Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 35. szám

274 lett azonban tisztába bozva az, bogy a folytatott bűntett bűnhalmazatot képez-e vagy sem? smiután sem a porosz javaslat, a mely a birodalmi b. tkönyv alapját ké­pezte, sem a birodalmi gyűlés elé terjesz­tett javaslat erre nézve indokolásukban mit sem foglaltak magukban, az Németor­szágban még máig is vita tárgyát képezi. Ezek folytán a mily nagy és roppant tévedés az, ha valaki azt hiszi, hogy Né­metországban a bűnhalmazatra vonatkozó kétségeket és vitákat »az ónálló bűncse­lekmény «-nek a bűnhalmazat definitiójába való felvétele idézte elő, — ép oly különös gondolkozás az, hogy ugyanazon kitétel­nek alkalmazása által a folytatott bün­tettek kizárása tekintetében a correctség netovábbja éretnék el. A mi Németor­szágban a kételyeket előidézte, az a tör­vénykönyvnek abbeli hiánya volt, hogy sehol nyíltan a folytatott büntettek te­kintetében nem nyilatkozott, és ez hiánya a német bix-od. b. tkönyvnek is. Az »ön­álló bűncselekmény«-beli kifejezés épen- séggel nem foglal magában se többet se kevesebbet mint ezen kifejezés: »bűn­cselekmény.« Bűncselekmény egy csakis önmagában megálló teljesen kidomboro­dott törvénysértés lehet, annak tehát csakis önállónak, csakis befejezettnek és magában létezőnek kell és lehet lenni. Ha már most több ily cselekmény léte kívántatik meg a bűnhalmazathoz, és feltéve hogy léteznek a folytatott bűntettben is ily cselekmények, a melyek teljesen kidomborodott önmaguk­ban megálló bűncselekményeket képeznek: akkor akár alkalmazzuk a bűnhalmazat definitiójában a »több büntetendő cselek­mény«-^ akár a »több önálló bünteten­dő cselekmény «-t: nem mondunk többet vagy kevesebbet az egyik esetben sem, mint a másikban — azon eszme határozottabb kifejezésnek előállításához, hogy afolytatott büntettek bűnhalmazatot nem képeznek. Azon esetben, ha az »önálló bűn­cselekmény« kifejezésnek elhagyása vagy felvétele folytán a folytatott bűntettekre nézve teljesen határozott kijelentést lehe­tett volna elérni, mily könnyű lett volna azt a német birodalmi b. törvkönyvnek el­hagyni, s mily könnyű lenne azt a mi ja­vaslatunkba felvenni. Azonban a német birodalmi törvényhozás változatlanul vette azt át a porosz b. tköny vből, a hol épenség- gel nem volt képes a folytatott bűncselek­mények tekintetében határozott véleményt létrehozni, s eszeágába sem jutott azon kife­jezésnek oly értelmet tulajdonítani, a minőt annak Dr. Schniererur és a budapesti ügy­véd-egylet által kiküldött bizottságban neki tulajdonitottak. Alkalmaztatott ezen kitétel: »több önálló bűncselek­mény« azért, mert általa jobban kiemel­hetni hitték a bűncselekmények többségét, — de távolról sem a folytatott bűntények­nek a bűnhalmazatból leendő kizárásuk kifejezése végett. Maga a német birodalmi büntető törvénykönyv indokolása ezeket mondja ezen kitételre nézve: »Durch die Bezeichnung »selbstständige« im Ein­gänge des Paragraphen soll eine aner­kannte Voraussetzung der realen Konkurrenz noch besonders hervorgeho­ben werden.« Az indítványozott szónak, »önálló«, felvétele ennélfogva mivel sem fejezne ki többet, mint a mennyit a javaslat defini- tiója kifejez és egyátalában alkalmatlan arra, a minek kifejezésére használtatni ja- vasoltatik és magok a porosz és a német birodalmi törvényhozások, a melyektől az átvétetett, sem adtak annak oly jelentőséget és értelmet, a minőt a fentnevezett indítvá­nyozók nálunk neki tulajdonítani akarnak. Épen oly kevéssel járulna a definitió szabatosságához ezen másik szó: »külön­nemű«, a melyet Schnierer ur indítvá­nyozott; de sőt még ez azon veszélyt is maga után vonná, hogy eltérő értelmezé­sekre szolgáltatna okot. Ugyanis »külön­nemű« nem ugyanazonos fogalom a »kü­lön« a »más« bűncselekmény nyel. Az egynemű bűncselekmények között is for­dulnak elő külön bűncselekmények s igy nem minden más bűncselekmény egyszers­mind különnemű bűncselekmény, mind­egyik azonban még más különbeni bűncse­lekményeket is foglal magában. Ha már most bűnhalmazat csak akkor fordulna elő, lia több különnemű, például élet elleni és vagyon elleni bűncselekmény forogna fenn, ellenben ha több egynemű, de különböző, például lopás és sikkasztás forogna fenn, akkor nem: úgy kiforgattatnék a bűnhal­mazat a lényegéből s az nagyon is kevés esetben lenne alkalmazható. — Hogy az indítványozó ur ezt nem akarta, arról meg vagyok győződve, hogy azonban az indít­ványozott beszúrás ily értelmezést is meg­enged, az az előadottakból kétségtelen, mi­ért is az minden további gondolkozás nél­kül elvetendő. Ezek folytán az általunk fentebb fel­állított azon kérdésre, váljon az ajánlott be­szúrások folytán a reális bűnhalmazat de- finitiója nem lenne-e helyesebb a folytatott bűntettekkel szemben ? egész határozott­sággal kijelentjük, hogy nem lenne jobb és correctebb, de sőt a másik, t. i. a »külön­nemű« szónak felvétele által roszabb lenne a reális bűnhalmazat fogalmának megha­tározása. A javaslat azon definitió által, a me­lyet a 95. §-ban megállapított, mindazt elő­adta és magába felvette, a mit ez ideig a tudomány és a törvényhozás helyesnek és abba felveendőnek tartott. Az eszme, a mi a bűnhalmazatot képezi, teljesen ki van az által fejezve és érthetőleg van visszaadva. Több bűncselekmény léte, a melyek mind ugyanazon személy által követtettek el, kí­vántatik meg hozzá, és kézzelfoghatólag benn van a definitióban. Ezen meghatáro­zás folytán egy oly kivánalom, a mely a definitióba még más valaminek felvételét, nevezetesen annak kijelentését is bele­szőni kivánná, hogy a folytatott büntettek bűnhalmazait nem képeznek nem csak jo­gosultsággal nem bir, de olyat tartalmaz, a mi teljesithetlen. A definitió ugyanis megmondja, hogy mi az, ami bünhalmaztot képez. Többet en­nél a definitió magában nem foglalhat. Hogy mi nem tartozik oda, az a felállított meg­határozás ellentételéből világos, és igy azt positive is kifejezni, ellenkeznék minden fo­galmi meghatározással, a miért is az lehe­tetlen. A mi ennélfogva egyedül felvilágosí­tást igényelhetne, az az volna, váljon a folytatott bűntett is egy büncselekmény-e, avagy több bűncselekmény? és igy bűn­cselekmények halmaza ? Hogy mi a folytatott bűntett, azt a büntető jogtudomány, az elmélet van hi­vatva első sorban megoldani és megállapí­tani, ezért ennek meghatározása és megfej­téséről a törvényhozások le szoktak mon­dani és átengedik azt a cathedrának. Ezt tette a porosz és a német birodalmi tör­vényhozás is, de sőt még tovább is mentek, miután elmellőzték kijelenteni még azt is, hogy ők a folytatott bűntettet minek tekintik. A magyar javaslat a folytatott bűn­cselekmények fejtegetéséről szintén lemond­hatott volna, miután ez csakugyan az el­mélet feladata és azon nyílt és határozott ki­jelentéssel megelégedhetett volna, miszerint a folytatott büntettek bűnhalmazatot nem képeznek. Azonban ez még tovább ment és mondotta azt is, mi a folytatott bűncselek­mény, miből áll az, mi annak ismérve. Ezen fejtegetése következtében, a mely az indo­kolás 322-ik lapján foglaltatik és a mely szabatos rövidséggel hatalmas érveléssel szolgál arra nézve, hogy mért nem képez a folytatott bűntett bűnhalmazatot, megtett a javaslat mindent, a mit csak tehetett a kételyek megsemmisítésére, attól tehát még többet is kívánni tárgyilagosan lehetetlen. Még egy tévedést kell itt helyreigazí­tanunk. Az ügyvéd-egylet bizottságában ugyanis egy felől az hangoztatott, hogy a javaslat ezen kifejezése: »vagy ugyanazon cselekményt több ízben követte el« szósza- poritás és igy felesleges, miután az nem más, mint más szavakkal való kifejezése azon eszmének, mit ezen kitétel foglal ma­gában: »ha ugyanazon személy több bün­tetendő cselekményt követett el.« Természetesen azon kifejezés szintén a bűnhalmazat fogalmi visszadására vonat­kozik, de azért az nem felesleges, miután az a bűncselekmények egy hiányos osztályát jelöli meg, t. i. az u. n. »de- licta iterata«-kat, a melyek szintén bűnhal­mazatot képezőknek mondatnak ki. Ezen bűncselekményeknek, amelyekhasonlitnak a folytatott bűntettekhez, de mégis a szán­dék, az elhatározás külön-külön felmerü­lése által különböznek azoktól, külön fel- emlitésök nem csak hogy nem felesleges, de szükséges volt, miután ellenkező esetben a törvény könnyen félremagyarázásoknak engedett volna helyt. D r. C s u k á s s y Károly. Vélemény és indítvány Br. Gombár Tivadar budapesti ügyvéd úrtól a magyar jogászgyülés állandó bizottsága által kitűzött következő kérdés iránt: »A vádelv oly korlátlanul alkalma­zandó-e, lxogy a bíróság a vádló indítványai­hoz kötve legyen; avagy ezektől függetlenül járhassen-e el?« (Vége.) IX. E történelmi tanulmány teljesen megélheti velünk a fentebb jelzett újkori törvényhozásokbán mutatkozó tétovázásokat az ügyészi hatáskör ki­szabásában, mihelyt ez nem franczia módra igaz­

Next

/
Thumbnails
Contents