Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 35. szám

1. váljon a telekkönyvbe bekeble- zett jogok átalában;

2. váljon az örökségről és hagyományról való lemondások; és

3. váljon jelzálog vagy zálog utólagos adása amár fennálló adósságra nézve megtámadbató-e ?

Ad 1.

Minthogy a megtámadási jog az adósnak kivétel nélkül minden in fraudem creditorum véghezvitt jogcselekvényeire kiterjeszkedik, világos, hogy az ilyen feltevés mellett a telekkönyvbe be- keblezett jogok szintén megtámadhatók. Ezen intézkedés első tekintetre a telekkönyvbe helyezett bizalmat látszik illusoriussá tenni. Ha a rendelkezési szabadság megszorítása mégnincs telekkönyvbe igtatva, azt lehetne kérdezni, hogy a szerzés megtámadása megengedhető-e ? Érre csak azt válaszolhatni, hogy itt nem harmadik, hanem azon személy ellen irányuló megtámadásról van szó, ki közvetlenül az adóstól szerzett jogot. Már pedig a közvetlen szerződő felet illetőleg a felhozott kérdésre igennel kell felelnünk, mivel az ő igénye hibásan keletkezett. Ha tudta a szerző, hogy az adó6 hitelezőit megkárosítani szándékszik, akkor azt is tudnia kellett, hogy azon ügylet megkötése által, melynek alapján jogot szerzett, a hitelezők jogai megsértettek, és midőn az ügyletet daczára ennek mégis megkötötte, a jogsértés részesévé tette magát. Már pedig a roszhiszeműségéből neki a sértett féllel szemközt hasznot huzni nem szabad. Ezzel pedig a telekkönyvbe helyezett bizalom messze terjedő védelme sem ellenkezik.

Igen találók a német »Gemeinschulordnung« tervezetéhez csatolt indokoknak ide vonatkozó megjegyzései: »Die Oeffentlichkeit des Grundbuchs verlangt, dass demjenigen, welcher im Glauben an die Richtigkeit des Grundbuchs dem entgegenstehende Thatsachen nicht kannte, diese Un- kenntniss nicht schaden, — und dass demjenigen, welcher eine, obwohl aus dem Grundbuch hervorgehende Thatsache nicht kannte, diese Unkenntniss nicht nützen dürfe, — sie verlangt aber nicht das Verbot, eine wahrnembare Thatsache wahrzunehmen und zu glauben, wenn sie nicht aus dem Grundbuch ersichtlich sei und rechtfertigt nicht die Fiction, dass derjenige, welcher eine Thatsache gekannt hat, sie trotzdem nicht gekannt habe, weil sie nicht aus dem Grundbuch zu seiner Kenntniss gelangt sei.«

Az 1822-diki bajor »Hypothekengesetz« a jelzálogos követelésekkel való forgalom biztosságának az által tesz eleget, bogy a megtámadható jelzálogkövetelést csak addig engedi megtámadni, a mig e követelésre annak van joga, ki azt a csalárd adóstól szerezte. Ha azonban ezen első szerző a követelést viszteherrel járó ügylet utján elidegeníti, akkor a jóhiszemű jogutód ellen a megtámadás nem érvényesíthető, kivéve azon esetet, midőn a megtámadásra jogosított hitelezők e jogukat a jelzálogkönyvbe bejegyeztették.

A szász jog szerint az adott jelzálog az actio Pauliana feltevései mellett megtámadható, nem ugyan a harmadik szerzővel szemben, hanem igen azon személylyel szemben, kinek részére az ■először adatott.

A porosz jog szerint, különösen az 1872. május 5-dikén hozott törvény 9-dik §-a szerint, mely a tulajdonszerzésről és fekvő birtokok, bányák és önálló jogosítványok megterheléséről szól (Gesetz-Sammlung: 1872, 433. s. köv. 11.), a tulajdon átruházásának bejegyzése következményeivel együtt a magánjog határozatai szerint *) megtámadható. Ugyanazon §-nak 2. és 3. bekezdése pedig igy szól:

»Es bleiben jedoch die in der Zwischenzeit von dritten Personen gegen Entgelt und im redlichen Glauben an die Richtigkeit des Grundbuchs erworbenen Rechte in Kraft.«

»Gegen diesen Nachtheil kann sich der Anfechtungskläger dnrch die von dem Processrichter nachzusuchende Eintragung einer Vormerkung sichern.«

*) Eltekintve a magánjogban felsorolt esetektől, a bejegyzés megtámadásának az ellen, kinek javára a bejeg}'- zés eszközöltetett, belye van, ha az a csődrendtartás 99—112., 373. §§-aira vagy az 1875. május 9-diki törvényre alapítható.

Bizonyítást sem igényel, hogy az ilyen irányú határozat a dologi hitelt nem fogná károsítani, mig másfelől az átalános hitel védelmére el- odázhatlanul szükséges. Annak oka pedig, hogy az ily értelmű intézkedés a német kötelmi jog tervezetébe (v. ö. II. olv. szerinti 1032. czikk 3. bek.) fel nem vétetett, egyedül abban rejlik, hogy ezt a jelzálogtörvényeknek különböző volta az egyes német államokban meg nem engedte.

Ad 2.

A római jog szerint azactio Paulianánakcsak akkor van helye, midőn tényleges vagyoncsökkenés forog fenn, midőn az adós vagyonából valamely rész elidegenittetik, mely korábban hozzá tartozott. Mivel pedig az örökségről vagy hagyományról lemondás nem képez vagyoncsökkenést, hanem csak uj szerzemény visszautasítását, az adósnak ilyen irányú jogcselekvényei a római jog szerint meg nem támadhatók.

A német kötelmi jog tárgyalására egybehívott drezdai értekezlet nem döntötte el a kérdést, váljon az örökségről vagy hagyományról való lemondás az adós részéről e lidegenitésnek mondható-e. De e kérdést nem is lehetett eldöntenie, mivel a partikuláris törvényeknek az öröködési jogra vonatkozó határozatainak különbsége szerint a feleletnek is különbözőnek kellett volna lennie. Azon trvkönyvek értelmében, melyek szerint az örökség és bizonyos körülmények közt a hagyomány is csak birtokbavétel, illetőleg elfogadás által szereztetik meg, a birtokba nem vételben vagy az el nem fogadásban nem rejlik elidegenítés. Másként áll a dolog azon törvénykönyvek értelmében, melyek szerint az örökség az örökhagyó halálával ipso jure szereztetik meg a nélkül, hogy az örökösnek valamit tennie kellene, sőt ennek az örökséget, ha meg nem akarja szerezni, határozottan vissza kell utasítania. Ezen örökjogi rendszer értelmében, mely a porosz, franczia és szász polgári törv. könyvekben van elfogadva, az örökség vagy hagyomány visz- szautasitása kétségkívül megtámadható jogcse- lekvény.

Minthogy az adós az által, hogy a reá szállott örökséget vagy a neki szánt hagyományt, tehát [egy immár vagyonához tartozó jogot ad fel és ennek következtében a hitelezők jogát, mely szerint kielégít - tetésöket e vagyonból követelhetik, megsérti, mig arra nézve, kinek az ilyen lemondás javára szolgál, e nyeremény az ingyenes vagyon szaporodás jellegével bir: bizonyára jogos és indokolt, hogy az örökségről és hagyományról lemondásokra az ingyenes intézkedések megtámadhatósága tekintetében fennálló elvek egész terjedelmükben alkalmaztassanak.

Ad 3.

Azon fondorkodások között, melyekkel az adós hitelezőjét a kielégítésére szolgálandó alaptól megfosztani törekszik, a zálog- vagy jelzálogadás kiváló szerepet játszik. Ezt rendszerint a főügylettel közvetlen összeköttetésben szokás megállapítani, ha ez utólagosan és erre való megelőző kötelezettség nélkül történik, akkor e műveletnek a fennforgó visszonyok közt nyilván az a czélja, hogy a biztosításul lekötött tárgyak egyetlen személynek juttassanak. A mindennapi tapasztalás azt mutatja, hogy épen e cselekvények szolgáltatnak okot a legtöbb és leghevesebb panaszra, és hogy rendszerint oly alakokba öltöztetnek, melyek ellen küzdeni törvényeink szerint teljesen lehetetlen.

Azon kérdést illetőleg, váljon az adós által valamely fennálló adósság biztosítására adott zálog vagy jelzálog, feltéve természetesen, hogy ez in fraudem creditorum történt, a pauliani keresettel megtámadható-e, a vélemények szétágazók. Az uralkodó nézet szerint a jelzálogodásban teljesen uj jogügylet rejlik, mely másnemű vagyoncsökkenést (adósságot) foglal magába mint azon adósság, melynek biztosítására a zálog szolgáljon. Ezen értelemben nyilatkoznak U nterholzner, Francke, Mülhenbruch, Arndts, Windscheid, Sintenisés V anger o w még azon hozzáadással, hogy a hitelező roszhiszemüsége szabály szerint meg lesz állapítva, mivel uj jogügylet köttetett.

Joggal állitható, hogy egy előbb elvállalt kötelezettség biztosítására adott zálog, ha ez utóbbi előre ki nem volt kötve, az adós ingyenes intézkedésének tekintendő.- 279 —

A tervezet annyival inkább csatlakozhatott ezen nézethez, mivel ezt legfelsőbb törvényszékek is magukévá tették.

így olvassuk a müncheni legfelsőbb törvényszék egyik, 1866-ban hozott Ítéletében (Seuf- fert, XXI. 187. sz. I.):

»Um dem Paulianischen Rechtsmittel gegen die Bestellung einer Hypothek Statt geben zu können -------müssen auf Seite desjenigen, für welchen die angefochtene Hypothek bestellt wurde, nur entweder ein blos lucrativer Erwerb oder seine Theilnahme an der Gefährde des Gemeinschuldners vorliegen.« —-------------»Die Erwerbung des Hypothekenrechtes ist dann als 1 u c r a- tiv anzusehen, wenn die Hypothek vom Schuldner für eine schon früher o h n e Hypothekentitel bestandene Forderung, für ein vetus creditum freiwillig bestellt wurde.-----------«

Hason értelemben nyilatkozik a wolfen- bütteli legfelsőbb törv. szék egyik, 1837-ben hozott ítéletében (Seuffert, XXII. 286. sz.):

»—so geht doch die richtige Meinung dahin, dass diejenigen Yerpfendungen,welche wegen einer schon früher bestandenen Schuld hinterher vorgenommen worden, nur dann der Rescission durch die Pauliana unbedingt unterliegen, wenn sie unter einem lucrativen Titel errichtet sind und dage- gegen, wenn sich der Gläubiger zu einer Gegenleistung, namentlich zu einer Fristbewilligung verstanden hat, wie bei önerősen Veräusserungen überhaupt, auf die fraus des Schuldners und des Gläubigers gesehen werden muss.«

Szintigy a drezdai legf. törv. szék egyik 1866-ban hozott ítéletében (Seuftert, XXI. 187. sz. II.):

»— Verpfändungen-------unterliegen der

Anfechtung durch die Paulianische Klage. Das Letztere ist aber auch der Fall, wenn die Veräus- serung in der Weise erfolgt,dass der Mitcontrahent eine Verbesserung seines Vermögenszustandes erfährt, auf welche er an sich keinen Anspruch hatte, und zwar kann dann die Rescission der Ver- äusserung erfolgen, auch wenn der Mitcontrahent von einer böslichen Absicht bei Eingehung des für ihn lucrativen Geschäftes frei war und er den insolventen Zustand des Schuldners nicht

kannte.«------»Die Pfandbestellengfür

eine noch nicht fällige Forderung ist aber, wenn sie nicht gleich bei Contrahirung der letzteren ausbedungen w ar, ein Vermögensvortheil, auf welchem der betreffende Gläubiger an sich keinen Anspruch hat. Der Letztere erlangt sie daher titulo lucrativo und wenn sie mithin zu einer Zeit erfolgte, wo der Schuldner bereits zahlungsunfähig war, so unterliegt sie — — der Anfechtung durch die Paulianische Klage, ohne dass noch etwas darauf ankommt, ob der Pfandempfänger den insolventen Zustand des Schuldners zur Zeit des Pfandes kannte oder nicht.«

Azon érvek, melyekkel az emlitett legfelsőbb törvényszékek itéíeteteiket indokolják, eléggé nyomósak, hogy a régi adósság biztosítására történt önkénytes zálogadás titulo lucrativo véghezvitt jog- cselekvénynek tekintessék, minélfogva csak jogosnak mondható, ha azon hitelező, kinek javára utólagosanadatott zálog vagy jelzálog, egy kategóriába helyeztetik az ajándéknyerővel. A szerzett zálogjog nélkül a hitelező nem kapott volna annyit, mint a menyit jelenleg kap. A többletet tehát ezen a kerülő utón szerzi meg. Igaz ugyan, hogy a kapott többletet különben is lett volna joga követelni; de ez mitsem használt volna, épen mivel nem volt annyi számára: a többlethez csakis a nyert zálogjog alapján jutott, azt tehát tényleg csak a zálogjog által szerezte. E elfogásnak természetes következménye az, hogy az illető hitelező elleni kereset megindítására távolról sem szükséges, hogy ő a kérdéses zálog- vagy jelzálog szerzésekor az adós csalárd szándékáról tudomással birt legyen.

A 3. §-hoz.

(V. ö. a szász polg. törv. k. 1511. §-át;

a bajor polg. törv. k. terv. 961. czikkét.)

Azon kérdésre nézve, váljon más tárgynak fizetés helyett adása (datio in solutum) az actio Pau- lianával megtámadható-e, a jogászok nézetei annyi- banágaznak szét, a mennyiben némelyek (Günther Puchta, Brinzés Reinhart) a datio in so-