Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 36. szám - Észrevételek 24. [r.]

282 Előttünk azonban ezen enquete fontossága nem az általa tett módosításokban fekszik, hanem abban, hogy a büntető törvénykönyv revideált javaslatát az enquete-ben részt vett nagy képzettségű szakférfiak elfogadhatónak jelentették ki. Ezen votivm a javaslatot kétség kivül egy lépéssel ismét előbbre vitte; s minthogy fenyitő igazságszolgáltatásunk nyomorult állapotában nagyon is kívánatos, hogy minélelőbb birtokában legyünk egy büntető törvénykönyvnek: örvendetesnek tartjuk, hogy ismét közelebb jutottunk ezen czélhoz. Y Észrevételek a magyar büntetötörvénykönyv javaslata felett. X xxiv. A javaslat a bűnhalmazat büntetése tekintetében a s u 1 y o s i t á s i rendszert fogadta el, a melynél fogva a legnagyobb bűncselekmény büntetése még bizonyos mennyiség hozzáadása által öregbittetik és emeltetik. Ezen rendszer mai nap a legelterjedtebb , minthogy a legjobb és az igazságos büntetés követelményeinek leginkább megfelel. A magában helyes rendszer elfogadtatása azonban, még nem magának a rendszer alapját képező eszmének a megtestesitése; hogy ez bekövetkezzék, ahhoz szükséges a súlyosbítás bizonyos módozatának megállapítása, szükséges oly szabályozás, hogy a bünhalmazati büntetések kimérésénél a felállított eszmének meghiusitása ne történhessék. Ezen szabályzatok felállítása körül a javaslat kettős utat követett, t. i. először fokozta egy bizonyos meghatározott öszszegben a büntetési nemet; (96. §.) másodszor fokozta a büntetési tételt. (98. §.) A 97-ik §. esetében pedig, vagyis ha a bűntett más büntetendő cselekményekkel, tehát vétségek vagy kihágásokkal jő össze, elhagyta a sulyosbitási rendszert, és az absorbtionak hódolt. Kettős rendszert követett tehát a javaslat azon bünhalmazati büntetések megállapításánál, a melyek szabadságbüntetést foglalnak magukban, miután a pénzbüntetések halmazánál a cumulatiót fogadta el, és ismét két különböző utat választott a sulyositási rendszer sulyositási szabályzatainak felállításánál. Fentebb már kijelentettük, hogy a sulyositási rendszer a legjobb, s az ellen kifogásunk nincsen, azonban a sulyosbitási szabályzatok sem egyik, sem másik módját helyesnek nem tartjuk. A 96-ik §-ban felállított sulyositási szabályzat ugyanis, a mely a büntetési nemeket fokozza, minden megfogható alap nélkül állit fel büntetési kereteket, a melyek nemcsak hogy aránytalanságokat szülnek, de igazságtalan ítéleteket is idézhetnének elő. Vegyünk fel ugyanis olyan eseteket, a midőn több oly vétségek kerülnek együttes elitélés alá, a melyek közül a legnagyobb büntetéssel fenyíthető egy évig terjedhető fogsággal büntettethetik. Ezen esetekben a 96-ik §. szerint a büntetés hat évre lesz felemelhető, habár a többi concurráló vétségek csupán napok vagy hónapokig terjedhető fogsággal lennének is büntethetők. Képezzenek azonban más esetekben bűnhalmazatot oly vétségek, a melyek 5 vagy 3 évig terjedhető fogsággal volnának büntetendők, s a bünhalmazati büntetés szintén csupán 6 évre lenne kiszabható a 96-ik §. szerint. Hogy itt aránytalanság létezik a büntetési keret megállapításában, az kétségtelen, és igy hogy ezen kereten belül igazságtalan Ítéletek is lennének hozhatók, az is eléggé világos. Azon törekvés, hogy a fogságbüntetés ne menjen tul bizonyos határon, épenséggel nem elégséges indok arra, miszerint a csekélyebb bűncselekményeknek is ép oly büntetési keret vétessék fel, amint a nagyobbaknak ; ez nem szabályozása a súlyosbításnak, hanem szabálytalanitása. Az oly kijelentés, a mely szerint a sulyosbitás teljesen a bíróra hagyatik s csakis az állapittatik meg, miszerint az együttes büntetés ne haladja túl az egyes bűncselekmények összes büntetését, bir helyes alappal és van elfogadható indoka, mivel megmondja azt, mi nem fér meg a sulyositási rendszerrel, a többit pedig a bíró belátására bízza. A 96-ik §. pedig még ezt sem biztosítja. E szerint elmehet a bíró egész 6 évig s nincs kötelességében megvizsgálni, váljon az összbüntetés az egyesek büntetését túl haladja-e s váljon miként viszonyul az ezekhez. A súlyosbítás következtében megállapított büntetés több is lehet az egyes cselekvényekre vonatkozó büntetések összegénél is, vagyis még a cumulationalis rendszer szerint megillető büntetési összegnél is több szabható ki, miután semmi más nem korlátozza a birót, mint a summumul felvett 6 év. Ezen sulyositási szabályzatot ennélfogva nem helyeselhetjük, s ezt vagyunk kénytelenek kijelenteni a 98-ik §-ban megállapított szabályzatra nézve is. Ezen szakasz, mely a több bűntett vagy ezeken felül még más bűncselekmények, tehát vétség vagy kihágások halmazánál kiszabandó büntetésekről intézkedik , a legsúlyosabb cselekményre felvett büntetési tétel emelését engedi meg oly formán, hogy ahoz mindenkor 5 év csatolható. Itt tehát már a súlyosbításnak van valami alapja, a melyhez mérve az meghatározható, — a kulcs azonban, a mely szerint a súlyosbításnak történni kell, nézetünk szerint nem olyan, a mely helyesen megválasztott és igy elfogadható lenne. Az öt évi időtartam ugyanis nem egyenlő arányban viszonylik minden büntetési tételhez s nem egyenlő emelkedést állapit meg minden bünhalmazati büntetés kiszabásánál. Ahol 1—5, 5—10 évig stb. terjedő büntetési tételek fordulnak elő, ott nem mindegy, váljon a sulyositóul használt 5 év oly büntetési tételhez esik-e, a mely 3 vagy 4 évvel végződik, avagy olyanhoz, a mely 10 évvel végződik. A nagyebb büntetési tételeknél aránytalanul i csekélyre száll le ennek folytán a sulyositás, a kisebbeknél pedig aránytalanul magasra emelkedik. Igy egy 10 esztendeig terjedő büntetési tételnél a súlyosbítás a 98-ik §. szerint az alapul felvett büntetés Vs-ával leszemelhető; mig egy évig terjedő büntetési tételek fennállhatása semmi esetre sem szülhet jót és határozottan ellenkezik a büntetési tételek egymáshoz viszonyított igazságos rendszerével. A javaslat mindkét sulyosbitási módozattak tehát hibásának vagyunk kénytelenek kijelenteni s helyette a quotalis sulyosbitási módot ajánlani. Ezen módozat folytán mindenkor a kiérdemlett legnagyobb büntetés vétetik fel alapul, és az, ezen büntetés nagyságához mérve, annak bizonyos hányadrészével lesz emelhető, vagyis súlyosítható. A kiérdemelt 5 évi börtönbüntetés, azon esetben, ha több más bűncselekmény is kerül együttes elitélés alá, a szerint amint \,vagy % részben állapittatik meg a sulyosbitási hányad, a halmazat büntetési tétele lesz vagy 6 év és 3 hó, vagy 1 év és 8 hó. Alapul e szerint is a kiérdemlett legnagyobb büntetés vétetvén fel. a mint azt a javaslat is teszi, a sulyosbitás azonban mindenkor arányosítva, a legnagyobb büntetési tételhez mérve történik, és igy soha oly különbségek elő nem fordulhatnak, a melyeknél fogva az egyik bűnhalmazatnál kétszer vagy háromszor nagyobb büntetési keret legyen rendelkezésére a birónak, mint a másiknál. A gyakorlati alkalmazást tekintve sem lenne ezen sulyositási mód nehézkés, miután a legnagyobb büntetés törvényes hányada könnven kiszámitható és hozzáadható. A hányad szerinti sulyositssi módot követte a Glaser~ féle osztrák büntető tkönyvi javaslat is, — mig a német birodalmi b. tkönyv egyedül azt jelentette ki, hogy az összbüntetés az egyes bűncselekmények büntetésének öszszegénél több nem lehet, a többit pedig a biró belátására bizta. A 96. és 98 ik §§ ra vonatkozólag még megjegyzendőnek tartjuk, hogy ugy az előbb emiitett szakaszban felvett azon intézkedést, a mely a kihágásoknak vétségekkel, valamint az utóbbi szakaszban bűntetteknek vétség- vagy kihágásokkali halmaza esetében követendő eljárásról gondoskodik, helyeseljük, mivel ezen esetek előfordulhatnak s azon körülmény, hogy 'még a kihágásokról szóló törvény nem létezik, a törvényhozónak gondoskodását nem szüntetheti meg oly módon, hogy azokról itt, hol a bűncselekmények halmazáról van szó, teljesen hallgasson. Eltérőleg tehát a budapesti ügyvéd-egylet bizottsága által tett kijelentéstől, a mely a 96-ik §-ban a »kihágások«-nak, a 98-ik §-ban pedig ezen kitételnek »vagy ezeken felül más büntetendő cselekményeknek« kihagyását indítványozta, ezeknek megtartását szükségesnek véljük, csakhogy az illető' szakaszoknak oly módoni átalakítása mellett, a mint azt fentebb előadtuk. Dr. C s u k á s s y Károly. )Az ügyvédi rendtartás 10-ik §-ában emiitett foglalkozás szolgálhat-e okul az ügyvédi lajstromba való fölvétel megtagadására ? A »Themis« 33. számában Marsckalkó József iglói ügyvéd ur azon kérdést fejtegeti, váljon