Magyar Themis, 1874 (4. évfolyam, 1-56. szám)

1874 / 10. szám - Az igazságügyi reform kérdéséhez

Negyedik évfolyam. 10. Budapest, márczius 5. 1874. Megjelenik minden csütörtökön: a „magyar jogászgyűlés" tartama alatt naponként. MAGYAR A kéziratok a szerkeztőséghez, a megrendelések és reklamátiók a kiadóhivatalhoz intézendök. Bérmentetlen levelek és küldemények el nem fogadtatnak. Szerkesztői iroda: kalap-uteza 6. sz. THEMIS ELŐFIZETÉSI ÁRAK (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bérmentes szétküldéssel) a „Magyar Themis"-re, az „Igazságügyi törvényjavaslatok és rendeletek tára" és a „Döntvények gyűjtemények mellékletekkel együttesen: egész évre 0 frtal félévre 6 frt, negyedévre 2 trt 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen és vidékről legczélszerübben postautalvány utján kéretnek beküldetni. Kiadó-hivatal: nádor-utcza 6. sz, EGYETEMES JOGI KÖZLÖNY. A BUDAPESTI, KOMÁROMI, SZABADKAI, KECSKEMÉTI ÉS UNGVÁRI ÜGYVÉDI EGYLETEK, A BUDAPESTI ÜGYVÉDJELÖLTEK ÉS JOGGYAKORNOKO EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE ÉS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Külön mellékletek: „Döntvények gyűjteménye" Igazságügyi rendeletek és törvényjavaslatok tára. u Felelős szerkesztő: Dr. Siegmvmd Vilmos. Kiadó-tulajdonosok: Lógrády testvérek. TARTALOM: Az igazságügyi reform kérdéséhez. — A magyar közjegyzői törvényjavaslat. Rupp Zsigmondtól. IX. — Szemle, üj törvényjavaslatok. Reformmunkálatok Ausztriában és Németországban. Névtelen levelek a „Magyar Themis" szerkesztőjéhez. IV. — Csődtörvényünk reformja. Dr. Held Kálmántól. (Folytatás. ) — A kecskeméti ügyvéd-egylet észrevételei az ügyvédrendtartási törvényjavaslat felett. — Könyvészet. (Egy tudományos folyóirat. A fegyházi lelkész erkölcsi beszédei és imádságai rabok számára. Az igazságügy terén ne experimentáljunk. ) — Vegyes közlemények. — Egyleti hirek. — Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. — Külön melléklet: a „Döntvények gyűjteményének" egy ive. Az igazságügyi reform kérdéséhez (Sz. S. ) Politikai napi lapjainkban csak ritkán találkozunk igazságügyi reformkérdéseket tárgyazó értekezésekkel; de ha találkozunk is, nem sok köszönet van benne. Az ellenzéki lapok még mindig a megyei igazságszolgáltatást — a megyei restauratiót fájlalják, ' s mint a zsidók a pusztában, az egyiptomi húsos fazekakhoz vágynak vissza; a „Pesti Napló" vezérczikkeiben ugyanily vágyak mutatkoznak, — többi napilapjaink nem igen érdeklődnek az igazságügy iránt; pedig a nem szakértő, tehát szaklapokat sem igen olvasó közönséggel az irányelveket megismertetni leginkább a politikai napi lapok hivatvák. De ha sajnáljuk, hogy a napilapok nem nagy érdekeltséget tanúsítnak az igazságügy iránt: kétszeresen sajnálnunk kell azon irányt, melyet a „Pesti Napló" hangoztat, mert ha az országgyülés azon irányt követi: bizton lemondhatunk arról, hogy Magyarország valaha jogállammá fejlődhessék. A,, Pesti Napló" mult évi deczember 4-diki számában a következők foglaltatnak: „Azt mondják, igazságszolgáltatásunk nagyon drága s a baj nem orvosolható, mert a bírákat elmozdithatlanná teszi a törvény. Ez még nem oly nagy baj, a min segíteni nem lehetne. A törvényt meg lehet változtatni, fel lehet függeszteni, és meg kell azt tenni, ha a helyzet ugy parancsolja. " Alább pedig ugyanezen czikkben ez foglaltatik: „A közigazgatás ellen sok a panasz. A legnagyobbat még sem hallot-i tuk sehol. Ez pedig abból áll, hogy mi azon az uton vagyunk, hogy mi az állami működés minden ágazatára különkülön közegeket alkotunk. Vannak külön bíráink, külön szolgabiráink" stb. A „Pesti Napló" vezérczikkezője e lap f. é. február 20-diki számában már határozottabban is körvonalozza álláspontját. A járásbíróságoktól elveszi a bagatell-ügyeket, melyek közé számítja a mezei rendőrségi, dehonestatorias, flagrans birtokháboritási, sommás visszahelyezési, gazda és cseléd, munkaadó és munkás közt fennforgó ügyeket, s mindezeket a szolgabirákra bizza, — a törvényszékek számát ötvennel, személyi létszámát egy harmaddal leszállítja, s ezek folytán azt hiszi, hogy az igazságügyi költségvetés négy millióval lejebb szálítható. Hivatkozik czikkiró e tekintetben Francziaországra, s azt mondja, hogy annak igazságszolgáltatása körülbelül annyiba kerül, mint a mienk, pedig Franczlaország igazságszolgáltatása a minden kételyt kizárólag a legmagasabb fokon áll. Valóban igen sajnálnunk kell, hogy egyik fő - napi-lapunk ily irányelveket hirdet. Csak most választottuk el az igazságszolgáltatást a közigazgatástól s raktuk le alapjait az igazságszolgáltatásnak, és ime már is ezen alapokat döngetjük a helyett, hogy tovább építenénk, s ha lehet megtakarításokat eszközölni, ezen óhajunkat a megkezdett alapon való tovább épités által foganatosítanánk. A külföld, a mily rokonszenvvel fogadta megkezdett reformjainkat, oly megütközéssel fogja tudomásul venni habozó és visszafelé sovárgó politikánkat. Fogja-e az ily törekvés hitelünket a külföldön előmozdítani? azt megítélni az elfogulatlan olvasóra bizzuk. Nem kétlem, mások előtt is feltünt azon jelenség, hogy még államférfiaink közül is többen visszatetszéssel fogadták az igazságszolgáltatásnak a megyék kezéből az állam körébe való áthelyezését; pedig mindenki kénytelen bevallani, hogy az igazságszolgáltatás nem önkormányzati, hanem állami jog, s mindenki kénytelen elismerni azt is, hogy épen nálunk, ily sokféle nemzetiségű országban, át nem adhatja az állam igazságszolgáltatási jogát semmiféle önkormányzati hatóságnak. Feltűnhetett mindenki előtt az is, hogy alig fedezte fel a pénzügyi bizottság országos költségvetésünkben a,, deficit"-et: azonnal az igazságügyet állították oda első sorban bűnbakul. Nem czélunk arról vitatkozni, hogy mi vagy ki idézte elő pénzügyeink szomoru helyzetét; de valamint találó Horatiusnak ezen verse: „Quidquid delirant reges, plectuntur achivi"; ugy viszonyainkra vonatkozólag elmondhatjuk mi is: „Quidquid delirat financia, plectitur justitia. " De kétség kívül számításában is csalódik a „Pesti Napló" vezérczikkirója. Aligha csalódunk, ha feltesszük, hogy az igazságszolgáltatás behozza a maga költségeit, sőt födözi a bűnügyi eljárás költségeit is; mi joggal vonjuk tehát le az igazságügyi költségvetésből a hangoztatott négy milliót ? itt a fiscalitási szempont nem lehet mérvadó, mert nem lehet összeegyeztetni az osztó igazsággal azt, hogy a perlekedők pénze, a nem perlekedők javára is fordittassék; következve, ha az igazságszolgáltatás többet hoz be, mint a mennyi arra kívántatik: ebből nem az következik, hogy ezen többletet az állam egyéb czéljaira fordítsuk, hanem az, hogy az illetékeket le kell szállítani. Tagadnunk kell azonban azon feltevést, hogy az igazságszolgáltatás akkor is annyi jövedelmet hozzon be, mint most, ha azt ugy megbénítjuk, a mint a czikkiró tervezi; következve a négy millió megtakarítás mindenik esetben csak papiroson marad. Vezérczikkező urnák Francziaországra való hivatkozása épen czikkiró ur ellen bizonyít, mert nálunk még mindazon intézmények hiányoznak, melyek az igazságszolgáltatást jobbá és olcsóbbá tehetik; de másrészről nem is egészen helyes czikkiró urazon állítása, hogy Francziaországnak igazságszolgáltatása körülbelől annyiba kerül mint a mienk, mert — mint e lapok mult évidecz. 25-iki és f. é. február 26-iki számában ki van mutatva — az igazságügyi és fogházi költségvetés 53. 167, 090 frankot tesz, s igy épen kétszer annyit mint a mienk, és csak az országok kiterjedése és népessége aránya szerint lehetne a két ország költségét egyenlőnek állítani. Azonban itt is megfeledkezett czikkiró ur arról, hogy ott az ugynevezett bagatell-ügyeket nem közigazgatási tisztviselők, hanem kinevezett békebirák intézik, és hogy ezen békebirák legnagyobb részben birói sportulákkal dijaztatnak. Már pedig az igazságszolgáltatás olcsóságára nézve egészen mindegy, hogy a perlekedő minő czim alatt fizeti az igazságszolgáltatás költségeit — sportulában vagy bélyeg — s ítéleti illetékben-e ? A nép előtt hány képviselő nem tette