Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 10. szám - Csődtörvényünk reformja. Folytatás

— 77 — doctrinairek mindannyian — igazságszolgál­tatásunk bajainak orvoslását. 4) Szomorú, de mert önbirálatról és önis­meretről tanúskodik, egyszersmind örvendetes jelenség is, hogy ma már bátran lehet kimon­dani azon nézetet, miszerint Magyarország csakis államilag kinevezett hivatalnokok által kezelt közigazgatásban találhatja fel a köz­igazgatás összes érdekeinek biztositékát. Ugy vagyok meggyőződve, hogy azok, kik az állam­érdekek fölényét minden egyéb érdekek felett érvényre hozni hivatva lesznek, akkor, midőn a magyar állam létele forog szóban, egy per­czig sem fognak habozni az apróbb érdekekkel szembe szállani és a magyar állam létfeltéte­leit az esetleg örvényéből kiragadui. Miért tehát, ha az apróbb polgári peres ügyeknek közigazgatási közegek általi elbírálásáról van szó, mindig a letűnt idők szolgabirájával és esküttársával állani elő, mintha más szolgabí­rót nem is lehetne képzelni, kiben, hogy csak egyet említsek, semmiféle qualificatió meg nem kívántatott, és ki legtöbb esetben ép oly ke­vés ismeretekkel birt a közigazgatásról, mint az igazságszolgáltatásról? 6) Azoknak, kik az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástóli teljes elválasztása dogmájuk, elméleti szempontból minden érveik állanak, és nem is vállal! ozom azt vitatni, hogy az ál­lamigazgatásban a lehetőségig alkalmazott mun­kafelosztás nem volna hasznos és czélszertl — ha az államnak erre elegendő pénz áll rendelkezésére. De mit tapasztalunk nálunk'? Hogy pénzünk nincs, azt tudja ország­világ, és ezen pénzhiánynak mily culturalis áldozatokat kell hoznunk, azt sajnálattal tapasz­taljuk mindannyian, ezt tehát bizonyítgatni felesleges. Legnagyob calamitásunk az, melynek el­döntésétől függ a kérdés, váljon meg tudunk-e élni a magunkébői és a magunk becsületéből vagy sem. És e fölö t még vitatkozni sem le­het: a mit meg nem fizethetünk, azt el nem bírjuk — punctum. Most csak az a kérdés: olcsóbb-e az ap­róbb polgárt peres ügyeknek közigazgatási kö­zegek általi ellátása mint mostani rendszerünk? Kétségtelenül olcsóbb, s ha nem volna az bizonyos határokon belől, olcsóbbá kell ten­ni. Kinevezett és kellőleg minősített közigaz­gatási hivatalnokok a közigazgazgatás elhanya­golása nélkül az apróbb polgári ügyekben fe­lebbezhetlenül igen is bíráskodhatnak, s én meg vagyok győződve, hogy a felek, ha tud­ják, hogy az első bíró Ítélete megmásithatlan, jól meg fogják gondolni, ne egyenlitsék-e ki a dolgot, mielőtt ezen biró ítéletét bevárnák6). Pénzügyi tekintetekből a jelenleg fennálló bíróságok számát nevezetesen csökkenteni ké­szül a törvényhozás, ámbár nem állithatni, mi­szerint bíróságainknál a peres eljárás munka hiányánál fogva valami különös vagy csak tűrhető gyorsan is folynék, de szükség törvényt bont, — és én nem vagyok képes belátni, miért kelljen a szükségnek, de még a czélszc-4) Részünkről épen a gyakorlat tapasztalatainak nyomán várjuk ez uton, és csakis ez uton az orvoslást. S z c r k. 5) Valóban a magyar állam végfelbomlásának kellene küszöbön állania, hogy azon nagy küzdelmek között kivívott elvet: „a törvénykezés a közigazgatás­tól teljesen elválasztandó" feláldoznunk lehetne, vagy annak feláldozására csak gondolhatnánk is. Ily vég­szükséglet esete hála Istennek még fenn nem forog; addig pedig, mig az államháztartás számtalan más ágá­ban jogosan követelhető a megtakarítás, addig az állam hitelének — és igy létfeltételének — emelésére és megszilárdítására fordított költség elvonása — né­zetünk szerint — az öngyilkossággal egyenlő volna, különösen midőn ezen nélkülözhetlen költség fedezete a bélyeg- és illetékjövedelem dús forrásában bu­sásan megtalálható. Ha még hozzá vesszük azt is, hogy jelenlegi közigazgatási közegeink általában (az egyes kivételek különben sem jöhetnek itt számba), csakugyan képtelenek a kisebb peres ügyek helyes és kielégítő ellátására, csak csodálkozhatunk azon, hogy mikép akadhat még ma is nálunk szakértő, ki szószólója a „közigazgatási" bíráskodásnak ! S z erk, 6) Sehogy sem bírjuk belátni, hogy ezen eredményt a már minősített, már kinevezett járásbiráklól miért ne lehetne ép annyi ha nem nagyobb jogosultsággal várni, mint a még sem nem minősített, sem nem kine­vezett, és közigazgatási teendőkkel különben is ti'dhal­mazott szolgabiráktól ? S z e r k. rüség követelményeit az e téren soha absolut érvénynyelnem biró elmélet következtetééseinek feláldozni.7) A második, mi a közigazgatásnak (kine­vezett közigazgatási hivatalnokok mellett) az igazságszolgáltatástól! teljes elválasztását lehetet­lenné teszi: a mindkettőre való alkalmas egyé­neknek hiánya. Utalok e tekintetben azon tapasztalásra, melyet a bíróságok szervezéséből merittettünk, és azt hiszem másrészt, ho^y senki sem fogja társadalmunk és nemzetiségünk érdekében kí­vánatosnak találni, hogy még inkább hivatalt kereső néppé váljunk gazdászatunk és társa­dalmunk nemzeti voltának pótolhatlan vesz­teségére8). Ezekre szorítkoznak röviden azon mozza­natok, melyeket az első felvetett kérdés meg­ítélésénél figyelembe kell venni; hogy miért nem egyeztethetem össze a szóbeliség és közvet­lenség melletti bíráskodást különös hazai vi­szonyainkkal : arról jövőre. V' Csó'dtörvéfiyünk reformja. Dr. H e 1 d Kálmán ügyvéd úrtól Budapesten, y (Folytatás) 40 §. A tömeggondnok tartozik a bu­kott javait kezelés és számadás alá venni, azokra felalősség terhe alatt minden gondos­sággal felügyelni, a tömeg követeléseit barát­ságos uton vagy törvény utján behajtani, a tömeg ellen bejelentett követeléseket megvizs­gálni, a tömeg részéről vagy ellene folyamat­ban levő pereket vinni. 41. §. A tömeggondnok a csődbiztos ál­tal ellenőrizendő. A csődbiztos tartozik e czél­ból rendszerint rövid uton, vagy pedig a tö] meggondnok jegyzőkönyvi kihallgatása vagy írásbeli jelentésének bekövetelése által, a tömeg állásáról folytonos tudomást szerezni és szükség esetén a számadások és egyéb iro­mányok b etekintése által a kellő felvilágosí­tásokat magának megszerezni. Ha a tömeggondnok hivatalos kötelessé­geinek kellően eleget nem tenne, a csődbíró­ság által a csődbiztos jelentése folytán, azok­nak pontos teljesítésére birság terhe alatt szorítható, vagy a csődválasztmány meghall­gatása után a gondnokságtól el is mozdít­ható. Indokok: A perügyelő mellőzése foly­tán annak teendő a tömeggondnoki teendők­kel egyesittetnek, a mint az különben nálunk már eddig is az által, hogy a perügyelő id. tömeggondnoknak is neveztetik ki, gyakorlat­ban van. A csődbíróságnak és biztosnak felügye­leti joga a tömeggondnoknak teendőire, kü­lönösen hitelezők összeségének megállapítá­sáig mellőzhetlen, mert addig más törvényes képviselője, mint a bíróság által kirendelt tö­meggondnok, nincs. 42 §. A tömeg minőségéhez képest annak kezelése több együttesen működő gondnokra is bizathatik. Mindegyik jelzálogos hitelezőnek jogában áll azt indítványozni, hogy azon ingat­lan vagyonra nézve, melyre őt jelzálogos jo­gok illetik, külön gondnok választassék. Ez esetben a választásra az összes jelzálogos hi­telezők meghívandók. A választásnál a meg­jelent hitelezők szavazattöbbsége dönt. Indokok A tömeg minősége, a mint a tapasztalat mutatja, igen gyakran szükségessé teszi, hogy annak kezelése több egyénre bizassék. részint mert egy gondnok a teendők sokasága végett azokat czélszerüen el nem láthatja, részint mert a kezelés egyes ágai, nevezetesen az ingatlanok és bánya vagyonra nézve, külöa gondnok általi kezelést igényelnek. ') Engedelmet kérünk: épen nem az elmélet, hanem csak a gyakorlat követelményeit tolmácsoljuk, midőn a bírói teendők kizárólagosságát vitatjuk, és midőn 12 évi tapasztalat alapján felsóhajtunk : „Szaba­díts meg véglegesen uram minket a „közigazgatási'1 bíráskodástól! S/.erk. B) Czikkiró ur ebbeli érvelése csak a mi néze­tünk helyességét igazolja, mely szerint mindaddig, mig qualificált egyénekre bizhatjuk az igazság kiszolgálta­tását, addig illusoiius takarékossági szempontból az egyszer helyesnek felismert kizárólagossági rendszertől eltérni nincsen észszerű indok. Szerk. A jelzálogos hitelezőknek külön gondnok választási joga az ingatlan kezelése iránti érde­keik által van indokolva. III. A végleges tömeggondnok és csődválasztmá nyról. 43. §. A követelések megvizsgálására kitűzött tárgyalás befejezése után a megjelent hitelezők nem kifogásolt követeléseik aránya szerint megállapítandó szavazattöbbséggel a kirendelt id. tömeggondnokot megerősítik, vagy uj tömeggondnokot és egyszersmind csy 3 vagy 5 tagból álló csődválasztmányt válasz­tanak. 44. §. A csődválasztmány tagjainak a csődbiztos székhelyén vagy közelében kell lakniok. A választmány köteles a tömeggondnok­nak minden intézkedéseit s a tömeg körüli eljárását figyelemmel kisérni, számadásait meg­vizsgálni, és ha szükséges, tőle felvilágosítá­sokat kérni, a tömeg kezelése tekintetében elő­terjesztendő indítványok felett a tömeggond­nok felhívására szavazni. Köteles továbbá a csődbiztos és a csődbíróság felhívására min­denkor nyilatkozni, és ha a tömeg kezelése körül szabálytalanságokat tapasztalna, azt a csődbiztosnak azonnal tudomására hozni. A tömeg kezelése körül elkövetett bármely mu­lasztásért a csődválasztmány is felelős. 45. §. Ugy a tömeggondnokot, mint a választmányi tagokat szükséges kiadásaik megtérítésén kivül fáradozásaikért megfelelő díjazás iileti. Indokok, A tömeg kezelése tekinte­tében a hitelezőket illetvén minden intézke­dési jog, ez azok összeségének megállapítása után, az általuk választott képv; '.clSkre me át. A hitelezők összesége azonbrn nem álla­pítható meg ugy, mint jelenlegié 'löivíiiyüj:"". szerint a:b e j e 1 e n t e 11, hanem csakis a n e ra k i f o gá s ol t követelések alapján. Eddigi el­járásunk csak a valódi hitelezők akaratának meghamisítására és kijátszására adott alkal­mat, mert a jelentkezett hitelezők követeléseik megvizsgálása előtt a szükséges választásokra hivatvák, alaptalanul ruháztatnak fel szavazati joggal. Igaz, hogy ez a követelések megállapí­tása körüli eljárásunk mellett, mely éveket vesz igénybe, kikerülhetlen, miután a választá­sok annyi időre el nem halaszthatók; de a javaslatban megállapított eljárás mellett, mely szerint a követelések rendszerint azonnal tisztába hozatnak, és a valódiaknak elismertek a kifogásoltaktól elkülöuittetnek, a választások a követelések megvizsgálásának befejezéséig nemcsak elhalaszthatók, hanem azoknak korábbi megejtése semmivel sem lenne igazolható. A csődválasztmánynak kötelességei és jogai a töraeggondnok jogainak és kötelessé­geinek egybevetéséből önként következnek. Mindkettő a tömeg együttes kezelésére hivatva lévén, a tömeggondnok, mint a hitelezők kép­viseletének élén álló kezelő közeg, feladatában a mellé rendelt választmány által csak támol gatandó és ellenőrzendő a nélkül, hogy ott, ho­nem szükséges, önálló intézkedéseiben a vá­lasztmány által gátolva legyen, mi csak a ke­zelés hátrányára szolgálna, miért is a 7álaszti mányuak tényleges befolyása és intézkedés­jogai csak a lbntosabb kezelési ügyekre szo­ritandók. Milyen ügyekre nézve lesz a választ­mánynak határozata kikérendő, a kezelési- ől szóló fejzetben határozíatik meg. A tömeggondnok fáradozási dijai és ki­adásainak megtérítése eddig is gyakorlatban volt; azonban a választmány tagjai részére is biztositandók, azon okból, mert habár ezek mint hitelezők saját érdekükben is műkődnek, fáradozásuk a többi hitelezők javára is szol­gál. Csődtörvényünk ezen tekintetet mellőzte ugyan, de a gyakorlat, különösen a vidéken, számos esetben követi azt, és az összes hite­lezőkhelyeslésével találkozik, annyivalis inkább, mert azt a tömeg kezelésének érdeke is paran­csolja, miután alig lennének mindenkor oly muukaszerető alkalmas egyének találhatók, kik idővesztességük és fáradozásaik megjutalmazása nélkül, a választmányi teendőkre, melyek nem csekély felelőséggel is járnak, vállalkoznának. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents