Magyar Themis, 1875 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875 / 19. szám - A bíróságok újjászervezéséről szóló törvényjavaslat a főrendi házban

- 150 — 55. §. b) Osztály után, Az örököstársak egyetemleges kötelezettsége azon esetben, ha az örököstársak az örökséget magok között felosztják, az osztály foganatosítását követő három hónap lejárta után megszűnik s ezen időponttól kezdve az örököstársak az örökhagyó adósságaiért csak örökrészeik arányában felelősek. Azonban azon örököstárstól, a ki az örökséget föltétlenül elfogadta vagy nyilatkozat nélkül az örökséget birtokába vette, az örökrésze arányában reá eső hányadot az örökhagyó hitelezője még a hagyaték felosztása utáni három hónapon túl is egész terjedelmében követelheti. 56. §. Ha az örökhagyó a hagyatéki terhek fizetésére nézve az örököstársak örökrészbeli hányadától eltérő arányt állapított meg, ezen esetben a hitelező választásától függ, ha váljon ezen arányban vagy az örökösödési hányadok arányában kivánja-e az örököstársak ellen követelését érvényesíteni. 57. §. Az 54., 55. és 56. §-ok rendelete nem érinti a hagyaték egyes tárgyait terhelő dologbani jogokat. Ellenben a főlebbi §-ok rendelete kiterjed azon hagyományokra is, melyekre vonatkozólag a végrendelet ellenkező intézkedést nem tartalmaz. 58 §. Maguk között az örököstársak az örökhagyóról átszállott kötelezettségek teljesítéséhez osztályrészeik arányában tartoznak járulni, azonban az örökhagyó által megállapított hozzájárulási arány, a mennyiben a szükség-örökösök kötelesrészét nem sérti, az örökösöket egymás között mindenesetre kötelezi. 59. §. Az ürvköítársak viszköveteléti joga. Azon örököstárs, ki oly tartozást fizet ki, a melyet az örökhagyó intézkedése szerint más örököstársnak kellett volna kifizetnie, valamint az, a ki vagy egyetemleges kötelezettségénél fogva vagy azért, mert az osztályrészébe kapott hagyatéki vagyon zálogilag van terhelve, valamelyik örököstársát terhelő adósságot fizet ki, viszkövetelési joggal bir azon örököstársa ellen, a kit a kifizetett tartozás közvetlenül terhelt. Ha ez a fizetésre képtelen, akkor a fizetést teljesítő és a többi fizetésképes örököstárs a fizetési képtelenség által támadt veszteséget osztályrészeik arányában tartoznak viselni. Az örököstársak ezen viszkövetelési jog biztosítását a közvetlenül kötelezett örököstársaktól a követelés lejárta előtt is követelhetik. 60. §. Azon költségek, melyekre nézve az örököstársak egyetemlegesen kötele z v é k. A haláleset fölvétele, a hagyaték zár alá vétele, a leltározás, becslés, ismeretlen örökösök felszólítása és a hitelezők fölhívása által támadt költségek, továbbá a végrendeleti végrehajtó és hagyatéki gondnok költségei és dijai, valamint az örökös által a 42. §. értelmében követelhető költségek és jutalomdij a hagyatéki terhekhez számittatnak és az örökhagyó hitelezőit és a hagyományosokat megelőzőleg elégíttetnek ki. IV. FEJEZET. A hagyományos köteleietségeiről. 61. §. A hagyományos az örökhagyó által reá rótt terheket, további hagyományokat és meghagyásokat a hagyomány erejéig teljesíteni köteles. Több hagyományosra rótt kötelezettség ellenkező intézkedés hiányában a hagyományosokat a végrendelet által nyert előny arányában terheli. A hagyományozott tárgyon zálogilag biztosított követelés kifizetése által, ha arra a végrendelet által kötelezve nem volt, a hagyományos a hitelező jogaiba lép. 62. §. Ha a hagyományos a hagyományt visszautasítja, a mennyiben az örökhagyó másként nem intézkedett, a hagyományosra rótt kötelezettségek azt terhelik, a ki a végrendelet vagy a törvény határozatai szerint a hagyományos helyébe lép, illetőleg a hagyomány kiadásától szabadul. A hagyományosra rótt további hagyomány teljesíthető az által is, ha a hagyományos az őt illető hagyományt arra ruházza át, kinek javára további hagyománynyal terhelve van. (Folytatása következik.) Az ügyvédi kamarákból. * (A budapesti ügyvédi kamara ügyrendé tárgyában) a lapunk mult számában közlött igazságügyi miniszteri leirat folytán a választmány következő felterjesztést intézte az igazságügyi miniszter úrhoz : Nagyméltóságú m. k. igazságügyi Miniszter ur! Nagyméltóságod f. e. 10680 sz. leiratában ügyrendünknek bizonyos módosítások melletti helybenhagyásáról értesítvén bennünket, egyszersmind felhívni méltóztatik a kamarát, hogy az ügyrendnek módosított s a költségvetésnek újonnan szerkesztett példányát terjeszsze fel. A mily tisztelettel fogadtuk ép oly készséggel teljesitenők ezen rendelkezést, ha kötelességünknek nem ismernők jelen fölterjesztésünkkel Nagyméltóságodhoz járulni. Nagyméltóságod fófelügyeleti joga előtt mi nem csak kötelességszerüleg, de készséggel is hajlunk meg mindenben, de másként nem zárkózhatunk el azon kötelesség teljesitése elől sem, melyet önkormányzati jogaink szem előtt tartása hárít reánk, és minthogy e tekintetben Nagyméltóságod f. évi 10680 sz. leirata folytán törvényes hatáskörünk határvonalai iránt kételyek merülhetnek fel: nem mulaszthatjuk el mindenek előtt azon álláspontot előterjeszteni, melyet ügyrendünk és költségvetésünk megállapítására nézve elfoglaltunk. Tudjuk mi és szem előtt tartottuk, hogy Nagyméltóságod főőre a törvény végrehajtásának, hogy kamaránk egész működésében Nagyméltóságod főfelügyelete alatt áll, sőt hogy feladatainak legsikeresebben akkor felelhet meg, ha szerencsés Nagyméltóságod támogatásában részesülhetni. Meg vagyunk mi arról győződve, hogy a főfelügyeleti jog széles körű és mélyre ható jogokat tartalmaz, hogy a fófelügyeleti jognál fogva nem csak megsemmisíthető minden oly intézkedésünk, mely a törvénybe ütközik, vagy annak czéljaival ellenkezésben van, hanem egyszersmind elrendelhető minden oly intézkedés is, melyet a törvény intentioinak biztosítása vagy annak sikeres végrehajtása tesz szükségessé. Másrészről azonban azt hiszszük, hogy az önkormányzati jog, mely az ügyvédrendtartási törvény egyik legbecsebb adománya, az ügyvédség erkölcsi tekintélye emelésének egyik lényeges biztosítéka, törvényes hatáskörében mozog, mig az említett esetek fenn nem forognak, és az, mi e hatáskörön belül állapittatik meg, teljes érvényre számíthat. Ezen önkormányzati jogok közé sorolja nézetünk szerint a törvény az ügyrend és költségvetés megállapítását. Az 1874 : 34. t. cz. 21. §-nak 1-ső és 4-dik pontjai ugyanis ezeknek megállapítását a közgyűlés hatáskörébe helyezik, a 33-dik §. pedig nem valamely javaslat, hanem a megállapított ügyrendnek és pedig egyszerűen csak felterjesztését rendeli, a költségvetés fölterjesztése pedig nem is rendeltetik. Hasonlag fölterjesztést rendel a törvény a 9. 31. és 32-ik szakaszokban, a megerősítés szükségének megemlítése nélkül, holott viszont az 59. §-ban már csak javaslattételi jogot ad a kamráknak, ellenben a megállapítást a nagyméltóságú igazságügyi miniszter urnák tartja fenn. Midőn mi az előadottaktól vezéreltetve a f. évi mártius 31-diki közgyűlésben megállapított ügyrendet felterjesztettük , tettük ezt egyszermind azon meggyőződésben, hogy abban semmi oly megállapítás nem foglaltatik, mely szükségessé tenné & fófelügyeleti jog alapján való közbelépést. És ezen meggyőződésben bátorkodunk jelenleg is a leiratban foglalt módosításokra nézve a következőket tisztelettel előterjeszteni. Az 1-ső pontban az 1-ső §-ra vonatkozó módosításra nézve megjegyezzük mindenek előtt, hogy ügyrendünk már az által is tanúskodik a törvény jelzett intentiójának figyelembe vétele mellett, hogy a közgyűlés netáni túlterjeszkedése elé korlátokat emelni igyekezett. De ügyrendünkben mellőzni kívántuk mindazt, mi a törvényben tüzetesen meg van határozva s ilyen különösen a közgyűlés ügyköre. Midőn ugyanis az 1874: 34. t. cz. 21-ik szakaszában a közgyűlés tárgyai taxatíve vannak felsorolva, s ezenkívül a 27. §. 10. pontja még szabatosabb határt von, kimondván hogy minden a kamarára ruházott s a közgyűlés tárgyát nem képező teendő, a választmány hatáskörébe tartozik : nézetünk szerint a hatáskör túllépése ellen sokkal biztosabb garantiát képez a törvény, mint a sokkal több változtatásnak alávetett ügyrend. Czélszerübbnek véljük ennélfogva az eredeti szerkezet megtartását. A 2-ik pontban a 42. §-ra nézve tett módosítás szabatosabb ugyan, de nem mutatkozik szükségesnek, mert a törvény 7. §-a ugy is elrendeli a felvételi határozat kézbesítését s az ügyvéd ezen végzésben bírja igazolványát. A mi pedig ezen pontban foglalt módosítás második részét illeti, ámbár a törvény nem rendeli, az ügyrendbe fölvétetett a bíróságok értesítése, a kir. ügyész értesítése pedig a zugirászatra vonatkozó felügyelet tekintetéből, különben is megtörténik. A 3-ik pontra nézve, annak okát, hogy a 45. §. akként állapíttatott meg, miként az ügyrendünkben foglaltatik, az eljárás egyszerűsítésének óhaja képezte, azon nézet szolgálván kiindulási pontul: hogy halál esetén minden esetre nyujtátik be folyamodás a kitörlés iránt, vagy az örökösök, vagy a kirendelt gondnok által, kik becsatolhatják a hirdetményi dijjat anélkül, hogy erre nézve formaszerü behajtási lépések szükségeltetnének. A leirat 4-ik pontja szerint az ügyrend 47-ik §-a melyben az ügyvédjelöltekre nézve 1 forint beiratási dij állapittatik meg, egészen elhagyandó volna. Erre nézve azonban bátrak vagyunk tisztelettel megjegyezni, hogy ezen 1 fit csak egyszermindenkorra fizetendő beiratási dij, nem pedig évi illetmény lévén, ennek megállapításával a kamara törvényes hatáskörét át nem lépte. Az ü. r. törv. 21. §.-nak 4-ik pontja szerint ugyanis a kamara jogaihoz tartozván nemcsak a költségelőirányzat megállapítása, hanem »mikénti« fedezésének meghatározása is, joga van fedezetet előállítani oly forrásokból is, melyek költséggel járó hivatalos cselekményeiért némi egyenértéket nyújtanak, mint pd. beiratási, hitelesítési dijak, mely utóbbiak, holott nemcsak egyedül a kamara tagjaira vonatkoznak, Nagyméltóságod által sem kifogásoltatnak. Nincs azonban joga a kamarának kiadásai fedezése végett másra évi illetményt vetni, mint saját tagjaira s ily évi illetmény nem is foglaltatik a 47-ik §.-ban. És hogy e tekintetben teljesen a törvényes téren állunk, bátrak vagyunk arra hivatkozni, hogy az igazolvány elveszése esetén Nagyméltóságod szintén megállapíthatónak ismeri el az egy forint dijjat és pedig tisztelt rendeletének 5-ik pontja szerint szintén a költségek fedezése szempontjából. Már pedig ha a törvény meg nem engedné, hogy valamely dij az ügyvédjelöltekre, mint nem kamarai tagokra, kivettessék, akkor annak az utóbbi esetben sem lehetne helye. A mi pedig a méltányosság szempontját illeti, éppen az ügyvédjelöltek jegyzéke az, melynek vezetése legtöbb időt, munkát és költséget vesz igénybe, az ügyvédjelöltek továbbá az előtt is fizettek és pedig nagyobb összegre rugó kézbesítési dijakat, melyek már most egyedül a kamarát terhelik, miután a nagyszámú kézbesítést minden dij nélkül kell eszközöltetnie s igy elnézve még attól is, hogy az alakulással járó első felszerelés-