Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 1. szám - Az értékpapírok. 1. [r.]

tartozik a vizsgáló-bizottság elnökének nyugta mellett lefizetni. 23. §. Azon közügyvéd, ki a közügyvédi jogosultságot az 1874. évi XXXIV. t. cz. jogerőre emelkedése előtt nyerte el, és ki az 1869-ik évi IV. t. cz. 7 §-ának I-ső pontja szerint a birói hivatalra szükséges képesítés megszerzése czéljából váltó-ügyvédi vizsgát kiván tenci: ezt az 1. §-ban emiitett vizsgálóbizottságok előtt a következő szabályok szerint teheti: 1. A viszgára bocsátásért a kérvényt a közügyvédi oklevéllel felszerelve, és a vizsgáló-bizottság megnevezésemellett, azon kamaránál nyújtja be, a melynél az ügyvédek lajstromába felvétetett (id. t. cz. 109. §.) Egyéb esetekben jelen szabályrendelet 3. §-a az irányadó. 2. A kérvény továbbítása és elintézése a 4. és 5. §§. szerint történik. 3. Ezen vizsga, melynek tárgyait az anyagi és alaki váltó- s kereskedelmi jog képezi, Írásbeli és szóbeli, s két egymásután következő napra terjed. 4. Ezen vizsga letételére és a vizsgálóbizottság eljárására nézve a 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 20. és 21 §§. azon eltérésekkel alkalmazandók, hogy a szóbeli vizsga a második napon egy óráig tart, hogy a képesítettnek tatált nem tesz esküt, s hogy váltóügyvédi oklevél következő alakban ál/ittatik ki: „0 Felsége a király nevében. Budapesti és Marosvásárhelyi ügyvédvizsgáló bizottság bizonyságot tesz arról, hogy N. N: közügy véd a királyi igazságügyminiszter által 1874. évi deczember hó 31-én kiadott szabályrendelet utasítása szerint a váltóügyvédi vizsgát sikerrel kiállotta. A budapesten vagy marosvásárhelytt .... év hó napján." 5. Ezen vizsgáért az oklevélre illesztendő bélyegjegy költségén felül 10 frt díj fizetendő. 6. Ezen vizsga ismétlése csak egy Ízben engedtetik meg. 24. §. Ha a bizottság képesítettnek nem találja a jelöltet, annak felszerelt kérvényét (jelen szabályrendelet 5. §.) ezen határozatával hátiratolva adja vissza. A vizsga ismétlése esetében a fennebbi §§. utasításai tartandók meg. 25. §. A képesítettnek nem talált jelöltekről mindenik vizsgáló bizottság betűrendes nyilvántartási jegyzéket tartozik vezetni, miért is a képesítettnek nem talált jelöltek neveit a vizsgáló bizottságok egymással közölni kötelesek. Budapesten, 1874. évi deczember hó 31-én. Dr. Pauler Tivadar, s. k. Belföldi jogesetek. Izraelita házastársak között lefolyó válóperekben házasságvédő alkalmazása nem szükséges. (M. B.) Weiner Salamonnak Fuchs Netti elleni válóperében a sátorallya-újhelyi királyi törvényszék 1873. évi október 6-án 7273. szám alatt következő Ítéletet hozott: Felperes jelen keresetével elutasittatik s ebből folyólag a Weiner Salamon és neje, Fuchs Netti izraelita vallású házastársak között B.Keresztúron 1864. évi deczember havában létrejött házassági frigy, továbbra is épségben hagyatik, s egyszersmind felperes, Csuka Ödön kirendelt házasságvédő ügyréd részére 10 frt. munkadíjban 15 nap alatti, különbem végrehajtás terhe mellett történendő megfizetésében elmarasztaltatik. Felperesi ügyvéd munkadija s bélyegkiadásai saját fele irányában 46 frt. 28 krban megállapíttatik. Indokok. Felperes jelen házassági válókeresetét engesztelhetlen gyűlölség alapján kezdte, mely gyűlölség indokául azt adja elő, hogy neje testi hibákkal telt, hogy házsártos, veszekedő természetű, hogy őt tettleg bántalmazta, végül, hogy egy ízben életveszélyesen megtámadta, minthogy azonban felperesnek saját beismerése szerint, a házasság megkötése előtt tudomása volt neje természeti és testi hibáiról, azon állításai pedig, hogy neje őt tettleg bántalmazta s egy ízben életveszélyesen megtámadta, alperes határozott tagadásával szemben, az e tekintetben kihallgatott tanúk vallomásaival igazolva nincsenek, s így az engesztelhetlen gyülölségnek törvény szerint elfogadó alapja nem létezik, eként jelen esetnél a zsidó házasságok elválasztása s felbontása tárgyában 1863-ik évi november 2-án 15940. szám alatt kibocsátott udvari rendelet 21-ik §-ában a végelválasztás alapjául kimondott esetek egyike sem íorog fenn, miért is felperest alaptalan keresetével annyival is inkább elutasítani kellett, mert a a házasság felbontását alperes ugy a rabbi mint a törvényszék előtti egyeztetés alkalmával határozottan ellenezte s mert az ezen házassági frigyből született kiskorú fiú-gyermek érdeke s jövője a házasság fenntartását követeli. Felperes pervesztes fél lévén, a házasságvédő munkadijában a p. t. r. 251-ik §-a alapján volt elmarasztalandó. Felperesi ügyvéd felszámított munkadiját saját fele irányában a p. t r. 252-ik §-a értelmében kellett megállapítania. A pesti királyi itélő-tábla pedig felperes felebbezése folytán 1874-ik évi márczius 23-án 8509. szám alatt következőleg ítélt: Az eljáró királyi törvényszéknek ítélete megváltoztatik és az izraelita vallású peres felek között 1864. évben Bodrog-Keresztúron létrejött házassági kötelék, végképen feloldatik, illetőleg alperesnő a férje által kiállítandó válólevélnek jelen ítélet jogerőre emelkedése után 3 napok alatt az illető rabbi előtti elfogadására köteleztetik, azzal: hogy el nem fogadás esetén a végelválasztást a jelen ítélet fogja igazolni ; a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek, a házasságvédő részére megitélt 10 frt. díjnak megfizetésében peresfelek együttesen marasztaltatnak el. A felperesi ügyvéd dijának megállapítása érintetlen hagyatván. Végre peres felek a házasságból származott gyermeknek, melyikük által leendő tartása és nevelése, úgy netalán lehető vagyonbeli igényekre nézve is, külön perre utasíttatnak, addig is alperes édes anyja a gyermeknek ápolására és tartására kötelezve leend. Indokok. Mert a felperes által keresete kitételeinek igazolásául felhívott három tanú igazolá azt, hogy peres felek folytonos viszálkodásban éltek, és hogy alperes férje irányában gorombán viselte magát, sőt egyik tanú Hoffmann vallomása szerint alperes férjét egy kapával főbe vágni is akarta, minek szomorú kö vétkezésétől a férj csak elugrás által menekült; továbbá felperes a neje irányábani gyűlöletét ugy a rabbi, mint a bíróság előtt is folytonosan kijelentvén, határozottan válni kívánt, ily körülmények közt pedig arra, hogy peresfelek közt a békés házasélet helyre áljon reménység sem lehet, minél fogva az 1863. évben kibocsátott udvari rendelvény 22-ik és 20-ik pontja értelmében peres felek közt a végképeni elválasztást kimondani, illetve alperest a válólevél átvételére kötelezni kellett. A perköltségek a perbeli körülményeknél fogva voltak kölcsönösen megszüntetendők. A házasságvédő dija azért volt mindkét fél ellen megítélendő, mert felperes kívánta az elválást alperes pedig arra okot szolgáltatott. A felperesi ügyvéd dijának megállapítása mint nem felebbezett rósz, érintetlenül volt hagyandó. Végre a gyermek és netalán fennforgó vagyon kérdésre nézve, mivel egyezség létre nem jött, peres felek az idézett udvari rendelvény 21-ik pontja értelmében voltak külön perre utasitandók. A gyermeknek addigi eltartása, illetőleg az anyánáli hagyatása iránt ugyanazon rendelvény értelmében volt az intézkedés megteendő. Ezen másodbirósági ítélet ellen házas- i ságvédő részéről beadott felebbezés folytán a í magyar királyi Curia mint legfőbb ítélőszék j 1874. évi szeptember 16-án 7149. szám alatt i következő ítéletet hozott: Az 1863. évi november 2-án kiadott s jelenleg is érvényben levő udvari rendeletben, a zsidó házassági válóperekben házasságvédő alkalmazása szükségkép nemis kívántatván; de különben is jelen válóperben a felmutatott kézbesítési ív tanúsága szerint, a tanúvallomások feletti észrevételek megtételére, a házasságvédő is vég'esileg megidéztetvén, de meg nem jelenvén, a házasságvédő alaptalan semmiségi panaszának elvetésével, a pesti királyi itélő" táblának idézett keletű és számű Ítélete felhozott indokainál fogva annál is inkább helyben hagyatik, mert alperes az által, hogy a másodbirósági elválasztó ítélet ellen felebbezéssel nem élt, részéről is abbani megnyugvását tüntette ki. Illetőségi kérdés. (M. B.) Tettleges bántalmazással vádolt Mácsai János elleni fenyítő ügyben az orosházi királyi járásbíróság 1874. évi april hó 26-án 232. szám alatt következő ítéletet hozott: Vádlott Mácsai János a lótakomlósi szegénypénzalapra fizetendő 15 frtnyi pénzbirságra, behajthatlanság esetében 3 napi fogságra ítéltetik és 4 frt 50 kr. vizsgálati költségek megtérítésében marasztaltatik. Indokok. Hogy a tettleges bántalmazás kezdeményezője a felek közül melyik volt? tanuk hiányában s a feleknek egyik a másikra utalásával felállítható nem lévén, azt azonban mindkét fél beismervén, miként egymást kölcsönösen bántalmazták, ezen ága az emeit panasznak bíróilag kiegyenlítettnek volt veendő, de a mennyiben a vádlott Mácsai János beismeri, hogy a háza előtt elmenő panaszoshoz ezen szavakat: „de derék tanító ez a Gál, nem is köszön" intézte, mely szóvali megtámadása által nyilvános mocskolódás kihágásában bűnösnek mondatván ki, 15 frt. pénzbirságban marasztalandónak, behajthatlanság esetében 3 napi fogsággal megfenyitendőnek találtatott, valamint 4 frt 50 kr. vizsgálati költség megtérítésére kellett ítélni. Panaszló és vádlottnak felebbezése folytán a pesti királyi itélő tábla 1874. évi június hó 10-én 10669. szám alatt következő i t é letet hozott: A szóbeli bántalmazók honi törvényeink szerint nem a bűnvádi, hanem a polgári per utján lévén megtámandók, az eljáró királyi járásbíróság ítéletének a szóbeli bántalmazásra vonatkozó része illetékességi szempontból ezennel megsemmisíttetik, a panaszlónak ez iránybani keresetének ervényesithetésc végett a polgári perút fennhagyatik, a nehezeit ítéletnek a tettleges bántalmazásra vonatkozó része pedig indokaiból helybenhagyatik. Ezen ítélet ellen panaszos Gál Dániel felebbezésével élvén, a magyar királyi Curia mint legfőbb ítélőszék 1874. évi september hó 7-én 5006. szám alatt következő végzést hozott: Az egymásból kifolyó kétféle bántalmazást czélszerüen egymástól elválasztani nem lehetvén, s ennélfogva az első biróság az egész ügyben illetékesen járván el, a pesti királyi itélő tábla ítéletének azon része, mely illetékességi szempontból az első biróság ítéletét, a szóbeli bántalmazásra vonatkozólag megsemmisíti, feloldatik, és a pesti királyi itélő tábla ezen bűnügynek együttes ellátására utasittatik. Kimozditás a haszonbérletből. (M. B.) Glancz Dávidnak Révay Jós elleni egy darab 5 vékás földnek, haszonbér használatába v iszahelyezése iránti perében az unghvári királyi járásbíróság 1874. évi april 10-én 4152. szám alatt következő ítéletet hozott: A felperesi kereset megállapítása után, felperes az alperes által megháborított szántóföldeknek használatába viszahelyeztetik, egyúttal tartozik alperes Révay Jósef radvánczi lakos Glancz Dávid unghvári lakos felperesnek 18 frt. perköltséget s két forint tanú- dijat 8 nap alatt, végrehajtás terhe melleit kifizetni, illetőleg használatába adni.