Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 31. szám

^ gyüléí" tartama alatt napinkén?* MAGYAR Előfizetési árak (helyben házhoz hordással, vagy vidékri Lérmentes r 1 1 ■ W V ^ !M M ■ a .Magyar Tharnia“-re,“ ai^Iglurijligyi törvényiavasla“ kéziratok a srerkesitöséghíz. a megrendeléseké* I ' I I I j /I I mellék^ekkd'Vgár\ ?! e s ^n^egész ékre e7o7rt eciamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Bérmenteflen ■ ■_------■ félévre 5 frt, negyedévre 2 frt SO kr. levelek é« küldeméEyek el nem fofadtatnak. ■ ■ ■ ■ ^ ■ ■ i Az elífizetéai pénzek bél-mentesen és vi­*í K ed i dékről legczélszerőbben postautalvány utjáne —------ ■ ■ ■ ■ A 1 W ■ ■ 7 kéretnek bekiilJetni. Szerkesztői iroda : kalap-utcza 6. sz. Kiadó-hivatal: barátok tere 7. sz. EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A KOMAROMI, SZABADKAI ÉS UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKOK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. ‘Külön mellékletek: ,,jDöntvények gyűjteménye,“ „Igazságügyi Vendeletek és törvényjavaslatok tára.“ Felelős-szerkesztő : Dr. Siegmund Vilmos. Kiadó-tulajdonos az Athenaeum. TARTALOM : Észrevételek a magyar büntető törvénykönyv javaslata felett. XIX. Dr. Csukássy Károly győri közjegyző úrtól. — A vádelv oly korlátlanul alkalmazandó-e, hogy a bíróság a vádló indítványaihoz kötve legyen, avagy, ezektől függetlenül járhasson el ? Dr. Gombár Tivadar budapesti ügyvéd úrtól, — Jogese­tek. (A távirdai megrendelésnél a távirda által a sürgönyben ejtett hiba a megrendelő hátrányára szolgál. A közösapa hagyatékaként telekkönyvezett ingatlan tulajdona tekintetében végrehajtó ítélet csak akkor hozathatok, ha az összes örököstársak perbe vonatnak.) Rendeletek. (A pénzügyminiszter körrendeleté a pénzügyi igazgatóságokhoz a közjegyzők ügyködésére alkalmazandó bélyeg- és illetéki szabályok tárgyában. A minisztérium rendelete az e. f. bíróságok újabb szervezése tárgyában.) Törvényjavaslatok. (Törvényjavslat a polg. törvkezés tárgyában az 1868. 54. t. ez. módosítása iránt. — Az ügyvédi kamarákból.— Különfélék. — Kivonat a »Budapesti Közlönyéből. — Külön melléklet. Az »Igazságügyi rendeletek tárának« egy ive. Ötödik évfolyam._____________________________31. szán).___________________Budapest, augusztus 5.1875. Észrevételek a magyar büntetőt'órvénykönyv javaslata felett. XIX. V. Fejezet. A részesség. A törvényhozások a bünrészesség meg­határozása tekintetében különbözőbbnél különbözőbb szabályokat állítottak fel. Az egyes működési körök, a melyek a részes­ség tág fogalmában önállólag és külön megjelölés alatt fordulnak elő, egymáshozi viszonyzatuk és határaik megállapitására nézve egyik helyen igy, másik helyen amúgy történtek kísérletek, hogy azon eszme, a mely kifejeztetni óhajtatott, meg- érthetővé tétessék s kétségtelenül kidom­borodjék. Az átalánosabb meghatározásokból át­mentek a részletesbe s az egyes fogalmakba beleeső értelem alkatrészeinek hosszú fel­sorolásával igyekeztek kimeríteni azokat, vagy pedig teljesen letettek a fogalmak meghatározásáról és a tudománynak en­gedték át azt. A tudomány pedig foly­tonos küzdelemben állott és áll mai nap is a bünrészességet alkotó egyes működések fogalmi definitiója tekintetében s nem tu­dott még oly megállapodásra jutni, a mely a kritika által nem hiányosnak jelentetett volna ki. A »felbujtó«,a »tettes«,a »bűnsegéd« még mind meg annyi oly fogalmat képez­nek , a melyek meghatározása és vissza­adása tekintetében eltérés uralkodik úgy a tudomány, mint a törvényhozások termei­ben, s véleménykülönbség létezik azok mi módon lehető legszabatosabb megállapitá­sára nézve. Az ezen század első felében alkotott büntető törvénykönyvek, hogy az emlitett fogalmak egész lényegét kimerít­sék, inkább részletezve igyekeztek az abban értett működést feltüntetni, s igy hogy egyebet ne említsek, a felbujtó működése tekintetében majd minden kigondolható módot felsoroltak, a mely által a felbujtás történhetett. Ezt tették a badeni, a szász, a hesseni, a thüringiai, a braunschweigi, a hamburgi törvénytudósok; mig a porosz sem a tettes sem a bűntársak definitióját nem adta, hanem azt a tudománynak en­gedte át. Az újabb büntetőtörvényhozások, mi­után a tapasztalat bebizonyította azt, hogy a részletezések üdvös eredményre nem ve­zettek s az általuk ki nem merített fogalom meghatározása tekintetében bizonyosság még sem éretett el, mindinkább el-elhagy- ják a részletezéseket s az egyes fogalmak megállapításánál átalánosabb kifejezéseket használnak, s definitiót csakis ott adnak, a hol az szükséges és lehetséges. A németországi büntető tköny v a bün­részesség tekintetében igyekezett lehető­leg átalános és rövid meghatározásokat adni, — azonban nem volt képes mégis mindazt elmellőzni, a mi még elmellőz­hető lett volna, előbbi gyakorlata és a tör­vény alkotásánál forrásul és anyagul szol­gáló particulars bűnt. tkönyvek rendelke­zései folytán. A Glaser-féle osztrák btk. javaslat már tovább ment s elhagyta a felbujtó definálásánál a módok felsorolását, a melyet a német fenntartott azon indok­ból, hogy »Die Rücksicht darauf, dass die in dem preussischen Strafgesetzbuche ent­haltene Exemplification der Mittel, durch welche eine Anstiftung bewirkt werden kann, in der Praxis sich im Allgemeinen gut bewährt hat, wie ferner der Umstand, dass in anderen Gesetzbüchern gleiche Exemp 1 ificati onen sich vor fin den, waren für den Entwurf be­stimmend, diese Exemplification beizube­halten.« De a segéd definiálásánál némileg ragaszkodott a német büntetőtkönyvhez és szintén módokat is említ fel,a melyek mellett az eszközölhető t. i. »tettés tanács« folytán. A magyar javaslat legtávolabb ment s leginkább megközelítette a törvényhozá­sok által ma már helyesnek elismert azon czélt, hogy a részesek működésének meg­határozásánál csakis elvek mondandók ki, s a definitiókba csupán annyi vétessék fel, a mennyi elkerülhetetlenül szükséges. A gyakorlatiasság ezen követelményé­nek megfelelőleg a javaslat mindenekelőtt mellőzte a »tettes« fogalmi meghatározá­sát, még pedig azért, mivel, a mint az az indokokban is foglaltatik, az minden egyes bűncselekmény meghatározásánál a tör­vénykönyvben tüzetesen megvan mondva, mi kívántatik annak végrehajtásához, te­hát miben rejlik a tettesség. Meghatározza azonban a »tettesek«, vagyis a »több tettes« fogalmát és ezt a 68-ik §-bankövetkezőleg adja vissza: »Tet­teseknek tekintendők mindazok, kik a bűn­tettet vagy vétséget együtt követték el.» Ezen meghatározás az első tekintetre úgy látszik, mintha hiányos volna, s hogy oly kijelentést is foglalna magában, a mely a segédek működését is a tettesség körébe vonná. Hiányzik ugyanis abból ezen szó »szándék«, vagyis annak a constructióba ily módoni felvétele »szándékosan együtt követték el.« Hogy miért hagyatott ki ezen szó »szándékosan«, arra nézve az indokok megfelelnek, igy tehát legyen szabad ne­kem egyedül azon ellenvetésekre reflectál- nom, a mely a fenti definitió tágassága tekintetében felmerültek, — miután én tel­jesen jónak és helyesnek tartom a 68-ik §. kijelentését. Ezen szakasz ellen felhozatott Dr. Schnierer Aladár egyetemi tanár részéről, hogy az egyedül a cselekményeket veszi tekintetbe és igy a küljelenségekre van fektetve a tettesség meghatározása; az aka­ratelhatározásra, a cselekmény czélbavéte- lét a feltüntető lelki megállapodásra azon­ban semmi súly sincs helyezve és igy a segéd is tettesnek vétethetnék, vagy leg­alább bizonytalanság származhatnék ab­ból. Ezen felfogásnak azonban nincs jogo­sultsága s egyátalában nem vonható le az a 68-iki szakasz kijelentéséből. A most em­litett szakasz ugyanis mindazokra nézve, a kik tetteseknek fognak tekintetni, azt kí­vánja meg, hogy ők együtt követték el legyen a bűncselekményt, kö­zös tettöknek a kifolyása legyen azon ered­mény, a mely a bűncselekményt adja. A közösség azonban, a mely az eredményt előidézett cselekményre, vagyis a bűncse­lekményt képező tényálladék végrehajtá­sára vonatkozik, azon cselekmény végre­hajtási akaratát is magában foglalja, az egyes tettesek részéről a szándékosságot, mindánnyiak akarategyességét is feltéte­lezi, mivel az akarat hiánya nélkül a közös czél felé törekvés és valaminek szándékos együttes elkövetése nem képzelhető. A tettes fogalmában mindenkor valaminek az akarata foglaltatik, a mely akarat a bűntetteknél magára a bűntettre kell hogy vonatkozzék. Ezen lényeges kellék fennáll

Next

/
Thumbnails
Contents