Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 36. szám - A tizenkettedik német jogászgyülés

— 284 — nyozta: a magánvád a német bűnvádi eljárásban nem csak a sértések számára hozandó be, hanem mint az állam vádjának kiegészitője, a közjog enntartására. Ennek ellenében S c h ü t z e kiéli Hanár a következő indítványt nyújtotta be: a nyilvános vádlási joggal concurráló magán vádlási jog megilleti 1) az officialis bűntényeknél minden állampolgárt, 2) a sértett fél vádjától függő bűntényeknél pedig mások kizárásával csak a bűnös cselekmény által megkárositottat. A szavazásnál az előadó indítványa fogadtatott el. A harmadik szakosztály ezután tárgyalás alá vette azon kérdést, váljon ajánlható-e a sértett fél vádjától függő büntettek és vétségek megszorítása a német büntető törvénykönyvben. Ezen kérdésben K ö s 11 i n főtörvényszéki elnök volt az előadó és a következő határozatot inditváványozta: » A német büntető törvénykönyv revisiójánál kívánatosnak mutatkozik a szándékos testi sértéseket, lopásokat, sikkasztásokat és csalásokat, melyeket oly személyek követnek el, kik a sértett félnél laknak és tőle bért húznak, a sértett fél vádemelésétől függő büntettek és vétségek közül kihagyni. A vádemelés csak a főeljárás megnyitásáig vehető vissza, kivételesen azonban oly bűnös cselekményeknél, melyek családi tagok közt történnek, a sújtó ítélet kihirdetéséig.* S c h ü t z e kiéli tanár hozzájárult az előadó indítványához, de ezen szót: »szándékos« hihagyatni vélte, mivel a vizsgálat megindításánál nem lehet azonnal megkülönböztetni, váljon szándékos vagy vétkes testi sértés forog-e fenn. ? Ezen módositvány azonban mellőztetvén, az előadó inditványa fogadtatott el. Végül a harmadik szakosztály tárgyalta azon kérdést tartozik-e az államkárpótlást szolgáltatni a vizsgálati fogságért, ha avádlott nem ítéltetik el. Előadó Dr. Jacques megjegyzé,hogy a fennforgó kérdés csak a valóságos jogállamban merülhet fel, ha vizsgálat tárgyává tétetik, hogy az egyesnek joga mennyiben rendelendő alá az összesség érdekének. Szóló ép ugy mint N i s s e n véleményező, szükségesnek látja a törvényellenes fogságnál levő kárpótlást a kérdésből kiválasztani, mivel erre nézve már a 9. német jogászgyülés kimondotta a kárpótlás kötelezettségét. Szó van tehát csak a törvényesen elrendelt vizsgálati fogság esetében felmerülő kárpótlási kötelezettségről. V o 11 e r t véleményező tagadja a kárpótlási kötelezettséget ; a vizsgálat megszüntetéséből nem a vádlott ártatlansága következik, hanem épen ellenkezőleg, azon bűntetteseknek, kik a büntettek elkövetését hivatásszerüleg gyakorolják, leginkább sikerül a bizonyíték hiányát előidézni, és a kárpótlási kötelezettség megállapítása az ilyen vádlottakra nézve jutalmat képezne. Senki sem követelhet többet, mint azt, hogy a törvény szerint bánjanak vele, tehát ily esetekben áll az elv : Casus nocet dominó. U1 m a n n véleményező is azt állítja, hogy nincs jog a kárpótlásra, mivel az egyes ember köteles szabadságát is alárendelni a közérdeknek, de hogy a méltányosság a kárpótlás mellett szól, ha a bűnös cselekmény bebizonyithatólag harmadik személy által követtetett el, vagy pedig ha az incrimínált cselekmény egyátalában nem volt büntethető. Az állam tévedései kikerülhetlenek, tehát jogához tartoznak. Középutat követ M a y e r véleményező, a ki a kárpótlást nem teszi függővé a felmentéstől, hanem csak akkor állapítja meg, ha a vizsgálati fogság törvényellenes volt, in jure tévedés követtetett el és a cselekmény nem volt büntethető, vagy ha vád nem emeltetett. Wahlberg a kárpótlást elfogadja a kisajátítás analógiájára, de csak akkor ha a fogságban levő személyt nem terheli valamely processuális vétség, mint: szökés, összejátszás, engedetlenség, fogságbahelyezés szándékos előidézése. Végül Nissen véleményező a legkiterjedtebb mértékben elfogadja a kárpótlást és egész általánosságban a következő tételt állítja fel: »aki ön hibája nélkül fogságba helyeztetett, annak a szenvedett fogságért kárpótlás nyújtandó;« véleménye pedig a következő szavakkal végződik: »ugy az igazságügyi politika mint jog követelménye, a kárpótlás elvét elfogadni.* Az előadó Nissen véleményét fogadta el. Hosszabb vita után szavazásra bocsáttatván a kédrés, a vélemények annyira szétágaztak, hogy — mint ez már a mult jogászgyülésen is történt — többségi határozat nem jöhetett létre. A kérdés tehát ismét a legközelebbi jogászgyülésre ehalasztatott újólagos tárgyalás végett. A negyedik szakosztály a közigazgatási igazságszolgáltatás kérdéséről tanácskozott. Az előadó G n e i s t volt, ki egy hosszabb előadásban vázolta a közigazgatási jog történeti fejlődését, és kifejté, hogy a közigazgatási igazságszolgáltatás különösen az által vált fontossá, hogy ujabb időben az alkotmányos monarchia létesítése következtében pártminiszteriuui áll fenn, mely a végrehajtás gyorsaságára és ennek következtében a közigazgatási collegiumok egyszerűsítésére kell hogy vezessen. Azonban az alkotmányosság és az ezáltal feltételezett miniszteri felelősség oda is vezetett, hogy minden közigazgatási hivatalnok a minitszter rendelkezésére áll, és ugy erkölcsileg mint politikailag tőle függ. Annál inkább szükségesek tehát a közigazgatási biróságok, melyek hivatva vannak a pártos visszaéléseket a közigazgatási törvények és rendeletek kezelésénél elhárítani. Erre nem elégséges a polgári és bűnügyi igazságszolgáltatás, mire nézve előadó számos példát hozott fel. Inditványa a következő: »A rendes biróságok mellett szükséges még a pótló közigazgatási igazságszolgáltatás azon esetek számára, hol az államhatalom jogellenesen és részrehajlólag gyakoroltatik a közigazgatási hatóságok határozatai és intézkedései által.* Ezen indítvány hoszszabb vita után elfogadtatott. Dr. K ö r n y e y Ede. JOGESETEK. Zálogjogi elsőbbség ad illata et inyecta. (M. B.) »Haas és Berger* czég felperesnek, Schönfeld József és Weisz A. elleni 82 frt 50 kr. iránti perében a pest-terézvárosi királyi járásbíróság következő végzést hozott: Igénylő felperes által bírói kézbe letett 82 frt 50 kr. készpénz zár alól feloldatik és felperes részére kiutalványoztatni rendeltetik. Egyszersmind tartozik foglaltató alperes igénylő czégnek 14 frt perköltséget 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Felperesi megbízott költsége és dija saját fele irányában 18 frtban, alperesi megbízott költsége és dija saját fele irányában 10 frtban állapittatik meg. Indokök. Mert foglaltató alperes nem tagadta azon kereseti ténykörülményt, hogy felperes az igényelt készpénzt és pedig azon czélból, hogy a tulajdonát képező ingók foglalás alá ne vétessenek, — birói kézhez letette. Nem állította, hogy vele felperes bérleti viviszonyban állott volna, illetve, hogy neki felperes bérlője lenne, és nyíltan beismerte, hogy felperes sem neki, sem a végrehajtást szenvedettnek bérrel nem tartozik. Minthogy pedig foglaltató félnek a bérlemény területén találtató csak oly ingóságokra van a ptr. 336-ik §. értelmében törvényes zálogjoga, melyek az ő bérlőjének tulajdonában vagy használatában találtattak, minthogy továbbá foglaltató maga sem állította, hogy a felperesnél lefoglalni szándékolt ingók a végrehajtást szenvedett fél tulajdonában vagy használatában találtattak volna, és ehhez képest foglaltatónak a felperesi ingókra nézve a ptr. 336-ik §. értelmében törvényes zálogjoga nincsen, ennélfogva a felperes által birói letétben helyezett kereseti 82 frt 50 krnyi készpénzt felperes javára zár alól feloldalni és foglaltatót az okozott költségek megtérítésére kötelezni kellett. Elsőrendű alperes felebbezése folytán a budapesti királyi itélö tábla következő végzést hozott: Az elsőbiróság végzése megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik,a perköltségek azonban kölcsönösen megszüntetnek. Indokok. Mert: felperes maga beismeri, hogy a végrehajtás alkalmával az általa albérben tartott boltban lévő ingóságai hátralékos béröszszeg fejében szándékoltattak lefoglaltatni, minthogy azonban a ptr. 362-ik §-a szerint a bérbe adót fél évi bérösszeg erejéig a bérlemény területén találtató ingóságokra nézve a zálogjog feltétlenül megilleti, igy az ott találtató ingóságokat bíróilag le is foglaltathatja, azon körülmény pedig, hogy felperes a boltot mint 2-ik albérlő tartja bérben, felperes törvényben gyökeredző jogán mit sem változtat, ennélfogva az elsőbiróság végzésének megváltoztatása mellett felperest keresetével elutasítani, a perköltségeket azonban a fennforgó körülményeknél fogva kölcsönösen megszüntetni kellett. Felperesnek felebbezése folytán a magyar királyi Curia mint legfőbb Ítélőszék következő végzést hozott: A budapesti királyi itélő táblának fentebbi keletű és számú ítélete indokainál és még annál fogva is helyben hagyatik, mert: a bérlő a bérleményre nézve, habár ideiglenesen is, a tulajdonost törvény értelmében megillető jogok használatába lép, e jogok egyikét képezi pedig a zálogjog azon ingókra nézve, melyek a bérlemény helyiségében találtatnak, különbség nélkül az albérletek folytán bekövetkezett személyváltoztatásokra, miután valamint a főbérlő a tulajdonosnak, ugy az albérlők elődjeiknek a bért illetőleg felelősséggel tartoznak. Fegyelmi eset. (M. B.) Benkö József ügyvédnek fegyelmi ügyében a marosvásárhelyi kir. törvényszék következő értesitvényt bocsátott ki: A helyi tekintetes magy. kir. itélő táblához beadott kérésük ide zárása kapcsában, a fenttisztelt királyi táblának 1875. évi január 27-én 551/1. szám alatt ide leküldött leirata nyomán értesíttetik ön, miszerint a kir. itélő tábla az ügyvéd Benkö József ellen 1874. évi deczember 9-én 10306. sz. alatt kelt határozattal elrendelt fegyelmi keresetet, ezen egyoldalú kérés folytán annál kevesbbé szüntetheti meg, mivel nevezettt ügyvéd ellen a királyi itélő tábla határozat szerint a fegyelmi vizsgálatot egy más ügyre vonatkozólag is kitéresztetni határozta. A marosvásárhelyi királyi itélő tábla pedig mint fegyelmi hatóság mezőkövesdi Farciádi Márton és ifjabb Tamás Istvánnak a királyi itélő tábla méltóságos elnökségénél szóval előterjesztett panaszait, valamint bepanaszolt ügyvéd Benkö Józsefnek ezen tett igazolását, ugy szintén az azok folytán megejtett nyomozatokat teljes tanácsülésben vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: Marosvásárhelyi ügyvéd Benkő József ellen a rendes fegyelmi kereset elrendeltetik és a fegyelmi vizsgálat teljesítésével a marosvásárhelyi királyi törvényszék bizatik mej;; mert bepanaszolt ügyvéd Benkő József beismerte azt, hogy panaszlók és jogelőde nevében Barabás István és társa ellen lefolytatott per következtében egyik alperes Barabás Páltól elárverezett fekvöségek vételárában Bartha Gergelytől 45 frtot, Barabás M. Józseftől 60 frtot vett át, beismeri, hogy a per folytatására panaszlóktól különböző időkben előlegeket kapott s miután ezen összegeket panaszlóknak nem adta át. azok is az előlegek hová fordítása iránt az 1867-iki september 7-én kelt magy. királyi igazságügyminiszteri rendelettel érvényben fenntartott 1853. évi október 10-én kelt ügyvédi rendtartás 24-ik §-a értelmében rendesen vezetni kellető könyveiből megbízóinak számadását nem mutatta be, sőt ezen összegeknek hová fordítása tekintetében, az ellene emelt panaszra sem igazolta magát, az ügyvédi rendtartás 41-ik §-a szerint megtorlandó terhesebb beszámitásu vétséget követett el; mert: továbbá ügyvéd Benkő József az 1873. évi september 3-án 12779. sz. a. felvett árfelosztási jegyzőkönyv igazolása szerint alperes Barabás Jánosnak Pánit községében létező 85. házszám alatti 154 • öles épületes belső telkét, mely 500 frtra volt becsülve és ezen telek végén levő 95. h. r. sz. alatti 178 • öles 200 frtra becsült kertjét saját nevében árverezvén 100 frtért, mint legtöbbet ígérő vásárló saját nevében vásárolván meg, ugy ezen, valamint az 1180. h, r. szám alatt fekvő 447 • öl területű, 30 frtra, becsült, és mint legtöbbet igérő vásárló 14 frton