Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875 / 28. szám
Hogy különben a bünkisérlet büntetésének oly módoni meghatározása, a mint azt a javaslat teszi, másutt nem alkalmaz- tatik, hivatkozom a német b. törv. könyvre és a Glaserféle osztr. b. t. javaslatra. Ezek közül az első a 44-ik §-ban, miután a halállal büntetett bűntények kísérletének mikénti megbüntetéséről intézkedett, igy szól: »In den übrigen Fällen kann die Strafe bis auf ein Viertheil des Mindestbetrages der auf das Verbrechen oder Vergehen angedrohten Freiheits- und Geldstrafe ermäs- sigt werden.« — A Glaserféle osztr. b. javaslat pedig ekként intézkedik : »In den übrigen Fällen beträgt das höchste Mass der zulässigen Strafe drei Viertheile des höcliten Masses der auf die Vollendung gesetzten Strafe und kann bis ein Viertheil des niedersten Masses der auf das vollendete Verbrechen oder Vergehen angedrohte Strafe herabgegangen werden.« Az olasz javaslat szintén meghatározza, mennyire terjedhet a kisérlet büntetése. Minden bűnt. t. könyvekben viszonylagos büntetési tételek vannak felállitva a kifejezett bűncselekményekre nézve, s egyik sem találta mégis szükségesnek, hogy a kísérletnél azok ne alkalmaztassanak, de sőt szigorúan ragaszkodott mindegyik az általuk elfogadott elvhez, — a mely elvet a mi javaslatunk is magáévá tette, minélfogva óhajtandó lenne, hogy annak nyomán javaslatunk is közelebbről meghatározott büntetési tételt állapitana meg a kísérletre nézve. Dr. C s u k á s s y Károly, kir. alügyész. Szemle. A budapesti egyetemről. — A német egyetemek reformjáról. — A német birodalmi tanács tárgyalásai a bűnvádi eljárás javaslata felett. Budapest, jul. 14. (F.) A budapes ti egyetemen — mint az egyetemi Almanachban olvassuk — a lefolyt tanév első felében a joghallgatók száma 1278, második felében 1177 volt. Ezek között volt az első félévben 696 róm. kath., 7 görög kath., 54 görög-keleti, 80 ágostai hitv., 145 lielv. hitv., 2 unitárius, 294 mózses vallásu; nemzetiség tekintetében pedig következőleg oszlottak meg : 1244 magyarországi, 32 horvátországi, 2 a monarchia többi tartományaiból. Az egyetem összes polgárainak száma az első félévben 2566, a második félévben pedig 2351-re ment. Igen érdekes füzet jelent meg a napokban a német egyetemek reformja irán’t. Czime: »Die Deutsche Universitäts-Entwicklung« Szerzője: Jürgen Bona Mayer egyetemi tanár. (Lüderitz : »Deutsche Zeit- und Streitfragen«.) Minthogy az egyetemi reform nem sokára nálunk is szőnyegre kerül, vázoljuk röviden a füzet tartalmát. A két első fejezet azon állítás ellen harczol, miszerint az egyetemek jelenleg nem állnak azon magaslaton, melyet ezelőtt elfoglaltak. A 3. fejezet azon kérdéssel foglalkozik, hogy az egyetemeknek mely hiányait kell megszüntetni, hogy képesekké legyenek magas feladatuknak eleget tenni. A tanrendszer tekintetében szerző a legnagyobb óvatosságot ajánlja a reformálásban; távol kívánja tartani a kormányok beavatkozását, másrészt pedig az egyetemi tanárok egyoldalúságait szintén kikerülni óhájtja. Nevezetesen szerző nem tartja oly nagyon ezéíravezetőnek az újabb időben annyira divatba jött gyakorlati seminariumokat. Rósz alj a. hogy az egyetemi cursus folyamában a hallgatók több vizsgát tartoznak tenni; a köz- művelődés emelésére pedig igen alkalmasnak tartja szerző az úgynevezett publicumok gondos ápolá- l sát. Hatályosan utal arra, hogy az egyes tárgyak után fizetett tanpénz megszüntetése feltétlenül szükséges, a mi azonban nem akadályozná meg, hogy a vagyonosabb hallgatók félévenként bizonyos dijt fizetnének. Megemlíti, hogy az egyetemi tanárok fizetésének egyenlőtlensége szintén egyik kútforrását képezi az egyetemi bajoknak; végül kiemeli, hogy az ideális tanulmányoknak a szak- tudományok melletti nagyobb figyelembe vétele csak akkor lesz lehetséges, ha a tanévek száma megnagyobbittatik. Ezzel kapcsolatban a tanévnek és a szünidőknek czélszerűbb beosztása java- soltatik. Megemlítettük utóbbi számunkban, hogy a német birodalmi gyűlés bizottsága hosszasan tárgyalta a bűnvádi elővizsgálat kérdését. Az e tárgyban tett indítványok annyira érdekesek, hogy nem mulaszthatjuk el azokat ezúttal kissé bővebben vázolni. Indítvány tétetett különösen Marquardsen és Puttkammer által, melynek czélja az volt, hogy a kormányjavaslat rendszere egészen átalakitassék és angol alapra fektettessék. Az ellentét abban állott, hogy a nevezett képviselők a titkos inquisitorikus eljárás helyett, melyet a javaslat a franczia bűnvádi eljárás mintája szerint fenntartott, az angol eljárás alapelveit kívánták létesíteni. E szerint minden vizsgálati cselekvények a vádlott és a védő jelenlétében volnának teljesiten- dők. Az egyik indítványozó ezenkívül jelzé, hogy nemcsak a felek volnának jelen az elővizsgálati tárgyalásokon, hanem a teljes nyilvánosság is be volna hozandó, (mely Angolországban több évtized óta jónak bizonyult;) megszorítás csak annyiban volna megengedendő, hogy a vizsgáló biró egyes esetekben a közönséget kizárhatná, ha ezen intézkedés az elővizsgálat sikeres keresztülvitele érdekében tanácsosnak mutatkoznék. Az ajánlott uj rendszernek egyik további pontja az hogy a vádemelési határozatot ne az egyedül okmányokra utalt bírói collegium, hanem azon vizsgáló biró, ki előtt a terhelő és a mentő tanuk, továbbá az államügyész és a védő nyilatkoztak — hozza. Ezen rendszer ellen, melyet a fentnevezett képviselőkön kívül Gneist és Yölk is védelmeztek, a legkülönbözőbb támadások intézteitek, melyek részint a kérdést elodázni kívánták, részint pedig az pest szintén némi javulás észlelhető, mert 1872-ben az összes följelentéseknek csak 24.« °/„-ja, 1873-ban ellenben azoknak 27.,-%ja bűnvádi tárgyalást eredményezett, mi kétségkívül a nagyobb mérvben kifejtett birósági tevékenységnek egyik szüleménye. Még szomoritóbb a vizsgálati fogságban volt egyének irányában 1873-ban helyt nyert eljárásnak menete: ez évben t. i. bűntettről vádolva 23,487 befogott személy vonatott vizsgálat alá, és azok közül 19,238-nak fogsága az évben véget ért, mig 4249 vagyis 18°/o merő vád alapján tovább fogva maradt, és e tekintetben 1873-ban, szemben a megelőzött évvel, épen nem mutatkozik az eljáró bíróságok részéről valami fokozottabb tevékenység, mert 1872-ben nem egészen 18°/0-ja a vizsgálati fogságban volt egyéneknek azon éven túl letartóztatva maradt (21,767 viszgálati fogságban volt egyén közöl 3877); és azon 19,238 egyén közül is, kiknek fogsága az 1873-ik év folyama alatt véget ért, csak 8390 vonatott büntetés alá (tehát csak 43.6 °j0), ellenben jóval több mint fele része t. i. 10,618egyén vagyis 55.2%,hol a bizonyítékok elégtelensége, hol teljes ártatlanságuk, hol egyéb okoknál fogva elbocsáttatott, 170 vagyis 0., °/0 a fogság alatt meghalt, és 60, vagyis 0.3 °/0 megszökött; e tekintetben megint az 1872-ki évhez képest inkább roszabbodás, mint javulás észlelhető ; igy egymás mellé helyezve, a két év következő eredményt tüntet fel; a vizsgálati fogság véget ért: 1872. 1873. egyénnel % egyénnel o/o elbocsátás folytán 9732 54.< 10.618 55.2 halál » 125 0.7 170 0.9 szökés » 100 0.6 60 0.8 büntetés alá vonással 7932 44.3 8390 43.c Érdekes még megvizsgálni, hogy meddig tartott a vizsgálati fogság azon egyének részéről, kiknek fogsága még ugyanazon évben véget ért, és e tekintetben a két utolsó év adatai közt elég összevágó arányegyenlőség létezik; t. i. tartott a vizsgálati fogság: S á I c I A, Adatok Magyarország bűnvádi statisztikájából. Jeles egyetemi tanárunk Dr. Kőnek Sándor pár hónappal ezelőtt előadást tartott az akadémiában a magyarországi bűnvádi statistika újabb adatairól. Ezen előadás pár nap óta nypma- tásban megjelent az akadémi által kiadott »Értekezések« tárában. A füzet számos nagy érdekű kimutatást tartalmaz, melyek minden okoskodásnál ékesebben demonstrálják bűnvádi igazságszolgáltatásunk sajnálatos állapotát. Nem mulaszthatjuk el az adatok közül a legtanulságasabbakat a helyen kiemelni. A büntettek miatti följelentések száma 1873-ban Magyarországon 67,673 volt, miből 26,901 olyan volt, mely mint elintézetlen az előbbi évből maradt vissza, 40,282 pedig azon év folyamában tétetett. Az összes följelentésekből: °/« vizsgálati eljárás nélkül intéztetett el 2893 4.3 vizsgálati eljárás megindításával 36,279 53.« együtt eliutéztetett 39,172 57., elintézetlenül maradt: 28,511 42.i már magában véve azon körülmény, hogy a följelentéseknek több mint két ötödrészében a vizsgálati eljárás azon év folyamában nem lett befejezve, szomorú észlelet, mely bíróságaink működésének ki nem elégítő volta mellett épen azon a téren tanúskodik, melyen úgy a följelentés által gyanúba vett személyek magánérdeke, mint a veszélyeztetett társadalmi közérdek a lehető leggyorsabb elintézést sürgősen igénylik; és hogy e tekintetben felette sok függ az eljáró bíróságok fokozottabb tevékenységétől, már azon ténykörülményből elég világosan tűnik ki, hogy 1873-ban, szemben a megelőzött 1872. évvel, már némi javulás észlelhető, mert ezen utóbbi évben a följelentések, mikre nézve a vizsgálati eljárás ugyanazon évben nem lett befejezve, az összes följelentések 44.8 % -át képezték, ellenben 1873-ban csak 42.i °/0-ot, tehát 2.7 °/o-nyi javulás állott be, hihetőleg mivel a bírósági szervezet megszilárdulása folytán az eljáró bíróságok részéről intensivebb munkásság fejtetett ki. Leverőbb azonban a bűnvádi följelentések roppant száma, ha a megindított vizsgálatok eredményét veszszük szemügyre; ugyanis elintéztetett 1873-ban vizsgálati eljárás megindításával: más törvényszékhez való áttétel által 3034 a vizsgálat megszüntetése által bűntett hiánya miatt............................................. 8994 a bűntett v. tettes ki nem puhatolhatása miatt.................................................. 5877 bűnvádi tárgyalás megtartása folytán 18,374 együtt: 36,279 tehát 36,279 oly följelentésből, mely vizsgálati eljárást vont maga után, 8994, vagyis a vizsgálat alá vont összes följelentések 24.3 °/o-ja olyannak találtatott, melyben a bűntett tényálladéka teljesen hiányzott és a Themis papjai hiában vétettek igénybe ; továbbá 5877, vagyis 16.2°/0 oly eset volt, melyben a vizsgálat hol a bűntett, hol a tettes ki nem puhatolása miatt eredménytelen maradt; ha ezekhez még azon eseteket számítjuk, midőn a vizsgálat vagy más törvényszékhez áttétetett, vagy más vizsgálatba beleolvasztatott (3034 eset vagy 8.3 %), akkor majd felerésze a megvizsgált följelentéseknek, t. i. 17,905 följelentés (vagyis 49.3 °/0) nem vezetett bűnvádi tárgyalásra, 18,374 pedig (vagy a megejtett vizsgálatoknak 50.7 °/0-ja) bűnvádi tárgyalás indításával végződött. Ez mindenesetre szomorú illustratiója az egyrészt nálunk szaporábban, mint másutt előforduló följelentéseknek, másrészt bíróságaink erély- telenebb eljárásának, mert hogy a kivívott eredmény a bíróságok nagyobb-kisebb erélyétől függ, már azon körülményből világlik ki, hogy 1873-ban, midőn az újabb szervezetű bíróságok már másod- j évben működtek, a megelőzött 1872-iki évhez ké- 218 —
