Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 33. szám

262 tetben egymás irányában egyenlő felek. között fo­rog a kérdés : felperesnek alperes elleni perelhe- tőségét megtagadni nem lehetett, és ugyanazért, a perelhetőség kérdésében hozott másodbirósági ítéletet megváltoztatni, és érdemleges Ítéletnek hozatalát elrendelni kellett. Engedményezett követelés az enged­ményező által, ha annak összegét az engedményezett adóstól felvette, az engedményesnek kifizetendő, tekin­tet nélkül arra, kapott-e azengedmé- ; nyért értéket vagy sem. (M. B.) Goldstein József és fia felperesek- j nek, Feiner József Izrael alperes elleni 6.5 forint [ iránti perében a námesztói királyi járásbíróság következő ítéletet hozott. Felperesi czég az 595/870. számú és 63 írt és járulékai iránti keresetével elutasittatik ; a per­költségek kölcsönösen megszüntetnek, végre a fel­peresi ügyvéd dija saját fele irányában 18 frt 96 krban állapittatik meg. Indokok. Felperes keresetében azt állítja, hogy alperes a neki még 1849-ik évben kölcsönzött 63 frtnyi összegnek visszafizetését Haas Her- mannra az által utalványozta, hogy ez utóbbi által kiállított kötelezvényt felperesnek átadott, és mint­hogy Haas Hermann kötelezettségének eleget nem tett, sőt minthogy ez utóbbi tartozását egyenes adósánál, vagyis alperesnél időközben törlesztette; ezen okból alperes ellen joggal támaszthat a neki kikölcsönzött és még 1849-iki évi junius hó 8-án lejárt összegnek visszafizetése iránt keresetet. Eltekintve attól, hogy felperes helytelenül nevezi váltónak a becsatolt okmányt, mivel az az 1840. évi XY-ik t. ez. 14-ik §-ában kijelelt váltói kellékekkel nem bir, a reá vezetett záradékot utal­ványozásnak épen nem, de csak engedménynek le­het tekinteni, miről azon szavak : »übergeben an Josef Goldstein« világosan tanúskodnak. Ily kö­rülmények között pedig felperes, Haas Hermann irányában, — alperes mint hitelező jogaiba lépvén, ez által Haas Hermann kötelezettsége nem válto­zott és ezen okból jelen esetben felperesnek annál inkább is ez utóbbi ellen és első sorban kellett volna keresetet támasztani, mivel Haas Hermann csak az egyenes adós, alperes pedig engedményező minőségében csak mint kezes szavatossággal tar­tozik. E mellett pedig felperesnek abbeli állítása, hogy Haas Hermann 63 frtnyi tartozását már is alperesnél törlesztette, bírói figyelembe azon okból nem vétethetett, mivel Haas Hermannak azon tar­talmú levele, hogy ő a kérdéses összeget már is al­peresnek kifizette, a prts 166-ik §-a alapján csak a kiállító ellen bizonyít és alperesnek e tekintetbeni határozott tagadása mellett, épenséggel hitelt ér­demlő okmánynak azért is tekinteni nem lehet, mi <.! kötelezettséggel terhelt személytől eredt és annak előnyös és másnak hátrányos érdekére vo­natkozik. Minthogy tehát alperes a becsatolt okmá­nyon az átruházás alatti név aláírását beismerte, minthogy továbbá nem tagadta, hogy az említett kötelezvénynek ő lett volna eredeti tulajdonosa s minthogy végre azt sem kifogásolta, hogy ő felpe­resnek a kérdéses 63 írttal nem tartozott volna, ámbár ennek daczára mégis leginkább csak a mellett harczol, hogy ő a becsatolt kötelezvény be­hajthatósága mellett még kezességet sem vállalt, ezen okból felperes követelését első sorban Haas Hermannál érvényesíteni tartozván és alperes el­len beadott keresete időelőtti lévén, ugyanazzal elutasitasitandó volt. Továbbá a perköltségek azért szüntettelek meg kölcsönösen, mivel alperes mivel sem igazolta, hogy ő felperes beleegyezésével a törvényes kezes­ség alól felmentetett volna, vagyis, hogy őt jelen esetben mi kötelezettség sem terheli, mert a kér­déses engedményen nem áll világosan »übergeben ohne weiterem Obligo« vagy ehez hasonló kifeje­zés, és mert felperes hitelt adván Haas Hermann levelének, jelen keresetet jó Íriszemben indította. Végre az ügyvédi díjmegállapítás a ptrs 252-ik §-ban leli indokolását. Mindkét félnek felebbezése folytán a buda­pesti királyi Ítélő tábla következő Ítéletet hozott: Az első bíróság ítélete megváltoztatván, al­peres a kereset alól felmentetik és tartozik ne j felperes 20 frtnyi perköltségeket 8 nap alatt vég­rehajtás terhe mellett megfizetni, de csak azon esetre, ha alperes főesküt tesz arra, hogy a bemu­tatott engedményre Goldstein Józseftől értéket i j nem kapott, ellen esetben felperes jelen keresettől j csak az esetre mozdittatik el és szintén köteles al- ‘ peresnek 20 frtnyi perköltséget 8 nap alatt végre­hajtás terhe mellett megfizetni, ha alperes főesküt tesz arra, hogy az engedményezett 60 pengő, vagy­is 63 o. é. frt tőkét Haas Ármintól fel nem vette, ellen esetben tartozik alperes a kereseti 60 pengő, : vagyis 63 frt o. é. tőkét, annak 1849. évi május í 1-ig 6%, ismét 1861 julius 23-ig 4°/«, innét pedig I ismét 6°/o kamatait, nem különben 25 frtnyi per- j költségeket felperesnek 8 nap alatt végrehajtás ' terhe mellett megfizetni. Tartozik tehát alperes az ítéletnek jogerőre emelkedése után 15 nap alatt a részére Ítélt két rendbeli főeskünek letételére jelentkezni s azokat a kijelölt következmények terhe mellett a kitű­zendő határnapon letenni. Indokok. Miután alperes az engedményezett értéknek engedményesétől való felvételét tagadás­ba vette, felperes pedig az érték leszámlálásának igazolására egyéb bizonyíték hiányában alperest a főesküvel kínálta meg, e főeskünek letétele esetén keresetétől való elállási készségét kijelentvén, al­peres pedig a főesküt elfogadta, ennélfogva ezt utóbbinak megítélni s annak letétele esetére felpe­rest keresetével eltutasitani kellett; ellenesetben azonban, az érték felvétele bebizonyitottnak tekin­tendő lévén, miután az engedményező az engedmé­nyezett összegért szavazatossággal tartozik, s alpe­resnek azon kifogása, mely szerint ő a kérdéses összeget szavatossági kötelezettség nélkül enged­ményezte volna, ezen kikötést nem tartalmazó írásos engedmény mellett, tekintetbe nem jöhetett, miután továbbá felperes jelen keresetét alperes engedményező ellen azon alapon, mert alperes engedményezett összeget önmaga vette fel, az engedményezettől indította, s ekként alperesnek az az engedményezett előtt való perbe fogatása ellen tett kifogása alaptalannak tűnik fel, miután végre [ felperes alperes tagadása ellenében az engedménye­zett összeg alperes által lett fölvételének igazolásá- L ra, egyéb bizonyíték hiányában, utóbbit a főesküvel j kinálta meg, visszakinálás esetén azt a polg. törv. rendtrts 225-ik §-a értelmében az engedmé­nyezett részére elfogadván, alperes pedig a főesküt . is elfogadta : ugyanazért ezen esküt is alperesnek [ megítélni s elmarasztalását attól feltételezni, külö­nösen pedig az eskü letétele esetére felperest kere­setétől elmozdítani kellett azért, mert ez esetben t valótlannak bizonyulván az engedményezett összeg­ig nek alperes által Haas Hermanntól lett felvétele, keresetét mindenekelőtt az engedményezett ellen köteles érvényesíteni. A fizetési határnaptól szá- 5 mitandó kamatokból azért marasztaltatott el al­peres, mert azok ellen semmi kifogást nem tett, mennyiben azonban csak a fizetési batáridő kikötve volt, csak a törvényes kamatok ítéltethettek meg és pedig, a magyar törvény uralma idején 6°/0, az t osztr. polg. trvknyv hatálya idejére 4°/0val. 3 Az esetleg pervesztes félnek a perköltségek viselésére való kötelezése a ptrkts 251-ik §-án alapszik. t Alperesnek a másodbirósági ítélet elleni feleb­bezése folytán a magy. kir. Curia mint legfőbb ité- lőszék következő Ítéletet hozott: 3 A pesti királyi Ítélő tábla ítélete, az abban alperesnek első vonalban arra, hogy a becsatolt 1 engedményre Goldstein Józseftől értéket nem ka­pott, — az odaítélt főeskü mellőzésével, egyebek- í ben érintetlenül bagyatik. ., Indokok. Jelen esetben a kereset jog­alapja nem abban rejlik, hogy a kérdéses követe- í lés annak fenn nem állása vagy pedig az átenge­dett adósnak fizetési tehetetlensége miatt beliajt- i ható nem volt, hanem abban, hogy alperes mint engedményező az adóstól az előbb átengedett köve­ti telést felvette. .. Miután az engedményező, akár kapott az s engedményért értéket, akár nem, semmi esetre jo­gosítva nem volt az átengedett adóstól a pénzt felvenni, és ha tette, ezen jogtalan cselekményé- t bői kifolyólag, engedményésének, habár az enged­ményezés ingyen történt volna is, felelősséggel i- tartozik: világos, hogy jelen ügy megbírálósánál azon körülmény, ha váljon alperes a becsatolt engedményezésre kapott-e értékét vagy nem ? nem perdöntő. Ennél fogva az ezen körülményre alperes­nek odaítélt főeskü, mint felesleges, mellőzendő, egyebekben pedig a nem felebbezett másodbiró­sági Ítélet érintetlenül hagyandó volt. A rágalmazás tény állatié ka. (M. B.) Dr. Dietrich Ignácz elleni rágalmazás miatt indított bűnügyben a kaposvári királyi tör­vényszék következő végzést hozott: Szabadlábon lévő Dr. Dietrich Ignácz, a nagyatádi királyi járásbíróság ellen elkövetett rá­galmazás miatt vád alá helyeztetik és tovább is szabadlábon hagyatik. Aszóbeli végtárgyalásra határnapul 1874. évi november hó 6-ik napjának reggeli 9 órája tűzetik ki s arra Dr. Dietrich Ignácz pécsi lakos, valamint a királyi ügyészség megidéztetnek. Indokok. Miután a Dr. Dietrich Ignácz ellenjegyzésével Kohn Ignácz nevében a kir. tör­vényszékhez 1873. május 28-án 924. szám alatt benyújtott bünfeljelentésében a nagyatádi királyi járásbíróság azzal vádoltatik, hogy herczeg Odes- calchi Arthurnak Kohn Ignácz elleni perében és biztosítási ügyében gazságot, zsarolást követett el, és gonosz szándékkal járt el, hogy a herczeg érde­kében Kohn Ignácz ellen nyomást gyakoroljon. Miután továbbá Dr. Dietrieh Ignácz, mind az 1874. évi január 29-én eszközlött előnyomozás, mind pedig az 1874. évi September 2-án eszköz­lött vizsgálat alkalmával maga is beismerte, hogy az említett bünfeljelentést ő fogalmazta, ellenjegy­zésével ő látta el, és ő nyújtotta be, s hogy minderre ügyfelétől Kohn Ignácztól különleges megbizást nem nyert, sőt ennek arról tudomása sem volt, miután továbbá a királyi törvényszék 924/837. számú jogérvényes végzésével a fennebbi bünfelje­lentést, mint alaptalant, hivatalból visszautasí­totta ; ennélfogva tekintve, hogy valamely személy vagy testületnek, valamely bűntettel való alapta­lan és szándékos, a czélbóli vádolása, hogy az vizs­gálat és fenyíték alá vétessék, a rágalmazás bűn­tettét képezi, Dr. Dietrieh Ignácz a rágalmazás miatt vád alá volt helyezendő és miután lelartoz- j tatására törvényes ok fenn nem forog, tovább is szabadlábon volt hagyandó. Vádlottnak felebbezése folytán a budapesti I királyi Ítélő tábla következő végzést hozott : Az eljáró királyi törvényszék végzése meg- változtatik, és vádlott ellen a további bűnvádi el­járás beszüntettetik, a más bíróság előtt, tekinté­lyükben netán sértett nagyatádi járásbíróság ér­dekelt tagjainak netáni sérelmük orvoslására a rendes perút fennhagyatik. Indokok. Mert: hamis vádaskodás által elkövetett rágalmazás bűntényét az követi el, ki valakit bűnvádi üldözésnek ártatlanul, hamis elő­adás alapján teszen ki, tekintve, hogy vádlott ezen bünügy alapjául szolgáló 924/b. szám alatti bün- feljelentése az illető bíróság által alaptalannak találtatván, minden vizsgálat nélkül, hivatalból visszautasittatott; s hogy ezen bünfeljelentés más bíróság előtt minden bizonyítékok nélkül csakis szóbeli jellemtámodó kifakadásokat tartalmaz, a nagyatádi járásbíróság bírói személyzetének te­kintélye egész általánosságban támadtatik meg, ily kihágás megtorlása pedig az 1723. 57. 3.—4, §§-ai értelmében a rendes bíróság elé tartozván, vádlott ellen az eddigi bűnvádi eljárás beszünte­tendő, magát netán sértettnek érzett nagyatádi királyi járásbíróság személyzete panaszával a ren­des perutra utasítandó volt. A királyi ügyésznek ezen végzés elleni feleb­bezése folytán a magyar királyi Curia mint leg­főbb itélőszék következő végzést hozott: A másodbirósági végzés megváltoztatásával, az elsőbiróság végzése hagyatik helyben. Indokok. Tekintve, hogy a vádbeli cse­lekmény az 1805. 5. törvényezikkben jelzett bűn­tényt képezvén, ennek elbírálása a becsületsértés­ről szóló 1723. 57-ik törvényezikk által megálla­pított eljárás alá nem vonható ; tekintve továbbá, hogy azon felállított elvi szabály érvényesitése, miszerint valamely bűnfel­jelentés alaptalansága esetén a hamis vádaskodó

Next

/
Thumbnails
Contents