Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 26. szám - Vélemény és indítvány Dr. Ziskay Antal pannonhalmi főapátsági főügyész úrtól a VI. magyar jogászgyülés állandó bizottsága által feltett következő kérdésre: »Javasolható-e, hogy a váltó- és kereskedelmi ügyek feletti bíráskodás szakbiróságokra ruháztassék; ha igen: minő alakban és minő berendezéssel.« (Folytatás és vége.)

204

nem fogadtathatnak el alkalmásbirákul, egyébiránt minden egyes kereskedő rendszerint csak saját üzlete ágát és legfelebb ennek szokásait ismervén, ezen szükkörü ismeretöknél fogva még az állandó szakértői szerepre sem ajánlathatván; tekintve hogy a kereskedők bíráskodása által a jogelveknek következetes és egyforma alkatmazása, az igazságszolgáltatás egysége, valamint a jogbiztonság még akkor is felette veszélyeztetik, ha csak nagyobb kereskedelmi városokban külön szakbi- róságok szerveztetnének, a mi egyébként a városi kereskedők kiváltságolását a vidékiek felett maga után vonná; tekintve hogy a szakbiróságok mellett még az eljárás gyorsaságának kiemelése sem fogadtatbatik el alapos érvül; tekintve, hogy legjelentékenyebb kereskedelmi államokban a szakbiróságok részint telj esen ismeretlenek, részint pedig mint szükségtelenek és czélszerütlenek vagy már meg lettek szüntetve, vagy pedig mielőbbi megszüntetésük sürgősen javasoltatik; tekintve, hogy a rendes bíróságok a kereskedelmi ügyekben is képes, sőt az úgynevezett szakértői egyéneknél alkalmasabb bíráknak bizonyultak s hogy a kereskedelmi jog fejlődésének megakasztásától a rendes bíróságok eljárása mellett komolyan nem tarthatni, kivált ha a kereskedői szokások a javasolt módon időnkint Írásba foglaltatván, a rendes bi- rák által hozzáférhetők és hasznosíthatok lesznek; fontolóra véve továbbá, hogy mindezen tekintetek a váltó ügyekben, és Magyarországban, mely nem kereskedői állam, főkép az uj kereskedelmi törvénykönyv hozatala után, még nagyobb jelentőséggel bírnak; végre tekintve, hogy hazánkban a civil jury meghonosítása az alapfeltételek hiánya miatt általábannem javasolható, annak kísérlete pedig egyes, névszerint a váltó- és kereskedelmi ügyekben, sem nem czélszerü sem gyakorlatilag bonyodalmak nélkül keresztül nem vihető: mindezen indokolt tekintetekből, szorítkozva a feltett kérdésre indítványozom:

»mondja ki a magyar jogászgyülés hogy a váltó- és kereskedelmi ügyek feletti bíráskodás — a szakbiróságok teljes mellőzésével — minden fokú folyamodásban a rendes bíróságokra ruháztassék.«

JOGESETEZ:.

Más országban elkövetett oly tettért,

mely nem a magyar állam ellen in- téztetettés az illető ország törvényei szerint büntetés alatt tiltva nincs vagy büntethető lenni megszűnt, a honi bíróságok előtt sincs helye a közkeresetnek.

(M. B.) Hamis okmánynak tudva használata által elkövetett csalással vádolt Máthé Domonkos elleni bűnügyben az aradi kir. törvényszék 1874. évi julius 6-án 3361. sz. a. következőleg Ítélt:

Máthé Domonkos aradi lakos a tudva hamis okmány használata által elkövetett csalás bűntényének vádja alól bizonyítékok elégtelenségéből felmentetik, ellenben szabályrendeletek elleni kihágásban vétkesnek kimondatik, és Arad szabad királyi város szegény alapja javára fizetendő 200 forint pénzbírságban elmarasztaltatik.

Az ítélet jogérvényre emelkedése után a magas királyi belügyminisztériummal közöltetni rendeltetik.

Indokok. Dr. Markovits Demeter temesvári fogorvos panasza folytán vádlott ellen megindított vizsgálat folyamán kiderült, miszerint vádlott I860 évi december 23-án Grátzban letett fogászati vizsgájára, Kolozsvárott 1859 évi október 7-én kiállított, nevére szóló, hiteles másolatban bemutatott oly sebészeti bizonyítvány alapján bo- csátatott, mely eredetiben nem vádlott, hanem Brandt Jósef nevére állíttatott ki. Ennek folytán ellene azon vád emeltetett, hogy ámbár azon bizonyítvány valótlan tartalmáról tudomással birt, azt még is czélja elérésére felhasználván, csalást követett el.

Vádlott, helybenhagyott vallomásában beis- ismeri ugyan, hogy ő a kolozsvári orvos-sebészeti tanintézetben a sebészeti tanfolyamot nem

hallgatta s vizsgát abból nem tett, de azzal védi magát, hogy Bécsbeni folytonos tartózkodása alkalmával a hazai kormány által soha be nem tiltott hirdetések által félrevezettetve, tiltott cselekménynek nem hitte a külföldön divatozó szokásként »in absentia« kiállítandó oly bizonyítvány szerzését, melynek alapján ő a sebészetet gyakorolni nem akarta, hanem csak is magasabb vizsga letehetésérei képesítést akart nyerni, és pedig akkor, midőn ezt Magyarországon sebészeti bizonyítvány nélkül is elérhette volna, és igy a gonosz szándékot és azt, miszerint az általa használt bizonyítvány hamisított voltát tudta volna, határozottan tagadja.

Ennek ellenében Brandt József vallomásából kitűnik, hogy Kolozsvárott 1859. október 7-én nyert bizonyítványa Bécsben tartózkodása alkalmával, midőn vádlott nála többször megfordult, elveszett.

Hajdú József határozott vallomása szerint pedig vádlott őt mint szépirót, Brandt József sebészeti oklevelének felmutatása mellett és annak előadása után, hogy hasonló bizonyítványa elveszett, arra kérte fel, ima neki egy olyat, Brandt neve helyett az ő nevét alkalmazva, — mit azonban tanú nem teljesített.

Tekintve tehát hogy vádlott beismerése szerint is Bécsben Brandt Józsefnél többször megfordult, tekintve Hajdú József terhelő vallomását és azt, miszerint Brandt valódi bizonyítványának kelte a vádlott által használt hamisítványával teljesen összevág, vádlott ellen súlyos gyanuokok forognak fenn.

Minthogy azonban ezek, vádlott határozott tagadásával szemben a vádbeli cselekmény elkövetését illetőleg a »bünös«nek kimondásra elégséges bizonyítékot nem alkotnak, vádlott a csalás vádja alól bizonyítékok elégtelenségéből felmentendő volt; figyelembe vétetvén az is, hogy a csalás fogalmához szükséges kár senkinek sem okoz- tatott s a vizsgálat folyamán sem szerepel károsként senki sem.

Vádlott azon beismerése folytán azonban, hogy ő jól tudva, miszerint sebészetet nem végzett, ezt igazoló bizonyítványnak megszerzésére időközben elhalt Prussingernek tanulmányai végzéséről tanúskodó Indexének átadása mellett 100 irtot adott, s az ezáltal neki kézbesített sebészeti oklevél hiteles másolatát Grátzban, bár jóhiszemüleg felhasználta;

tekintettel arra, hogy az osztrák magyar monarchiában »in absentia« kiállított bizonyítványok érvénynyel soha sem bírtak s nem bírnak és e tekintetben kormányrendeletek állanak fenn, ámbár vádlott roszhiszemüsége teljes igazolást nem nyert is, de mert a törvények és kormányrendeletek nem tudásával magát ki sem mentheti, vádlottat, a bizonyos pálya elérésére szükséges kellékeket szabályzó kormányrendeletek megsértése által elkövetett kihágásban vétkesnek kimondani és az ítéletben reá mért büntetéssel fenyiteni kellett.

Mely Ítélet kihirdettetvén, a kir. ügyész és vádlott felebbezése folytán az összes iratokkal a tekintetes királyi Ítélő táblára felterjesztetni, hiteles másolatban a kir. ügyészségnek kiadatni és jogerőre emelkédése után a magas m. kir. belügyminisztériumhoz felterjesztetni rendeltetik.

A királyi ügyész és vádlottnak közbevetett felebbezése folytán a pesti királyi ítélő tábla következő ítéletet hozott:

A királyi törvényszék neheztelt Ítélete indokaiból helyben hagyatik.

Ezen ítélet ellen úgy a kir. ügyész valamint vádlott felebbezéssel élvén, a magyar királyi Curia mint legfőbb itélőszék következő ítéletet hozott:

Más országban elkövetett oly tettért, mely- nem a magyar állam ellen intéztetett, és az illető ország törvényei szerint büntetés alatt tiltva nincs vagy büntethető lenni megszűnt, a honi bíróságok előtt sincs helye a közkeresetnek;

tekintve, hogy a vádbeli cselekmény Ausztriában követtetett el, és hogy az, az osztrák büntető törvénykönyv szerint nem képezi a csalás bűntettét (197. és 197. §. d. pontja) mivel az ezen ezen bűntetthez megkivántató kárositási szándék hiányzott, hanem képez: a 320-ik §. f. pontjában körülirt közbiztonságra tartozó közintézetek és

előintézkedések elleni kihágást, mint ilyen pedig az 531. és 532-ik §§-okhoz képest elévült: az egybehangzó alsóbb bírósági ítéletek megváltoztatásával vádlott a vád és kövétkezmenyei alól egyszerűen felmentetik.

Adalék a bizonyítási eljárás elméletéhez bírósági gyakorlatunk szerint.

St. és. F. pesti czég, a budap. kér. és váltó- tvszéknek 1874. évi 71007. és 71008. sz. végzései s megkeresése folytán K. A nyitrai lakos ellen a nyitrai kir. tvszék kiküldetése mellett végrehajtást foganatosíttatott; mely alkalommal a felperesi követelést fedező ékszerek, órák, és ezüstáruk vétettek bírói zár és őrizet alá.

Ezen kielégítési végrehajtás utján lefoglalt s illetőleg felülfoglalt ékszerekre azonban végrehajtást szenvedett neje K. M. tulajdoni igényt támasztott és ez iránti keresetét be is adta, a melyben az alapon, hogy ő a tulajdonosa azon üzletnek, a melyben a foglalás történt és mint ilyen tvszé- kileg be is van jegyezve, ez oknál fogva és minden egyéb bizonyítás mellőzésével tulajdonjogát a bírói zár alá vett ingó Ságokra nézve megállapittatni kérte.

Foglaltató alperes czég ez ellenében igénylő felperes keresetének jogczimét meg sem támadva, az oknál fogva, mert a czég és ennek bejegyzése tulajdonjogot meg nem állapit; mert továbbá végrehajtást szenvedő a végrehajtás foganatosításakor ugyanazon üzletben otthon találtatott, a hol állandó lakását tartja és mesterségét is űzi; mert végre ugyanazon üzletnek még rövid idővel előbb ténylegj ugyan ő volt évek során át kizárólagos tulajdonosa és nejére K. M. igénylő felperesre csak a legutóbbi időben lett átruházva ; tekintve, hogy egyébként igénylő felperes tulajdonjogát a 1 efoglalt ingóságokra beigazolni még csak meg sem kísérletté, keresetével őt elutasittatni kérte.

A nyitrai kir. törvényszék 31/75 v. szám alatt erre a következő végzést hozta: Felperesnő igénykeresetének hely adatik, az igényelt ingóságok felperesnő tulajdonául kimondatnak, zár alól feloldatnak és az összeírásból kitöröltetnek. Egyszersmind tartozik első r. alperes a 45 frt. 40 krra megállapított perköltséget felperesnek lefizetni.

Mert:

Az alperesileg nem kifogásolt D. és E. alattival be lévén igazolva, hogy felperesnő czége a nyitrai kir. törvényszéknél bejegyezve előfordul s hogy ékszer- s óra-kereskedését a nyitrai 272. számú házban levő boltban űzi, a megjelelt tanu- kihalgatás által továbbá be lévén bizonyítva, hogy a foglalás felperesnő tiltakozása daczára eszközöltetett, ez azon okszerű következtetést vonja maga után, hogy az érintett helyiségben le foglalt ékszerek felperesnek túl aj do- nát képezik; mely törvényes vélelmet első rendű alperes ellenbizonyitékokkal meg nem erőtlenitette s tekintve, hogy az igényelt tárgyak foglaláskor a felperesnő s nem végrehajtást szenve- d ő birtokába találtattak, első r. alperest az okozott perköltségek megtérítésére is kötelezni kellett.

Első r. alperesnek felfolyamodása folytán a pesti kir. ítélő tábla 882/75 sz. végzésével »a fenti keletű és számú végzést az ügy érdemére vonatkozó részében helyben hagyta, felperes okmányaival s kihallgatott tanukkal azt, hogy hogy ő azon boltnak, melyben a foglalás történt, tulajdonosa, bebizonyította, ekkép a jog vélelem felperes birtoka mellett harczolván, ennek ellenében foglaltató alperes mi bizonyítékot sem szolgáltatott; a perköltségekre vonatkozólag pedig az emlitett végzés indokolásánál fogva helyben hagyatik.

Most ezekhez csak egy pár kérdést függeszthetünk: Miután t.*i. mindkét határozat jogalapját és eriteriumát első sorban azon körülmény képezi, hogy felperesnő ezégének bejegyzését és az üzletre nézve tulajdonosi minőségét beigazolta, okszerű következtetés s illetve törvényes jogvéelem szerint az igényelt ingókra tulajdoni jog annálfogva megállapítandó is volt, kérdés: hogy az első és legfontosabb dologi jognak, a tulajdonnak törvényes, szerzésmódjai között mióta foglal helyet a czég