Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875 / 28. szám
elővizsgálat rendszerének megváltoztatását elvből perrhorrescálták. Némelyek a bírói szabadságot látták az indítvány által veszélyeztetve, mások ismét a reform radicalis voltát hangsúlyozták, majd ismét mások a felebbezés kérdésében hozandó határozattól tették függővé szavazatukat. Némelyek elismerték, hogy az indítvány a professionalis bűntettesek ellen intézett komoly támadást foglal magában, de hogy az sikerrel megtörténhessék, arra szükséges volna a rendőrség jobb szervezete. Azon ellenvetésre, miszerint az indítványozott reformok aztán további reformokat fognának szükségessé tenni, fölhozatott, hogy az ajánlott reform tetemes megtakarítást hozna magával a bírói szervezetben és hogy ettől eltekintve is a jobb rendőrség végeredményben önmaga kifizeti magát. Maguk az indítványozók úgy látszik igen jól tudták, hogy reformtörekvéseikkel ez úttal nem fognak a bizottság kebelében keresztül hatolni. Mindazonáltal már az is nagy nyereségnek tartatik. hogy ezen eszmék egy ily illetékes testületben, milyen a német birodalmi gyűlés 28-as bizottsága, alaposan megbeszéltetett. A bizottság valamennyi tagja megegyezett abban, hogy az illető kérdések megpenditése és formulázása nagy köszönetét érdemel és hogy azon ülés, melyet a bizottság e kérdés tárgyalásával töltött, nem mondható elvesztettnek a német bűnvádi eljárás fejlesztésére nézve. Sőt némelyek kivehetni vélték, hogy a szerint, a mint a felebbezés kérdése el fog döntetni, a letárgyalt és 9 szavazat ellenében elvetett indítvány ismét feltámadását ünnepelheti. Azon eszmék tehát, melyeket a német tudós világ nehány év óta oly nagy előszeretettel tárgyal és melyeket a múlt évben a nagyhírű Gneist a »Vier Fragen ' zur deutschen Strafprozessordnung« czimű munkában oly nagy hévvel előtérbe helyezett,*) mint a fenntebbi tárgyalásokból látható, rohamosan terjednek és hódítanak, s talán nem messze az idő, a midőn törvényhozási létesitésök ideje is eljön. *) E munkát múlt évfolyamunkban bőven ismertettük. Vélemény é^ indítvány a magyar jogászgyülés állandó bizottsága által kitűzött következő kérdés felett: Két vagy több biztositó társaság egyesülése esetében feljogositandók-e a megszűnő társaságnál biztosítottak a szerződés felbontására ;ha igen, mit követelhetnek vissza. Ezen kitűzött kérdés megoldása czéljából szükségesnek tartom azon ügylet jogi természetét szabatosan meghatározni, mely a biztositó társaság és a biztosított között létre jön, és melyet biztosítási ügylet névvel jelölünk. A Dr. Apátliy István tanár ur által szerkesztett és egy szakbizottság által alaposan megvizsgált kereskedelmi törvényjavaslatban a biztosítási ügyletet két főcsoportba felosztva találjuk, és pedig kárbiztositás- és életbiztosításba (az utóbbi tágabb értelemben.) A nevezett törvényjavaslat 463. §-a szerint: »Azon ügylet, melynél fogva valaki ellenérték (díj) kikötése mellett arra kötelezi magát hogy bizonyos személynek az ezt valamely meghatározott esemény következtében érő vagyoni hátrányt megtéríti, kárbiztositási ügyletnek tekintetik.« A nevezett törvényjavalat 498. §-ában az életbiztosítás (tágabb értelemben) következőkép határoztalak meg: »Életbiztosításnak azon ügylet tekintetik, mely által valaki ellenérték (dij) kikötése mellett bizonyos összeg kifizetésére kötelezi magát olyké- pen, hogy a fizetési kötelezettség valamely személy élettartamától vagy egészségétől vagy testi épségétől tétetik függővé.« Én ezen definitiökat anyagilag tökéletesen helyeseknek találom, habár tán nem lehetetlen, hogy az egyik vagy a másik kifejezés szabatosabban szerkesztethetnék. Ezen definitiókkal a biztosítási ügylet jogi természete, a biztositó társaság és biztosított között fennálló jogviszony teljesen meg van határozva. A biztosi tó társaság a biztosítottnak hitelezője a még le nem fizetett biztosítási dij tekinte— 219 — I tében, — a biztosított megint hitelezője a I biztositó társaságnak vagy egy meghatározott összeg (az életbiztosításnál) vagy egy őt érő vagyoni hátrány erejéig (aházbiztosításnál), mindkét esetben egy előre meghatározott esemény beálltától feltételezve. Ha ezen elemezés helyes, akkor a feltett kérdés első része önmagában találja megoldását. Ha azt akarnék állítani, hogy két vagy több biztosító társaság egyesülése esetében a megszűnő társaságnál biztosítottak a szerződés felbontására feljogosítva n i n c s e n e k, az annyit jelentene, mint a hitelezőt kényszeríteni, hogy akarata ellen az előbbi adós helyébe mást fogadjon el, a mi világosan helytelen, miután tökéletes utalványozás afőszemély, t. i. a hitelező beleegyezése nélkül nem is gondolható. Véleményem szerint tehát kétséget alig szenvedhet, hogy a feltett kérdés első részére igennel kell felelni. Nehezebb a kérdés második részének megoldása, t. i. mit követelhetnek vissza a biztosítottak ? Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a biztosítottak a kárbiztositásnál nem ama vagyoni hátrányt és az életbiztosításnál nem ama bizonyos összeget, mely tekintetében a biztosítás történt, követelhetik vissza, — azon egyszerű oknál fogva, mert a fizetés már fogalmilag bizonyos feltételek és ténykörülmények beálltától függ. (A biztosítási dij további fizetése, a vagyoni hátrány, a halál stb. bekövetkezésétől.) Mit követelhetnek tehát a biztosítottak vissza ? Kiindulva a szerződés átalános elméletéből, azon eredményhez juthatnánk, hogy a biztosítottak az életbiztosításnál az egész az egyesülésig általuk befizetett biztosítási dijt (tán még a törvényes kamatokat is) visszakövetelni jogosítva vannak. A szerződés felbomlott, visszafizetendő tehát, a mi befizettetett. A legfőbb itélő- szék valóban is több ilyféle esetben ekként határozott. 1872. 1873. egyénnél °/0 egyénnél % egy hónapig s rövidebb ideig........... 8377 46.8 9140 47.3 egy hónál tovább egész 3 hónapig . . . 4954 27.7 5407 28.2 3 hónál tovább egész 6 hónapig .... 2536 14.2 2718 14., 6 hónál tovább egész 1 évig............... 1363 7.„ 1415 7.s egy évnél tovább . . 6G0 3.? 557 2.9 összesen : Í7890 19238 tehát csak azokra nézve, kiknél a vizsgálati fogság egy évnél is tovább tartott, némi javulás észlelhető, azoknak absolut és viszonylagos száma 1873-ban némileg csökkenvén, de azért még ezen évnek adatai is elég szomorú illustratiója bűnvádi törvénykezésünknek, ez évben is jóval több mint fele része a nyomozási fogságban fetrengett egyéneknek egy hónapnál tovább sőt ’/,0 része félévnél tovább tartatott fogva pusztán vizsgálati eljárás alapján. Karöltve az évi följelentések nagy számával, a per befogattak száma is sajnos összletet tüntet fel egy-egy évben; ugyanis a valamely bűntett miatt 1873-ban perbefogott egyének száma Magyarországon nem kevesebbre mint 48,848-ra rug; ha a társországokban ugyanaz évben bűntett vagy vétség miatt perbefogottak is tekintetbe vétetnek, (átlag egy évben 2300), akkor több mint 51,000-re megy az egy évben a magy. szentkorona területén bűnvádilag perbefogott személyek létállománya, úgyhogy ha felveszszük, hogy daczára az utóbbi idők sanyarú viszonyainak, a magyar területi népesség ugyanazon arányban szaporodott volna, mint normális időben t. i. évi egy százalékkal, és hogy ennélfogva a magyar birodalmi népesség 1873-ban 15.884,000 főből állott volna, mégis már minden 312 lélekre, sőt magában Magyarországban ugyanazon egy százaléknyi népnövekvés fel- tételezése mellett épen már 286 lélekre jönne egy, bűntett miatt vád alá került egyén, holott az annyival népesebb osztrák államban bűntett miatt 1871-ben csak 35,443 személy helyeztetvén vád alá. ott csak 575 lélekre esik egy bűntett miatt bevádlott, tehát Magyarországban aránylag épen még egyszer akkora a perbefogottak számviszonya, mint Ausztriában, sőt ha ott a vétség miatt perbefogottak is hozzászámittatnak, még azokkal együtt a perbevont egyének száma 1871-ben nem többre ment, mint 37,143-ra, vagyis 11,705-el kevesebbre, mint Magyarországban, és igy is csak 550 lakóra jön ott egy vádlott; 1872-ben némileg szaporodott ugyan az ottani vádlottak száma, ez évben 38,422 személy bűntett miatt helyeztetvén vád alá, úgy hogy tekintve azon évi népszámot, minden 540 lakóra jött egy bűntett miatt vád alá vont, de még oda értve az ugyanaz évben vétség miatt bevádolt egyéneket is (1875), a perbefogottak össz.-száma ez évben is tetemesen kisebb, mint a pusztán Magyarországban bűntett miatt perbefogott egyéneké, t. i. 40,297 szemben 48,848-al. Az 1873-ban Magyarországon bűnvádilag perbe fogott 48.848 egyén közül csak 33,837 irányában a bűnvádi tárgyalás ugyanaz évben befejeztetett be, ellenben 15,011 egyén, vagyis aperbefo- gottaknak 30.7 °/„ -ja tovább is vád alá helyezve maradt. A bűnvádi tárgyalás pedig a 33,837 perbe- fogottra nézve, kik irányában az még azon év folyamában befejezve lett, következő eredménynyel végződött: elitéltetett összesen 20,976 vagyis 62.0°/0 bizonyítékok elégtelenségéből felmentetett 5,322 » 15.7 » büntelennek nyilváníttatott 5,664 » 16.7 » ítélet előtt meghalt 591 » 1.7 » a tárgyalás alul szökés által kivonult 258 » 0.8 » más törvényszékhez utasittatott 863 » 2.6 » a bűnvádi tárgyalás beszüntettetek 163 » 0.5 » együtt: 33,837 Első pillanatra szembeszökik a felmentések nagy számaránya; közel egyharmada a perbefogott személyeknek hol bizonyítékok elégtelensége miatt felmentetett, hol büntelennek nyilváníttatott, és e viszony 1873-ban nem csak hogy nem javult szemben az 1872-diki évvel, hanem még rosszabbodott, mert 1872-ben a mindkét kategória szerint felmentettek 30.3 %, 1873-ban pedig 32.4 % -át képezték az összes perbefogottak- nak; ez oly arány viszony, mely jól szervezett törvénykezéssel, felköltött jogérzettel biró cultur- államban alig fordul elő ; e tekintetben is nálunk a múlthoz képest haladás helyett inkább hanyatlás tapasztalható; mert ezelőtt nálunk ezen arány csak 24—38"/o-ot tett, sőt az 1867—71-ki öt évi időköz átlaga szerint a felmentések csak 23.6 %-al szerepelnek; de már ezen arány is elég jelentékeny volt szemben más európai államokkal. így elég csak a porosz birodalom legújabb adataiból felhozni, hogy ott is évről-évre csökken a felmentéseknek amugyis elég mérsékelt számaránya, igy: bűntett miatt vétség miatt bevádoltatott, felmen- bevádoltatott, felmentetett tetett 1872 13,637 1355 9.s »/« 126,473 14,969 11.8°0 1873 13,359 1294 9.7 » 128,699 14,523 11.8 » a bűntetteknél tehát a felmentések aránya az utolsó 5 év folyama alatt fokozatosan úgy keves- bedett, hogy 1873-ban 2.2°/o-al csekélyebb volt, mint 1869-ben és a vétségeknél is, ha nem is oly magas progressióban, de szintén évről-évre akkép szállt alább, hogy ezen arány 1873-ban 1.3 °/0-al kisebb volt, mint 1869-ben. * Kivánánk még több részletet közölni a kiválóan érdekes füzetből, de hely szűke miatt erről ezúttal le kell mondanunk. *
