Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 10. szám - Névtelen levelek a Magyai- Themis szerkesztőjéhez. 4. [r.]

— 76 — kai is iparkodunk kimutatni. Igen sajnos ugyan, bogy hazánk viszonyairól e kérdés tekintetében semmiféle statistikai adatokkal nem birunk. Csak annyit tudunk, hogy a budai törvényszéknél a főlajstrom szerint 1872. és 1873. években 61okmány-hamisitási eset j elen te t e 11 fel.") t De annál nagyobb becscsel birnak előttünk is az osztrák kormány által gyűjtött adaok, előttünk is mondjuk, mert azt bizonyosan senki sem fogja állítani, hogy az osztrák tartományok lakossága műveltség és erkölcsiség tekintetében alantabb fokon állana nálunk. Ezen adatok szerint pedig amott 18G0 —1870. évek alatt 1581 hamisítási eset tárgyaltatott a büntető bíróságoknál, mely pusztán csak tabbeláris okmányt tárgyazott. De kiemeli jelentésében a kormány, hogy ezen szám még távolról sem üti meg a valót, mert c számban azon esetek, melyek a járásbíróságoknál tárgyaltattak, melyek a vádlottak felmentésével végződtek, melyek csak előjegyzésre képes okmányt tárgyaltak, — nagyrészt benn nem foglaltatnak. Hasonlókép kiemeltetik, hogy hasonló büntettek csak a legritkább esetekben jelentetnek fel a bíróságnál, részint családi tekinteteknél fogva, részint azért, mert a feljelentés által a károsultnak reménye kármentesítésre rendszerint elenyészik stb. Ezen utóbb kiemelt igazságot különösen megerősíti a Bécsben szerkesztett „Zeitschrift fllr Notariat und freiwillige Gerichtsbarkeit", mely 1872-ben e czim alatt: ,.Zur Illustrirung unserer Zustiinde in Grundbuchssacken" közel 100 oly hasonló esetet közöl, melynek alig egyike jelentetett fel a bíróságnál. Es igy van ez bizonyosan nálunk is. Ebből pedig igen szomorú proornosticont vonhatunk lc a jövőre nézve, ha tekintjük, h o g y idővel (feltéve, hogy a mostani állapot még sokáig megmarad) a közönség söpredéke is jobban megismerkedik telekkönyvi intézményünk Achilles-sarkával, és ezt dú sanki aknázza. Ha most mindezek után tekintetbe vesszük, j hogy a hitelesítési kényszer a jogügylet érvényességének kérdését nem érinti, a feleknek az annak kötése, s az okmány szerkesztése körüli korlátlan szabadságát fenntartja, sőt még a telekkönyvi előjegyzést, tehát a nyilvánkönyvi jog biztosítását is lehetővé teszi, továbbá (a mi nálunk is még mellőzhetlen) a bíróságnak a közjegyzőveli concurrentiájá: ki nem zárja, és a felekre a figyelmet alig érdemlő, mert azokra az előnyök által dúsan pótolt dijakon kivül semmiféle terhet nem ró44), s végre, hogy az bizonyos meghatalmazásokra nézve már tényleg be is van hozva, akkor azután csakugyan nem vagyun . képesek azon ellenszenvet felfogni, melyet i hitelesítési kényszer irányában egyeseknél itt is tapasztaltunk. Constatálnunk kell, hogy atörvényjavaslat a hitelesítési kényszerről nem szól, miből azonban még mindig nem akarjuk következtetni, hogy azt az igazságügyminiszfer ur, illetőleg a kormány is ellenzi, mert u hitelesítési kényszer kérdése telekkönyvi ügyek tekintetében tulajdonképen a telekkönyvi törvény keretébe tartozik, és mert azt ez alkalommal mi is csak azért pendítettük meg, minthogy a hitelesítési kényszert a jogbiztonságnak már oly clodázhatlan követelményének tekintettük, melyet a még csak számos évek múlva létesíthető telekkönyvi reformtól függetlenül, már a közjegyzőségi törvény alkalmával lehetne és kellene életbeléptetni! A mi pedig végre a képviselőház jogügyi bizottságának keblében a telekkönyvi jogok -tekintetében felmerült különvéleményt illeti, mely 43) Igaz, hogy ezekben a nem tabelláris okmányok , is bennfoglaltatnak, melyeket elválasztani képesek nem j voltunk, de másrészt tűdjuk, hogy ,.csalás" elnevezés alatt is több oly eset vezettetett a lajstromba, mely okmányhamisitást tárgyazott. Igen sajnáljuk pedig, hogy ' A legérdekesebb telekkönyvi eseteket helyszűke miatt | ezúttal nem közölhetjük. Ezekre egyébiránt más alkalommal mindenesetre visszatérünk. 44) A bélyeg tekintetében mindenesetre követendő ^olna az osztrákok példája, melyek tabelláris okmányok : hitelesítési záradékára felette mérsékelt, t. i. bírósági hitelesítés esetében 30 kr. közjegyzői hitelesítés eseté- í ben pedig 10 kr. bélyegilletéket imak elő. szerint e jogok „bejegyzésének" alapjául szolgáló jogügylet közjegyzői okmányba lenne felveendő — ez igen közel állana nézetünkhöz, ha az ajánlott törvényszabály nem „bejegyzésr e", hanem csak „b e k e b 1 e z é s r e" szorítkoznék, mert ez esetben a magánokirat alapján legalább az „előjegyzést", tehát a dologbani | jog biztosítását lehetne kieszközölni. Az ajánlott formulázásban pedig az indítvány sokkal köze-I Iebb áll a sajátképeni közjegyzői kényszerhez, | és igy nem helyeseljük! Szemle. I Uj törvényjavaslatok. — Reformmunkálatok Ausztriában és Németországban. Budapest, márczius 3. (—r.) A jogrelormra vonatkozó törvényjavaslatok tárgyalása a képviselőházban ismét némi halasztást szenvedett az által, hogy a miniszteicrizis acut jelleget öltött. A központi bizottság már mult hó utolsó napján benyújtotta jelentését a közjegyzői törvényjavaslat iránt, a ház azonban jónak látta azt egyelőre napirendre nem tűzni. Az ügyvédreudtartás iránt is benyújtotta jelentését a jogügyi bizottság, a ház osztályai azonban eddig e törvényjavaslatot sem vették tárgyalás alá. A ház tehát a minisztercrizissel szemben késlekedik ; az igazságügyminiszterium azonban — meglehet, hogy ugyanezen oknál fogva — siet a munkába vett törvényjavaslatokat a háznak bemutatni. Igy a mult hét folyamában benyújtotta az igazságügyminiszter ur a következő törvényjavaslatokat: 1. Törvényjavaslat a váltóhamisítás esetében követendő eljárásról. 2. Törvényjavaslat a hamis bukások esetében követendő eljárásról. 3. Törvényjavaslat a vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről és kártérítési kötelezettségről. 4. Törvényjavaslat az 1870. évi 31. t. cz. azon rendeletének megszüntetéséről, mely szerint a telekkönyvi ügyek a járásbíróságok által hármas tanácsban tárgyalandók. (Mindezen törvényjavaslatokat az indokolásokkal együtt szó szerinti szövegűkben mellékletkép fogjuk közölni Szerk.) A szomszéd Ausztriában és Németországban nagyban foly a munkálkodás a jog reform terén. Auszti iában a részvénytársaságok iránti törvényjavaslat átdolgozásával serényen foglalkozik a birodalmi tanács ez iránt kiküldött bizottsága. (Ezenjavaslat első részét közöltük már egyik utóbbi számunkban,folytatását közelebb adandjuk. Szerk.) Egy másik bizottság a hitelesítési kényszer megszüntetésének módozatán dolgozik. A többség az egyszerű megszüntetés mellett van, a minisztérium azonban közvetítő javaslat keresztül vitelén fáradozik. A birodalmi tanácsnak egy harmadik bizottsága a napokban küldetett ki a sajtótörvény rcvisiója iránt. A birodalmi tanács szabadelvű pártja ugyanis a hírlap bélyeg megszüntetésének kérdésében pár héttel ezelő;t kisebbségben maradt és most a sajton cz által ejtett sérelmet oly módon akarja helyrehozni, hogy ha már anyagilag nem köunyittetik a sajtó sorsán, legalább a fennálló sajtótörvény rendelkezései által helyt foglalható zaklatásoknak vége vettessék. Különösen sérelmesnek tartja az osztrák sajtó magára nézve az u. n. objectiv eljárást, melynek értelmében valamely lap lefoglaltathatik a nélkül, hogy a lefoglalásra okot szolgáltató czikk szerzője vagy a lap szerkesztője az esküdtszék elé I állittatné'-. Az ilyen lefoglalások oly gyakran ! ismétlődnél?, hogy valóságos csapássá válnak j a sajtóra nézve. A sajtótörvény czélbavett reformja tehát oda irányul, hogy vagy egyszerűen megszűntettessék az objectiv eljárás, vagy ;pedig ha lehetséges, hozassanak be ezen eljárási I nem fenntartása mellett oly intézkedések, me- j lyek elégséges garantiául szolgálnak arra nézve, hogy a sajtót ellenőrző hatóságok túlkapásai > ki legyenek zárva. A német birodalom szövetségtanácsának jogi bizottsága ismét két nagyszabású tör- í vényművet vett munkába. Az egyik a német | polgári perrendtartás javaslata, melyet pár évvel ezelőtt bocsátott közre a porosz igazságügyminiszterium és mult évben egy kítUnő jogászokból álló bizottság dolgozott át. A szövetségtaj nács bizottságában, mely jelenleg dolgozik a művön, nagyobb változtatások nem eszközöltetnek, és egyedül aíelebbezés kérdésére nézve mutatkoznak mélyebbre menő nézeteltérések. A másik tárgy, melylyel a szövetségtanács foglalkozik, a bűnvádi eljárás javaslata, és ugy látszik, hogy ezen reformműben is csak egy kérdésre nézve merültek fel lényeges eltérések, és ez a Schöffengericht kérdése. Maga a német birodalmi tanács uj sajtótörvény kidolgozásával foglalkozik. A liberális párt ebbeli törekvéseinek azonban nagy akadályul szolgála birodalmi kanczellár bizalmatlansága a sajtó növekedő hatalma iránt. V Névtelen levelek a „Magyar Tl/cmisu szerkesztőjéhez. Már korábban cmlitettem, miszerint minden intézménynek éltető lelke az azt képviselő és végrehajtó közegekben áll, és hogy lehet intézményeink rendszere elméletileg bármily hiánytalan, nélkülözni fogjuk uj intézményeink áldásait mindaddig, míg azon összes momentumok hiányában leszünk, melyek azon intézmények alkalmas végrehajtási közegei. Ezzel kapcsolatban koczkáztatom azon meggyőződésemnek is kifejezést adni, hogy a közállapot integritásán még az erőszakos forradalomnál is nagyobb csorbát ejtene a törvényhozásDak rohamosan és az összes állami ! intézményeket felkaroló perversiv működése. Minden törvényhozásnak, ba a jo^érzet biztosítását czélozza és az állampolgároknak a fennálló intézmények iránti bizalmát megingatni \ nem akarja, ol.vetlen'il conservativ eszméktől j kell vezéreltetnie. x) A mit a viszonyok válto! zékonysága egyáltalán életre valót teremt, az í érvényt szerez magának és csak sanctióra vár, és a törvényhozónak nézetem szerint oly vigyázattal kell a közállapot esetleg beteg helyét kezelnie, mint a műtő, ki csak akkor ejti meg a veszélyes operatiót, mikor az feltétlenül és elháritatlanul szükségesnek mutatkozik. Nem szándékozom bővebben indokolni ezen felfogásomat, melyet a magyar törvényhozás bár mi gyakran hivatkozik is Anglia példáira, a conservatismus classicus földjére, fontos tekintetekben gyakorlatilag nem követett, s) — | és melyet nem oszt, daczára annak, hogy ezáltal ellenkezésbe jut a nemzeti tradi iókkal és ! a magyar államiság al pfeltételeivel, az ural\ kodó ..közvélemény". És ebben látom okát annak, hogy — sajátlagos tárgyamra áttérve — miért nem javnl igazj ságszolgáltatásunk annak uj rendezése által, és miért tartok attól, lio_-y a közvélemény által sürgetett ujabb reformok a javulásnak már állandósított jeleit szintén kérdésbe tenni fogják. Törvényhozásunk iránya nem gyökerezik a nemzet tudatában, mely institutióinknak gyökeres átalakítása és az idegen földről átszármaztatott organicus nagy alkotások közt ingadozásba jön megzavarodik. Nem kellett volna az igazságszolgáltatásnak a közigazgatást Ali elválasztását elvi következetességből végletekig vinni; és nem kell peres eljárásunkat a szóbeliség és közvetlenség elvére fektetni; 3) egyelőre csak ennyit, ezúttal csak ezen két rendbeli, de egymással szorosan egybefüggő véleményes állítás indokolására szorítkozom. Utóbbit különösen azért emelem ki, mert peres eljárásunknak ezen reformjától várják sokan — a ') Hát a hol — mint nálunk — nincs mit conserválni ?! Szerk. ') Nézetünk szerint — a mi viszonyainkat tekintve — helyesen tette ezt, bár az ez uton elért „vívmányok" sem szerfelett sokat nyomnak még a latban, tekintettel arra, hogy következetes fejlesztésüket az illetékes körök elhanyagolták nemcsak,' sőt helytelenül alkalmazott takarékossági szempontból már most egyenesen gátolják. Szerk. 3) Talán hangsúlyoznunk sem kell, hogy itt nézeteink czikkiró úrétól teljesen eltérnek, s hogy mi bajaink egyik főforrásáúl épen azt tekintjük, hogy peres eljárásunkat a felületesség és rabuli smus menhelyéin szolgáló írásbeliség rendszerének békóitól felmenteni még ma sem merészeljük. Szerk.