Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875 / 32. szám
250 nézetem szerint helyesen, miután eltekintve ! attól, a mit a javaslat indokolásában mond, hogy t. i. »a szándék azon tudatot tételezi fel, hogy a cselekmény által bűntett vagy vétség jön létre«, — minden bünsegédke- zésnél a dolus elkerülhetetlenül szükséges, miután vétkes bűn segédkézé* nem létezik — a dolust pedig jobban és helyesebben kifejezni nem lehet, mint a szándékosság által. A felbujtó meghatározásánál a javaslat szintén hű maradt ahoz, hogy minél egyszerűebben, a módok felsorolásának elhagyásával, fejezze ki annak fogalmát. És valamint a tettesek és a bűnsegéd defini- tiójánál igen helyesen adta vissza az eszmét, úgy a felbujtó dsfinitiója tekintetében is sikeresen járt el. A bűnrészesekre felállított büntetési tételek a mai nap már átalánosan elfogadott elvek, valamint a javaslat előbbi ren delkezései szerint történtek, s egyátalában nem lett volna helyén és eltévesztett lenne a 70-ik szakasz oly módosítása, mely Sclinie- rer A. ur véleménye szerint (»Jogtudományi Közlöny« 1875. évi 3. szám) »valamennyi közreműködők« tekintetében mondaná ki azt, mi a most említett szakasz 1. és 2-ik pontja alatt foglaltatik. Ezen fejezet ugyanis a bünrészességről szól s különösen a 70-ik §. a bűnsegédek mikénti megbüntetéséről. Valóságos összezavarása lenne tehát az eszméknek, ha ezen §. alatt egy a tetteseket illető büntetési szabály alkottatnék, n ég pedig a nélkül, hogy arra szükség lenne, miután a viszonylagosan határozott büntetési tételek felvétele épen azt foglalja magában, hogy a biró a concret esetek különfélesége, a tárgyi és alanyi körülmények tekintetbe vétele mellett határozza meg a büntetés nagyságát. Dr. Csukássy Károly. Szemle. Budapest, aug. 10. A büntető törvénykönyv javaslata iránti tanácskozások. (F.) A büntető törvénykönyv ja- v a s 1 a t a óriási léptekkel közeledik azon stádiumhoz, melyben törvénynyé válhatik. A nyári szünidőt a javaslat szerzője felhasználta arra, hogy munkálatát revideálja, sálig jelent meg az uj szöveg nyomtatásban, szakbizottság állíttatott össze, mely hivatva van a miniszterrel együttesen a törvénykönyvet átvizsgálni és a netalán még mutatkozó hiányokat pótolni. A bizottság kis számú tagokból áll, de criminalis praxisunk legelőkelőbb vezérférfiai, u. m. a javaslat szerzőjén kívül, Bónis Sámuel, Fabinyi Theofix, Sárkány József, Kozma Sándor és Funták Sándor, részt vesznek benne. S ez a fődolog. Hogy elvi szempontból a javaslat megfelelő, azt a szakirodalom elismerte; most tehát már csak azt kell gondosan vizsgálat tárgyává tenni, váljon egyik vagy másik határozmány nem fog-e a praxisban félremagyaráztathatni vagy félreértetni. Ennek legjobb criteriuma ugyan maga az élet, de minthogy igen nagy fontosságú organikus műről van szó, szükséges a törvény életbelépte előtt is mindent elkövetni arra, hogy a szöveg gondosan meghányassék és igy lehetőleg tökéle- tesbitessék. S e tekintetben igen nagy szolgálatokat tesz a jelenleg együttlévő tanácskozmány az által, hogy az egyes határozmányok úgy szólván a praxis tüzpróbáján hajtatnak keresztül. Hogy az enquete igen kevés módosítani és javítani valót talál a javaslatban, az csak örvendetes. Azon számos codiécationalis fiasco közepette, melyen az utóbbi 8 év alatt keresztül estünk, a büntető törvénykönyv javaslatával valóságos oasisra jutottunk; s ha még figyelembe veszszük a törvényjavaslat indokolása által megindított tudományos moz- I galmat, mely szakirodalmunkban mutatkozik, teljes jogosultsággal lehet mondani, hogy az igazságügyi államtitkár kezdeményezése a criminalis- tika terén hazánkban epochalis jelentőségű. Szükséges lesz ezúttal még az enquete tanácskozásait a lehető rövidséggel vázolni. Az elnöklő miniszter mindenekelőtt azt kérdezte az enquetetől: helyesli-e a bűntények- és vétségekre való felosztást és azt, hogy a kihágások külön törvény által szabályoztassanak. Ezekre a jelenlevők mind igenlőleg feleltek. A sajtóvétségeknek a büntető törvénykönyvben való szabályozását szintén helyeselték. Áj avaslatnak azon része, mely az időszámításra s Horvát-Szlavonországra vonatkozik , elfogadtatott s az enquete a halálbüntetés megtartása mellett nyilatkozott, de a teherben levő nőkre való alkalmazás az eljárásban külön szabályoztatik. A pénzbirságok maximuma 4000 frorintban állapíttatott meg. A kísérletről szóló fejezetnél az ellen tétetett észrevétel, hogy a detínitióba felvétetett az is, hogy a tettes a véghezvitelben akaratától független körülmény által akadályoztatott meg. Erre vonatkozólag más részről kifejtetett, hogy csupán büntető cselekvényről lévén szó, oly cselekmény, mely nem büntetendő, nem tartozik a büntető- törvény keretébe, továbbá, hogy a javaslat a kísérlet definitiója tekintetében megegyez valamennyi európai törvényvkönyvvel és csak a német büntetőtörvénykönyvtől tér el. A bizottság elfogadta a javaslat szövegezését; szintén elfogadtatott a részességről szóló fejezet is minden módosítás nélkül. A beszámítást enyhítő és kizáró okokról szóló fejezetnél élénk vita fejlődött ki a jogos védelem kérdésénél, a szerkezet azonban a megadott felvilágosítások után változatlanul elfogadtatott. A büntethetőség határvonalának az életkor szerinti megállapításánál szintén beható vita után elfogadtatott a szöveg. A 89. s 90. §§-nál támadás intéztetett azon határozmány ellen, miszerint a halálbüntetéssel és az életfogytig tartó fegyházzal sújtott bűnös cselekményeknél az enyhítő körülmények még oly nagy száma mellett sem lehet 15 évi fegyházon alól menni. Ez ellenében azonban felhozatott a javaslat mellett, hogy az ezen büntetések alá tartozó bűnös cselekmények objectiv jellege oly súlyos, hogy bizonyos határon alól menni nem szabad. A bizottság magáévá tette ezen nézetet. A 93. §. második bekezdése, mely a bizottság némely tagjainak nézete szerint homályos értelmű, világosabban szövegeztetni határoztatott. Érdekes vita fejlődött ki a bűnhalmazatnál. Voltak, kik az absorbtió elvét kívánták volna elfogadtatni, más oldalról ismét az hozatott fel a javaslat ellen, hogy a sulyo- sitás elvét nem rendszeresen viszi keresztül, hanem némely esetekben az obsorbtió elvének tesz con- cessiókat. Az eredmény az lett, hogy a javaslat ha- tározmányai, mint a melyek nem fogadják el feltétlenül egyik elvet sem, hanem az élet sokoldalú követelményeinek figyelembe vételével tisztán a felmerülhető bűnös cselekmények természetét és súlyosságát tartják irányadónak, elfogadtattak. A 9. fejezet tárgyalásánál, mint átalánosabb érdekű, különösen kiemelendő egy bizottsági tag azon indítványa, miszerint a király kegyelmezési joga ne terjedjen odáig, hogy egy még meg nem indított bűnvádi keresetet is teljesen megakadályozt: t- hassa. Ez ellenében azonban felhozatott, hogy ha megengedtetik a már megkezdett per megszüntetése, nincs ok arra, hogy a még meg nem kezdett is ugyanezen szabvány alá ne essék; a korona ezen joga rendes viszonyok között közönséges büntetéseknél úgy sem jön alkalmazásba, ha pedig zavaros idők következnek be, igen szükséges, hogy legyen a korona kezében eszköz, a mely által az azon idők alatt politikai czélzatokból elkövetett bűnös cselekményekre is fátyolt boríthasson, és az által a polgároknak megadhassa azon bizonyosságot, hogy az azon időkben véghez vitt s a szoros törvényességgel sokszor meg nem egyező cselekményeik igaz ságszolgáltatási ürügyek alatt nem fognak büntetés alá vonatni. A javaslat határoz- mányai elfogadtattak. Megemlitendőnek tartjuk még, hogy csak a sértett fél indítványára üldözhető bűnös cselekmények iránti határozmányokat egyik tag a család körében elkövetett súlyosabb bűnös cselekményekre is ki akarta terjeszteni. Ezen indítvány azonban nem fogadtatott el, mivel a családi tekinteteket nem lehet feltétlenül irányadóknak venni ott, hol ez az általános erkölcsi érzet felháboritásával járna; az u. m. Antragsdelic- tek különben Németországban is megszorításnak néznek elé, mert sok visszaélésre adnak alkalmat. Franczia vagy angol elővizsgálat? (— r.) Midőn Francziaország a nagy forradalom idejében áthozta Angolországból a szóbeliség és nyilvánosság elvét, egy fiatal életképes ágat illesztett a titkos inquisitoricus eljárás vén törzsébe. A titkos inquisitoricus elővizsgálat megmaradt; a fiatal ág csak a per utolsó stádiumában, a nyilvános és szóbeli tárgyaláson, juthatott érvényesülésre. A bűnvádi eljárás Európa többi részeiben is a franczia minta szerint reformáltatott és i gy kifejlődött egy rendszer, mely két teljesen ellentétes és különböző részből van összeállítva: a titkos és írásbeli vizsgálatból és a szóbeliség elvén alapuló főtárgyalásból. Az eljárás ezen két stádiumának eltérése annyira szembeötlő, hogy csaknem azonnal a reform keresztülvitele után Németországban tudományos megbeszélés tárgyává tétetett; s mivel azóta senkisem gondol arra, hogy a főtárgyalás nyilvánossága és szóbelisége megszüntessék, természetes hogy az ellentétet csak úgy lehetne eloszlatni, ha sikerülne az elővizsgálat elveit a főtárgyaláséival ugyanazon alapra fektetni. Hogy azon kísérlet, miszerint ez végrehajtassák, igen nagy nehézségekkel jár, tagadhatatlan. Minthogy az, a ki rendezett bűnvádi eljárást kivan, nem követelheti, hogy a bűnös cselekmény és a tettes, valamint a bizonyítékok kikutatása a bűnvádi eljárásban mellőztessék, ennélfogva a szóbeliség és nyilvánosság az elővizsgálatban csak annyiban képzelhető, hogy nem bizonyítékok kutatásáról, hanem bizonyítékok felvételéről van szó. De mert a bizonyítékok felvétele gyakorlatilag sohasem választható el a bizonyítékok kutatásától addig, mig ezen két functió egy kézben van egyesítve, ebből következik, hogy a szóbeliségnek és a nyilvánosságnak az elővizsgálatban való behozatala mint előfeltételt megköveteli, hogy ezen két functió két külömböző hatóságra ruháztassék, és pedig úgy, hogy az elővizsgálat első része, a bizonyítékok kikutatása, a bírói működésből a menynyire leketséges kiválasztassák és a rendőrséghez utasittassék, a második rész pedig, t. i. a bizonyítékok felvétele, a vizsgáló biró kizárólagos, vagy legalább is különös teendőjévé tétessék. Csak ekkor lehet az elővizsgálat nyilvánosságáról és szóbeliségéről szó. Angolországban és Amerikában fenáll a szóbeliség elvén alapuló ilynemű elővizsgálat, és ez azt mutatja, hogy ezen törekvések a continensen sem czéltalanok. Németországban történnek már ez iránt figyelemreméltó lépések. A bűnvádi eljárásnak a birodalmi tanács elé terjesztett javaslata nagyban és egészben a régi rendszert tartja fenn és e tekintetben csak azon kivételt teszi, hogy a felek jelenléte megengedtessék azon bjzonyitékoknak az elővizsgálat alatti felvételénél, melyek reproducá- lása előreláthatólag nem várható. A javaslat ezen rendszerét erélyesen megtámadta Gneist »Vier Fragen zur deutschen Strafprozess-Ordnung« czi- mü munkájában, melyet mult évi folyamunkban ismertettünk és mely azóta egész forradalmat idézett elő a bűnvádi eljárás kérdései iránti nézetekben. Időközben a bűnvádi eljárás javaslata a bírod, tanács elé terjesztetvén, külön bizottsághoz uta- sittatott, melyben a Gneist által előtérbe hozott felfogás, mint egyik utóbbi számukban megemlítettük, alapos megbeszélés tárgyává tétetett, sőt az ezen felfogáson alapuló elővizsgálati eljárás a bizottság több tagja által kidolgoztatván, mint ellenjavaslat benyujtattatott a bizottsághoz. Ezen javaslat oly kiváló érdekkel bir, hogy szükségesnek tartjuk azt szóról szóra ide igtatni. — §. Az esküdtszékek és a vidéki törvényszékek elé tartozó bűnügyekben a gyanúba vett egyénnek (der Beschuldigte) *) a főtárgyaláshoz *) A magyar nyelvben mindeddig nem sikerült két különböző elnevezést megállapítani azon fogalmakra, melyeket a német nyelv ezen szavakkal fejezi ki: »Der Beschuldigte«, »Der Angeklagte.« Nagyon kívánatos volna, hogy az illetékes körök e kérdést végre tisztába hoznák.
