés ezek közt még továbbra is fennáll: mégis felmerülhet azon kérdés, váljon az adós szerződő társa vagy ennek jogutódja ellen indítandó perbe az adós is, mint fél, vonassék-e vagy nem ? E kérdésre tagadó válasz adandó. Noha a hitelezők kielégítésre való joga különösen az adós intézkedése által sértetett meg, a megtámadási perben az adós mint fél már azon oknál fogva sem szerepelhet, minek különben sem volna gyakorlati eredménye, — mivel tőle e perben sem a per tárgyát képező dolog kiadása, sem fizetésteljesités, sem valamely kötelezettség megszüntetése stb. nem követeltetik. E nézetet a tudomány is helyesnek fogadta el. (V. ö. F ö r s t e r: Theorie und Praxis, 3. kiad. I, 534. 1. 71. jegyz.; Von Eönne: Ergánzungen und Erlauterungen der preuss. Rechtsbücher durch Gesetzgebung und "Wissenschaft, 6. kiad. 717.1.). Noha az 1855. május 9-diki porosz főtörvény 14. §-ában az itt felvetett kérdés nincs eldöntve, a porosz joggyakorlat, különösen a porosz főtörvényszék azon nézethez csatlakozik, hogy a megtámadási kereset csak a szerző ellen intézendő (V. ö. Streithorst: Archív, XXY. köt. 367 L ; XLVI. köt. 204-1 ; LXV .köt. 150. 1.; továbbá: »Entscheidungen«, XIII. köt. 133, 1 • XLIX. köt. 362. 1.). Azon kérdés, váljon nem kellene-e intézkedni az iránt, hogy a csődön kívüli megtámadási jogra, nézve mely időpontban tekintendő az actio natának ? a német kötelmi jog tárgyalására egybehívott dresdai értekezleten szintén felvettetett, de tagadólag, még pedig akkép döntetett el, hogy a hitelezőnek, ki az actio Paulianát megindítani akarja, tetszésére hagyandó, mily módon akarja az adós fizetésre való képtelenségét konstatálni. Ily intézkedés felvétele egyébiránt a hitelezőt csak arra kényszerítené, hogy az adóssal eredményre nem vezető perbe bocsátkozzék, noha az utóbbi ellen mar több ízben foganosittatott végrehajtás és a további végrehajtások sikertelensége a bíróság előtt is ismeretes. Egyébiránt alig tehető fel, hogy a hitelező a pauhani keresetet meg fogná indítani akkor, midőn még kilátása van rá, hogy magától az adóstól m erhet kielégítést. A tervezet tehát épen ezen okoknál fogva nem vett fel erre vonatkozó intézkedést. A 13. §-hoz. (V. ö. a. bajor polg. törv. k. terv. 957. czikkét; az 1855. május 9-diki porosz törvény 17.' §-át; az 1864. július 7-diki hannoverai törv. 8. §-át • az 1668. decz. 23-diki szász-meiningeni törv. 15. czikkét.) A megtámadási perek átalában a polgári törvénykezési rendtartás szabályai szerint iutézendok el; csak a bizonyítás tekintetében van eltérésnek helye, mivel a rendes bizonyítási módok alkalmazása az emiitett perekben a törvény czéljának elérését tetemesen megnehezítené, sőt gyakran meghiúsítaná. A tervezetnek nem képezheti feladatát, hogy felsorolja mindazon érveket, melyek a positiv bizonyítási elmélet mellett és ellene felhozatni szoktak ; annyi azonban bizonyosnak mondható, hogy