Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 11. szám - Az ötödik magyarjogászgyüles inditványa

— 82 -Szemle. Vj törvényjavaslatok. —A jogügyi bizottság tárgyalásai. Budipost, márcz. 10. ( — r.) A j o g r e f o r ra r a vonatkozó törvényele tárgyalása ismét elhalasztatott. Az ügyvédrendtartási törvényjavaslat már tegnapra ki volt tűzve a képviselőház osztályai számára, azonban a ininist'ercrisis miatt a ház teljesen fulfüggesztette munkálkodását és igy az ügyvédreudtartás tárgyalása ismét elmaradt. A közjegyzőség iránti törvényjavaslat már keresztülment az osztályok tárgyalásán is; a ház azonban még mindig késik annak tanácskozás alá vetésével. A jogügyi bizottság a lefolyt héten ktt törvényjavaslatot tárgyalt, t. i. a váltóhamisítás eseteiben követendő eljárásról és az 1871. 31. t. cz. 24. §-ának módosításáról szóló törvényjavaslatot. Szándékunk volt agyán ezen törvényjavaslatokat szó szerint közölni, minthogy azonban a jogügyi bizottság módosításokat tett rajtok és rendszerint az osztályok a központi bizottság és a ház uj meg uj módosításokat Szoktak tenni a javaslatokon, czélszerűbb lesz ezúttal ezen törvényjavaslatoknak csak főbb határozmányait vázolni. A váltóhamisítás eseteiben követeudő eljárásról szóló törvényjavaslat 1. §-a a jogügyi bizottság által tett módosítások után igy hangzik : „Az 1844. évi (>. t. cz. 28. §-ának A) alatti a) pontja oda módosittatik, hogy a váltóhamisítás eseteiben a jelen törvény hatályba lépte után nemcsak a büntetés, de a bűnösség kérdésében is a büntető-bíróság fog ítélni. A váltóbirós.íg, ha a váltót a bizonyítékok alapjáu hamisnak vagy hamisítottnak tartja, köteles a váltóeljárást végzéssel felfüggeszteni és a periratokat a váltóval együtt a bűnvádi eljárás megindi'ása végett a büntető törvényszékhez áttenni. Továbbá kimondatik a 2. §-ban, hogy a büntető törvényszéknek illetősége ezen áttétel á'tal állapittatik meg, és az további kérdés vagy határozat tárgyát nem képezheti. A 3. §. igy hangzik: A váltóeljárás csak a váltó-biróság határozata által függeszthető fel, s ennélfogva a büntető-biróságok nem rendelhetik el a váltó-eljárásnak felfüggesztését, sem pedig a váltó-eljárás folyama alatt az ennek tárgyát képező váltónak a büntető-birósághoz áttételét. Ha azonban a kir. ügyésznél, vagy más bíróságnál, mint a melynél a váltóügy létez, jelen-etik fel, hogy a folyamatban levő váltókeresethez mellékelt váltó hamis, vagy hamisított, vagy pedig, ha a hamisítás gyanúja más ügyben folytatott eljárás alatt merülne fel, köteles a hatóság, a melynél oly följelentés tétetett, vagy gyanú fölmerült, erről a váltó-ügyben eljáró bíróságot a följelentés vagy a bizonyítékok közlése mellett haladéktalanulért' siteni, s azt a váltónak, valamint az erre vonatkozó ügyiratoknak a büntető-birósághoz leendő áttételére megkeresni. A megkeresett biróság ez esetben sincs kötelezve a megkeresés teljesítésére ; mindazonáltal tartozik a vele közlött bizonyítékokat és körülményeket, a váltó-eljárás félbenszakitása vagy folytatása iránti végzés hozatalánál figyelembe venni." Kiemelendő még a 6. §., mely kimondja, hogy „ha a büntető biróság a bűnvádi eljárást végérvényes megszüntetési határozat vagy itélet által befejezte, tartozik a váltó-biróságtól hozzá áttett iratokat a bűnvádi ügyben hozott, s végérvényre emelkedett megszüntetési határozat vagy itélet hiteles másolatával együtt, a váltó-bírósághoz visszaküldeni, mely utóbbi, amennyiben a polgári kérdésben még további eljárásnak helye volna, a felfüggesztett váltóeljárás folytatása iránt intézkedik." A második törvényjavaslat, melyet a jogügyi bizottság már letárgyalt, azon tapasztalaton alapszik, hogy azon rendelkezés, mely szerint a telekkönyvi hatósággal felruházott járásbíróságoknál a telekkönyvi ügyek a járásbiró elnöklete alatt két aljárásbiróból összeállítandó tanácsülésben intézeudők el, a gyakorlatban hátrányosnak bizonyult. Mig ugyanis más járásbíróságok a hatáskörükhöz tartozó ügyekben, mint egyes-bíróságok járván el, csekélyebb számú bitói személyzet mellett is nagyobb eredményeket voltak'képcsele felmutatni, addig a telekkönyvi hatósággal felrnházott járásbíróságoknál a legegyszerűbbtelekkönyvi^beadvány is hármas tanácsban lévén elintézendő, a járásbiró és az albirák munkaideje a telekkönyvi ügyek által olyannyira igénybe vétetett, hogy 3,sőt4aljárásbiró alkalmazása daczára sem ta thatta'c lépést a befolyó ügyek feldolgozásában más járásbíróságokkal. A törvényjavaslat tehát kimondja, hogy „az 1871. évi XXXI. törvényczikk 24. §-áuak azon rendelkezése, mely szerint a telekkönyvi hatósággal felruházott jírá bíróságoknál, a telekkönyvi ügyek a járásbiró elnöklete alatt két aljárásbiróból összeállítandó tanácsülésben intézendi'ík el, oda módosittatik, hogy a járásbíróságok ezentúl telekkönyvi ügyekben is mint egyesbiróságok járnak el." Ezen intézkedéstől az váratik, hogy a telekkönyvi ügyek nemcsak époly gyorsan elintézhetők lesznek a járásbíróságnak 1 tagja által, amint az ez ideig tanácsülésben történt, de a birák száma kevesbíthető és a feleslegessé válandók oly járásbíróságodhoz lesznek áttehet ők, melynek nagyobb ügyforgilma a szaporítást teszi •zükié* gessé. A törvényjavaslat indokolása megjegyzi, hogy fordulhatnak ugyan elő ezen a járásbíróságokhoz tartozó ügyek elintézésénél fontos jogi kérdések is, de azok helyes elintézése a járásbirótól, mint egyesbirólól képzettségénél fogva méltán várható, más részt jogsérelem esetében fen marad az orvoslás út ja és így a birói személyzet leszállítása a birói elintézést tárgyazó ügyek minden veszélyeztetéste nélkül eszközölhető. Azon netáni ellenvetésre, hogy a javaslatba hozott intézkedés azon inconvenientiát hozza magával, miszerint az ezen javaslat által az egyesbiróságokhoz utasitott ügyekben ha törvényszék által intéztetnek el, 3 rendes törvényszéki biró határoz, azt hnzza fel a törvényjavaslat indokolása, hogy ezen ellenvetés su'yát gyengiti azon tekintet, mely szerint szervezetkérdésekben a kivétel nélküli egyformaságot alig lehet elérni, és babár erre, amennyiie az állam pénzügyi helyzete engedi, törekedni kell, de ezt minden mást fölülina'ó szempontnak tekinteni nem lehet. — A jogügyi bizottság ezen törvényjavaslatot lényeges változtatás nélkül elfogadia. ötödik magyarjogászgyüles indítványa. X Vélemény és indítvány a magyar jogászg\ ülés állandó bizottsága által kitűzött következő kérdés felett: „A hivatalnokok és az azokat alkalmazók vagyonjogi felelőssége amazok hivatalos eljárása áltat okozott károkért miképen szabályoztassék?" Dr. Weinmann Fülöp kir. táblai pótbirii úrtól Budapesten. Kötelesség ellenes hivataloskodás, mely,ről épen mondottam, hogy a vagyon jogi felelősséget megalapítja, kettőt tételez fel: először art, hogy a hivatalnok valamely cselekvése vagy mulasztás* táigyilag jogtalan, helytelen vagy szabálytalan; másodszor pedig, hogy a cselekvés vagy mulasztás jogtalansága, helytelensége vagy szabálytalansága egyszersmind a hivatalnoknak terhéül is beszámíttathassák. E két tényezőnek együttes jelenléte és találkozása mellőzhctlen ; a mennyibeu az egyik a másikat tökéletesen nem fedi, annyiban kötelesség ellenes hivataloskodásió', annyiban vagyonjogi felelősségről szó nem lehet. A cselekvés vagy mulasztás tárgyi helytelenségét, mely a jelen kérdésnél jöhet tekintetbe, az magában véve, h"gy a-'.on cselekvés vagy mulasztás a megfeb lő rendszabályoktól, utasításoktól és rendeletektől eltér, még nem állapítja meg; valamely cselekvés vagy mulasztás az e helyütt figyelembe veendő irányban tárgyilag helytelenné csak az által válik, hogy szabályellenes volta azon különös kötelezettségi viszonyt is sérti, melyben a hivataloskodó épen a hivataloskodásra nézve az ez által megsértett magánfélhez áll. E szerint tárgyilag helyleien mindenkor azon cselekvés vagy mulasztás lesz, mely jogsérelmet előidézvén, a büntető törvényekbe ütközik; minden < gy !b esetekben azonban a habár jogsérelmet előidéző cselekvés vagy mulasztámég ha máskülönben az illető rendszabályoknak meg sem felel, a sérelmet szenvedett magánfélre nézve is ezzel szemben tárgvilag helytelennek csak akkor vétethetik, ha abban azon különös kötelezettségi viszonynak megsértése is foglaltatik, melyben a hivatalnok a hivataloskodásra nézve a sértett félhez áll. A hol tehát a hivatalnok valamely hivatalos intézkedést tesz vagy mulaszt, még ha ez habár nem a btlntctő törvények, de még is a különleges szabályrendeletek ellenére történt is, cz nem alapiija meg feltétlenül vagyonjogi kötelezettségét mindenki irányában, ki netalán azon intézkedés megtétele vagy mulasztása által káli szenvedett, hanem csak azon magánfél irányában, ki azon különös viszonyra nézve fenálló szabályok értelmében jogosítva volt követelni, hogy a hivatalnok azon intézkedését máskép tegye vagy elhagyja, illetőleg hogy az elmulasztott intézkedést foganatba vegye; — csak ezen esetben és ily különös viszony feltételezése mellett forog fen a hivatalnok és a magánfél között azon bizonyos jogi kapocs, mely a hivatalnokot a magánfél Irányában köti le és mely annak felelőségét a magánfél irányában alapiija meg. Napfénynél tisztábban bizonyítva lehet például valamely részvénytársulatra gyakorlandó kormány- felügyelettel megbízott hivatalnok ellenében az, hogy ezen felügyeletet a megfelelő szabályok ellenérc foganatosította és hogy a részvényesek vagy részvénytársalati hitelezők a rajtuk a társulat kezelése és igazgatása által ejtett sérelmeket éppen nem vagy kisebb mértékben szenvedték volna, ha azon hivatalnok a felügyeletet szabályszerűen foganatosította volna: és azért hiszem, alig fog valaki akadni, ki ezen hivaialnokot a mondott kárvallottak irányában a szenvedett kár megtérítésére köteleztetni akarná. És miért nem? csak azért nem, mert azon kárvallottak és a hivatalnok között nem létezik oly különös jogviszony, melynek alapján ez utóbbi épen amazok irányában és amazokra nézve lett volna köteles hivataloskodását érvényesíteni, és mert ennélfogva azon alap hiányzik, melynek folytán a kárvalottak irányában lehetne a hiva'alnokoí kötelességének megszegésével vádolni.7) Ezen szempontból nem tudnám helyeselni legfőbb biróságuuk által legközelebb hozott azon Ítéletet, mely azért, mivel egy faluba vezető dülő uton lévő híd hiányos volta miatt egy arra kocsin menő r.tas lova megsérült, az útfelügyelőt és illetőleg a községet kártérítésben marasztalta És ugyanazon szempontból hely te'ennck tartom például a Landrechtuek I. R. 12. czim 140. §-ban foglalt azon intézkedését, mely szerint ,,der Richter, welcher bei Aufnahmc eines Testaments die zurGütigkcit vorgeschriebenen Forruen vcrnaculii:siget, denjenigen welchen in dem Testamente ein Erbtheil oder Vermáchtniss zugedacht war, wegen des durch seiue Schuld entstehenden Verlustes gerecht werden muss." Hazai törvényeinkből nem idézhetek ugyan egyet sem, mely minden kétséget kizáró módon a jelzett megkülönböztetés helyességét positive támogatná; egy rendelkezés foglaltalik azonban törvényeinkben, mely következtetést engedni látszik arra, mikép törvényhozásunk ily megkülönböztetésre figyelemmel volt; én legalább nem tudnám más alapra visszavezetni a vízszabályozási társulatokról alkotott 1871. 39. t. cz. 12. §. azon általános rendelkezését „mely szerint az ármentesitési vagy vízszabályozási munkákra vonatkozó tervek jóváhagyása sem a törvény-') Ha Poroszországban egy 1850. mártius 11. tíirvóny és ezen mintára más államokban is létesített törvények rendelik „finden bei einer Zusammenrottung oder einem Auflaufe von Menschen durch offene Gewatt, der durch dagegen getroftenen ges^tzlichen Massregeln, Bescliádigungen des Eigenthums oder Verletzungen von Personen statt, so haftet die Gemeinde in derén Bezirko, wo diese Handlungen geschehen sind, für den dadurch verursachten Schaden1', ez tisztán csak politikai szempontból történt is „in der Erwagung, dass die Gemeinde alléin in der Lage ist, die Beschadiger zu ermitteln. und dadurch angetrieben sein wirdden Autlauf zu hintertreiben und Beschádigungen abzuwehren."