Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 32. szám

252

denütt megroszabbodik a gyanúba vett egyén állása : mert egészen eltekintve attól, hogy a gyanúba vett egyén és védője igen gyakran nem fognak megjelenni a tárgyalásokon, az államügyész az ő állásánál és a bűnvádi eljárásban kifejlett személyes ügyességénél fogva mindig túlsúlyban lesz a gyanúba vett egyén és védője felett. A mi tehát eléretik, az a vizsgálat erősebb befolyásolása a közvádló által. Az angol rendszer szerint az összejátszás elleni letartóztatásoknak sokkal gyakoriabbakká kell válniok, mivel a gyanúba vett egyénnek a bizonyítékok felvételéhez való bocsátása által az összejátszás megkönnyittetik. E tekintetben tehát szintén korlátolva van a személyes szabadság. Végül az indítványozott eljárás a gyanúba vett egyéntől elveszi azon fontos biztosítékot, mely az elővizsgálatnak egy birói collegium általi felülvizsgálásában rejlik és az egyes vizsgáló bírót a főtárgyalásra való utasítás souverain urává teszi. Ennek természetes következménye az, hogy ezen souverain ur az egész elővizsgálatot sokkal kevésbbé alaposan veszi, mintha tudja, hogy az elővizsgálat egy birói collegium által fog bírálat alá vétetni.

Megjegyeztetett még, hogy az indítványozott eljárás nem igen fog a continensen keresztül vitethetni, mert a védők és államügyészek teendőinek megszaporitását vonná maga után. Már pedig a közvélemény nem csak hogy mindenütt ellene van a hivatalnokok szaporításának, de épen ellenkezőleg az alábbszállitást kívánja. Hogy pedig a hivatalnokok szaporítása az indítvány elfogadása folytán elkerülhetlenné válnék, az tagadhatlan, mivel az elővizsgálat minden középfokú bűnös cselekményre nézve kötelezőnek mondatnék ki. Kivihet- len az eljárás azért is, mivel Németországban a rendőrség olyan szervezete mint Angolországban fennáll, nincs meg, még sok éven át nem is érhető el és a németek jogöntudatával nem is volna összeegyeztethető. Az angol eljárás a bűnvádi igazságszolgáltatás meggyengítése nélkül csak úgy képzelhető, ha létezik egy hatóság, melyre eddig a vizsgáló biró által gyakorolt kutatási működést ruházni lehet. Ily hatóság az angol rendőrség, mely a hatalmi jogok egész sorozatával van felruházva, melyeket Németországban soha sem fognak a rendőrség kezébe adni.

A vita folyamában úgy a javaslat tevői, mint annak ellenzői által utalás tétetett arra nézve, hogy ezen kérdés szoros kapcsolatban a felebbezés megengedésével vagy pedig elvetésével. Az angol rendszer pártolói különösen kiemelték, hogy a bűnvádi eljárásban meg nem engedhető felebbezés helyett más biztosíték létesítésére van szükség és arra igen alkalmas a nyilvános és szóbeli elővizsgálat; az uj javaslat ellenzői erre nézve ismét azt jegyezték meg, hogy inkább meg kell tartani a második forum kipróbált jogvédelmét, mint azt egy előleges instantia problematicus jog védelmével felcserélni. —

Megemlítettük már más ízben az uj javaslatok feletti határozatot. A bizottság 6 szavazatnyi többséggel a módosításokat elvetette és elfogadta a törvényjavaslat rendszerét. Azok közt, kik az uj javaslatok ellen szavaztak, többen voltak, kik a felebbezés behozását feltételül tűzték ki. Ha azonban a felebbezés a törvényjavaslat értelmében kizá- ratik a bűnvádi eljárásból, a mi a bizottság hangulata szerint nagyon feltehető, az elővizsgálat reformja a törvényjavaslat második olvasásánál ismét szóba kerülhet és talán több kilátással az elfogadásra, mint az első olvasásnál.

Vélemény és inűitvány

Dr. Gombár Tivadar budapesti ügyvéd úrtól

a magyar jogászgyülés állandó bizottsága által kitűzött következő kérdés iránt:

»A vádelv oly korlátlanul alkalmazandó-e, hogy a bíróság a vádló indítványaihoz kötve legyen; avagy ezektől függetlenül járhasson-e el?«

(Folytatás.)

IV.

A domonkosok nyomozó törvényszékei mellett alkalmaztatott mint vádló az »officials inquisitionis« l), kiből utóbb a minden egyházi bíróság mellett működő »promotor inquisitionis« lett* 2).

— Ez volt a királyi ügyészek előképe, kik elsőbb a királyi magánbirtokokon pervivő ügyészek, majd a királyi hatalom befolyást szerezvén a biráskc* dásra, az igazságszolgáltatási közérdek képviselői voltak. Francziaországban e »procuratores regis«

— már az 1264—1299 Olim-ékben emlitvék 3 4). Savoyában az 1281. Montaisi coutumes-ben *). — 1302. már hivatalos esküt tesznek mint valóságos államszolgák; 1318. a coutumes földjén (Éjszak- Francziaország) eltöröltetnek, s csak a római jog táján (délen) meghagyatnak, de már 1344. északon is visszahelyeztetnek 5).

Miután az igazságszolgáltatás nyujtá a legnagyobb jövedelmet 6), »advocati regis«, »advocati fisci« —csakhamar Olasz-és Spanyolországban elterjedtek. Brabantban az ügyész, ha a fiscusnak a büntetés esetéhez arányos iizetés tétetett, a felek egyességét vagy bizonyos kifogásokat vádlott részéről (önvédelem stb.) megengedhetett7 8). Némethonban szintén az »advocati de parte publica« eleinte csak fiscalis perben szerepeltek. °).

Francziaországban az uj intézmény gondosan fejlesztetett 9). — Midőn a párisi parlament nyomán tartományiak mind rendes bíróságok szer- veztettek, itt is alkalmaztattak az ügyészek.

Az ügyészséget szabályozó legfontosabb rendeletek voltak : az 1493. júliusi, mely rendeli, — hogy az »advocat du roi« tegyen marasztalásra conclusiót, ne engedje a magánegyezést, sürgesse a végrehajtást; hogy az eljárás legyen gyors, titkos, s a magánvádló jogköre megszorítva;I0 *). az 1498. marcziusi, az 1539. 1540. decz. 5., mely szerint a »procurateur du roi« legyen közvádló, hogy semmi bűntett se maradjon büntetlen; az 1670., mely rendeli, hogy minden birói határozat csak az ügyészi »conclusisions« meghallgatása után ho- zathatik.

A XVIII. század nagy jogtudósai (Jousse, Mayard de Vouglans) dicsőiték ez intézményt, mely végre korunkban a Napóleoni codes-szerü szervezetében az egész continensen honosítva lett ll)V.

A nyomozó eljárás és kínvallatás soha sem lábalt meg Angolhonban és Skandináviában, hol a clericalis, és dynastikus érdekek soha nem emelkedtek tartósan a közérdek fölé.

Már hóditó Vilmos, az ante clericalis politica inaugurálásával tiltá a papok ítéletei revisiotlan foganatosítását, s a pápai bullák vele közlés előtti kihirdetését. A szászok elleni fajharcz folytán meghagyá általános polgári kötelességkép a fegyverviselést s gonosztevők üldözését s elfogatását. A normánnoknak osztogatván minden földet hü- bérbe, azokat a »királyi béke« védelme alá helyez^ mely békeeszme itt legtovább conserváltatott, s a királyi tekintélyt a pártos népgyülések fölé emelte l2).

Az egész század felelt minden kerületebeli bűntényért. Minden 12 éves ifjú hűséget a királyhoz és tartózkodást rablástól esküvel fogadott tizede előtt, s minden nagyobb bűntett hűtlenségnek vétetik mai napig.

A lord chief justice (később a haut-sene- chal) első államhivatalnok volt (»arma cedebant

■) L. már Eymerie i. m. part. III. p. 406—407.

а) Említve az 1581. roueni, 1582. toledói zsinaton,

l. »Ducange Glossarium v. promotor«.

3) L. Biener i. m. S. 198.

4) Memoires de l’academie de Savoie 2c. serie t. 6. p. 39.

5) L. a vonatkozó rendeleteket Cowpayre-nél; Be- cueél des ordonnances t. i. p. 657. t. 2. p. 215.

б) Már Nagy Károly a megkegyelmezés esetén is tiltá a vagyon visszaadatását, 1. capitulare ann. 809. art. 30. Baluze t. i. p. 467—468.

f) L. E. Poullet: Histoire du droit penal en Brabant pag. 25.

8) L. Henke i. m. B. IV. S. 47. Biener i. m. §. 119,

120. Zeitschrift f. deutsch Strafverfahren v. Jagemann

Nöllner B. II. S. 320, 326. fig.

9) L. az 1338, 1341, 1358. rendeleteket Lauriere i.

m. t. 3. p. 170, 262.

«•) Art. 85, 86. 1. Isambest: collection des ordonances t. 11. p. 241.

ii) L. a dicsőítő irodalmat Mittermayernél i. m. §.

27. N. 76. az újabb (1808—1830.) rendeleteket: Orsolonet

Ledeau: »le ministere public en France.« W. Müller : »Das

Institut der Staatsanwaltschaft.«

ii) L. Kemble : the Saxons in England t. 2. p. 232.

togae«) s a a király nevezte utazó bírák (justiti- iiarii itinerantes), csakhamar bíráskodásban a választott scheriffek és coronerek fölé emelkedtek.

— Ezek, valamint a királyi Curia eljárása abban állott, hogy 4 lovag idézve lön, ki 12 társat választott, mire 16 kerületbeli lovag felesketés után minden bűntényt feladott 13).

E »country« általi biráltatást vádlott visz- szautasithatta, (ponere se super pátriám) mire börtönben éheztették, de marasztalás (»corruption of blood« kimondása) be nem következhetett, miért sok hálával megmenté becsületét s családja vagyonát.14)

Ha a juryt nem recusálta is vádlott, nem tartozott válaszolni, mi a nyomozás ellenléte, mely szerint a hallgatás erkölcsi makacsság s önelité- lés volt; eltérőn az egész európai gyakorlattól Angolhonban az egyén jogait óvó s lélektanilag helyes alapú elv uralt »nemo tenetur prodere se ipsum«. A recusatio joga utóbb 12 tag visszavetésére (36 közt) szorittatott. A vádló nagy jury mellett az ítélő kis jury a XIII. században eredt 15),

— mely a bírák felelőssége lejtésére támadt, de óvatosságból csak tényről ítélt, 16) nehogy jury d’ attaint előtt hamis Ítélet miatt vádoltathassék.

A nagy jury tagjai az egész kerületből valók, a kis juryéi a vádlott helybeli szomszédjai voltak. I-ső Vilmostól I-ső Eduardig az »apeal« eljárás divik, melylyel a vádló (sértett vagy családja) biró elé idézi a tettest, s itt a sérelmet bizonyítja.

I-ső Eduard óta az »apeal« a kis jury elé történik, de ez eljárási alako bsolet lesz a XIII— XV. században terjedő »indictment« mellett, mely szerint közhír, vád vagy jelentés folytán a nagy jury a vád igazsága felett ítél17).

A nyomozás és kínvallatás tettleg gyakoroltatott III-ik Henrik és IIdk Károly alatt (a »star- chamber« eljárása), de törvényszerű mindig csak a nyilvános, szóbeli magánvádper volt, s az absolu- tismus e rövid uralma után a forradalom rehabilitálta a »common law« elméletét, »rex non est fons et princípium justitiae«, s »theking never could be informed of his rights but throngh medium the people«.

A kisebb vétségek (misdemeanors, trespats) az I. Eduard (wintoni Statut) illetve III. Eduard (angol Justinianus) óta kinevezett (a grófság ajánlottja közöl, kiknek II. György óta legalább 100 frtnyi évi jövedelmet kell kimutatniok) békebirók18)

— illetve azok petty-session-a előtt, a pénzügyi s igazságszolgáltatási kihigások törvényszék előtt, jury nélkül bíráltatnak el.

Büntettek jury által ítéltetnek meg, s pedig köztudomásos esetkor a nagy jury puszta »pre- sentmentje« — más esetben a vádlóval informato- rius eljárás után hozott vádhatározatja (»indictment«) terjesztetik az ítélő kis jury elé. A felső bíróságok (a felsőházé a királyi tanácséból eredt) alkalmi keletkezésük szerint (az aula regia sectiói- ból) mai napig megmaradtak tervszerű szerve- zef nélkül. — A feljelentés, tanúskodás átalánös polgári kötelem; a magánvádló s ilyen nem létében a főtanuk egyike (személyesen vagy ügyvéd által) mint »prosecutor« — a »király nevében« eljár.

Az angol királyi ügyészséget illetőleg a co- roner-ek csak rendőri nyomozók halál s gyújtogatás eseteikor az első vizsgálatban.l9)

A minisztérium melletti »attorney general«

— s »solicitor general — a fiscus elleni magánkeresetek megengedése felett határoz, s keresel szüntető joggal bir (nolle persequi), de felelős a parlament előtt2 °).

*3) A vádló jury eredete ; de 1 mur Ashelred törvényét Conciaui leg. barbar t. 4. p. 295, 296, 299. már 1194. kir. rendelet einlicé e juratorea in asaisa 1. Beeves : history of the english laco t. i. pag. 76.

14) L. Eduard 1275. stat. de Westm. c. 12. Britton Houard-nál Collection des lois anglo normandes t. 4. c. 4.

15) T. Eduard 1305. először, szervezete 1. Britton: Traite süi les contumes d’Angliterre Houard i. m. t. 4. p. 217, 218.

16) L. Braeton 1. 4. c. 19.

17) Mint »tune hill« s teszi át a kis juryhoz.

18) Justices of the peace; Angolország legaristokrati- cusabb intézménye Stuart Mill szerint 1. on representativ gouvernement — last chapter.

19) 11 et 12. Victoria c. 42. 1. Gneist: Englisches Verwaltungs-Becht §§. 49, 118, 119. Englische Communal Verfassung. S. 1330—1349.

!l>) L. 23 et 24. Victoria c. 34. Gneist Verwaltung, Justiz, Bechtsweg S. 530, 531.