Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 11. szám - A német csődtörvényjavaslat. 3. [r.]

— 85 -^ A német csődtörvényjavaslat. Dr. M i s n e r Ignácz ügyvéd úrtól Budapesten. y in. Előbbi czikkemben a közadós által a csődnyitás előtt kötött jogügyletek megdönthetéséről szólottam. A javaslat első könyvének 4—8. fejezetei az igénylők és hitelezők miképeni kielégítéséről rendelkeznek; ezen rész figyelmünket szintén teljes joggal kiérdemli. A javaslat 40. § a a csődtömegben lévő ingók tulajdonjoga iránt támasztandó keresetek elintézését a közönséges polgári jog és perrend hatáskörébe utasitja. A csődtömeg ellen irányzott tulajdoni igénykeresetek tehát nem mint nálunk a csődbíróság előtt, hanem rendes polgári illetőségök szerint érvényesitendők. Ezen rendelkezés a dolog természetének sokkal inkább felel meg, a mennyiben a talajdont igénylő, a hitelezők követeléaével semmi összeütközésbe nem jön, ha az őt feliétlenül illető tulajdonjogot érvényesiti. A 41. §. rendeli, hogy a közadósnak beküldött, de általa meg nem fizetett áruk eladója ezen árukat természetben visszakövetelheti a tömegből, ha a csődnyitás előtt a szállítás helyére nem érkeztek, és a közadós vagy részére más személy által birtokba mm vétettek. Lelkiismeretlen hitelezők ugyanis a csődnyitás előestéjén a tömeg értékének látszólagos növesztése czéljából tetemes megiendeléseket szoktak tenni, a fenebbi intézkedés által azonban a csalás kivitele lehetlenittetik. Csődtörvényünk ezen kérdés iráut nem intézkedik, de az 1840. XVI. t. cz. 36. § ából levont analógia szerint a kérdés nálunk azon joni szempontból egyáltalán semmi jelentőséggel nem biró elv, vagy inkább jelentéktelen tény szerint döntetik el, váljon a vevő a küldési alkalmat kijelölte-e vagy nem. Alkotandó csődtörvényünkben a német javaslat elvének elfogadását pártolnók. Épp oly helyes és utánzásra méltó a 42. §. intézkedése, melynek értelmében a közadósnak házastársa csak azon esetben igényelhet a csődtömegből tulajdont, ha tényekkel igazolja, hogy az igényelt dolgokat már a házasság előtt sajátul birta, vagy a házasság megkötése után ugyan, de nem a közadós pénzén, vagyonán szerezte. Nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy a javaslat azon esetben, ha az idegen dolog a csődnyitás előtt a közadós, vagy csőd alatt a tömeggondnok által elidegenittetett, mindazt, mi ezen elidegenítés folytán a tömegbe folyt, a tulajdonosnak kiadatni, és ha az ellenérték még nem folyt be, a követelést neki átengedményezni rendeli, mivel a tömeg jogezim nélkül nem gazdagodhatik. A 48. §. a dolog természetének megfelelőleg rendeli, hogy a kézizáloghitelező a többi hitelezőktől elkülönítve az elzálogosított dologból elégittetik ki, és pedig mindenekelőtt a a költségek, aztán a folyó kamatok utána a esődnyitást megelőző egy évre járó kamatok, és végre csak a tőke törlesztésére nézve, mely intézkedés mind a közadós, mind a hitelező javára van A 49. §. a kézizáloghitelezővel ugyanazon előnybe helyzi a német állam pénztárát, az egyéb állampénztárakat s a községeket a birtokukban levő vámköteles dolgokra, a bérbeadót a bérleményen levő dolgokra és gyümölcsökre, a vendéglősöket a lakásukba vitt holmikra, a kézműveseket és munkásokat az általuk készített és birtokukban levő dolgokra nézve. A 6. fejezet 4. §-ában egy a mai csődtörvényünkben nem is emiitett jogelvet, a beszámítást — compensatiót — valósítja. A csődjog több hitelezőnek a visszatartási jog érvényesítését a közadós ellen megengedi ; megengedi továbbá, hogy a kézi ésjelzálogbirtokos a csődtől elkülönítve a zálogbói kielégítést kereshessen, és éppen azért nem forog fen semmi ok, hogy a hitelező, ha maga egyúttal a tömegnek adósa, a tömegnek a birtokában levő követeléséből magát kielégítse. A közadós követelése dolognak tekintendő, melyet a tömeg hitelezője és adósa birtokában tart, és jogtalanság volna tőle megtagadni azon jogot, melyet a visszatartó és zálogbirtokos a törvény értelmében gyakorolhatnak. Mily gyakran történhetik, hogy valaki csak azért adott hitelbe a közadósnak, mivel ez utóbbitól is hitelbe vett és követelését beszámithatja. Az 52. §. a beszámításra jogosított hitelezőt a bejelentési kötelezettség alól felmenti, mert kielégítését nem a csődtömegtől, hanem attól elkülönítve a tömeg iránti adósságából, melyet zálogképen birtokában tart, menti. De nehogy a beszámítással visszaélések Űzessenek, az 54. §. elősorolja azon eseteket, melyekben a beszámítás meg nem engedtetik, és pedig ba valaki a csődnyitás után lett a tömeg adósa, vagy hitelezője. Azon körülmény, hogy valaki egy csődnyitás előtt fenállott követelést csődnyitás után forgatmány vagy engedmény utján megszerez, őt beszámításra szintén nem jogosítja. A beszámításnak hely nem adatik végre, ha a tartozás és követelés ugyan a csődnyitás előtt támadtak, de az adós hitelező a követelés megszerzésekor tudomással bírt arról, hogy a közadós fizetéseit beszüntette. Remélleni szeretjük, hogy a beszámítás kérdése uj csődtörvényünkben lehetőleg az emiitett irányban nyerend megfejtést. A 7. fejezet a tömeghitelezők követeléseiről szól. A csőd megnyitásától a tömeg a csődvagyon felosztásáig több változáson megy keresztül. A tömeggondnok a tömeg terhére kötelezettségeket vállalhat el, a közadóssal kötött szerződéseket teljesíthet, felbonthat, a tömeg szaporítása, fentartása és biztosítása czéljából intézkedéseket tehet, melyek költségekkel járnak és mely költségek csupán a csődhitelezők javára fordíttatnak. Kétségkívüli tehát, hogy ezen a tömeg javára tett adósságok abból mindenekelőtt levonandók, és csak az ezen levonás után fenmaradó tömeg fordítható a csődhitelezők javára. Ezen sz bályt mondja ki a javaslat 56. §-a. Az 57. § csak a csődeljárás által okozott bírósági költségeket a tömeg kezelésére, értékesítésére, és felosztására fordított kiadásokat, és végre a közadós és családjának adott segélypénzeket számitja azon költségek közé, melyek a csődhitelezők követelései előtt fedezendők. Az 58. §. azon adósságokat, melyek a tömeggondnok jogérvényes cselekvényeiből, vagy a által támadnak, hogy a közadóssal kötött kétoldalú szerződés a csőd megnyitása után teljesíttetett, és végre a tömegnek jogtalan gazdagodásából származott követeléseket számitja a tömegadósságok közé. Az 59. §. rendeli, hogy azon esetben, ha a tömeg a tömeghitelezők kielégítésére nem elégséges, azok aránylagosan elégitendők ki, és pedig olyformán, hogy a tömegadósságok a tömegköltségeket megelőzik, a költségek pedig a fent előadott sorban egymásután elégitendők ki. Az ausztriai csődtörvény előbb a töroegköltségtket, és csak aztán a tömegadósságokat rendeli kifizetendőknek. A javaslat az igazságnak megfelelőbben oldotta meg ezen már rég óta vitás kérdést. A tömegadós3ágok, keletkezésűket és természetöket tekintve, épp oly idegen elemet képeznek a tömegben, mint az abban levő idegen és igényelt dolgok, és valamint csak ezeknek kihasitása által marad fen a tiszta tömeg, épp ugy ez esetben is mindenekelőtt a tömegadósságok törlesztendők, hogy a tiszta tömeg kikerüljön. A tömegköltségek csak oly kiadást képeznek, mely a csődhite- i lezők kielégítésére fordittatik, magától éltetik, hogy a tömegadósságok, mint idegen dolgok mindenekelőtt kihasitandók, és csak aztán türleszthetők a csődhitelezők kielégítése végettokozott költségek, annyival inkább, mert ha a tömegadósságok törlesztése után semmi vagyon nem marad fen, a csőd megszüntettetik és a hitelezők kielégítése végett költségek sem támadnak. A 8. fejezet a csődhitelezők követeléseinek osztályozásáról szól. A javaslat a dolog természetének raegfelőleg azon helyes szempontból indult ki, hogy az igény-, zálog- és tümeghitelczők a csődtől elkülönítve nyernek kielégítést, osztályozás alá tehát csak oly követelések kerülhetnek, melyek csak a csődeljárás folytán elégíthetők ki, miért is a javaslat csak a szorosan vett csődhitelezők követeléseit vette osztályozás alá. Csak 3 osztálybeli követelést különböztet meg: az osztályok ezen csekély száma nemcsak a fent előadott helyes felosztás eredménye, hanem különösen annak tulajdonítható, hogy számos követelés, mely a legtöbb érvényben volt, és jelenleg is érvényben álló csődtől vényben privilegiált sorozásban részesült, semmi elsőbbségetjnem nyer, hanem a közönséges csődkövetelések közé ntasittatott. A javaslat osztályozásában azon helyes elvnek ad kifejezést, hogy minden személyes követelés ugyanazon tartalmú és természetű ; a közadós mindegyiket kiegyenlíteni tartozik, és ha vagyona erre nem elégséges, az egyik követelésnek teljes, és a másiknak részbeni kiegyenlítése ez utóbbira nézve igazságtalan volna. A javaslat az érintett elvet megvalósítva megszüntette a fiskusnak Nassaun kivül minden államban érvényben levő előjogát. Nemzetgazdászati szempontból helyesebb és a jog szempontjából igazságosabb, hogy azon veszteséget, melyet adókövetelésével az állam a közadósnál szen -ved, nem az amúgy is megkárosított hitelezője, hanem az összes adókötelezettek pótolják, és ezt követelni a hitelezők annál inkább jogositvák, mert a fiskus adókövetelését a leggyorsabb végrehajtási eljárás utján még kellő időben biztosithatja. Mégszüntette továbbá a javaslat azon előjogot, melyben a temetkezési és orvosi költségek az érvényben álló csődtörvényekben részesültek. Hogy a meghalt személy eltemetendő, azt a közrend kívánja, de a közrend fentartására nem a bukott hitelezői hivatvák, hanem az állam, ki in ultima analysi tartozik a temetkezési költségeket fedezni. Ugyanez áll az orvosi költségekről. Hisz nem a hitelezők okozták a bukott betegségét, és szükség esetén miért ne tartoznék az állam humanitás és a közrend fentartása iránti szempontból a bukottat ép ugy ápolni, mint bármely más szegényt, ki sem családjától, sem azon község és megyétől, melyhez tartozik, segélyt nem kaphat ? Megszűntette végre a javaslat a feleségnek hozománya iránti előjogát. A hozomány iránti előjog megszüntetésének indoka a m. é. magyar jogászgyülés évkönyvében,nem különben a kereskedelmi törvényjavaslatban bőven kifejtvék, és ezen előjog megszüntetése mellett még most is sikra szállani, midőn a jogászgyülés a megszüntetés szükségét egyhangúlag kimondotta, lölösleges volna. De bármennyire iparkodott a javaslat kibontakozni azon középkori helytelen felfogásból, mely szerint a chirographar hitelezők előtt minél több privilégium adatott egyéb hitelezőknek, attól még sem maradott egészen ment, mert a gyermekeknek, gyámság és gondnokság alatt levőknek, a közadós kezelésére törvényesen bizott vagy haszonélvezetül hagyott vagyonának elsikkasztásából származó követeléseket privilegiált sorozatba, a chirographar hitelezők elé a második osztályba sorozza. Az elavult privilegizáló elvnek ezen részbeni követése sem helyes, mert eltekintve attól, hogy azon közeli viszonynál fogva, melyben atya és gyermekek állanak, a gyermekeknek előjoga a chirographar hitelezők felett sem a jogosság, sem az erkölcs szempontjából nem indokolható ; elvetendő az azért is, mert a kereskedő, ki valakinek hitelez, nem kutathatja, váljon valaki gyermekek és gyámoltak vagyonát, és mily mennyiségben kezeli! ha pedig tudvalevő dolog, hogy mit és mennyit kezel ily vagyonból az atya vagy gondnok, hitele ez által gyengittetik. A gyám és gondnok szabadon választatnak, rokonok és hatóságok által ellenőriztetnek, sok esetben biztosítékot is tartoznak adni. Miért a franczia, az angol egyesült államok, Oldenburg és Nassau csődtörvényeit követve, a gyermekeknek, a gyámság és gondnokság alatt levőknek előjogait is megszüntetendőknek vélem. A javaslatban foglalt osztályozás nagyon egyszerű. Az első osztályba a bukottnál szolgálatban állóknak a csődnyitást megelőző egy évre járó hátralékos díj-, élelmezési és bérköveteléseit sorolja, a mennyiben ezen személyek a kö/.adósnál állandó szolgálatra szegődve vol-