Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 29. szám

ba is, mint fele részben Péntek Teréz hagyatékához tartozók vétettek fel.

Midőn tehát felperesek keresetüket az imént hivatott okiratokra alapították, és azok tartalma szerint az örökséget megitéltetni kérték, önként következik, hogy figyelemmel a kereseti kérelemre felpereseknek a kérdéses ingatlanokból többet megítélni nem lehetett, mint a mennyi a kereset alapjául vett okiratokban mint néhai Péntek Teréz illetősége kijelelve foglaltatik és nem lehetett azon ingatlanságokat felpereseknek az okon sem egészen megítélni, mintha azokat maga alperes is felpereseknek egészen kibocsátani a per során késznek nyilatkozott volna, mert beismerte ugyan alperes átalánosságban felpereseknek ahozi jogát, de nem jelentette ki kölönösen azt, hogy egészen felpereseket illetik, beismerése tehát csak úgy értelmezhető, hogy az, egyedül azon felerészre vonatkozott, mely az itt kérdésben levő ingatlanokból Péntek Terézt megillette.

Ezekhez képest a tornai 5-ik számú telek- jegyzőkönyvben 4., 5, 6. sorszámok alatt foglalt ingatlanokra nézve az alsobirósági Ítéleteket megváltoztatni, a leltározási költségek viselésére a peres feleket kötelezni és a másodbirósági ítéletet, nem felebbezett részében érintetlenül hagyni kelletett.

A prts 592-ik szakasza s a hagyományosok és hitelezők érdeke.

Számtalan a panasz a hitelezők és hagyományosok részéről, a midőn őket a bíróságok a hagyatéki gondnok vagy végrendeleti végrehajtás ellen intézett követeléseikkel, a prndts 592-ik szakaszára hivatkozva, az örökösök ellen intézendő keresetre utasítják.

Sérelmes ezen intézkedés kivált ott, hol a hagyományosnak hagyománya kétségbevonva nincs és a hagyatéknak gondnoka van, vagy a hagyaték fölött a végrendelkezőnek végrendeleti végrehajtóját ismerjük, ellenben az örökösök ismeretlenek.

Sérelmes ez intézkedés azért is, mert ellenkezésben áll régi törvényeinkkel, különösen az 1647. 126. t. czikkel, mely világosan rendeli, hogy •a hagyományos hagyományát tetszése szerint vagy az örökösök, — vagy, ha végrendeleti végrehajtó (esetleg hagyatéki gondnok) van, ez ellen intézheti. Számtalan döntvények is vannak ez értelemben hozva, melyek megerősítik nevezett régi törvényt.

Legfeltűnőbb példáját vették néhai Marczi- bányi Antal hagyományosai, a tisztek és szolgák, — kiket a végrendeleti végrehajtó nem kellőleg elégítvén ki, ellene a pesti kir. törvényszéknél pert indítottak és az 28495/1874 számú Ítéletével őket elmozdítván, 200 frt perköltségben marasztalta. Az indokolás következőkben történt: »alperesként beidézett végrendeleti végrehajtó a hagyatéki tömeget) melyből felperesek igényei kielégitendők volnának, képviselni, végrehajtói tiszte szerint, hivatva s feljogosítva nincs, s a kereset e szerint ő ellene, kire nézve nincs igazolva, hogy a hagyományok teljesítésére hivatott örökösöket képviselhesse, meg nem indíttathatott; miért is felperesekét keresetükkel, hibás idézés folytán, elmozdítani ■és mint pervesztes feleket a prndtrts 25. §-a értelmében a költségek megtérítésére szorítani kellett.«

Ezen ítéletet a hagyományosok a kir. táblához felebbezték, hol 26855 számú Ítélettel felperesek keresetükkel lett elutasításuk a prndts 592. §. értelmében helybenhagyatott, a perköltségek azonban a per körülményeinél fogva kölcsönösen megszüntettettek.

Ezen ítéletet újból felebbezték a hagyományosok s a legf. itélőszék 837 0. számú Ítéletével kir. tábla ítéletét hagyta helyben, mert, indokolása szerint a végrendeletben azon örökösök, kik a hagyományosokat kielégíteni tartoznak, megnevez- vék és úgy az ezek képviseletére nem jogosított végrendeleti végrehajtó ellen a per nem érvényesíthető.

Az uj per most függőben van, mert a vég- rendeleti örökösök nagyobb része ismeretlen tar- tózkodásu, s többen tehermentesen kapják részeiket, de a hagyományosok kielégitésére végren- deletileg egészen külön alap is van kijelölve és

minden a végrendeleti végrehajtó közbenjárásával egyenlittetik ki.

Ily körülmények között, kivált midőn szegény cselédek garasairól van szó, fájdalmas az ily intézkedés, mely a kérdést megoldani nem tudja, hanem azt benyolitva tartja. Mily ellenkezőleg és méltányosan intézkednek más európai codexek, igy maga az oszt. polg. trvnykönyv is, mely a kisebb hagyományt azonnal, a nagyobbat pedig egy év alatt kiadatni rendeli és, hogy az illetők hagyományaikhoz juthassanak, nem kívánja az örökösök puhatolását, hanem curator ad aetumot rendel, kivel a per letárgyaltatik s a kétségbe nem vont hagyomány kiadatni rendeltetik.

Mily sok aggodalmat és személyeskedést szül ezen 592-ik szakasz a felek — s a bírák irányában, ezt röpiratokkal is igazolni tudjuk.

Hasonló az eset a szegény hitelezőnél, ki ha egyik v. másik hagyaték ellen fordulni kénytelen és az ismeretlen tartózkodásu örökösök, vagy azoknak hiányában a hagyományosok ki nem elégítik s ő a hagyatéki gondnokot vagy végrendeleti végrehajtót támadja meg, szintén elmozdittatilc keresetével és várhat, mig végre követelése sokszor kijátszva lesz.

Hibás álláspont ez, s a példák oly számosak, oly kirívók, hogy a törvényhozásnak nemcsak arról kell gondoskodnia, hogy a végrendelkezés szabályait megállapítsa, hanem arról is, hogy a hagyaték ellen irányzandó követelések kielégitésé- a hivatkozott 592-ik szakaszt a kor kívánalmaihoz képest módosítsa, avagy az 1647. 126. törv czik- ket, mely előnyösebben rendelkezik, teljes érvényébe világosan visszaálitsa és hol végrendelet van, a végrendeleti végrehajtót, a hol pedig hagyatéki gondnok van, ezt perbeidézhetőnek mondja ki a kétségbe nem vonható hagyományok és adósságok tárgyában.

Ezen 592-ik szakasz kijátszására vajmi sok irányban működnek azok, kik hagyományosokat hagyományaik — vagy azoknak kamataitól megfosztani törekszenek.

Hasonló az eset a hitelezőknél, kiket fondorlatos uton-módon nemcsak a tőkékhez, de hosszab időre kamataikhoz is juthatni akadályoznak.

így áll legközelebb özv. Gosztonyi Antalné hagyatéka, hol az örökösök, mig e hagyaték rendezve nincs, ismeretleneknek mutatkoznak és zárgondnokot állítottak fel, ki ellen éppen nincsen kereseti joguk a hitelezőknek s hagyományosoknak. Nevezetes azonban itt egy hitelező fellépese, kinek ügyében a semmitőszék a keresetet visszaadatni — és tekintettel arra, hogy ő a zárgondnokot hagyatéki gondnoknak vélte, azt kiigazittatni s újból tárgyaltatni rendelte, — miből következik, hogy e hagyatéki gondnok jogosan idézhető.

Ezen kérdés megoldása fontos és a szakértők figyelmét kiválóan felhívom arra, hogy a legközelebbi jogászgyülés vagy maga a törvényhozás elé, ezen esetekből okulva, oly indít vány nyal lépjenek, mely az 592-dik szakaszt kellőleg módosítsa s a hagyományosok, úgy hitelezők érdekét megóvja. Réső-Ensel Sándor.

Elvi határozatok

az ügy véd rendtar tás tárgyában.

A magyar kir. Curia mint legfőbb itélőszék a legutóbbi időben az ügyvédi kamaráknak némely felebbezett határozatait felülvizsgálván, többrendbeli elvi határozatokat hozott, melyeket — miután az elbírálás alá vont esetek önmagukban nem elég érdekesek, hogy azok a »Döntvények gyűjteményében« egész terjedelmükben közöltessenek — e helyütt vázolni el nem mulaszthatunk.

I. Az 1874. 34. tcz. 2. 3. és 10. §§-ira vonatkozó határozatok.

1. Községi jegyző az ügyvédi lajstromba fel nem vehető, mert a községi jegyzőség azon közalkalmaztatások közzé tartozik, melyek a ügyvédség gyakorlatával összeférhetlenek. (3243. sz. 1875. május 3.)

2. Lelkész az ügyvédi lajstromba fel nem vehető, mert egyházi és lelkészi hivatal azon közal- kalmaztatások közzé tartozik, melyek az ügyvédség gyakorlatával összeférhetlenek. (3583. sz. 1875. május 3.)

— 229 —

3. Az ügyvédi lajstromba való felvétel megta-' gadandó, habár a bünvizsgálatot elrendelő bírói határozat jogerőre még nem emelkedett, mert e határozat joghatályát az ellene beadott felebbezés fel nem függeszti; önként értetik azonban, hogy a vizsgálat jogérvényes megszüntetése esetében, felebbező ügyvéd felvétele iránt újabban kérvényezhet. (3709. sz. 1875. május 10.)

4. A folyamatban lévő bünvizsgálat alapján csak akkor tagadható meg a felvétel az ügyvédi lajsti’omba, ha a vizsgálat alakszerű bírói határozattal lett elrendelve, mert ily határozat hiányában az illető ügyvédek, az ügyvédrendtartás 3. §-a értelmében vizsgálat alatt állóknak nem tekinthetők. (4158. sz. 1875. május 19., 4799. sz. 1875. május 31., és 5409. sz. 1875. junius 22.)

E helyütt kiemelendő, hogy a lajstromba fel~ vétel ellen úgy a kamara ügyészének, mint a kir. ügyésznek felebbezései a magy. kir. Curia legfőbb itélöszéke által elfogadtatnak és érdemleges elbírálás alá vétetnek, bár az ügyvédrendtartás 7. §. sem a kamara ügyészének, sem a kir. ügyésznek feleb- bezési jogot nem adott ; a mennyiben az idézett §. második bekezdése csak: megtagadó határozat ellen, ha a felvétel nem az ügyvédi oklevél hiánya miatt, hanem más okból tagadtatott meg, enged meg felebbvitelt, —ugyanezen §. végkikezdése pedig rendeli: ha az ügyvédek lajstromába felvett ellen később merülnek fel oly adatok, a melyek felvételét kizárták volna, a kizárás csak rendes fegyelmi eljárás utján mondható ki.

5. Városi tanácsos az ügyvédi lajstromba fel nem vehető, mert oly községi hivatalt visel, mely az" ügyvédség gyakorlatával összeférhetlen. (4153. sz. 1875. május 19.)

6. Az ügyvédi lajstromba fel nem vehető azon ügyvéd, ki ellen, csalás miatt végtárgyalás rendeltetett, mert az ily ügyvéd az ügyvédi rendtartás 3. §-a értelmében a 65. §-ban említett haszonlesésből eredő bűntett miatt vizsgálat alatt állónak tekintendő, bár a felhozott elsőbirósági végzés ellen felebbezéssel élt s ezen végzés irányában ez okból még jogérvényessé nem vált. (4463. sz. 1875. május 24.)

7. Kir. végrehajtó az ügyvédi lajstromba fel nem vehető, mert bírói végrehajtó minőségben való közalkalmazás az ügyvédség gyakorlatával összeférlietlen. (4396. sz. 1875. május 24.)

8. Kir. biró az ügyvédi lajstromba fel nem vehető, mert bármely bírói hivatal az ügyvédség gyakorlatával összeférhetlen. (4681. sz. 1875. május 31.)

9. Megyei levéltárnok az ügyvédi lajstromba fel nem vehető, mert oly községi hivatalt visel, mely az ügyvédség gyakorlatával összeférhetlen. (4703. sz. 1875. május 31.)

10. Polgármester az ügyvédi lajstromba fel nem vehető, mert a polgármesteri tisztség oly községi hivatal, mely az ügyvédség gyakorlatával összeférhetlen. (4731. sz. 1875. május 31.)

11. Arvaszéki ülnök az ügyvédi lajstromba fel nem vehető, mert oly községi hivatalt visel, mely az ügyvédség gyakorlatával összeférhetlen. (4732. sz. 1875. május 31.)

12. Oly ügyvédnek, ki segédkorában zsarolás, tehát haszonlesésből eredő bűntett miatt jogérvényesen elítéltetett, a lajstromba való felvétele megtagadandó. (4735. sz. 1875. máj. 31.)

13. A köz- és váltóügyvédek közötti különbség megszűnvén, oly ügyvédtől ki csak közügyvédi oklevelet mutat fel, a lajstromba felvétel meg nem tagadható, mert az ügyvédi rendtartás 2., 7. és 109. §§. értelmében csak egy ügyvédi lajstrom vezetendő, melybe minden ügyvéd, ki közügyvédi oklevelét felmutatja és a 3. §. határozata alá nem esik, felveendő. (4606. sz. 1875. május 31.)

14. A kamarának a lajstromba felvételt azon okból megtagadó határozata, mert a folyamatban volt bünvizsgálatot beszüntető bírói határozat jogerőre emelkedése a jelentkező által nem igazoltatott, feloldandó, mert a kamara az ily büntető határozatnak jogerőre emelkedéséről hivatalos utóm köteles tudomást szerezni. (5618. sz. 1875. julius 2.f

II. Az 1874. 34. t. ez. ő. és 11. §§-aira vonatkozó- határozatok :

15. Városi főjegyző az ügyvédjelöltek lajstromába fel nem vehető, mert az ügyvédi rendtartás 5. §. szerint a joggyakorlat más közalkalmaz-