Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 11. szám - A birák és birósági hivatalnokok rangfokozata és illetményei tárgyában - A részvénytársaságokról szóló törvényjavaslat Ausztriában. 2. [r.]

- 84 -A birák és bírósági hivatalnokok rangfokozata és illetményei tár­gyában mint már több izben említettük, az igazságügy­minisztérium rendeletet bocsátott ki.E rendelet ellen a budapesti bíróságok értekezlete emlék­iratot nyújtott át az igazságügyminiszterinrnak. Ezen emlékiratból idézzük a következő lénye­gesb pontokat: 1. A kinevezési jog gyakorlását szabá­lyozó törvények tekintettel az ezen jogot gyakorló személyek közjogi állására s az eb­bó'l folyó jogok és jogelönyök törvényes ha­tályára, mind a törvénykezési mind a közigaz­gatási tisztviselők rangosztályozásánál elég vi­lágosan megjelelik a felsőbb és alsóbb rangú államhivataluokok közti főhatárvonalat a sze­rint, a mint ezek a törvény alapján 0 Fel­sége a király vagy pedig a miniszter által ne­veztetnek ki. A neheztelt szabály rendelet azonban ezen törvényekkel ellenkezőleg, s az ezek alapján szerzett jogok sérelmével ugy a Király és ministeri jogok összetévesztésével 6a zavarásával, s az elsőknek mintegy hátratéte­lével, a király Ó Felsége által a törvény ér­telmében kinevezett kir. törvényszéki és járás­birákat s a kir. ügyészeket a ministeri kine­vezéstől függő felsőbb bírósági segédtanács jegyzőkkel s fogalmazókkal stb. a szintén 0 Felsége által kinevezett albirákat és alügyé­szeket pedig a felsőbb bíróságok segédfogal­mazóival s a törvényszéki segédhivatali igazga­tókkal stb. egy rangosztályba, sőt a Miniszter által kinevezett bírósági segéd "személyzet bi­zonyos osztályait t. i. a felsőbb bíróságok ta­náasjegyzőit, elnöki titkárait, a király Ő Fel­sége által kinevezett bíráknak és ügyészeknek, a seged tanácsjegyzőket s fogalmazókat stb. pedig az albiráknak és alügyészeknek egy rangfokkal fölébe helyezi. 2. Ugyanezen törvények közül az 1871 VIII. és XXXIII. t. cz. a birói, ügyészi, albi­rói s alügyészi hivatal elnyerhetésénél bizonyos érettségi kort (t. i. a 26. év betöltését) s ügy­védi minősitvényt követelnek, míg a bírósági segédhivatalokat u. m. a felsőbb bíróságok tanácsjegyzőségeit, s fogalmazóságait stb. ezen életkornál fiatalabb s az említett qualificatió­val még nem bíró egyének is elnyerhetik s el is nyerik. — Ezen törvényes minősitvények tehát különösen a felsőbb birói állomások el­nyerhetésénél, a bíráknak s ügyészeknek stb. az ugyanazon pályán s ugyanazon czél felé törekvő, de a mondott qualificatiókkal még nem bíró felsőbb bírósági tanácsjegyzők, fo­galmazók, s elnöki titkárok síb. stb. fölött már oly jogokat és előnyöket adnak, melyeket ezek korukhoz, s az ügyvédi oklevél el- vagy el nem nyerhetéséhez képest csak évek múlva, 8 esetleg, ha t. i. a vizsgálaton áthatolni nem képesek, soha sem[nyerhetnek el. — E szerint a törvény ezen rendelete az 1 ső pontban hi­vatkozott közjogi törvényekkel összhangzólag szintén kijelöli azon határvonalat, mely a ma­gasabb minősitvényeket igénylő, s ezért az 1871. VIII. t. c. 2. §-ában külön categóriákba is sorozott birói és ügyészi hivatalokat, — az ezen minősitvényeket még nélkülözhető s ugyanezért azon állomásokra még csak elkészülőknek te­kinthető bírósági segédhivataloktól elválasztja. A törvény által követelt ezen minősitvényekkel szerzett jogok és előnyök pedig meg vannak sértve az által, ha a birói állomásokra még csak elkészülőnek tekinthető bírósági segéd-, valamint a kezelő személyzet az idézett tör­vényben már iörvénycsen felállított osztályza­tok összezavarásával a birói és ügyészi karba beékelve azokkal egy categóriába, sőt azok fölé is helyeztetik. De tekintve a bíráknak és ügyészeknek a törvényben körülírt, s nem csak szoros jogi értei cm b<n, hanem az általános néze­tek szerint is a sajátképeni hivatalos rangot ké pező — hatáskörét, a reájuk nehezedő felelős­ség nagyságát, független önállóságát s elmozdit­hatlanságát stb. bo.yan is lehet a törvény ál­tal követett birói tet-intó yuek, a közönség előtti kisebbítése, s ez által a közig?zság-Bzol­gáltatás hátránya nélkül, a király Ó Felségé­től nyert hatalomnál firjva, Ó Felsége nevében élet és vagyon felett függetlenül igazságot szolgáltató bírákat, úgy az állam közérdekeit képviselő, 8 a járásbirákkal együtt még hiva­tali főnökséggel is felruházott ügyészeket, azon felsőbb bírósági tanácsjegyzőnek utánna, azon fogalmazóval pedig egy rangba helyezni, a kiknek a törvény sokkal jelentéktelenebb ha­táskört ad, mint egy törvényszéki jegyzőnek, a mennyiben t. i. az Illési és tanácskozási jegyzőkönyvek szerkesztése körlili egy és ugyanazon teendőiken felül, a törvényszéki jegyző a törvény értelmében a bűnvádi ügyek­ben oly nagy fonlosuággal bíró tárgyalási jegyzőkönyveket is szerkeszteni, s a még na­gyobb képességet, önállásá^ot és gyakorlatot igénylő bűnvádi vizsgálatokat teljesíteni tar­tozik. 3. Hazánkban továbbá az absolutisticus korszak kivételével azon kir. hivataloknál, hol a jogkörök homogén természete a rangosz­tályozást megengedte, a rangfokozat és napi­díj- osztályzat megállapításánál mindig a fize­tés nagysága volt mérvadó. — Ezen elvek nyertek legújabban az 1871. VIII. és XXXII. törvényekben is alkalmazást. — Az 1871. VIII. t. cz 2. § ában ugyanis a kinevezési jogról, 'a birói minősitvényekről és jogkörről szóló törvények tekintetbe vételével az összes birói és bírósági személyzet a főbb catc^o­riák szerint már bizonyos rangsorozatban osz­tályozva lett. Az 1871. XXXII. t. c-ben pe­dig ezen osztályozáshoz s a fizetés nagyságá­hoz képest már bizonyos rangfokozat is álla­píttatott meg. — Ezen törvényeknek, s a tör­vényhozó testület ezekben nyilvánuló intentió­jának tehát — azon tisztviselők rangosztályo­zásánál, kik a törvény által szerzett speciális jogaik sérelme nélkül e.ymás között rangso­rozhatókra magas minisztérium előtt ezen ide­iglenes szabályozásnál is iványadóknak kel­lett volna lennie. Ezen törvényeknek s inten­tióknak figyelmen kivül hagyása pedig az igaz­ságszolgáltatás hátrányára előre láthatólag sok fogalomzavart, viszásságot és bonyodalmakat idézend elő. Mert hogy csak pár esetet hoz­zunk fel: miként lehetne különösen egy Bu­dapesten alkalmazott bírótól, ügyésztől, albi­rótól és alügyésztől, a jelen mostoha viszo­nyok közt azt várni, hogy ha előbbre jutni kíván, nagyobb fizetését kevesebbel, a király 0 Felségétől nyert decretumát miniszteri decre­tummal, s a törvény által biztosított nyug­díjjal egybekötött elmozdithatlan állását mi­niszteri rendelkezéstői függő állással cserélje fel. Más oldalról pe ig minő viszás volna egy magasabb rangba helyezett de kevesebb fize­tésű tanácsjegyzőt, fogalmazót, vagy segédtanács­jegyzőt mintegy arra kényszeríteni: hogy ha ma­gának anyagi jobblétet óhaj t szerezni, rangelő­nyeiről mondjon le, s egy nála alsóbb rangba helyezett, de sokkal jobb fizetésű birói, ügyé­szi, illetőleg albirói és alügyészi állomásért folyamodjék. Hogy pedig az ily viszás helyzet, a hol az előbbrejntás eként akadályozva, vagy bizonyos viszonyok közt majdnem lehetlenitvc van, a munka kedvelölése által az igazságszol­gáltatás minő hátrányára szolgál, tovább fej­tegetni feleslegesnek tartjuk. >A részvénytársaságokról szóld törvényja­vaslat Ausztriában. * II. A törvényjavaslat által a társaságok ve­zérlő közegeinek állása lényegesen átalakitta­tik. A kereskedelmi törvényben tudvalevőleg az igazgatóság és a — facultativ— felügyelő­tanács közt nincs pontosan megvonva a határ­vonal, a mi e két közegnek felelősségére nézve természetesen káros hatással van. Ezentúl az igazgatóság a végrehajtó, a kötelezőleg beho­zandó felügyelőtanács pedig az állandóan el­lenőrző közeget fogná képezni. Az igazgatóta­nács pedig a végrehajtó közeg mellé adat­hatik. Az igazgatóság, mely a felügyelőtanács­csal ugyanazon qiuüíficatióval tartozik birni, az elsőock kivételével a közgyűlés által vá­lasítatik. A táfsasági szerződés bejegyzése utáni első év lefolytával miuden esetre újra kell választani az igazgatóságot. Ezen, valamint a későbbi választásoknál is az igazgatóság vá­lasztása nem érvényes több mint 3 évre. A társasági szerződésben meghatároztathatik, hogy valamely kivált tag helye a legközelebbi köz­gyűlésig a felügyelő tanács, vagy pedig az igazgatóság által betölthető-e. Az igazgatóság tagjai hivataluk tartama alatt nem gyakorol­hatják hivatalukat azon üzletekben, melyek közöttük s a társaság közt köttetnek. Ugy a felügyelő, mint az igazgatóság jogosítva van a közgyűlés egybehívására. A részvényesek közgyűlése a törvényben meghatározott eseteken kívül azonnal egybe­hívandó, ha ezt a társaság érdeke megkívánja. A közgyűlés akkor is azonnal egybehívandó, ha ezt egy részvényes végy a részvényesek bizonyos száma, kiknek részvényei az alaptő­kének legalább egy tizedét teszik, egy általuk aláirt beadványban a czél és az okok előadása mellett kívánják. A közgyűlés határozatképes­ségéhez megkívántatik, hogy a mennyiben a törvény vagy a társasági szerződés mást nem határoz, a közgyűlésen cly számú részvénye­sek legyenek jelen vagy képviseltessenek, kiknek részvényei összesen legalább egy ne­gyed részét teszik az alaptőkének. A közgyű­lés határozatképtelenségének esetében második közgyűlés hívandó össze, mely tekintet nélkül a jelenlevő részvényesek számára és a képvi­selt tőke magasságára, határozatképes. Az igazgatóság köteles gondoskodni ar­ról, hogy a társaság megkívántató könyvei szabályosan vezettessenek, továbbá köteles a társasági szerződés egy másolatát egy héttel a bejegyzés után a politikai kormányhatóságnak bemutatni. Hasonlag minden részvényesnek jo­ga van a társasági szerződésről és annak mó­dosításáról magának tudomást szerezni. A társaságok feloszlatására vonatkozólag különös érdekkel birnak a következő határoz­mányok : Egy részvényes indítványára is fontos okokból a bíró által neveztethetnek ki a li­quidátorok. A bíró ily esetben oly egyéneket is nevezhet ki liquidátorokká, kik nem rész­vényesek. A liquidátorok kiküldése a köz­gyűlés által bármikor visszavonathatik. Ugyan­ezt teheti a biróság is azon liquidátürokra nézve, kiket az kinevezett. A liquidátcrok működésük megkezdésénél azonnal mérleget kötelesek felállítani s ha ez azon eredményre vezet, hogy a társaság vagyona többé nem fedezi az adósságokat, a liquidátorok saját fe­lelősségük alatt azonnal kötelesek csődöt indít­ványozni. A büntetőjogi felelősségre nézve feltűnnek a következő határezmányok: Az igazgatóság tagjai, mennyiben az általános büntetőtörvények szerint nincsenek szigorúbb elbánásnak alá­vetve, kihágásban válnak vétkesekké és három hóig terjedhető fogsággal büntethetők: 1. ha a társasági szerződés bejegyeztetése végett a részvények aláírására és befizetésére nézve tudva hamis adatokat közölnek; 2. ha kimu­tatásaikban és a közgyűlésnek tett jelentéseik­ben a társaság viszonvaiuak állásáról tudva hamis, elferdített vagy hiányos adatokat közöl­nek ; 3. ha az ő vétkük miatt 3 hónapnál to­vább felügyelő tanács nélkül maradt a társa­ság, vagy abban a tagok nem voltak határo­zatképes számmal ; 4. ha tudva a törvény kö­vetkező szabványai ellen cselekszenek, és pedig: ha érvénytelen részvényeket bocsátanak ki, ha a társaság részére saját részvényeket tulajdonul vagy zálogként szereznek, ha uj részvényeket bocsátanak ki; ha kamat vagy osztalék gyanánt összegeket fizetnek ki, melyek az alaptőkéből vannak véve; ha idő előtt rész­vényeket bocsátanak ki, végül ha elmulasztják azon őket megillető jelentésj megtenni, misze­rint a társaság vagyona többé nem fedezi az adósságokat; 5. ha a kereskedelmi törvényszék azon meghagyásának, hogy közgyűlést hívja­nak össze, vagy pedig, hogy a közgyűlés va-Iamelyr megtámadott határozatát ne hajtsák végre, nem tesznek eleget. Ha ugyanezen fel­tételek beállanak a felügyelő tanács tagjaira, a liquidátorokra vagy a társaság egyéb meg­bízottjaira nézve, akkor ugyanazon kihágást követik el és ugyanazon módon büntetendők.

Next

/
Thumbnails
Contents