Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 26. szám - Vélemény és indítvány Dr. Ziskay Antal pannonhalmi főapátsági főügyész úrtól a VI. magyar jogászgyülés állandó bizottsága által feltett következő kérdésre: »Javasolható-e, hogy a váltó- és kereskedelmi ügyek feletti bíráskodás szakbiróságokra ruháztassék; ha igen: minő alakban és minő berendezéssel.« (Folytatás és vége.)

a fennebb neheztelt intézkedés, sőt ennél draconicusabb határozmányok is novelláris utón fognának az tlgyvédrendtartási törvénybe felvétetni.

Az ijesztgetés első részének komolyságába azonban bizonyára az ijesztgetők maguk sem hisznek, a második rész valósítása ellen pedig kétségtelenül a magyar ügyvédi kar is felhasználand minden törvényes eszközt, hogy azt meggátolja; de ha küzdelme sikertelen maradna — meg vagyok győződve — ép oly tisztelettel foga- dandja az újabb törvény intézkedését, mint a mily kötelességszerűen fogja tőle telhetőleg megóvni azon hatáskörét, melyet a már létező törvény neki biztosított, mindaddig mig azt újabb törvény meg nem változtatja.

Dr. Siegmund Vilmos.

Szemle.

A német birodalmi tanács bizottságának tanácskozásai a bűnvádi eljárás javaslata felett.

(F.) A n é m et birodalmi tanács bizottsága folytatta a bűnvádi eljárás javaslata iránt a tanácskozást. Újabb megállapodásai közül kiemelendőknek tartjuk a következőket : Élénk vita fejlődött ki azon kérdés felett, váljon ezentúl a kézbesítések és a határozatok végrehajtása, a mint ez eddig a legtöbb államban szokás volt, a bíróság által rendeltessék-e el, vagy pedig az államügyészség által közvetittessék. A javaslat a franczia és a rajnai eljárást követve, az utóbbit czélozza, azonban úgy, hogy a kézbesítések a bírósági végrehajtók által történjenek és csak az államügyé3z által ezekhez közvetittessenek, a büntetés végrehajtása ellenben az államügyész által történjék. Különben a vizsgáló biró és az egyes biró is mindennemű kézbesítéseket, valamint a határozatok végrehajtását közvetlenül is elrendelhetik. A javaslatnak ezen rendszere megtámadtatok, mivel az államügyésznek oly jogokat nyújt, melyek az ő pártállásával összeegyeztethetlenek, továbbá mivel szükségtelen a kézbesítéseket előbb az államügyészséghez áttenni és csak innen juttatni a végrehajtó kezébe. Más részről felhozatott, hogy ezen eljárás helyessége mellett sok évi tapasztalatok szólanak és mindenesetre kívánatos a törvényszékeket ezen terhes és az államügyészség hatalmi körét bizonyára nem tágító ügyletektől felszabadítani. Az utóbbi nézet túlsúlyra vergődött, és ennélfogva a javaslatnak ez iránti határoz- mánya elfogadtatott.—Érdekes határozmány vétetett fel a törvényjavaslatba a sajtótermékeknél felelős személyek kötelezettsége iránt a tanuságté- telre ; kimondatott ugyanis, hogy a szerkesztő, a kiadó és a nyomdász jogosítva van megtagadni a tanuságtételt a szerző és a beküldő személye iránt. — A 44. §-nál elénk vita fejlődött ki az iránt váljon a tanuk jogosítva legyenek-e megtagadni a tanuságtételt oly kérdésekre nézve, a melyekre való válaszolásuk által maguknak vagy közel rokonuknak gyalázatot okoznának. A felvétel mellett az hozatott fel, hogy ily határozmány a polgári perrendtartás javaslatáben és számos újabb polgári perrendtartásokban megvan, és acollisiók elkerülése végett ajánlható; ugyanis az igazság kimondásának kötelezettsége és azon kötelezettség között, hogy valaki saját gyalázatára tegyen tanúságot, ellentét fejlődhetik ki. Az ellenkező felfogás mellett az érvényesíttetett, hogy a bűnügyekben a tanuzási kötelezettség szigorú keresztülvitelét követelő közérdek sokkal nagyobb, mint a polgári perekben és hogy a kényszernek az emlitett okból való megszüntetése által az ok határozatlanságánál fogva a tanú subjectiv felfogásának igen tág tér adatik, és ennélfogva ezen kivétel igen sok esetben a bűnvádi igazságszolgáltatás megbénítására vezetne. A bizottság többsége elfogadta az utóbbi nézetet, mely a javaslatban is kifejezést ta-lált. Ellenben Schwarze indítványára elfogadtatott a 45. §-hoz azon pótlék, miszerint a biró azon indokok bebizonyítása végett, a melyekből valamely tanú

egészben vagy részben megtagadja a vallomást, az illető ténykörülményeknek hit alatti megerősítését követelheti. — Hosszú vita fejlődött ki a vizsgálati fogság iránti határozmányok felett. Nem kevesebb mint tizenkét módositvány tétetett ezen pontra. Legfontosabb eredménye e vitának az lett, hogy az összejátszás elleni fogság (Collusionshaft) meg- szorittatott. Az összejátszás veszélye ugyanis az újabb megállapodás szerint csak akkor indokolja a letartóztatást, ha »a tett nyomainak megsemmisítésére« forog fenn veszély, nem pedig már akkor is, ha a tanukkal vagy a bűntársakkal való összebeszélés által a vizsgálat megnehezítésének vészélyével áll szemben a vizsgáló biró. A letartóztatás ezen indokának mellőzése mellett felhozatott különösen azon veszély, hogy azon indokot a lehető legkiterjedtebb mértékben kiaknázhatják és már eddig is kiaknázták, továbbá hogy az újabb tudomány határozottan elitéli a letartóztatás indokainak ily kiterjesztését, végül hogy egy jó rendőrség nem csak bogy megakadályozni képes az ily összebeszéléseket, de épen ellenkezőleg, azokban egyenesen a tettesnek és a tett körülményeinek felfedezésére egy igen jó eszközt bir.

Vélemény és indítvány.

Dr. Zis kay Antal pannonhalmi főapátság! főügyész úrtól.

A VI. magyar jogászgyülés állandó bizottsága által feltett következő kérdésre :

»Javasolható-e, hogy a váltó- és kereskedelmi ügyek feletti bíráskodás szakbiróságokra ruház- tassék ; ha igen: minő alakban és minő berendezéssel.«

(Folytatás és vége.)

VI.

Fontolóra véve ezen a kereskedelmi szakbi- róságok ellen felhozott és már lehető tekintettel hazai viszonyainkra akkép csoportosított és hasznosított főérvek összeségét, — hogy azokban csekély véleményem is félreismerhetlenül kifejezést nyerjen, azoknak czélzatához és folyományához, u. m. a kereskedelmi szakbiróságok ellenzéséhez, hazánkra nézve annyival inkább csatlakozhatom, mert Magyarország kereskedelmi állam nem lévén, még kevésbbé dicsekedhetik a bírói szerepre képzett kereskedőkkel, mint más európai államok. Tekintve, hogy a kereskedők még Hollandban sem bizonyultak alkalmas bíráknak, sőt állandóan alkalmazott szakértőknek sem, továbbá hogy hasonlójelenség az idézett valóban szakértő franczia irók egyhangú nyilatkozatai szerint Francziaor- szágban is mutatkozik, a hol pedig a tekintélyesebb házak fiai »faire son droit« ismert jelmondat után indulva, csak a jogtanulás bevégzése után lépnek a kereskedői pályára, végre hogy egy kiváló külföldi törvényszéki elnök előttem tett nyilatkozata szerint hazájában a bíráskodó kereskedők »Beisitzer« helyett »Beischläfer« névvel csufoltat- nak: ily tapasztalatok után a hazai kereskedőkre nézve sem lehet sértés, midőn bírói képességük iránt kétségeket támasztok és táplálok, és midőn hiszem, hogy az uj kereskedelmi törvénykönyv jogöntudatukból nem merittetvén, az nagyobbrészt előttük ismeretlen és annak alapján kivált fönnebb kiemelt nehezebb részében ítélni képtelenek lennének. Irányadással szolgálhatnak nekünk a kereskedők bírói alkalmaztatása ellen felhozott érvek azon okból is, mert hazánkban az egységes igazságszolgáltatás és bírói illetőség kérdése a mostani nagy bonyodalmak miatt mielőbbi czélra vezető szabályozást és egyszerűsítést amúgy is igényelvén, nem érezhetjük magunkat inditatva a fennálló nagy bajt még szaporítani az oly problematikus bírósági szervezet által, milyen a kereskedelmi szakbiróságé, bármilyen alakban tekintsük is azt; sőt ellenkezőleg, alapos indokunk van főkép a kereskedő és a kereskedelmi ügy ingatag természetének figyelembevételével lehetőleg egyforma bírósági szervezetet és eljárást még azon időre is szorgalmazni, midőn már állandó és korszerű alapelvekre fektetett perjogunk lészen. Pártolhatjuk a rendes bíróságokat annyival inkább, mert azoknak czélszerüsége és nélkülözhetlensége, t. i. mint felebbviteli, de nagyrészt mint első fo- lyamodásu bíróságok is, úgy a franczia mint a módosított német rendszer által nyilván beismertetvén, az ellenök felhozott érvek ezen tekintetből is önmaguktól megdőlnek. Sőt Regnard statisti- kai adatokkal kimutatván, Creizenach pedig hasonló számos adattal az ellenkezőt bebizonyítani képes nem lévén (L. i. m. 111.—113. 1.), miszerint a franczia rendszer országaiban a kereskedelmi ügyekben eljáró rendes törvényszékeknél 1000 ítéletre átlag csak 67, ellenben a kereskedelmi bíróságoknál 1000-re 83 felebbezés esik, — ezen tapasztalati okból a rendes bírákat szakértőbb és alaposabban ítélő bíráknak kell tekinteni, a mi abban leli indokát, hogy a rendes bíróságok, ha szakértőkre van szükség, minden egyes fennforgó jogeset egyéni viszonyaihoz képest alkalmas egyéneket hallgatnak meg. Egyébiránt rosszul áll azon félnek ügye, ki a tényleges viszonyok világos kifejtéséről önmaga nem gondoskodván, e részben a bírák szakértelmére hagyatkozik, a mire a felek az úgynevezett szakbiróságok felállítása által csakugyan indíttathatnak. Bentham a rendes bíróságok melletti buzgalmában nem minden alap nélkül kérdi: un avo- cat ne posséde-t il pás connaissance de toute ma- tiéres? Pourquoi ne trouverait-on pas dans lejuge, ce qu’on trouve dans l’avocat ? Le juge, si l’on peut parier ainsi, a l’avocat pour Souffleur; l’avocat n’est soufflé par personne.« Ha rendes bíráknak kereskedelmi ügyekben segítséget, a kereskedői jognak további fejlődést s a kereskedői befolyást biztosítani oly felette szükségesnek tartjuk, biztosítsuk azt czélszerü módon, u. m. Dr. An- schütz abbeli javaslatának elfogadásával, miszerint a kereskedői szokások és gyakorlat a kereskedelmi kamrák és rendes törvényszéki tag közreműködésével időnként úgy, mint a kereskedelem egyes ágaiban Berlin, Frankfurt és Hamburg városokban, feljegyeztetvén, közzé tétessenek. Ha ezen utánzásra méltó gyakorlat általánosittatik és törvény által szabályoztatik, ez által a kívánt czél sokkal sikeresebben éretik el. mint a szakbiróságok szervezése által.

Egyetlen egy körülmény látszik fennforogni, mely a magyar jogászgyülést az úgynevezett szakértői elem pártolására indíthatná, és ez — törvénykezési eljárásunknak a kereskedelmet csakugyan bénító lassúsága. Azonban ha megfontoljuk, hogy e bajon a kereskedőknek bírói alkalmaztatása nem segíthet, helytelen alapokon nyugvó perrendtartás mellett az igazságszolgáltatás ép oly lassú, sőt talán lassúbb leendvén, ha a kereskedők is bíráskodnának, nézetem szerint ezen indok is hatását elveszti. Mig polgári törvénykezésünk gyökeresen és hosszabb időre át nem alakit - tatik, a kereskedelmi ügyeket, melyek gyors elintézést kiválóan igényelnek, másként nem kedvezményezhetjük, mint ha az önkénytes választott bírósági eljárást általában czélszerüen szabályozzuk.

Befejezem e részt Regnard azon nyilatkoza • tának idézésével, miszerint »les hommes versés dans la science des lois et dans la pratique des affaires judiciaires sont plus aptes a les percevoir que de simple marchands, dönt les connaissances se renferment dans la specialitö des affaires de leur propre negoce.«

VII.

Befejezésül véleményt kell még nyilvánítanom a civil jury behozatalára egyelőre kereskedelmi ügyekben irányzott javaslat felett. E kérdést tüzetesen csak akkor lehetne megvitatni, ha a jury eredetére és fejlődésére, alkalmaztatásának alap- feltételeire, végre előnyeinek és hátrányainak mérlegelésére részletesben kiterjeszkedhetném; — ezt azonban már is hosszúra nyúlt dolgozatom kerete nem engedvén meg, indokolt véleményemet a kérdés iránt röviden a következőkben adom elő :

Kész volnék elzárkózni azon aggályoktól, melyeket nagyobbrészt a franczia kitűnőségek, névszerint Trouchet, Thouret, Couthon, Robbes- pierre és más franczia törvényhozók 1790., 1793., és 1848-ban, továbbá a franczia bíróságok, valamint Boncenne, Bordeaux, nem különben Bentham által a civil jury ellen felhozott okok nem egészen alaptalanul támaszthatnak. Ezek daczára méltányolni tudnám azon nagy, különösen Charles, Comte, Duport, Dumont, Rossi, Blackstone , Story, főkép pedig Tocqueville, Westerkamp, Bar, Brunner stb., az egyesült amerikai államok leg— 202 —