Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 33. szám

261

törvény fog intézkedni.« Hét esztendő folyt le, a nélkül hogy ez ígéret beváltatott volna, pedig hányszor és hány oldalról sürgették már ! Hisz jó iormán hever is valamely archívumban egy pár iv papir, mely ily féle törvényjavaslatot tartalmaz*), de hogy mikor fog feltámadni, azt talán még az illető minisztériumban sem tudják. Mindazáltal talán nem fog ártani, ha egy esettel az értékpapírok megsemmisítése körül fel-feltünő hiányok egyikét illustrálva, figyelmeztetem az illető köröket annak a várandó törvénybeni pótlására. Az eset a következő:

N. N. bécsi lakos 1867-ben a bécsi országos törvényszéknél két darab Pálffy-sorsjegy — Par- tial-Schuldscheine — és annak 1847. január 1-től — 1869. junius 1-ig terjedő szelvényei iránt a megsemmisítési eljárás megindítását kérelmezte, a mely kérelemnek hely is adatott, sőt az 1867. január 1-ig esedékes szelvények végmegsemmisi- tése is nehézség nélkül volt eszközölhető. Később N. N. az 1867—1869. január 1-ig esedékes szelvények végmegsemmisitését kérte ugyan a bécsi országos törvényszéknél. Időközben hozatott azonban az 1868. május 3-iki törvény, mely a nem állami értékpapírok megsemmisítése iránti eljárást szabályozza és II. részének 2. és 5. §§-aiban ezen eljárás iránti illetékességgel az illető értékpapírok kiállítási helyének bíróságát ruházza föl. Ez okból a bécsi országos törvényszék magát ez eljárásra többé illetékesnek nem tartván, folyamodót az illetékes bírósághoz utasította.

Ez kérelmével tehát a pozsonyi volt városi törvényszékhez fordult, miután a Pálffy-sorsje- gyek Pozsonyban lettek kiállítva. A pozsonyi törvényszék azonban hivatkozott az 1868. 54 t. ez. 4L §-ára mely az értékpapírok megsemmisítése iránti eljárásra a folyamodó fél személyes bíróságát ruházza fel illetékességgel, és ennek következtében magát szintén illetéktelennek nyilvánította. Az illető azután ugyan újra folyamodott a bécsi országos törvényszékhez és felül is folyamodott, de sikertelenül.

Ez eset ugyan első sorban az osztrák törvényhozás gondoskodását látszik csak szükségessé tenni, mindazáltal a szoros kereskedelmi összeköttetésnél fogva, mely a birodalom két fele (között fennforog, tekintettel arra, hogy érdekünkben áll lehetőleg azon akadályokat elhárítani, melyek a külföldi tőkepénzeseket elriaszthatják attól, hogy pénzüket értékeinkbe fektessék, nem hittem feleslegesnek, saját törvényhozásunk figyelmét is kikérni ezen esetre; annál is inkább, mivel előbb- utóbb az értékpapírok megsemmisítése iránti tör- vénvjavaslat talán csak napvilágra fog jönni.

F—d A—f.

Azon körülmény, hogy a végrendelet neíán oly tárgyakra is kitér esztetett,

melyek felett a végrendelkező rendelkezési joggal nem birt, még ha bizonyítva volna is, nem szolgálhat a végrendelet alaki törvényességének meggyengítésére.

(M. B.) Grál György és társa felpereseknek, özvegy Trencséni Lajosné és társa alperesek elleni végrendelet érvénytelenítése iránti perében a marosvásárhelyi királyi törvényszék következő ítéletet hozott:

Felperesek keresetükkel, melyben itéletileg kimondatni kérik: az 1872. évi április 4-én kelt végrendelete Eresei Sándornak érvénytelen, az megsem misittetik és a felperesek törvényszerinti örökösödésének akadályul nem szolgálhat s hogy legyenek alperesek kötelesek felpereseknek ezen perrel okozott költségeit 15 nap s különbeni végrehajtás terhe alatt megfizetni, — elutasittatnak, az említett végrendelet biróilag érvényesnek nyil- vánittatik, s felperesek kötelesek alpereseknek a biróilag 39 frt 99 krban megállapított perköltséget 15 nap alatt s különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni, mint szintén az ezen Ítélet után kirovandó illetéket s a szászrégeni magy. királyi adóhivatalhoz beszolgáltatni.

Felperesi ügyvéd munka- és fáradsági dija *)

*) Úgy tudjuk, hogy a törvényjavaslat kész és már egy bizottság tanácskozásán is átment s remélhető tehát, hogy legközelebb a törvényhozás elé terjesztetik

S z e r k.

35 frt 99 kr., alperesi ügyvédé pedig 37 frt 33 krban állapittatik meg a bélyegeken kívül.

Indokok. Alperesek a felperesi keresetben felhozott bizonyitatlan kifogásokkal szemben a végrendeletet aláirt és eskü mellett kihallgatott 3 tanú egyhangú vallomásaival perrendsze- rüen bebizonyítván azt, hogy a megsemmisittetni kért végrendelet az általános polgári törvény- könyv 565. s más erre vonatkozó §§-aiban meghatározott és előirt minden kellékekkel bir, s maga felperes részes az ilyen módon szerkesztett írásbeli végrendeleten előforduló aláírása valódi- diságát az örökhagyó Eresei Sándornak kétség alá nem vonván, felperesek keresetükkel elutasi- tandók s akérdésés végrendelet érvényesnek nyilvánítandó volt, felperesek által válaszukban az örökhagyó élete körülményeire, tutora Trencseni Lajossal való viszonyaira s a t. felajánlott tanúvallomás mint jelenben nem döntő, elrendelhető sem vala, úgy szintén azon körülmény is, hogy az örökhagyó állítólag oly javakról is rendelkezett, melyek neki még birtokába nem adattak, tekintetbe vehrtő nem volt, mert a per rendén felperesek által is be van ismerve, hogy az örökhagyó Eresei Lajossal osztatlan javakat birt, be van további ismerve, hogy testvére Eresei Lajos 1870-ik évben, tehát előtte ellialálozván, reá nézve testvére után az örökösödés megnyílt, mivel szemben nem bizonyittatik felperes részről, sőt nem is állittatik az, hogy testvére Eresei Lajos az őt illető részt valakinek másnak végrendeletileg vagy másként hagyományozta vagy átruházta volna, minek hiányában nevezett testvérének része is törvény értelmében reá átszállóit, s igy arról is szabadon rendelkezhetett, végre figyelmen kívül hagyandó volt ezen felperesi kifogás azért is, mert a hagyaték álladékát megállapítani, a hagyaték tárgyalása rendén kelletett volna, mit felperesek nem érvényesítvén, abbeli kifogásaikat jelen per rendén a végrendelet megdöntésére nem érvényesíthetik, mert elvégre is, ha állításuk igaznak bizonyul is, a végrendelet csak annyiban lehetne érvénytelen, a mennyiben az által idegen javak ha- gyományoztattak volna alpereseknek, ezt pedig maguk felperesek sem állítják, annál kevésbbé bizonyítják.

Felpereseknek a perköltségekben és az ité- let-dij hordozásábani elmarasztaltatásuk a prdtrts 251-ik §-ával indokoltatik.

Felperesek felebbezése folytán a marosvásárhelyi királyi ítélő tábla következőleg ítélt:

Az első folyamadásu királyi törvényszéknek fentemlitett keletű és számú Ítélete indokaiból helyben hagyatik.

Felpereseknek ujabbi felebbezése folytán a magyar királyi Curia mint legfőbbb itélőszék következő ítéletet hozott:

A marosvásárhelyi királyi ítélő táblának 1874. évi deczember 29-én 10814. szám alatt kelt ítélete helyben hagyatik.

Mert: a kihallgatott tanuk egybehangzó vallomása szerint a végrendelkező a jelen keresettel megtámadott végrendeletet, miután az előtte felolvastatott, három tanú együttes jelenlétében saját végakarata nyilvánításának ismerte el, és sajátkezüleg aláírta, mihez képest azon végrendelet mint írásbeli, a ptk. 579-ik §. rendeletének teljesen megfelel, mert felperesek maguk sem állítják, hogy a végrendelkező oly életkorú lett volna melyben a ptk. 569-ik §-a szerint bíróságon kívül érvényes végrendeletet tennie nem lehetett; mert végre: azon körülmény, hogy a végrendelet netán oly tárgyakra is kiterjesztetett, melyek felett a végrendelkező rendelkezési joggal nem birt, még ha bizonyítva volna is, nem szolgálhat a végrendelet alaki érvényességének meggyengítésére; idegen tulajdonnak a hagyatékból kiszakasztása törvényszabta utón érvényes végrendelet ellenében is eszközölhető lévén.

A felebbezési munkadij felebbezők terhére 3 írtban állapittatik meg.

Törvényes gyermek ellenében az anyai hagyatékra nézve a törvénytelen gyermek örökösödési joggal nem bir.

(M. B.) Bucz Medárdnénak, Novoszák Fe- rencz elleni, végrendeletmegsemmisitése és ingatlan

birtoknak kiadatása iránti perében a nagyszombati királyi törvényszék következő Ítéletet hozott:

Feliperes kereshetősége megállapittatván, Sárkány Ilon, nádszeghi lakos 1879. évi január 23-án kelt végrendelete érvénytelennek ki- mondatik és a törvényes örökösödésnek hely adatik, tartozik alpei’es 30 írtra mérsékelt perköltséget, az ítéleti bélyegilletéket 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett felperesnek, illetőleg a királyi adóhivatalnak megfizetni.

Alperesi képviselő dija 25 írtban állapittatik meg fele irányában.

Indokok. Felperes kereshetősége megállapítandó volt, mert a törvénytelen gyermekek anyjuk utáni örökösödési jogukban a törvényes gyermekekkel egyenjogúak, és miután alperes felperesnek azon állításait: hogy a hivatkozott végrendelet a benne olvasható 5 tanú együttes jelenlétében a végrendelkező által alá nem Íratott, illetőleg meg nem köröztetett, sem annak tartalma előtte, mivel hogy olvasni nem tudott, az az aláírás előtte fel nem olvastatott, a per során tagadásba nem vette, sőt határozottan kijelentette a viszonválaszban, miszerint ő a per érdemébe nem is bocsátkozik, ennél fogva a felperesi állításokat valóknak tartani, azok alapján Sárkány Ilon végrendeletét érvénytelennek kimondani és a törvényes örökösödésnek helyt adni kellett.

Alperesnek azon kifogása, hogy ezen ügy a csatolt ítélettel végleg befejezve lévén, csak perújítással lenne újból feléleszthető, nem áll, és ezért bírói figyelembe sem volt vehető, mert a hivatkozott ítélet tisztán csak a törvényes osztályrész kiadatására szorítkozik, a végrendeletet érintetlenül hagyja.

A perköltségnek megítélése a trts 251-ik §-án alapszik.

Alperesnek felebbezése folytán a budapesti királyi Ítélő tábla 1875. évi január 27-én 52493. szám alatt következőleg ítélt:

Az első bíróság Ítélete megváltoztatván, felperes keresetével elutasittatik, a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek, a felperesi ügyvéd dija saját fele irányában 30 írtban állapittatik meg, az alperesi ügyvéd dijára vonatkozólag az első- biróság ítéletének intézkedése érintetlenül hagyatik.

Indokok. Felperes keresetével elutasítandó volt, mert nem létezik törvény, sem törvényes szokás, mely szerint törvénytelen gyermekek anyjuk vagyonában törvényes öröklésre lennének hivatva, sőt ellenkezőleg, az ideiglen. törvénykezési szabályok I. r. 9-ik §-ban csak törvényes gyermekek emlittettnek, s ennélfogva felperes a csatolt végrendelet megtámadására személyes kereseti jog hiánya miatt nincs jogosítva.

Ellenben alperes azon kifogása, hogy a fent- forgó peres kérdés már a pozsonymegyei volt törvényszéknek 1869-iki október 23-án 8662. sz. a. hozott ítéleténél fogva ítélt dologgá vált, figyelembe nem vétetett, mert habár felperes az utóbbi perben is, személyes kereseti jog hiánya miatt lett elutasítva, s ez a jelen perben is ugyanazon előzetes kérdés mikénti megoldásától van feltételezve, a korábbi pernek közvetlen tárgyát a köteles rész képezte, a jelen kereset pedig a végrendelet érvénytelenítésére és a törvényes örökrészre lévén irányozva, ennek czélja: azelőbbi per megújítása, el nem éretett.

Végre a perköltségek kölcsönös megszüntetése a per körülményei által van igazolva.

Felperesnek felebbezése folytán a magyar királyi Curia mint legfőbb itélőszék következő ítéletet hozott:

A budapesti királyi Ítélő táblának fentebbi keletű és számú ítélete megváltoztatik, felperes perelhetőségi joga megállapittatik, és a másodbi- róság oda utasittatik, miszerint az ügy érdeme felett határozzon.

Indokok. Mert felperes beismerte ugyan, hogy ő örökhagyó Sárkány Ilonának törvénytelen gyermeke: de viszont alperes is felperesnek azon végiratbeli állítását, hogy ő ugyanazon örökhagyónak szintén törvénytelen fia, ellenvégiratában nem tagadta.

Miután e szerint jelen esetben, nem törvényes örökös és törvénytelen gyermek, hanem csak két házasságon kívül született és igy jogi tekin-