Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 34. szám

269

Indokok. Tekintve, hogy felperes kereseti igényét a saját előadása szerint még 1853. előtt több évekkel elhalt atyja Hajdú István végrendeletéből származtatja, már pedig hasonló 1853. évi május 1-e előtt keletkezett öröklési igények, vonatkoztak legyen azok akár a végrendelet teljesítésére, akár annak félretételére, a hatályában fenntartott ősiségi rendszabály 9-ik §. értelmében 1853. évi május hó 1-től számítva egy év alatt, különbeni elenyészésük terhe alatt érvényesitendők volták.

Felperes ezen, a fentebbi rendszabály súlya alá eső keresetével, elvontan attól, hogy Szeghalmi Zsófia, mint a telekkönyvi kivonat szerint a kereseti javak egyik tulajdonosa, a jelen perbe be sem idéztetett, helyesen utasittatott el. Mihez képest az elsőbiróság neheztelt Ítéletét helyben hagyni kellett.

Felperesnek ujabbi felebbezése folytán a magyar királyi Curia mint legfőbb itélőszék következő ítéletet hozott:

Tekintve, hogy néhai Hajdú Istvánnak 1835-iki junius 5-én kelt és beperesitett végrendeletében ingatlanairól Mihály fia mag nélküli elhalálozása esetén a többi fivérek javára tett intézkedése, hitbizományi helyettesítésének nem és csupán az akkor hatályban volt ősiségi törvények és jász-kun statútumok értelmében ezen végintézkedés nélkül különben is bekövetkezendő öröklési rend kijelelésének tekinthető, annál fogva jelen eset elbírálásánál az ősiségi nyílt parancsnak nem

6-ik, hanem 5-ik §-a az irányadó, mely utóbbi §. szerint 1853-iki május 1-től kezdve a javak természetéből folyó különbségeknek sem az élők közti, sem a halál esetérei rendelkezési jogra befolyása nincs: a budapesti királyi Ítélő táblának fentebbi számú és keletű Ítélete ezen okokból helyben hagyatik.

Minddadig, inig az ellenkező nem M- zonyittatik, a peres felek elismerése

és a végrendelet szerint megnevezettek tekintendők az örökhagyó kizárólagos örököseinek.

(M. B.) Yasali Imrének, Klupács András és Klupács Judith, férjezett Yasali Imréné elleni a suuri 192. számú tj könyvben foglalt ingatlanok fele része iránti perében a veszprémi királyi törvényszék következő Ítéletet hozott:

A suuri 192. sz. tjknyv A) lapján I. 1—19. sorszámok alatt felvett *]t teleknek, továbbá ugyanott -f- 1. sor és 2477. hrjsz szám alatt felvett szőlőbirtoknak fele részére nézve a tulajdonjog Klupács András és Klupács Judith, férjezett Yasali Imréné, suuri lakosok alperesek ellen Yasali Imre suuri lakos, felperes részére megitéltetik és nevezett alperesek köteleztetnek a körülirt félteleknek és szőlőnek felét, úgy szintén a Klupács András alperes birtokában lévő 2 ló, kocsi, szerszám eke, taliga, borona és egyéb gazdasági eszközök és szobabútorok, továbbá egy sertés és tiz birka felével felérő vagyont vagy ezen ingók és gazdasági eszközöknek 200 frt becsértékét felperesnek, jelen ítélet kézbesítésétől számitva 15 nap alatt, "különbeni végrehajtás terhe mellett, birtokába bocsátani, illetőleg megfizetni.

Perbeli felek költségei kölcsönösen megszüntetnek, azonban felperesi ügyvéd dijai, felperes, elsőrendű alperes irányában 30 írtban meg- állapittatnak.

Indokok. A suuri 192. tjkvi féltelek és szőlő fele részére nézve a tulajdonjog alperesek •ellenében felpereseknek megítélendő, s a birtokba bocsátás ezekre és a körülirt ingóságok felére, avagy ezeknek 200 frt becsértékére nézve elrendelendő volt: mert másodrendű alperes idéztetése daczára a perfelvételre meg nem jelenvén, védelmével az elsőrendű alpereséhez csatlakozandónak volt tekintendő, már pedig elsőrendű alperes azt nem tagadta, hogy alperesek a néhai Klup'ács Györgynek gyermekei és örökösei, és hogy a körülirt félteiket és szőlőt a néhai Klupács Györgynek 1861. September 19-én kelt s másolatban mellékelt végrendelete alapján örökölték, illetőleg elsőrendű alperes örökölte^és bírja is ; mert továbbá nem tagadta 1-ső rendű alperes, hogy néhai Klupács György a felperessel 1848. évi augusztus

5-én az eredetben mellékelt szerződést kötötte, melyben nevezett Klupács György minden ingó és ingatlan javainak felét holta után vejének, a felperesnek kötelezte, az Ítéletben körülirt féltelek és szőlő pedig a telekkönyvben mai nap és Klupács György nevén áll, illetőleg Klupács Györgyről maradott, és a csatolt végrendelet is elsőrendű alperes beismerése szerint az elsőrendű alperes birtokában van, valamint a többször idézett végrendelet első pontjában elősorolt ingóságok is, annál fogva a körülirt javak fele iránti felperesi kereset megítélendő volt, még pedig az ingóságok felének 200 frt becsértéke megállapításával azért, mivel alperesileg nem tétetett kifogás a felperesileg kitett 200 frt becsérték ellen.

Alperes azon kifogásai, mintha a végrendelet 2-ik pontjának intézkedése által a szerződés megsziinttetett volna, továbbá, hogy felperes a végrendelet 3-ik pontjának intézkedését elfogadta volna, figyelembe vehető nem volt, mert a végrendelet 2-ik pontja a felperes neje javára vonatkozó intézkedéseit foglalja magában az örökhagyónak, miáltal felperes szenződésbeli jogai nem csonkit- tathatnak, továbbá mert felperes tagadása ellenében alperesi részről nem bizonyittatott az, hogy felperes a végrendelet kihirdetésekor vagy máskor szerződésileg szerzett jogáról nyilván lemondott volna.

A perköltségek részint a perbeli felek közel családi viszonyait, részint azt tekintve, hogy felperes is részben vesztes, kölcsönösen megszüntetendők voltak.

Mindkét fél felebbezése folytán a budapesti királyi tábla következő ítéletet hozott:

Az elsőbiróság Ítélete megváltoztatván, felperes keresetével elutasittatik, a perköltségekre nézve a neheztelt Ítélet intézkedése helyben, az ügyvédi dijakra vonatkozólag pedig érintetlenül hagyatik.

Indokok. Felperes keresetében Klupács György hagyatékához tartozó ingatlanokat s ingóságokat tulajdonul kéri magának megitéltetni s miután az állítólagos hagyaték átadásáról szóló birói határozatot be nem csatolt, kötelességében állott volna hitelesen kimutatni, hogy nevezett Klupács György meghalt, és alpereseken kívül nem hagyott hátra más örökösöket, mert csak ezen adatok hiteles igazolása esetében győzte volna meg a bíróságot arról, hogy a per tárgyát képező vagyon tulajdoni kérdése Klupács György meghallgatása nélkül is megoldható, és hogy hagyatéka a jelen perben helyesen van képviselve.

Kern elegendő ez irányban alperesek beismerése, mert a fentebbi körülmények harmadik személyek jogainak megóvása tekintetéből mindenkor hivatalból vizsgálandók; az elsőbirósági ítéletnek azon intézkedése pedig, melynél fogva a per alatti ingatlanok tulajdonjoga csak alperesek ellenében állapíttatott meg, tekintettel arra, hogy a telekkönyvben nem alperesek, hanem Klupács György van tulajdonosul bevezetve, mint végre- hajtbatian, tekintettel a ptr 256-ik §-ára, helyben sem hagyathatott.

Végre a perköltségek kölcsönösen megszüntetése a per körülményei által van indokolva.

Ezen másodbirósági ítéletet felperesek fe- lebbezték, és kiemelték, miszerint: nem áll, hogy Klupács György után örökösöket más módon, mint a melyet a másodbiróság kijelöl, bizonyítani ne lehessen: a perben a tanuk által, továbbá a végrendelet által begyőzetett, hogy más örökösei nincsenek Klupács Györgynek.

A magyar királyi Curia mint legfőbb itélőszék ezen felebbezés folytán következő ítéletet hozott:

Miután elsőrendű alperes azt, hogy kívüle és Judit nővérén kívül Klupács György után több örökös maradt volna, nem is állitá, és mindaddig, mig az ellenkező nem bizonyittatik, a peres felek elismerése és a mellékelt végrendelet alapján azok Klupács György kizárólagos örököseinek tekintendők, és ennél fogva felperes keresetét azon okból, hogy alperesek kizárólagos örökösi minőségét nem bizonyitá, el nem utasítható; a budapesti királyi ítélő táblának fentebbi keletű és számú ítélete megváltoztatik és nevezett másodbiróság uta- sittatik, miszerint az ügy érdeme felett hozzon határozatot

Jövedéki kihágás miatt fogságra ítélt egyén tanúskodása figyelembe nem vehető.

(M. B.) Özvegy Kreissler Eliásné felperesnek, özvegy Körmendi Éva, úgy is mint Lohn Li- pot után maradt kiskorú, Ferencz, Anna, Ambrus, János, Apolónia, Terézia, Leopold és Veronika természetes és törvényes gyámja, továbbá Lohn Anna, Lohn Mária, Lolin András, Lohn Terézia és Lohn Gertrud alperesek elleni 720 frt és járulékok iránti perében a veszprémi kir. törvényszék következő Ítéletet hozott:

, Felperes Kreissler Eliásné született Stern Éva keresetével biróilag elutasittatik, köteleztetvén mint pervesztes az alperesi 36 frt 61 kr. összegben megállapított perköltséget alperes részére 15 napon belül, különbeni végrehajtás terhe alatt megtéríteni.

Többire felperesi ügyvéd munkadija 28 írtban saját fele irányában megállapittatván, jelen Ítéletről peres felek megbízottjai, annak törvény- szerű kézbesítésével értesittetnek, egyszersmind pedig, mivel az egyik felperesi tanú, Aufferber Simon ellen a periratokból hamis esküvési gyanú merül fel, az ide vonatkozó iratok jelen ítéletnek jogerőre emelkedésével hitelesített másolatokban ezen ítélettel együtt az illető bünfenyitő birói hatósághoz hivatalból áttétetni határoztatnak.

Indokok. Felperest keresetével elutasítani kellett, mert: 1-ször Az 1868-iki 54-ik törvény czikk 170-ik §-a szerint oly esetekben, midőn valamely váltó köztörvény utján pereltetik be, felperes a váltóadós kifogása ellenében a követelés fennállását bizonyítani lévén köteles, jelen peres esetben a keresetbeli tartozásnak fennállása, az alperesi nyomós kifogások ellenében, tüzetesen bizonyítva mivel sincsen, felperesnek ez iránti tanúi csakis a váltókiállitás és kölcsönzés eredetéről, nem pedig a tartozásnak máig is fennállásáról tevén tannságot.

A követelés fennállása pedig annyival inkább tüzetesen lett volna bizonyítandó, mivel a váltó 1868-diki augusztusi lejárattal lévén kiállítva, azt csakis négy év eltelte után vette felperes keresetbe, a mely körülmény pedig nem alkalmas a váltótartozás fennállására nézve kedvező vélelmet gerjeszteni.

2-or. Mert lelperes fél a becsatolt váltó ellen alperesileg felhozott azon kifogásokat: hogy tudniillik ama váltó csak egy koholmány, hogy azt- Lohn Lipót soha ki nem állította s azt alá nem irta, általában pedig hogy Lohn Lipót a kereset- beli kölcsönt fel nem vette s igy az egész követelés hamis, felperes kellő bizonylatokkal meg nem czáfolta.

Hivatkozik ugyan erre nézve tanukra, kik hit alatt kihallgatva merültek fel, a melyek miatt azok vallomását a bíróság elégséges bizonylatnak nem tekinthette.

A mellet ugyanis, hogy mindkét tanú az alperesi észrevételekhez mellékelt okmányok által vagyontalan és kétes erkölcsű egyénnek tüntettetik fel, különösen terheli a 7. szám alatti büntető Ítéletek szerint az egyik tanú Aufferber Simont az, hogy ő dohánycsempészetért ndvezetes mennyiségű pénzbírságban lévén elmarasztalva, s ezt vagyon- talansága miatt le nem fizethetvén, egy negyed évi fogságbüntetéssel illettetett; terheli pedig ugyanezt még inkább azon körülmény, hogy ő a tanukihallgató bíróság által hozzá intézett azon kérdésre, volt-e már büntetve? eskü alatt tett vallomásában úgy felelt, hogy büntetve soha sem volt.

A mely felelet eskü alatti hamis vallomást foglalván magában, épen ezen hamis esküvési nyomós gyanú folytán jelen ítéletben intézkedni is kelle annak megtorolhatása iránt azonképen, hogy az erre vonatkozó iratok az illető büntető hatósághoz áttétetni rendeltettek.

A mi a másik felperesi tanút, Beck Eduardot illeti, ezt az alperesi észrevételekhez csatolt község- elöljárói bizonyítvány szintén vagyontalan, sikkasztással terhelt s e miatt Béledi községből megszökött egyénnek tünteti fel.

így állván a dolog, miután a hivatkozott felperesi tanuk, mint az alperesi kifogások czáfola- tául a keresetbeli tartozás és váltó valódiságának igazolására felhozottak, méltán aggályosoknak voW