Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875 / 34. szám
268 ügyészre ruházta, inig Ausztriában egyedül a törvényszék gyakorolja azt. Az éles tekintetű tudós Glaser (Motive 8 s k. lk.) a vádelvet kifejtvén, az ügyészség eredetének értelmi okát a munkaosztásban találja; nem uj üldöző szervnek volt szerinte hivatva, mert erre nyomozó biróság s rendőrség mellett nem volt szükség, hanem arra, hogy ellentétes működés, vádTás és ítélés ne egyittessék azonos szervben, személyben, a bíróságban. De e czél teljesen eléretett már külön vizsgáló biró kirendelésével, az ítélő biróság ekkor is csak bizonyíték mérlegelő közeg lévén. Ha a közvélemény még is az ennélfogva feleslegesnek látszható ügyészi intézményt pártolta, úgy ennek oka csak azon meggyőződés lehetett, hogy a bírói hivatással ellenkezőnek találtatok a vádemelés. Mi e véleményt tévesnek tartjuk. A valódi vezető eszme nézetünk szerint a vádalak s nyomozó elv egyitése volt, mint a franczia perben találjuk. 13). A nyilvános angol elővizsgálat! eljárás befogadását nem engedék a continentális államok kormánypolitikai érdekei; ez igazságot Glaser (Motive) oda szépité, hogy Ausztria társadalmi viszonyai nem engedik. Ez általános államjelenség logikus következése volt az ügyészség nyomozó szervül alkalmazása 14). Hazánkat illetőleg a viszonyok ismertsége folytán szorítkozunk annak megjegyzésére, hogy itt is az eredetileg dívott vádper ls) átment a középkorban nyomozó perbe az egyházi s királyi bíróságok gyakorlata folytán, valamint fiscalis érdekből támadt a tiszti ügyészség német mintára.lS 16) A volt magyar fenyitő pert, sőt a mai gyakorlatunkban az osztrák mintára szervezett kir. ügyészség visszaállítása után divó peralakot is — vegyesnek sem nevezhetni helyesen. A vizsgáló biró titkos írásbeli elővizsgálata azt lényegileg nyomozónak jellemzi, min az ügyészi vádformulá- zás szóbeli végtárgyaláson mit sem változtat 17)VIII. A közvád keletkezésének története bizonyítja, hogy az mindenütt az eredetileg dívott magánvádnak csak esetszerü pótlására czélzott, hogy a hamis vád s a rágalmi büntetés félelmébőli vádmulasztás azon veszélyét lejtse, mikép bizonyos egyént nem sértő, de mégis^közártalmas tettek üldözetlenek ne maradjanak. Általános népjogi öntudat szerint a sértett személyé a vád joga, melyet tőle megvonni, s közvádló kiváltságává tenni nem szabad. A jogát keresőt a biróság elé kell juttatni, csak ez Ítél ügye helyessége felett. Az állami czélszerüség is ejog integritása mellett szól, mert az erélyes üldözés, a főczél, leginkább érdekelt részéről várható, az nem boszuállás többé, hanem joggyakorlás, mely a közület előnyére válik, miután a tény valóságát a bizonyítás szabályai, a tény súlyát a büntetést kimérő törvény alapján a biróság Ítéli meg. Ezért a közvád mindenütt subsidiarie lép fel; csak magánvád nem léte esetére engedtetik meg. De a közvád hatálya csak a közvádlónak rágalom vádja alól törvényes mentesítéséből származik ; reá tehát csak azért van szükség, mert a magánvád emélése veszélyes. E veszélyt lejteni azonban más módon is lehet, a rágalmi felelősség alól bátran felmenthetni a magánvádlót is, ha hamis vád sikere ellen biztosítékot nyújt helyes bi- zonyitási eljárás. Ez képezi a kérdés gordiusi csomóját. Ismeretes, mily balga bizonyitásmód uralt minden népnél az egész ókorban az egyetlen római nép kivételével, és ismét első sorban, ne fel3) L. Mittermaier. das deutsche, Strafverfahren Thl. I. §§• 21, 32. Hepp : Anklageschaft, Öffentlichkeit und Mündlichkeit. S. 24. Duverger: Manuel des juges destruction t. 1. ch. 5. u) L. Hepp i. m, 34. 1. »Was sind die öffentlichen Ankläger anders, als von Amtswegen auftretende, also mit anderen Worten inquisitorische Beamte? öffentliche Ankläger und inquisitoriche Untersuchungsrichter bilden gemeinschaftlich den Gegensatz von dem blossen Privatankläger. ,s) Szalay. Büntető eljárás 1 — 16 lk. >6) L. Frank, közigazság törvénj-e II. 71. sk. lk. Wenczel. Magyar és erdélyi magánjog 1-ső kiad. I. 301. 1. Bartal Commentariorum ag. hist. stat. jur. publ. Hung, aev. med. libri XV. III. 38. 1. Palugyni, Megyerendszer II. 128-ok lk. Pauler Büntető jogtan 552. sk. §§. tr) L. már Vuchetich, iust. jur. erim. hung. lib. 2. §. 31. s a hasonló régi hannoverai s holsteini eljárásról Oesterley. Hann 8z. §. 38. v. Schirach. Falcknál: neues St. E. Magazin III. 2. 8. 405. ledjük az egyház körében is, mely az ordaliákat kínvallatással helyettesité — az egész középkorban, sőt a római jog világuralmának megújítása daczára, a legújabb időkig pedig a bizonyítás szabályai teszik az igazságszolgáltatás lelkét; s ha valamely, úgy e történelmi látvány szomorít el az emberi nem lassú haladása felett, mily nehezen s legjobb akarat mellett mennyi áldozat árán tudott meglábalni az emberek értelmében józanabb jogszolgáltatási logika ls). Nem logikus szükség, nem egyébként orvos- hatlan baj vezetett tehát a közvádlói intézmény szervezetére, nem olyan, minő p. o. a bíróságok felállítására vezetett. Ennek »aj contrairo« igazolását a római jog történelmének azon ténye nyújtja, miszerint e relative vagyis népe viszonyaihoz mérve legtökéletesebb jogrendszer a közvád szervezetét nélkülözhette. Igaz, hogy a közügyek egyéni értése és szivén hordása, hogy egyetemes polgári erény tévé az »actio populáris« ele- gendőségének feltételét; de "a kivitel sikerének sarkpontja mégis azon bizonyítási eljárásban rejlett, mely utóléretlen müvélylyel simult az anyagi törvények intentióihoz. Csak Rómában volt megvalósítva a vádelv a vádalakon kivül; egyebütt a magánvádló s közvádló többé kevésbbé csak feljelentő s a biró nyomozó volt, tehát a vádalakkal a nyomozás elve párosult. Csak a népjogok hagyományait liiven megőrző Anglia, korunk világuraló Rómája, tartotta fenn a népbiráskodás s néptanuzás mellett a tiszta vádelvet s kizárólagos magánvádlói eljárást, melybe a »korona« eszméje csak alaki árnyalatot birt impraegnálni. A közvád kezdeményeiben valláserkölcsi s politikai elemekre ismertünk; azokra való tekintet szabta meg a közvádló alaki hatáskörét, Midőn utóbb valamennyi bűntett egynemű — a közbéke sérelme — szempontja alá foglaltatott s a bűntett e közületérdeklő jellemvonása lényegesnek, mert a megválthatlan államfenyiték erkölcsi igazolásának, vétetett, akkor a közvád alaki hatásköre természetesen kiterjedt csaknem minden bűntettre ; csupán néhány szembetűnő tulnyomó- sággal magánérdekü bűneset tartatott fenn kizárólagos magánvád tárgyának, különben pedig a magánvád legfölebb in subsidium engedtetett meg, minek folytán a magánvád s kö '.vád eredeti viszonya teljesen megfordult. A közvádló anyagi hatáskörét illetőleg ez mindenkor csak kezdeményezési, feljelentő, rendőri volt lényegében; a bizonyítást, a per szellemét nem érintette. A hübérjogi vádper társadalmi okokból tart- hatlan volt. Nem egyenlő biztonság s törvényuralom a jogállam első feltétele, hanem épen az egyenlőtlen osztályszervezet, mely az ind s egyp- tomi várnákra emlékeztet, képezte a társadalmi rend alapját. A bizonyítás módja a harcz, a jog mérve tehát tettleg a hatalom volt. Hogy itt a gyenge nyílt vádra hatalmasb ellen nem volt bátor, nagyon természetes. A visszaélések gátolása iránt, mint láttuk, két oldalról történt kísérlet: a városokban támadt polgárzatot kiváltságositó, utóbb a szokások fölé a maga törvényeit, illetve a római jogot helyező királyság részéről sa vallásosabb időben meggazdagodott, de most birtokában a durva lovagok által veszélyeztetett egyház részéről, mely magát az »igazhitű« perrendek védnökéül a király mellett felveté. A »tutela infirmo- rum«, szervezete belien előkép szerint, közvádló állításával, eltekintve ez előkép ismeretlenségétől, a papság hatalmában nem állott volna; czélját, az »erőszak« megtörését, csak kerülőn, alattomosság eszközével érhette el. így támadt a titkos, Írásbeli, vádló nélküli, nevezetlen feladók s tanuk melletti nyomozó per, eleinte csak az egyházi büntettek s bíráskodás terén, majd a királyi törvényszékekén is. A nyomozó eljárásból eredt a hivatalos feladó, a tiszti ügyész. Valamint az ókori tribünök a népszabadság védelmére, úgy a királyi ügyészek a dynastikus érdekek képviseletére voltak hivatva. A király törvényhozóvá s igy a törvény csupán királyi parancs lévén, az ügyészek mint a »törvény őrei« iigyellS) 1. Bentham. Sur les épreuves judiciaires edit Dumont ; Hepp : Benthams Criminalpolitik Ihering: Geist des Komischen Rechts Bd. II. tek a bírák hü eljárására. Ily különös törvényőr s közvádló felette szükséges volt, mivel a középkori néphóditások az állam s nemzet egységét megszakítván, midőn a királyi hatalom személyi, utóbb rendi jogok fölé egységes területi jogot emelt, ez gyakran ellenkezett a helyi szokással s népmeggyőződéssel, úgy hogy sok törvénytiltotta cselekmény közhelyeslés tárgya lévén, azelőtt arra magánvádló nem találkozott volna. t o a-is s :s t :o Örökösöüési eset. (M. B.) Hajdú Bálintnak, ifj. Hajdú Bálint és Hajdú József elleni örökösödés iránti perében a karczagi királyi törvényszék következő ítéletet hozott: Felperes Hajdú Bálint kérésével elutastita- tik, és tartozik alperesek, ifj. Hajdú Sándor és Hajdú Józsefnek 15 nap és különbeni végrehajtás terhe alatt 33 frt 25 kr. perköltséget megfizetni; valamint a kiszabandó ítéleti százalékot viselni. Felperesi ügyvéd mnnkadija 28 írtban, alperesié pedig 29 írtban állapíttatok meg saját képviseltjeik irányában. Indokok. 1-ször. Felperes a keresetéhez A) alatt csatolt és 1843. junius 5-én kelt végrendeletre fektetett utóörökösödési igényei a néhai Hajdú Mihály javainak telekkönyvezése alkalmával az erre kiszabott s a telekkönyvi rendelet 5-ik §-a szerint 8 hónapot tevő Jászkunkerületekben Halas város kivételével 1860. február végével lejárt hirdetményi határidő alatt, ugyanazon rendelet 3-ik §-ának 2-ik pontja rendelkezéséhez képest bejelenteni elmulasztván: jelen örökösödési kereset, minthogy az utó-örökösödés feljegyzésének elmulasztása által korlátlan tulajdonjogot nyert Hajdú Mihály a B) alatti telekkönyvekben foglalt javakat eladhatta: illetőleg alperesek tulajdonjogot a telekkönyvből, kitünőleg korlátlan tulajdonos Hajdú Mihálytól szabadon és jóhiszemüleg szerezhettek: mint az ősiségi pátens 16-ik §-a szerint többé meg nem inditható s igy alapját vesztett, — elutasítandó volt, annál is inkább, minthogy 2-or felperes a roszhiszemüséget alperesekre be nem igazolta, mert azon körülmény, ha beigazolva lenne is, hogy alperesek az A) alatti végrendeletről tudtak, azt ismerték, s hogy némely jogtudókat meg is kerestek, roszhiszemüséget annál kevésbbé állapit meg, mivel felperes, az alperesi már 1852. november 4-én Hajdú Mihály által megkezdett eladásba bele nem szólott, az ellen nem tiltakozott még akkor sem, midőn az akkori járásbíróság által megerösitett vétel s illetőleg eladás Madaras város hatósága által az osztr. polg. t. v. behozatala előtt érvényben állott Jászkun Yl-ik statútum 2-dik §-a rendeletéhez képest meghirdetve lett 1852. november 14-én, mely hallgatásból és a telekkönyvi feljegyeztetés elmulasztásából felperes joglemondása világosan kitűnik. 3- or. A fenti indokoknál fogva alperesek jóhiszemű szerzősége igazolva lévén: a felperes által saját mulasztásai alapján nyert jogok ellen a bizonyítani kívánt roszhiszemüségre felhívott öreg Hajdú Sándor kihallgatása úgy a főeskü véli bizonyítás mellőzendő volt. 4- er. A fentebbieken kivül különösen el lett utasítandó a kereset 2-od rendű alperessel szemközt azért is: mivel a fentebbi pontban elsorol- taknál fogva ezzel és nejével kétségbe vonliatlanul jogosan kötött eladások a felperes által csatolt telekkönyvi kivonatok szerint is 1868. april 27-ről és 1869. mártius 12-ről telekkönyvileg is bejegyezve lévén, ezen alperes és neje, mint jóhiszemű harmadik személyek az osztr. polg. trvnykönyv 1467. §-a szerint a felperesi kereset elleni 3 évi elbirtoklást mutatnak fel. 5- ör. A perköltségek felperes ellen a prdtrts. 251-ik §-a alapján ítéltettek meg. Az ügyvédi munkadijak pedig a 252-ik §„ alapján állapíttattak meg. Felperesnek felebbezése folytán a budapesti királyi ítélő tábla következő ítéletet hozott: Az elsőbiróság fenti számú és keletű ítélete helyben hagyatik.
