Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 2. szám - A magyar büntetőtörvény-könyvi javaslat indokolása

— 9 — i szükséges szerinte, hogy a segéd szándékosan működjék közré a bűntett elkövetésében. „Szándékosan" és „tudvu" csaknem ugyanazon jelentőségűek, de a „szándékosan" szó határozottabb. A szándékosság továbbá ellentéte a \ culpának, amelynél nincs meg a czél, de általa mégis előmozdítható a bűnös cselekmény. > Végűi a tettesekről szóló § ban ezen szó „együtt" in eléggé megjelöli, hogy kik tekintendők tetteit seknek és kik segédeknek. Schnierer nem tartja elégségesnek, hogy a teltnek csak külső jelenségei vétessei nek figyelembe, hanem kívánatos, hogy a biró . tekintettel legyen a subjectiv momentumra is, és e tekintetben szóló különös súlyt kiván fekjj tetni arra, hogy kinek érdekében követtetett ! el a bűntett, és hogy ki akart csak a tettes által kitűző t czélnak szolgálni. Ajánlja a mult b ülésben beadott következő kditványát: 67. §. !r 2) aki más által czélzstba vett bűntett vagy •j vétslg elkövetését szándékosan előmozdítja vagy könnyíti. (A többi marad.) 68. §. Tette.' seknek tekintendők mindazok, kik az általuk elhatározott büntettet vagy vétséget együtt kö: vették el: S t i 11 e r az „előmozdító" szót kielégi' tőnek tartja, de a Fayer indítványában levő „másnak" szót bcigtatandónak véli a törvényjavaslat szövegébe, mivel ez által a segéd acce88on'D8 működése praegnansabban volna ki* fejezre. Darányi a 67. §-t kielégítőnek tart* ja, 68. § nál azonban ezen szó helyett „együtt" ezen szót kívánja tétetni: „közösen", mivel az „együtt" szó a helyre vonatkozik és nem fejezi ki az elkövetés közösségét. Hosszabb eszmecsere után szavazásra bo csáttattak a beadott indítványok, minek eredménye az lett, hogy valamennyi inditvácy ' elejtetett, és ugy a 67. § másodifc pontjára, mint a 68 §-ra nézve elfogadtatott a törvényjavaslat eredeti szövegezése. 1 Ezzel az ülés bezáratott. > A magyar büntetőtörvény-könyvi javaslat indokolása. X i. (P.) E 1; pok mult évi folyamában a ma1 gyár büntetőtörvénykönyv indokolásának isI mertetésében a büntetések általános vázolásáig I haladtunk. Már most átérünk a büntetések rész- [ ! letes ta-lalására. i Előre kell azonbon bocsátanunk, hogy az általáLosságbaa megbeszélt büntetések mellett, a törvényjavaslat szerint mellékbüntetésül alkalmazható a különös szakismeretet megkívánó foglalkozásnak eltiltása. A törvényjavaslat a kimondott iparszabadsággr.l szemben a 105. §-ban megjelöli azon i foglalkozásokat, a melyek nem tartoznak az ipar körébe. Ezek között foglalvák az ügyvédi." i mérnöki s a gyógyászati foglalkozások is. Azon személyekre nézve tehát, a kik életi pálya gyanánt e foglalkozások valamelyikét i gyakorolják, nem bir hatálylyal a 84. § ban t kimondott azon szabály, mely szerint „iparűz1 hetés jogától senki sem birói Ítélet, sem közi igazgatási határozat által nem fosztható meg. I Azon ok, mely az idézett szakaszok kii vételes lnté. kedésének elfogadásánál irányadó volt még nagyobb mérvben érvényesül a jelen í törvény 280. és 299. §§-aiban meghatározott I Í esetekre nézve; a törvényhozás, mely a tudati lanság veszélyes pusztításának útját nem állaná, alig teljesítené helyesen feladatát, s alig i felelne meg azon hivatásának, rreíyet a polgárok érdekében betöltenie kell. Ennek ellenében a hivatkozás arra, hogy például azügyeti len orvos által ne gyógyíttassa magát senki, 8 hasonló ellenvetések nem birnak sulylyal. i De nemcsak a tudatlanság, hanem a gondatlanság ellen is sikeres büntetési nem az, a mely a 60-ik illetőleg a 280. és 299. §§-ban inditváuyoztatik. A legtöbb európai törvényhozás belátta az ilynemű mellékbüntetés hasznosságát, s hasonló intézkedések csaknem min- I dentUt felvétetlek a törvényekbe. Hazánkat il letőleg szemközt az iparlörvény szakaszaival, a törvényjavaslat 60-ik §-ában megjelelt határozvány következetlenség nélkül nem is volt mellőzhető. Mert ha a cselédszerzők, a kik az erkölcsiség ellen bűntényt vagy vétséget követnek el, az ipartörvény 91-ik §-a szerint az iparág folytatásától eltiltbatók; hogy maradhatna kevesebb oltalom alatt az emberi élet, az azt veszélyeztető tudatlan orvos vagy építész ellenében ? Egyébiránt ezen mellékbüntetés sem fosztja meg végképen az elitéltet s/akmája gyakorolhatásától, sőt a különös rész illető helyein 280. 299. §§. tág terjedelmű utasítás tartalmaztatik, mely a mellékbüntetésnek az eset változatosságához alkalmazását és módosítását biztosítja. A pénzbüntetés bizonyos büntetendő cselekményeket tekintve gyakran hatályosb, mint a szabadságbüntetés. A büntetés ezen nemének alkalmazása, épen a tapasztalatok után a legújabb időkben mindinkább tágabb kört foglal el. A jelen javaslat csak feutartja és szabályozza a mostani társadalmi viszonyokhoz alkalmazott módozatok és feltételek által ezen nálunk ugy is mint fő, de ugy is mint mellékbüntetést alkalmazásban volt büntetési nemet. A pénzbüntetés jogi természetének megítélésére nézve megjegyzendő, hogy ez a javaslat értelmében nem magánbüntetés, hanem közbüntetés épen ugy, mint a fogság, mint a fegyház, melyet a törvény megsértése miatt az állam irányában ró le a bűnös — különbözik tehát a magánbüntetéstől — a kártérítéstől, sőt a büntetésképen a sértett fél részére bár a büntetőtörvény erejénél fogva köteles fizetéstől is. Ez utóbbiak mindig magánbüutetések: míg a mellékbüntetés akár pénzbeli, akár másnemű legyen, mindig közbüntetést képez. Ezeknek előrebocsátásával átfér a javaslat a 20 §-ban a büntetések nemeinek elősorolására; melyek a követVezők, 1. hald, 2 fegyház, 3. állam fogház, 4. börtön, 5. fogház, 6. elzárás, 7. pénzbüntetés, intézkedik továbbá, hogy a 1, 2, 4. pontok alatt megjelölt büntetések kizárólag bűntettekre, az 5. és 6. pontok alattiak pedig kizárólag vétségekre ; az államfogház (3), ha az 5 évnél rövidebb tartamra állapittatik meg, vétség; — ha pedig 5 évi vagy azon felüli tartamban állapittatik meg> bűntett esetében alkalmazandó. > A pénzbüntetések pedig mint bünteés kizárólag vétségekre, mint mellékbüntetés azonban bűntettekre és vétségekre is alkalmazható, mely intézkedések fennebbiekben indokoltatnak. Az itt 1, alatt elősorolt büntetési nem a 21 §-szerint zárt helyen nyaktilóval hajtatik végre. A halálbüntetésnek végrehajtása nyílt, vagy zárt helyen, controversia tárgyát képezi. Az abolitiónalisták abban, hogy zárt helyen htjtatik végre, érvet keresnek a halálbüntetés eltörlése mellett; részint, mert az azon bevallást tartalmazza, hogy az állam nem meri azt nyilt helyen végrehajtatni, mert annak igazságtalanságát önmaga is beismeri, részint pedig azon állítás által, hogy a halálbüntetés fenntartásának, egyetlen indoka - a visszarettentés is megszűnik az által, hogy zárt falak között kénytelen az állam a büntetést végrehajtani. Az előbbi érv semmit sem mond, az utóbbi a tényből vont következtetés helyességének esetébjn figyelmet érdemelne Emberietlen, a legborzasztóbb büntetés végrehajtását, a halálra itéltnek kivégeztetésit, annak végső perczeit, küzdelmeit és változásait a tömeg látványáuak tárgyává tenni. Eltekintve attól, hogy az ily látmányok a tömegre is kártékonyán hatnak; a végrehajtás nyilványossága a büntetésnek indokolatlan súlyosbítását képezi. A közveilen érzéki benyomás nem szükséges föltétele a hatásnak ; a legtöbb benyomást nem közvetlen érzéki tapasztalás által hanem közvetve nyeri az ember. Ha tehát a visszarettentés czélja a halálbüntetésnek, ezen czélt nem veszélyezteti a végrehajtásnak zárt helyen eszközlése, a mint ellenkezőleg csak igen csekély számú egyénekre nézve mo dithatná elő azon czélt, a büutetésnek nyilt helyen foganatosítása. Ezen szakasz kiegészítéseként, kimondja a 22 §. miután az ítélet csak egy ember életének vételére rendeli el, két éltt jogosan el nem vehető, a miért is „teherben levő nőn" a halálbüntetés csak szülése után haj ható végre. A halálbüntetés helyettesítését az.életfogytig tartó fegyházbüntetés képezi, mely nélkül az több cselekményre lenne megállapítandó. Igaz, hogy az élet és halál közt nincs fokozat, 8 hogy a halálbüntetés helyettesítése bármely más büntetéssel, megmérhetlen ugrást képez; de épen azért szükséges az életfogytig tartó fegyházbüntetést elfogadni, mert valamennyi büntetés között ez az egyedüli, melyet — a fokozatosság némi fenntartása mellett a halálbüntetés helyett alkalmazni lehet. Ezefcben leli indokát a 23 § intézkedése, mely szerint a fegyház vagy életfogytig tart, vagy határozott időtartamhoz van kötve. A határozott idejű fegyház leghosszabb tartama 15 év, legrövidebb pedig 2 év. Elfekintve az életfogytig tartó fegyháznak mint a halálbüntetést helye.tesitiő büntetésnek szükségétől e jelen törvényjavaslat a következS esetekben indítványozza ezen büntetést, 1. a felségsértésnek a 125 §, 2, 3, és a 126 §. 3, pontjai, valamint az ezen pontokban meghatározott cselekmények, kísérletének esetében; 2, a hűtlenségnek a 140 §. második bekezdésében meghatározott minősített esetében; 3, a hűtlenségnek 142 §-ban meghatározott eseteiben, va; y is háború idején a hazai hadsereg ellen, vagy az ellenség érdekében követettett el hűtlenség; 4, a zsándékos emberölés fel vagy lemenő ágoeli rokonok ellen követtetett el; 5, a rablásnak 337 §-ban meghatározott esetében, ha azzal szándékos emberölés is concurrál, 6, a gyujtogatásaak a 394. §-ban meghatározott eseteiben. Mindezen büntettek olyanok, melyekre ha zai törvényeink halálbüntetést rendelnek s melyeknek megbüntetése az indítványozott súlyos büntetéssel, az igazságnak teljesen megfelel, mégis a törvényjavaslat szerint ezen büntetés sem absolut, hanem a 90. §. szerint, enyhit5 körülmények esetében határozott időtartama fegyházra változtatható. A határozott ideig tartó fegyház büntetés leghosszabb tartamára nézve már előterjesztettek az elhatározóknak tartott ckok; arra nézve pedig, hogy legrövidebb tartama két évre tétetett; irányadó volt mind ezen büntetési nem természete, mind pedig az ezzel büntetendő büntettek intiinsecus súlyos volta. A fegyház a legsúlyosabb neme a szabadságbünfetésnek; következőleg csak súlyos bűntett tüntetésére alkalmas. Ha a cselekmény olyan, hogy annak 2 évi fegyház is tulszigoru büntetés, akkor büntettessék az a bűntett enyhébb büntetési nemével. Két éven aluli fegyház csak az esetben lehetne alkalmazható, ha a törvény a bűntett büntetésére másnemű szabedságbüntetést vagy épen nem állapit meg, vagy ha ezen kivül csak a „custodia honesta"-t ismeri, s a bűntett olyan melyre ezen utóbbi büntetés, kiváló természeténél fogva a nélkül, hogy azdenaturalizáltassék nem volna alkalmazható, például a lopás büntette ^setében. A hol a bűntettre másnemű szavadságbűntetés is rendelhető a mint erre szükség is van, ott azon büntettek, melyekre a 2 évi fegjbáz tulszigoru büntetés, egyátalán ne fegyházzal, hanem más büntetési nemmel büntettessenek. A fegyház és annak 2 éven aluli tartama, ellenmondást képeznek. A büutetések harmadik nemének az állam fogháznak leghosszabb tartama a 24. §. értelmében 15 év, K-grövidfbb pedig 1 nap, ezen változhatása indokául pedig a 20. §. szolgál,mely szerint ezen büntetési nem bűntett, ugy mint vétség esetében alkalmazandó. A helyes büntetési rendszer megállapított i tételének lehet tekinteni, hogy az enyhébb •oemü szabadsáRbüntetés legmagasabb és a fokozat szerint ehez legközelebb álló súlyosabb nemű szabadságbüntetés legrövidebb ta. tárnának nem szabad egyidejűnek lenni. A gyakran kiemeli változatossága a cselekményeknek,