Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 11. szám - Az ötödik magyarjogászgyüles inditványa

— 83 — hatóságra, sem a kormányra a netaláni hiányokért vagy káros következésekért kártérítési kötelezettséget maga után nem von." Az elmondottakat figyelembe véve, a vagyonjogi felelősség alapját képezhető* tárgyilag helytelen hivataloskodás esetét feuforgónak látom: a) mindenkire nézve, kin jogsérelem az által okoztatott, hogy a hivatalnok olyasmit cselekedett vagy mulasztott, mit tenni vagy elmulasztani a btlntenyitő törvények tiltják ; b) ha aira nézve, kin a jogsérelem ejtetett, a hivatalnok törvényesen szat)ál\ózott hatáskörén túl vagy az elős/abott alakszerűségek mel ozcsével tette intézkedését; c) ha ugyancsak arra nézve ezen intézkedés azon különös rendszabá'yoknak tartalomra vagy foglalatjára nem felel meg, melyek azon különös iatézkedésie nézve fenállanak; d) arra nézve, kit illetőleg a hivatalnok hivataloskodását bizonyos irányban érvénye siteni tartozott volna, ezt azonban elmulasztotta. Hogy a hivataloskodás imént jelzett helytelenségét a hivatalnoknak terhéül csak akkor lehet beszámítani, ha őt ez iránt vétkesség terheli: ez további vitatást alig igényel, ép oly kevéssé mint azon tétel, hogy vétkesség a hivatalnokot mindig terheli akkor, ha szándéka épen a hivataloskodás helytelenségére egyenesen irányozva volt. Nem oly egyszerűen áll azonban a dolog azon kérdésre nézve, hogy mennyiben terheli e vétkesség a hivatalnokot akkor, midőn a hivataloskodás helytelensége csak azon vigyázat elmulasztásának tulajdonitható, melynek alkalmazása által a jogsérelmet ejtő helytelenség kikerülhető lett volna? Általában8) a culpa ra nézve elfogadott magánjogi elveket minden megkülönböztetés nélkül a hivatalnokok vagyonjogi felelősségére nézve is kívánják alkalmazni és kevés kivétellel mindenütt általános szabályként találjuk, hogy csak a kisebb vétkeség a culpa lata, magánjogi értelemben véve, állapítja meg a hivatalnoknál a beszámithatóságot, és ebből folyólag a vagyonjogi felelősséget. Az én felfogásom szerint ezen feltétlen átültetése a culpa magánjogi felfogásából származott megkülönböztetésének a tisztán állami és közjogi alapokon nyugvó hivatalnoki viszonyra, épen a viszonyok különbözőségénél fogva, nem helyeselhető, és a dolog valódi állásával épp ugy áll ellenkezé-ben, mint helytelennek tartom azt, hogy e tekintetben valamennyi hivatalos teendők egyaránt ugyanazon egy tekintet alá véietnek. A tiszta magánjog terén kétségtelen, hogy azon jogviszony szerin*, melyben egyik magánzó a másikhoz áll, amazt azon vigyázatra és gondossági a nézve, melyet ez utóbbi jogállapotának épségben tartása tekintetében alkalmazni tartozik, kétféle kötelesség terhelheti ; vagy általában azon vigyázat iránti kötelesség, melyet a közönséges ember alkalmazni köteles vagy azon vigyázat iránti kötelesség is, melyet egy bizonyos kötelezettségi jogviszonyból folyólag fokozni tartozik anynyira, hogy egy rendszerető és óvatos ember mértékét megüsse; kétségtelen, hogy a tiszta magánjog terén a vigyázatlanságnak e szerint kettős foka van. Nem ugy áll azonban a dolog a hivatalnok hivataloskodására nézve; valamennyi hivatalnokra nézve azon jogviszony, melyben a hivataloskodást illetőleg állanak, ugyanaz, — azon vigyázat tehát, melyet ezen jogviszonyból folyólag a hivataloskodás ra alkalmazni tartoznak, más mint ugyanazon egy elvont vigyázat, a legpontosabb kötelesség teljesítésére irányzott, nem lehet. Nem képzelhetem a hivatalok oly nemű megkülönböztetését, melynek egyikénél a hivatalnok kötelességeinek teljesítésére (elvontan) nagyobb, másikánál podig kisebb vigyázatot volna köteles fordítani; és azt hi-s) Az Ausztriára nézve 1872 július 12-én ,,womit das Klagerecht der Partéién wegen der von richterlichen Beamten in Ausübung ihrer amtlichen Wirksamkeit zugefügten Kechtsverletzungen geregelt wird" alkotott törvény 1. §. e részben azon kifejezést használja „Übertretung der Amtspflicht." szem, hogy minden hivatalnokot ugyanazon egy vigyázat iránti kötelesség terheli. Sem a jogviszony, melyben a hivatalnok hivatalos kötelességeire nézve áll, nem enged oly megkülönböztetést a vigyázat fokára nézve, mint azon jogviszony, melyben az emberek a magánjog terén állanak egymáshoz; sem a köteles vigyázat, melyet a hivatalnok tartozik alkalmazni, nem enged oly fokozatot, mint azon vigyázat, melyet a magánjog terén nyilvánuló jog iszonyok különbözősége szül. Azon mérték, melylyel amagánjóg terén a vigyázat, méretik a hivatalnokokra nem alkalmazható; ez utóbbiaknál közönséges és óvatos hivatalnok nem állittathatik egymással úgy szemben, mint a tiszta magánjog terén a közönséges ember az óvatos és gondos házatyával. Én tehát legbensőbb meggyőződésem szerint a hivataloskodásra nézve a culpa lata és levisre nézve a magánjog terén elfogadott megkülönböztetést elvetendőnek és a szőnyegen fekvő viszony természetéből folyónak csak azon szabályt tartom, mely szerint a hivatalnoknak a hivataloskodás helytelensége terhéül számitandó be, mihelyt őt a gondatlanságnak habár csak legkisebb mértéke is terheli. Ezen általános szabályt mindazonáltal két rendű hivataloskodásra nézve lényegesen módositandónak tartom; nem azért, mintha, ezen kétrendü hivataloskodásra nézve a cnlpa magánjogi osztályozását elfogadni akarnám — hanem azért, mert annál annak természetéből folyólag azon tényezők, melyek az alkalmazandó vigyázat terjedelmét szabályozzák, melyek azon határokat közvonalozzák, melyeken belől a hivatalnok hivataloskodásának helytelenségét felösrrerni köteles, nagyobbára az illető hivatalnok individualitásában és egyéniségében alapulnak. Elseje azoknak: a birák sajatképeni hivataloskodása vagyis az, mely vitás kérdések és jogsérelmek feletti határozathozatalban áll. A birói voltaképeni hivataloskodás foglalatja: a törvények az elébe terjesztett concret tényállásra való alkalmazása — annak kimondása, hogy a concret esetben törvény szerint mi a jogos. E logicai műveletnél a hirónak határozott és változatlan irányadóúl szolgál: az elébe | terjesztett tényállás és a törvény. Ki az elébe ' I terjesztett tényállást az előterjesztés kétségtelen tartalma ellenére fektette határózatának ; alapjáúl, vagy ki a törvény kétségtelen rendelkezesétől eltérő más rendelkezést vesz alkalmazásba : annak az ilynemű hivataloskodás ! helytelensége terhéül be fog számíttatni, mert • az alapul elfogadott általánosan fölismerhető í kiindulási pontok mellett, kétségtelen tényállás i vagy kétségtelen rcndckezéssel szemben föl- J ismerhette és fölismerni köteles volt, hogy hivatalosk^dása helytelen. Ezen határokon túl a birói határozat-ho- ', zatal beszámithatósága azonban véget ért; I mert a jelzett határokon túl a bírót nem ve- j zeti és nem vezetheti a határozat-hozatalnál i egyéb mint önálló, független és egyéni meg- j győződése; tessék valamely tényállás felfogása j másnak bármennyire tévesnek, valamely tör- i vény magyarázata és alkalmazása má nak bár j mennyire helytelennek és okszerűtlennek: itt ! mindig egyéni meggyőződés, egyéni meggyő- | ződéssel áll szemben. A harmadbirónak az első j bíróság ítéletét megváltoztató ítéletével szem- 1 ben el kell ugyan az államban ösmernünk, hogy a concret esetben csak ezen utóbbi ítélet jogos, ellenben az első biró helytelenül hi- | vataloskodott; ki akarná azonban azt állítani, , hogy már csak annál fogva in abstracto is az | első biró ítélete helytelen volna? A tényállás felfogása és a törvény alkalmazása a jelzett határok közt tisztán az itélő biró szabad mélytánylásától függ; ezen szabadság ép ugy nélkülözhetlen követelménye egészséges igazság- j szolgáltatásnak, mint a minő helyes rugója az igazságszolgáltatás és az igazságügy haladó felvirágzásának ; ezen szabadságot bármi te- j kintetben korlátozni, az eszméknek és gondo- ! latoknak a jelzett korlátokon belül önálló mozgalmát nehezíteni vagy megkasztani akarni: annyi volna, mint a birót legszebb hivatásától megfosztani. És éppen azért a mondott határo- I kon kivül az itélő birónál a batározathoza tálra nézve gondatlanság nem létezik, mert nem létezhetik; a tényállás nyilvánvaló féireösmerése és a törvény nyilvánvaló figyelmen i kivül hagyása az itélő bírónak mindenkor ter-i héül rovandó fel; azon kiv'il azonban az | itélő bírónak (a szándékosságtól eltekintve) mi sem számíttathatik be terhéül. Ugyanazon tekintet alá sorolom némely ! közigazgatási hatóságoknak azon hivataloskodását is, melynél fogva némely vitássá vált ! kérdések fölött előlegesen határoznak, és ezen \ előleges eldöntésre nézve mintegy az itélő bi\ rónak szerepét viszik: például: ha vitás kér| dés támad az iránt, hogy valamely ierületazok ' közé tartozik-e, melyen a tulajdonos a vadá-i szatot szabadon gyakorolhatja (1872. 6. t. cz. j 2 §.); ha az ármentesitő és vizszabályozó tár-I sulat választmánya által bemutatott munkála tok ellen egyesek által panasz emeltetik (1871. 39. t. cz- 15 §.) stb. Másodika azon kivételes hivataloskodásnak azon neme a hivatalos eljárásnak, melynél bizonyos határokon belől a hivatalnok egyéni belátására van fenhagyva annak el-i döntése: hogy egy concret esetben valamely meghatározott hivatalos intézkedés eszközlésbe veendő-e vagy abba hagyandó, avagy hogy valamely rendelt hivatalos intézkedést egy concret esetben minő terjede'emben, mily kihatással, mely időben és milyen eszközökkel vegye vagy vétesse-e eszközlésbe? Ezen eset nem vethető egybe az ítélő bíró hivataloskodásával; ez utóbbinál az egyéni meggyőződés egészen önálló, ezen esetnél azonban a hivatalnok egyéni belátása kötve azon határokhoz, melyeket a concret esetben eléretni és létesitetni kivánt közczél természete és lényege elébe szab; ez utóbbinál nem létezik és nem létezhetik alap, melynek nyomán megállapítani lehetséges volna, hogy az itélő bíró határozatának helytelenségét fölismerhette és azt föilsmerni köteles volt, — ezen esetnél azonban a megállapításra nézve alapul szolgál annak megbirálása, hogy váljon fölismerhette-e a hivatalnok azt, miszerint eljárása az eléretni és épen általa létesítendő czélzott közczélnek meg nem felel, minthogy a mennyiben ezt fölismerhette, ezt fölismerni köteles is volt, és mert ezt mindazonáltal nem tette, a kellő vigyázatot elmulasztotta. Azt hiszem, hogy további bizonyítást nem igényel azon állitásom, miszerint ezen megbirálásnál a biráló alapul nem az eljáró hivatalnok különleges individualitásából merített speciális szemponto : hogy tudni illik miképen járhatott volna el a , éppen alkalmazott hivatalnok a fenforgó esetben különös szakképzetség vagy különös ügyésségére való tekintettel, — hanem csak azon, ha szabad mondanom, az emberi természetre általában visszavezethető általános szempontot fogja elfogadni: hogy általában hivatalnok a fenforgó esetben és annak körülményei közt miképen járt volna el ? Ilynemű hivataloskodásnál tehát a hivatalnoknak csak oly vigyázat hiányát kell terhéül beszámítani, mely vigyázatot általában más hivatalnok hasonló esetben alkalmazni el nem mulasztott volna; és ily értelemben magamévá teszem én is az uralkodó tant, mely szerint ily hivatalnok csak azon kárért tartozik felelősséggel,; melyet nagy gondatlansága által okozott. Hogy vélekedem én a fentebb f) pont alatt idézett törvényekről, melyek általában csak a „grobe Fahrliissigkeit"-et emiitik, az „Absichf' mellett és ezt a biróra még „bei Entscheidung von Rechtsstreitigkeiten" is alkalmazzák: az elmondottak után még kifejteni fölösleges munka volna. Hazai törvéuyeink sokkal helyesebben csak általánosan a vétkes gondatlanságot emiitik, a birói eldöntésre hagyván fen annak eldöntését egyes esetekben, hogy a vétkes gondatlanság tényálladéka fenforog-e vagy sem ? hogy azonban engemet ez sem elégíthet ki, az általam elfogadott álláspontot tekintve, tovább fejtegetni alig szükséges. (Folyt, köv.)