Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 26. szám - Vélemény és indítvány Dr. Ziskay Antal pannonhalmi főapátsági főügyész úrtól a VI. magyar jogászgyülés állandó bizottsága által feltett következő kérdésre: »Javasolható-e, hogy a váltó- és kereskedelmi ügyek feletti bíráskodás szakbiróságokra ruháztassék; ha igen: minő alakban és minő berendezéssel.« (Folytatás és vége.)

203 főbb bírósága által, valamint 1873. évi február hó­ban az angol parlamentben kiemelt előnyöket, melyek a közérdek és az igazságszolgáltatás szem­pontjából a civil jurynek sajátjai, jelesül hogy a jury mellett a bírák száma csekély lehetvén, ki­tűnő és nagy tekintélyű bírói kar és egyszerű bí­rósági szervezet állhat fenn, a mint erről Ejszak- amerika és Angolország tanúskodik, továbbá hogy a jury mellett a jog és az igazságszolgáltatás a jo­gászi furfangból és mesterkéltségből, a szobatudá- koskodás elzárt és fojtó légköréből a nyilvános élet szabad frissítő lehelletére kiragadtatván, szükségkép népszerű, élénk és érthetőségre törek­vő, a mi nemcsak a bírói, hanem az ügyvédi kar qualificatiójára, gondolkozás módjára és ébersé­gére is nagy befolyást gyakorol, valamint hogy a bitó különös verdict alapján — ce sera comme une revelation de la verité — a jogot a ténykérdés miatti igen gyakori scrupulusoktól menten és biz­tosan alkalmazhatja, mégis azon czélszerü munka- felosztást, melynek alapján »de jure respondent judices, de facto respondent juratores« irányelv szerint a biró az állandó jogot kezeli, a na­gyobb számú esküdtek pedig minden fennforgó jogesetet egyénesitő és felette különböző mó­don alakuló tényleges viszonyokat bő és egye­sített tapasztalataiknál fogva helyesen ítélik meg, ha azon esetekben, midőn a jogkérdés a ténykér­déssel a polgári ügyekben oly gyakran összeve­gyül, mint pl. a jogczim megítélése, a jogügyletek­nél az akaratnyilvánítás törvényszerűsége, rendel­kezési képesség, a házasságnál a házassági akadá­lyok, a végrendeleteknél a bel- és külkellékek meg- birálása, a törvényes örökösödésnél a rokonság kérdése stb., a jury vagy csak különös verdictet jelent ki vagy az általános verdictnél a biró az esküdtek eugedelmességére bizton számíthat és a jogkérdés iránti utasításait az esküdtek követni tartoznak; ezenkívül hogy a jury mellett a jog állandóságáért a legnagyobb nyilvánosság ellen­őrző hatása alatt a rendes biró, a ténykérdés he­lyes elbírálásáért pedig a rendszerint egyénenkint és nyilvánosan megnevezett jurytagok felelnek, folyományakép a bírónak kötelessége a jury téve­dése esetében verdictjét mellőzni és uj tárgyalást elrendelni, viszont a ténykérdés megállapításától a jury mellőzésével a felek beleegyezése nélkül tartózkodni, a mi különösen a tanuk általi bizo­nyításnál kivált a szabad bizonyítási rendszer mellett nagy jelentőségű, másrészt ha a biró a jogi kérdés iránt a jurvt tévesen utasítja vagy pe­dig specialis verdict esetében a törvényt a meg­állapított tényekre helytelenül alkalmazza, ehbeli határozata felebbezéssel megtámadható; végre figyelembe vevőn, hogy az 1849-ik évi april 21. és későbbi newyorki, sőt a legújabb angol törvények tanúsága szerint a jury czélszerüen reformálható és szükségkép az angol értetlenségekkel, nevezé­sen az u. n. writ-ekkel nem függ össze, sőt hogy az okiratok általi bizonyításnál egészen mellőz­hető ; különösen méltányolni tudnám, azon felette jótékony befolyást, melyet a civil jury a népnek férfias jellemére és ítélő tehetségére honpolgári, alkotmányi és méltányossági érzetére, valamint az igazságszolgáltatás iránti bizalom és tisztelet fej­lesztésére és erősítésére, a jogismeret terjesztésére és a népnek nevelésére gyakorol, úgy bogy Toc- queville szavaival bátran mondhatni, miszerint »je le regarde comme Tun des moyens les plus effica- ces dönt puisse se servir la société pour 1’ educa­tion du peuple.« Mindezeknek valamint a szakbi- róságok mellett felhozott érvek megfontolásá­val, jóllehet az oly hirósági szervezetet, mely szerint a jog- és ténykérdés el-döntése osztat­lanul ugyanazon közegre, azaz állandó jogtudó és folyton váltakozó, u. n. szakértő egyénekből összeállított biróságra bizatik, a fenn kifejtett okokból elvileg nem helyeselhetem, mégis ellen­mondásba való keveredés félelme nélkül, ha nem is Compte lelkes szavait ismétlem, hogy a jury »est le plus beau Systeme judiciaire, que 1’ esprit humain ait jamais cun<ju<?: mindamellett a civil jury behozatalát főkép a keres­kedelmi ügyekben kívánatosnak vél­ném, ha hazánkban a civiljury alap- feltételei feltalálhatok volnának. A civil jurynek nélkülözhetien alapfeltételei: 1) nép­szerű anyagi jog, 2) alkalmas törvénykezési eljá­rás, 3) képes személyzet lévén, e három alapfelté­telt és hazai viszonyainkat tekintve, nem habozom Couthon-nal kijelenteni, miszerint a civil jury behozatala még a kereskedelmi ügyekben is hazánkra nézve hosszú ideig »un beau réve« marad. Ugyanis az első alapfeltételre visszatérve, azon nézetben vagyok, hogy az uj kereskedelmi törvénykönyv tekintetében még a jog érthetősé­gétől és népszerűségétől messze állunk. Annál távolabb állunk polgári jogunkra nézve, mely­ben eltekintve, hogy latin nyelvű forrásai is vannak, annyi controversiával, elavult, úgy po­litikai mint nemzetgazdasági viszonyainkkal ellen­kezésben álló, érthetetlen jogelvvel, azaz helyeseb­ben casuistikus szabályok, kivált az ingó vagyon te­kintetében tömérdek hézaggal találkozunk, melye­ket csak mindennemű törvénymagyarázat és jogha­sonlatosság, sőt idegen jogok nyomán eldönteni, il­letőleg kitölteni lehet és kell. Kinos lenne a bíró­nak helyzete az ily jogot az esküdtek előtt érthe­tővé tenni, midőn azt csak nagy nehezen képes maga is megérteni, lehetetlen ily jogállapolban az esküdtek részéről a biró utasításai iránti engedel­mességre számítani, mely erény népünknél külön­ben sem áll szilárd alapon. Mind ennek előrelátha­tó következése lenne, hogy egyrészt a bírák kény­telenek lennének az esküdtek verdictjét igen sok­szor mellőzni és uj tárgyalást elrendelni, másrészt hogy a bírói utasítások és határozatok folytonos megtámadtatásnak lennének kitéve. Nem módo­síthatom nézetemet még az uj leendő codexre va­ló tekintettel sem, mert bajos juryt javaslatba hoz­ni oly törvénykönyv mellett, melynek egyes ren­delkezései a gyakorlat által szentesítést még nem nyertek, sőt még talán az asztalfiókban sincsenek megállapítva. Ugyanez áll első részben az uj ke­reskedelmi törvénykönyvre nézve. Más helyzetnek örvend az angol biró ; mert Angolországban a jog ép úgy mint a rómaiaknál gyakorlatilag fejlődvén, a praecedens jogeseteket és az ezekben alkalma­zott jogelveket vonatkozással az előforduló vitás ügyre sikerrel fejtegetvén, a jogot ekkép szolgál­tatja ki (judge-made-law) és nagy tekintélyénél fogva az esküdteknek majdnem vak engedelmes­ségére számíthat. A másik alapfeltételt tekintve, kétkedni sem lehet, hogy polgári eljárásunk a jury-intézményre nem alkalmas; ha nem is dönthetlen, hogy a jury- intézmény a formularis rendszert feltételezi, vala­mint hogy az eskü mint önálló bizonyíték mellette nem létezhetik, az azonban kétségbe vonhatlannak látszik, hogy az eljárásnak a newyorki törvény út­mutatása szerint három főrészre kell oszolnia, melynek sarkpontját a főtárgyalás — trial — ké­pezze. Ily gyökeres átalakításnak előjelei a pol­gári törvénykezést illetőleg hazánkban nem észlel­hetők, sőt javasolt reformjaink, nevezetesen eddigi jogászgyülési kijelentéseink határozottan ellenkező irányban indulnak. Ugyanis határozottan áll, hogy a jury mellett újítások — nova — egészen a tár­gyalás befejezéséig fel nem hozathatnak, ez pedig ellenkezik az eddig enunciált szóbeliség értel­mével. A civil jurynek honosítása és az eljárás oly gyökeres átalakítása egyedül a kereskedelmi ügyekben azon okból sem javasolható, mert az ál­tal az eljárás szükséges egyformasága megzavar­tatnék; különben nagyon kérdéses, váljon a jury- rendszer épen a kereskedelmi ügyekben kivána- tos-e, kétségbe nem vonathatván, hogy a kereske­dők sokszor a hosszodalmas iury-tárgyalásokra szükséges idővel nem rendelkeznek, másrészt ta- gadhatlan lévén, hogy a jury-eljárás afelekre nézve költséges, — Westerkamp számítása sze­rint bizonyosan kétszeresen költségesebb, mint az eddigi, minthogy a tanuk és szakértők járandóságai, valamint az ügyvédek honoráriumai a jury-rend- szer mellett a dolog természeténél fogva teteme­sen nagyobbak; e költség még többre rúg, ha az esküdtek a tanuk és szakértők módjára kárpótlást nyernek, mint Eszakamerika egyes államaiban; ha ellenben officium nobile az esküdtszéki kötele­zettség, ez esetben a kereskedők rendes élethiva­tásuktól sokszor el vonatván, vagyonúkban nagy hátrányt szenvednek; mig ha csak ritkán hivat­nának be, akkor ismét a jury-eljáráshoz szükséges tulajdonságokban magukat nem gyakorolhatván, a jury-intézmény életrevalónak nem bizonyul­hatna. Mindezekhez járul, hogy a kereskedelmi ügyekben külön jury behozatala gyakorlatilag alig vihető keresztül egyrészt ismét a kereskedő és ke­reskedelmi ügy biztosan meg nem határozható fo­galma miatt, másrészt mert a kereskedelmi ügyek­ben gyakran közönséges polgárjogi természetű, és viszont ezekben kereskedelmi incidens kérdések merülnek fel; mindez a gyors igazságszolgáltatás nagy hátrányára bonyodalmakat idéz elő, vala­mint Dr. Bar-nak azok elhárítására czélzó esetleg vegyes elemből alkotandó jury-javas- lata is. Végre a mi a személyzetet illeti, ha nem té­vedek, hazánkra még inkább mint más európai államokra nézve állítható, hogy sem biráink sem ügyvédeink a jury-rendszerhez megkivántató ké­pesség- és készültséggel rendszerint nem bír­nak. A jury- eljárásnál a legfokozattabb mérv­ben föltétlenül kívántatik kitűnő képesség: a re­leváns és irreleváns tényeket gyorsan megkülön­böztetni, azokat élesen és biztosan felfogni, czélra- vezetőleg csoportosítani és azokra a jogot gyors elhatározással alkalmazni, nemkülönben népsze­rű szónoki tehetséggel bírni; továbbá a birák ré­széről az ellentétes és az esküdtek emlékező te­hetségét megterhelő érveket tapintatosan össze ■ foglalva kifejteni, az esküdteket az eljárás eltérő utjain az igazság felé elvezetni, a jogkérdést előt­tük érthetően felvilágosítani, kezökbe vezérfona­lat nyújtani stb.,— oly minősitvényi kellékek, me­lyek kétség kívül csak ernyedetlen szorgalom és foytonos hosszú gyakorlat által szerezhetők meg. Oly bírák és ügyvédek, kik a jury-eljárásban csak néba-néha vesznek részt, a fennérintett képessé­get nemcsak hogy meg nem szerzik, hanem azon szokásokat és tulajdonságokat, melyekben rend­szerint gyakorolják magukat, a jury-tárgyalásra is átszármaztatván, ezen intézményt végre nép­szerűtlenné teszik. A szükséges ítélő képesség, melynek elsajátítása csak állandó,a népnek úgyszól­ván vérébeáímentgyakorlatáltal volna megszerez­hető, végre népünknél sem található, s jóllehetezen állítás a hazai kereskedői osztályra, a kereskedel­mi ügyek tényleges alkatelemeire nézve, talán ki nem terjeszthető, mind a mellett a kifejtett más alapfeltételek hiánya miatt valamint azon okból is, mert az igazságszolgáltatás terén merész kisér- lettételeknek hive nem vagyok, — a juryt csak egyes, névszeri nt kereskedelmi ügyekben megho­nosítani, maga a jury-intézmény megóvandó ér­dekében czélszerünek nem találom. vili. Az eddig kifejtettek rövid összefoglalásával, jelesül: tekintve, hogy a politikai, társadalmi és törvénykezési viszonyok lényeges változásával az egykor okszerűen fennálott kereskedelmi szakbi- róságok behozatalának, illetőleg létezésének okai a mai korban elestek, és a hol részben mint ha­zánkban ideiglenesen még fennállanak, addig ott a szakbiróságokat czélszerüen szabályzott ón­ké n y t e s választott bíróság által pótolhatni, to­vábbá hogy a szakbiróságok belső természetének hasonlókép lényeges módosítása folytán követke­zetes szervezésök gyakorlatilag czélszerüen ke­resztül nem vihető, ezenkívül hogy azoknak fenn­állása a modern egységes bírósági szervezet alap­elveivel, valamint az egyenlőség magasztos elvével össze nem egyeztethető; tekintve hogy a kereske­dő és a kereskedelmi ügy mai értelme mellett a bírói hatáskör és illetőség — valamely bírósági szervezetnek ezen legszólóbb eriteriuma és a jó igazságszolgáltatásnak első alapköve — biztosan meg nem állapítható, minek folytán a kereskedel­mi ügyekre nézve annyira hangsúlyozott gyors el­járás rovására a legnagyobb bonyodalmak és a no- maliák fejlődnek ki; tekintve hogy a kereskedelmi jog és kereskedelmi jogviszonyok jelenkori kifejlő­dése, kivált a kereskedelmi jog codificálása és a kereskedői szokásoknak a törvény alá lett ren­delése után akár a kinevezett akár választott keres­kedők az alapos ítélethozatalra szükséges kelléke­ket rendes élethivatásuk és bírói alkalmaztatásuk módjainál fogva a mai kor követelményeihez képest meg nem szerezhetik; tekintve, hogy a keres kedők, habár ismereteiknél fogva a bírói állásra képesített egyének is volnának, másrésztnyereségre czélzó fog­lalkozásukból természetszerűleg származó elfogult­ságuk és tapasztalt visszatorlási hajlamuk miatt

Next

/
Thumbnails
Contents